Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

195S. TtlNIT^S 15. VASÁRNAP

KfXFTMAGYARORSZAO

rr t

NEMZETKÖZI

SZEMLE

Hz Egyesült Államok haditengerészeti minisztere a fegyverkezési verseny

fokozására buzdít

Zajlik az élet a külpolitikában világszerte. Újabb és újabb „szenzációs“ hírek látnak napvilágot a sajtóban. Ezek a hírek Ciprusból, Libanonból, Párizsból és Algírból érkeznek és bármilyen „szenzációsak“, mégsem vonják el az emberiség figyelmét a döntő kérdésről: a béke megvédésének kérdéséről. A béke megvédésének ügye, ha sok nehézség leküzdésével, sokszor vontatottan is, de határozottan halad előre. Akadályokon keresztül gyarapodnak a csúcsértekezlet megtartásának esélyei. Éppen ezt a célt szolgálja Hruscsov elvtársnak csütörtökön este Eisenhower amerikai elnökhöz intézett harminc oldalas üzenete.

Mialatt a béke hívei küzdenek és eredményeket vívnak ki, ez alatt a világ nem imperialista erők, tók civódásokat, robbantanak ki.

égy helyén az a gyarmatosí- belviczályokat

A* emberiség szégyene

Ciprus szigetén tovább t> mbol a török soviniszták eszeveszett terrorja a görög lakossággal szemben.

Ciprus viszonylag kis sziget a Földközi-tengeren. Területe nem sokkal nagyobb, mint Nógrád és Pest megyéé együtt, és fővárosának, Nicosiá-nak — ez a név igen gyakran olvasható a sajtóban — lakossága harminchétezer, nem több és nem kevesebb, mint Cegléd városáé. A kis sziget problémája mégis régóta foglalkoztatja a világ közvéleményét és előreláthatólag sokáig foglalkoztatja még. A terrorcselekményeknek, amelyeket a török kisebbség követ el a sziget többségét alkotó görög lakossággal szemben, fel kell ébreszteniük a világ ielkiis- meretét.

Az, ami ma Ciprus szigetén történik, valóban az emberiség széis kénytelen elismerni: „Aligha indokolt annak a kétségbevonása, hogy a robbanásig feszült helyzetért a ciprusi török kisebbség és Törökország a felelős.” A lap rámutat a legfőbb lényegre is. „Az angolokat nem menti az a körülmény, hogy a szuezi támaszpont elvesztésével összefüggő stratégiai meggondolások arra a véleményre bírták őket, hogy Szuez helyett a ciprusi támaszpontra volna szükségük.” Anglia mindenképpen kompromisszumra törekszik, de olyan kompronvisz- szumra, amely semmibeveszi a ciprusi nép önrendelkezési jogát,

egyetlen célt kíván szolgálni, mégpedig azt, hogy Anglia megőrizze pozícióját a szigeten. A Manchester Guardian követeli a kompromisszum elfogadását azért is, hogy „fennmaradjon a nyugatiak szövetsége a világnak ebben a réa reakciós erők elől, amelyek Franciaországban kezet emeltek a demokratikus szabadságjogokra.

Bár az ellentéteknek újabb és újabb megnyilvánulásáról adnak híreket, így például arról, hogy az algériai „közüdv”-bizottság szóvivője saj tóértek.ezle én közölte, nem tesznek eleget De Gaulle követelésének, a tisztek nem válnak ki a „közüdv’-bizottságokból, a Francia Kommunista Párt sajtója nem látja az ellentéteket túlzottaknak. A Salanhoz intézett távirat például — írja az Humanité — „egy gyöngéd apának rakoncátlan gyermekeihez intézett figyelmeztetése. E rakoncátlan gyermekek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Ez azért van, mert. biztosítékokat kaptak.” Az Humanité végül megállapítja: „Egyetlen dolog vezetheti a tábornokot a francia valóság jobb megértéséhez, ez pedig a köztársaság védelmére megindult népi akció“.

