Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

Világ proletariat egyesüljetek Burgonyakapálás XV. ÉVFOLYAM, J40. SZÄM Ara 80 fillér 1958. JÚNIUS 15, VASÁRNAP m építő k Qírtpfárd V an-e szebb hivatás, mint falakat emelni, iskolákat; kórházakat, bölcsődéket építeni, kényelmes, nyugodt otthonokat teremteni az egykori pusztaság helyén? Var-e felemelőbb érzés, mint látni, hogyan szökken­nek a magasba az emeletek az építőmunkós keze nyomán? Nagy és szép munka a kőműves, az ács, a vasbetonsze­relő szakmában dolgozni. Igaz, a múlt rendszerben súlyos volt az építőmunkások helyzete. A munkanélküliség, a lét­bizonytalanság, a holnaptól való rettegés bénította meg az építők munkájának szárnyalását. Jól emlékszünk még a kér­vényekre. a küldöttségekre, amelyek Bencs Kálmán polgár- mestert keresték bármilyen inségmunkáért. Szorgos mun­káskezeket kárhoztattak tétlenségre az úri világ tőkései, dol­gos, becsületes építőmunkások éheztek a kapitalizmus-szülte gazdasági válság miatt. De azt is tud.iuk: a nyíregyházi, a szabolcsi építőmunkások nem adták meg könnyen magukat. Már az 1930-as években tudták, hogy a szervezettség nagy erőt jelent. Az építők nyíregyházi székházában gyűltek össze esténként, és marxizmus-leninizmust tanultak. Ebben a szűk, Bujtos utcai épületben a párt vezette az illegális harcot a jobb holnapért, a munkáshatalomért. És emlék­szünk még arra. hány és hány szabolcsi építőmunkást nyel­tek el a börtönök penészes falai május elseje előtt, csak azért, mert a Horthy-rendszer kegyelmes urai érezték ennek a jól szervezett gárdának hatalmas erejét. Az építőmunkások nem hajtottak fejet. A megaláztatás, a börtön, a munkanélküliség sem tompította éberségüket, nem vette el harci kedvüket. Tanúi voltunk, hogy a felsza­badulás első napjaitól kezdve a Kommunista Párt legaktí­vabb harcosai voltak az építőmunkások. A párt pedig nagy lehetőséget biztosított az építőipar dolgozói számára. Munka- alkalmat teremtett, megszervezte a romeltakarítást, az újjá­építést, és harcbavitte a munkásosztályt az első ötéves terv megvalósításáért. S amellett, hogy ez időben az építőmunkás számára legnagyszerűbb feladatokat hajthatták végre — felépítették a Dohányfermentáló-gyárat, a Tiszalöki Erőmű­vet, Sztálinvárost. Tiszapalkonyát, Inotát —. a párt és a népi állam mindörökre véget vetett a munkásság kizsákmá­nyolásának, fokozatosan emelte az építőmunkások fizetését, életszínvonalát. És megszűnőben van ma már az építőipar idény jellege is. A szocializmus építése nemes, nagyszerű feladatok elé állította az építőmunkásokat. Az ellenforradalom megpróbálta visszahozni a múltbeli kegyetlen sorsot. A Nyugatról visszaszivárgott tőkések újra a munkanélküliséget, a köpködőket, az éhbért szánták az építőmunkásoknak. De a párt irányítása nyomán megnőtt a munkásosztály, ezen belül az építőmunkások harci tapasz­talata is. Ütját állták a tőkés szándékoknak, szétzúzták az ellenforradalmat és kemény munkával állították helyre az ellenforradalom-okozta pusztításokat, romokat. A párt nem felejtette el. hogy a szabolcsi építőmunkások az elsők között jelentkeztek Budapest újjáépítésére, mentek a legnehezebb frontszakaszokra. Az egész nép becsüli és ünnepli ezért az építőket. Ma mindannyiap ünnepet köszöntünk. De a mi ünne­peink jellegzetes vonása, hogy nem feledkezünk meg a mun­kás hétköznapokról, a holnapi kenyérről, amelyből nagyobb és nagyobb darabot akarunk szelni. Elmondjuk, hogy a párt és az állam megbecsüléseként több mint hatvan százalékkal nőtt az elmúlt négy esztendő alatt megyénk építőmunkásai­nak fizetése. Ezzel szemben csupán 33 százalékkal emelkedett a teljes termelési érték, s még kevesebbet a termelékenység. Persze, nem mindig az építőipar a bajok, nehézségek