Sálán és De Gaulle, Algír és Párizs között az ellentét nagyságát az ellentmondó hírekből ma még nehéz lemérni. De annyi bizonyos, hogy De Gaulle-t az események előbb vagy utóbb, valószínűleg nemsokára választás elé állítják: vagy a legszélsőségesebb elemek uszályába kerül, vagy pedig valamiképpen sikerül magát tőlük elhatárolni.

Washington (TASZSZ): Thomas Gates, az Egyesült Államok haditengerészeti minisztere, A. Burke tengernagy, az Egyesült Államok haditengerészeti flottájának vezérkari főnöke és az amerikai haditengerészeti erők más vezetői felszólaltak abban a szenátusi albizottságban, ahol megvitatják e költségvetési év katonai előirányzatait. Valamennyien a hidegháború folytatása mellett kardoskodtak és követelték a fegyverkezési versenyre fordított előirányzatok növelését.

Burke tengernagy hangsúlyozta az amerikai haditengerészeti erők szerepét, kijelentette, hogy a 6. és

7. amerikai flotta „az állandó harci készenlét” állapotában van, Közölte, hogy a Libanonnal kapcsolatos amerikai terveknek megfelelően összevonták a 6. amerikail flotta hajóit 3500 főnyi tengerészgyalogsággal. Megjegyezte még,' hogy pótkiadásokat okozott az! amerikai flotta átirányítása aj szuezi kaland, a jordániai, a Szíriái, a venezuelai és indonéziai' események idején. Burke arra

buzdított, hagyják jóvá a haditengerészeti flotta céljaira előirányzott óriási összegeket, hogyi a flotta „uralkodni tudjon óceá-' nokon és tengereken".

Kétezer méter mélyre süllyedt alá

szombaton reggel egy bávárgömb n Csendes-Óceánon

Észak-Japán térségében hét kísérletet vettek tervbe. Ezenkívül négy alkalommal a Japán délkeleti részében lévő. Boszó közeié- b„n bocsátják le a búvárgömböt} Az első lemerülésben Georges Huot, a bűvárgömb parancsnoka és Zsicuo Kuszaka, a kísérletes patronáló „Aszahi” japán lap-j konszern tudományos rovatának!

igazgatója vesz részt.

Huot kijelentette, hogy számi« tása szerint a jelenlegi kísérletezi alkalmával négyezer méternél nagyobb mélységet is elérnek majd,|

gyene.

Karamanlisz miniszterelnök a görög parlament ülésén rámutatott arra, hogy a fenyegetések és kegyetlenkedések nem félemlitik meg a görögöket és ciprusi testvéreiket. „Felszólítjuk azokat, akik ezt nem látják be, hogy térjenek észre, mielőtt eUenséges magatartásuk miatt széthull az Atlanti Szövetség. Ha az események ennek a kijelentésnek a súlyát talán mem is fogják igazolni, kétségtelen, hogy a görög külügyminiszter szavai igen sokra engednek következtetni. Averoff görög külügyminiszter a parlament üléséi, közölte, hogy kormánya a ciprusi helyzet súlyosbodása miatt több diplomáciai lépést tett.

Hogy Cipruson kinek az oldalán van az igazság, azt még a New York Times szerkesztőségi cikke

szében.”

Az angol kormánynak a ciprusi kérdés megoldására irányuló terve még csak szórványosan ismeretes, de az angolok máris érzik, hogy a sziget lakói aligha tekintik ezt majd megoldásnak. Éppen ezért máris azzal fenyegetőznek, hogy a többi gyarmatosítók segítségét veszik majd igénybe. „Meg kell szereznünk a tervnek a NATO országok legerősebb támogatását“

Természetes, hogy semmiféle politikai, stratégiai vagy más meggondolás nem helyettesítheti a ciprusi nép.,ek azt a természetes jogát, hogy maga döntsön jövőjéről. Még ha valamennyi gyarmatosító nép össze is fog, — mint ahogy a ciprusi nép egyedüli igazi képviselője, Makariosz mondotta: „a ciprusi nép nem fogadhat el álmegoldásokat”.

Párizs, (MTI): De Gaulle francia miniszterelnök pénteken este rádióbeszédet mondott, igyekezvén megmagyarázni kormánya megalakulásának körülményeit. Majd arról beszélt, hogy bár „az algériai dráma” robbantotta ki a válságot, véleménye szerint „az mindenképp kirobbant volna”. Bí- rá'ta a parlament működését, s kijelentette, hogy a kormányok néhány havi, vagy néhány heti létre voltak ítélve, s óriási problémákkal álltak szemben, anélkül.

hogy lehetőségük lett volna azok megoldására.

De Gaulle ezután felsorolta, hogy véleménye szerint e problémák a következők: Algéria helyzetének rendezése, éspedig olyképpen, hogy az továbbra js „egy test és lélek legyen Franciaországgal”; szövetségi mintára megszervezni az anyaország kapcsolatait Afrika és Madagaszkár társult népeivel; „rendezni kapcsolatait Marokkóval, Tunéziával és az indokínai államokkal.H

„A nyugati világban, amelyhez* tartozunk — anélkül, hogy abba! bele kellene zárkóznunk — el kel* foglalnunk sajátos pozícióinkat és olyan akciót kell folytatnunk* amely a mi akciónk, hogy így egyidejűleg a haza és a biztonság érdekeit szolgáljuk” — mondotta ezután De Gaulle.

— Az országon belül igen ke-* meny, de okvetlenül szükséges) erőfeszítéssel újból egyensúlyba) keli hoznunk pénzügyi és gazda-« sági életünket — mondotta. Majd arra kérte a franciákat „biztosít-, sanak győzelmes sikert” a köl-; csönnek, ,s „ezzel nyilvánítsák kii bizalmukat önmaguk és a kor-.l mány iránt’’,

Koreai mintára • • •

Amerikai lap a libanoni ügyekbe való

A korán levetett álarc

amerikai és angol beavatkozás terveiről

A történelem franciaországi színpadán a legutóbbi idők egyik drámájának végétért az első felvonása. Kétségtelen, hogy a negyedik köztársaság beadta derekát De Gaulle-nak. Az is kétségtelen azonban, h-gy De Gaulle szélsőséges elemek fegyveres erejére támaszkodva jutott hatalomra és az ország lakosságának jelentékeny hányada, a leghazafiasabb erők szembeszegültek fellépésével.

Amint várható volt, a belső ellentmondások máris kezdenek megmutatkozni és hogy ezek az ellentmondások hogyan oldódnak meg, az jelentősen befolyásolja Franciaország legközelebbi sorsát.

A legszélsőségesebb jobboldalon is igen sok támadás éri De Gaulle kormányát. Az algériai ejtőernyősök, a „párák”, az algériai túlzók, más szóval „ultrák” elő akarják írni a kormány számára az Algírban követendő politikát, sőt részt akarnak venni az ország új arculatának kialakításában. Sok jelből úgy tűnik, mintha De Gaulle arra törekedne, hogy azoknak, akik őt hatalomra segítették, az általuk kívántnál alárendeltebb szerepet juttasson és ne kelljen elképzeléseit az ultrákal összeegyeztetni. A Yorskhire Post angol konzervatív

lapban Sir Charles Petrie, erősen jobboldali beállítottságú történetíró foglalkozott a franciaországi helyzetei és ezzel kapcsolatban hangoztata, hogy a helyzet „az algériai szélsőjoboldal engedetlensége következtében nagyon súlyos". „Talán az menti majd meg Franciaországot — írja — hogy a reakciósok túl korán vetették le álarcukat. Ezeknek az algériaiaknak az őrültsége elősegíthetik a mérsékelt erők tömörülését“.