oka. Sokfajta anyagból volt és van még ma is hiány. De a munka alapfeltételeit biztosítottuk. Az új hároméves terv nagy szerepet szán újra az építőmunkásoknak. Azt várja a kér- ges tenyerektől, hogy egyre gyorsabban rakják a téglát, - építsék hazánk dolgozóinak új lakáséit. A párt és az állam J a szabolcsi építőmunkásokra bízta a budapesti atomreaktor részmunkáit, a nagyobb borsodi és Hajdú megyei építkezé­seket. Űj és új nyíregyházi lakótömbök — a béke felleg­várai — dicsérik majd munkájukat. Most nemcsak arra kérjük őket, hogy dolgozzanak to­pj vább becsülettel, ha lehet még jobban, mint eddig, hanem arra is: az Építők Napjának ünnepi hangulatában ne feled­kezzenek meg kötelességeikről az állam, a dolgozók és saját maguk iránt. Dolgozzanak takarékosan, a ió gazda gondos­ságával bánjanak ez anyaggal. Mert csak akkor lesz még gazdagabb, még szebb az építők éle‘e, akkor válik még ben­sőségesebbé az ünnep, ha többet és többet adnak — ami megtérül a hónapok, évek során. A mai nagy ünnepnapon köszönjük az építőket. Azokat, akik emeletnyi magasban építik az új életet és azokat is, akik már le‘ették a malteroskanalat. mert kiöregedtek a szakmából. A szív visszahúz. Mert ennek a szakmának a szépségeit lehetetlen elfelejteni. És mert a falak a szocializmus épületét emelik. f Uj baromiitenyészlő szakcsoportok Nemrég baromfitenyésztő szak­csoport alakult Demecserben, amelynek tagjai a saját maguk által tenyésztett 714 darab ba­romfit közösen nevelik. Már a ke- lési százalék is jó volt, hiszen ezer darabból 714-et keltetett a két 500-as gép, amellyel a föld­művesszövetkezet segítette őket. Ibrányban 350 kislibával Kez­dett a társulás. Közösen nevelik azokat ai Ibrány—Nagytanya le­gelőjén és vizén. Máris leszerződ­ték a libákat hizlalásra és toll- termelésre, de hagynak törzsállo­mányt is. A Nyírbogdányl Állami Gazdaságban mértani pontossággal ha­lad a Super—Zetor a burgonyaápolásnál. Szilágyi István zetoros ez­zel a géppel 8—10 holdat kapál meg naponta. Moszkva, (TASZSZ): Június 13-án A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere fogadta L. Thompson amerikai nagykövetet, s átadta neki a szovjet kormány emlékiratát arra a levélre, ame­lyet D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke június 10-én in­tézett N. Sz. Hruscsovhoz, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnö­kéhez. Alább közöljük a szovjet kor­mány emlékiratát, valamint Eisenhower elnöknek Hruscsovhoz intézett levelét. A szovjet kormány megelége­déssel állapítja meg: A szovjet kormánynak és az Egyesült Álla­mok kormányának álláspontja egyezik a tekintetben, hogy a kö­zeljövőben össze kell hívni az atomrobbantások felderítési mód­jait tanulmányozó szakértők érte­kezletét, s hogy a szakértőknek az értekezlet megkezdésétől számított 3—4 héten belül be kell fejezniük munkájukat. A szovjet kormány egyetért azzal, hogy a szakértők július elsején Genfben kezdjék meg értekezletüket. A szovjet kormány, mint ezt már kijelentette, abból indul ki, hogy a szakértők munkája a leg­rövidebb időn belül befejeződik, s ennek eredményeként megegyezés jön létre arról, hogy minden atomfegyverrel rendelkező nagy­hatalom megszünteti az atomfegy- vcrkísérleteket. A szovjet kormány tudomásul veszi az Egyesült Államok kor­mányának azt a kedvező válaszát, hogy az említett értekezleten ve- gvenek részt egyfelől az Egvesült Államok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország, másfelől a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország szakértői, s hogy ezzel az értekez­leten résztvevő szakértők kérdését egyetértésben elintézettnek lehet tekiteni. Tisztelt Elnök Ür! Megkaptam május 30-i levelét. Örömömre szolgál, hogy elfogadta azt a javaslatomat: a