Sokan vannak olyan véleményen, hogy az ellentét kihangsúlyozása az ultrák és De Gaulle között csak azt a célt szolgálja, hogy De Gaullet bizonyos körök előtt udvarképessé tegye Franciaországban és azon kívül. A szemleíró a Pravdában rámutat arra, hogy De Gaulle miniszterelnöknek algériai utazása egyáltalán nem erősítette meg azokat a Párizsban elterjedt jelentéseket, amelyek szerint az új francia kormánynak szándékában állana végetvetni a lázadó * területek tevékenységének. Ugyanakkor hozzáteszi azonban a lap, hogy a francia nép minden őszinte barátja azt a biztos meggyőződését fejezi ki, hogy a köztársaság védelmezőinek erősödő többsége eltorlaszolja az utat

New-York, (TASZSZ): Robert Allen, a New-York Post washingtoni tudósítója jelenti: Eisenhower elnök és Macmillan angol miniszterelnök a most végétért tárgyalásaik idején megegyeztek abban, hogy milyen feltételek mellett indítanak katonai intervenciót Libanonban. Mint a tudósító rámutat, egy ilyen intervenció egyik fő előfeltétele: Chamoun libanoni elnök hivatalos kérése.

Allen szavai szerint „Macmillan teljes katonai és egyéb együttműködést ígért. E határozattal megismertették a kongresszus vezetőit. Közölték velük, hogy amennyiben elengedhetetlenül szükségessé válik a libanoni beavatkozás, végrehajtják azt a kongresszus által tavaly jóváhagyott Eisenhower-doktrina alapján”.

A tudósító hangsúlyozza, hogy ugyanilyen politikát folytatott Truman elnök Koreában. „Eisenhower elnök és Macmillan — írja Allen — elhatározták, hogy a koreai példát követik a libanoni fegyveres beavatkozás esetében. Már megtörténtek az előkészületek abban az irányban, hogy ismét felvessék ezt a kérdést az ENSZ-ben".

A libanoni közvélemény aggodalommal fogadta a Biztonsági Tanácsnak azt a határozatát, hogy ENSZ-megfigyelőket küld Libanonba. Abdallah Jafi, Libanon volt miniszterlnöke, ismert politikai személyiség kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács döntése rendkívül súlyos következményekkel járhat: maga után vonhatja, hogy külföldi csapatokat küldenek Libanonba, s ez veszélyezteti Ljbanon függetlenségét. Oszeiran, a libanoni parlament elnöke' Is aggodalmának adott hangot, hogy a külföldi megfigyelők Libanonba való irányítása „nem egyéb, mint a külföldi intervenció előkészítése".

AZ ALGÉRIAI „KÖZÜDV”- BIZOTTSÄG EGYÜTTMÜXÖDE- SÉRÖL BIZTOSÍTOTTA DE GAULLE TÁBORNOKOT

Algír, (AP): Az algériai „köz- üdv”-bizottság szűkebb — negyvenhat tagú — csoportja, amely az összalgériai junta magvát alkotja, egy órával De Gaulle tábornok, francia miniszterelnök pénteki rádióbeszédének elhangzása *

előtt közfelkiáltással egyhangúlag határozatot fogadott el. A határozat a bizottság „odaadásáról” biztosítja De Gaulle tábornokot, s felkéri a bizottság elnökét, Massu tábornokot, hogy tolmácsolja Sa- lannak: „A bizottság megbízik! benne és kész őszinte és tisztelet-i teljes együttműködésre.”

A „közüdv”-bizotlság szóvivője De Gaulle rádióbeszédének elhangzása után kijelentette: „Itt: az ideje, hogy megmutassuk, egységesen felsorakozunk a kormányelnök mögött. Az idő most nem alkalmas civaífodásra és po-. lémiákra.”

Tokió, (AFP): A francia hadi- tengerészet búvárgömbje szombaton reggel végezte első leereszkedését a Csendes-Óceánba az észak-japáni Onagava kikötőtől 127 kilométerre. A csütörtökre tervezett első kísérletet ugyanis a kedvezőtlen időjárás miatt elhalasztották.

A búvárgömböt helyi idő szerint reggel kilenc órakor bocsátották le a mélybe. Előreláthatóan kétezer^ méter mélyre ereszkedett le és ugyancsak helyi idő szerint délután két órára került ismét a felszínre.

TTTTTTTT» - ------------------------------------------------------------------------ ------- ------- ’ De Gaulle magyarázkodik

A francia miniszterelnök rádióbeszéde