műszaki szakértők üljenek össze és vizs­gálják meg, hogyan deríthető fel az atcmkísérletek megszüntetésé­ről kötendő egyezmény megsze­gése. Ezekre a tárgyalásokra sor kerülhetne, még mielőtt végleges határozatok születnének az atom­kísérletek megszüntetésének és a leszerelésre vonatkozólag általam javasolt más fontosabb intézkedé­sek kölcsönös kapcsolatáról. Javaslom, hogy e Tárgyalások július elsején, vagy július elseje körül Genfben kezdődjenek me& Bár hálásak vagyunk azért a ja­vaslatért, hogy e tárgyalásokra Moszkvában kerüljön sor, úgy véljük, hogy a mi szempontunk­ból Genf megfelelőbb volna, s ha ez az Önök számára elfogadható, megjegyezzük, a svájci kormány már hozzájárult ehhez. A részt­vevőket illetőleg javaslom, hogy legalább is kezdetben ragaszkod­junk az ön 1958. május 9-i leve­lében kifejezett felfogásához, amely szerint: „a szovjet kor­mány hozzájárul, hogy mindkét fél kijelölje szakértőit”. Amint 1958. május 24-i levelemben rá­mutattam, részünkről a tárgyalá­sokban részt fognak venni az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és eset­leg más, az atomfegyver-kísérle­tek felderítésében jártas szakem­berekkel rendelkező országok szakértői. Megállapítottuk, hogy önnek nincs ez ellen semmiféle észrevétele. Nekünk viszont nincs kifogásunk az ellen, hogy Cseh­szlovákia és Lengyelország szak­értőit is bekapcsolják az értekez­let munkájába. Ami más olyan országok szakértőit illeti, amelyek egyik féllel sincsenek kapcsolat­ban, elvben nincs kifogásunk az ellen, hogy később csatlakozzanak a tárgyalásokhoz, ha a tárgyalá­sok folyamán megegyezés jön lét­re arról, hogy erre technikai tár­gyalások céljából szükség van. vagy részvételük e szempontból hasznos lehet. A' szakértők esetleg három vagy négy héten belül, ahogyan ön javasolja, végleges előterjesztést dclgczhatrak ki, de úgy hiszem, megegyezésünknek eléggé rugal­masnak kellene lennie, hogy egy kissé hosszabb időt is lehetővé tegyen, ha az idetartozó bonyo­lult műszaki kérdések megoldása ezt megköveteli. Javaslom, hogy nz értekezlettel kapcsolatos további intézkedése­ket a szokásos diplomáciai úton hajtsuk végre. 1953. június 10. őszinte tisztelettel: Dwight D. Eisenhower. A kemecsei Üj Barázda Tsz-ben is ugyancsak serénykednek a fogatos kapálással, öt ekekapa megy sorban egymás után, s végzi az Aranyalma burgonya töltögető kínálását. * A szovjet kormánynak az Egyesült Államok kormányához intézett június 13-1 emlékirata Ami más országé* szakértői­nek az értekezlet munkájába való bevonását illeti, a szovjet kor­mány kifejezi sajnálkozását, hogy a tárgyalások adott szakaszán nem sikerült megegyezni abban a tekintetben, hogy India szakértői már kezdettől fogva résztvegye- nck az értekezlet munkájában. Az emlékirat ezután felsorolja a szakértőket, akik a Szovjetunió részéről résztvesznek az értekez­let munkájában, majd így foly­tatja: Azokkal a megfontolásokkal kapcsolatban, amelyeket Thomp­son úr, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete A. A. Gro- mikoval, a Szovjetunió külügymi­niszterével felytatott beszélgetésé­ben az értekezlet néhány szerve­zeti kérdésére vonatkozólag kife­jezésre juttatott, a szovjet kor­mány nem ellenzi, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének Titkárságát bevonják a szakértői értekezlet műszaki feltételeinek biztosításába, s hogy az értekezlet üléseit jegyzőkönyvbe foglalják, A szovjet kormány egyetért az amerikai félnek azzal a felfogásá­val is, hogy az értekezlettel kap­csolatos költségeket a két fél egyenlő arányban - ‘seljc. I>. Eisenhowernek, az Kjryesült Államok elnökének levele N. Sz. Hruscsovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökébe: A szovjet kormány emlékirata

Next

/
Thumbnails
Contents