Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-15 / 140. szám
2 kelftmagtarorszag 1958. TÉNIUS 15. VASÄRNAP| Mao Ce-tung elvtárs használta' ezt a kifejezést azokkal az elvtársakkal szemben, akik helytelen munkastílust alkalmaznak, akik ..merőben nagyvonalúan” kezelik a kérdéseket és nem kívánnak a dolgok lényegébe hatolni. Sajnos, felismerhető az ilyesmi nálunk is a pártmunka gyakorlatában. Baj, mert felületes vezetésre vall ez, és mint Mao Ce-tung elvtárs mondja: „veszélyes jelenség”. Igen, mert a tényleges helyzetek ismerete nélkül való vezetés helytelen, hiszen csak felszínesen „ismerik’“ a kérdéseket, amelyek előrevihetnék az ügyet. Az általában való vezetés, a felületes tájékozódás, a dolgokkal immel-ámmal való törődés komoly károkat okozhat a pártnak. Nemcsak azt mutatja, hogy az illető vezető beosztásban levő elvtárs felületes, hanem az is, hogy egyhelyben topogás van olyan teiületen, amelyen már előre kellett volna haladni. Csodálkozunk sokszor, mi az oka, miért nem halad úgy az ügy, mint ahogy kellene? Később rádöbbentünk, hogy a vezetéssel van hiba. Sajnos, ilyen munkastílus még egyes járási pártbizottságainkon dolgozó egyes elvtársaknál is megtalálható. És ez azt mutatja, hogy az ilyen helyen nem tárják fel eléggé elemző, tudományos módon a problémákat, megoldásukra nem keresnek kellő orvosságot. Gyulai Pál elvtárstól, a kisvárdai járási pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársától kérdeztünk néhány hatáskörébe tartozó dolgot. tme a párbeszéd, amely a helytelen, „nagyvonalú“ vezetést, a felületes tájékozódást mutatja: — Milyen eredmények vannak az agitációs munkában7 — Hoztunk létre agitációs csoportokat. Akik a múlt évben propagandisták voltak, azok közül többet bevontunk, és látogatják az, üzemeke*. — Kik voltak azok a propagandisták, akik ellátogattak az üzemekbe és mely üzemekbe? — Erre Nyakó elvtárs (községi pártbizottsági titkár) tudna válaszolni ... __ ? 7 7 — A legutóbbi falufelelősi értekezleten megmondtuk, hogy alakítsanak 5—10 főből álló agitációs csoportokat. — Hol alakultak ilyen csoportok? — Fényeslitkén.. T Gégény- ben. — Mit csinálnak ezek? — Az a helyzet, hogy a falufelelősöknek az értekezleten megmondtuk, hogy adjanak az ágit. csoportoknak szempontokat munkájukhoz. — Az elvtársak hogyan készítették fel a falufelelősöket erre a munkára? Ök milyen segítséget kaptak az ágit. prop. osztálytól? — Megmondom őszintén, én nem voltam ott ezen az értekezleten. (Akkor már nem is szabad tudni róla? — A szerk. megjegyzése.) — Voltak ellenőrizni munkájukat? — Voltunk. — Mit tapasztaltak? — Még nem ténykednek. Mi a pártpolitikai munkát vizsgáltuk Oégényben. és megállapítottuk, hogy nem ismerik a rétegek hangulatát. — A propagandisták kiválogatásává7 állnak? — Az eleién tartunk. Még a múlt pártoktatási év végén megkérdeztük a propagandistákat. van-e olyan közöttük, aki a következő évben nem vállalja ezt a munkát? Akkor nem volt. Ezt nem azért mondom, hogy most nem beszélgetünk az elv- társakkal. — Hány propagandistával beszéltek már? — Héttel.:; nyolccal. — Kik ezek? — Pátrohán Nagy Sándorral és Fivarnvik Sándorral. Nyírtasson Szilágyi Józseffel és itt a járási pártbizottságon belül néhány elvtárssal beszélgettünk. — Hol volt legutóbb vidéken? — Berkeszen. Ilyen vonatozásban azonban nem beszélget-» tem, nem érdeklődtem. Nem volt • erre időm. _ ? ? ? Néhány momentumot kihagyva ez volt a beszélgetés lényege. Mit mutat ez? Azt, hogy a saját maga munkájával nem alaposan, nem tudományosan foglalkozik Gyulai elvtárs. Mire tanít bennünket Mao Ce-tung elvtárs? A következőket mondja: ..Felületes megfigyelésből és híresztelésből sohasem szerez- - hetünk teljes értékű ismerete-j két.” És mint ahogy Kínában, vagv bármely más népi demokratikus országban a társadalmi problémák és a pártmunka kérdéseinek ismeretei megkövetelik — mint Mao Ce-tung elvtárs taníja —, hogy . lefelé, a földre fordítsuk tekintetünket és ne a felhők között járjunk’*, úgy ez nálunk is érvényes. A párt falusi munkájáról szóló határozat, és a párt megyei bizottságának hasonló tárgyú tanácskozása erre hívta fel a pártmunkások figyelmét. Az SZKP XX. kongresszusa új szellemet, a lenini pártvezetési elv következetes betartásának fontosságát hangsú-J lyozta. Megmutatta, hogyan keilt dolgozniok a pártmunkásoknak. Igaz, sok. nagyon sok eredményt értünk már el az utóbbi években: de azért még bőven akad tennivaló is. Bálint Jakab elvtárs. a kis- j várdai járási pártbizottság titkára mondotta, az ágit. prop. osztálynak visszaadták egy jelentését, mert az általános volt. Azért tették, mert nem elemző módon, nem a lényeget vizsgálva készítették azt el. Ebben hibás volt Koszta elvtárs, az ágit. 1! prop. osztály vezetője, de Gyulai elvtárs is. Feltétlenül szükséges, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenség • gekből levonják a megfelelő ta-J nul3ágot az elvtársak. Csak a dolgok mélyére hatolva tudnak igazán gazdájává válni saiát munkaterületüknek. F. K. A Román Népköztársaságban az elmúlt egymilliárd lejt fordítottak lakásépí Lucacesti-i (Bacau tartomány) új munkásnegyed pompás épületeit mutatja be. esztendőben például kezésre. Képünk a A román építőmunkások, ugyanúgy, mint magyar szaktárcáik, örömteli szívvel emelik egymás után azokat a falakat, amelyek munkatársaik számára adnak majd tágas, világos, egészséges otthonokat. A képen: új lakónegyed Bukarest Vatra Luminoasa városrészében. Agárdi István, a Balkányi Állami Gazdaság traktorosa Munka Érdemérmet kapott a Traktoros Napon. tszó üdülő az Irlis folyón Az Irtis Szibéria egyik legszebb folyóid. Nyáron sokezer dolgozó rándul ki lestől szépségű partjaira, vagy tesz csónaktúrát a szélesen hömpölygő vizen. A felső-irtisi hajózási igazgatóság most minden kényelemmel ellátott, otthonos úszó üdülővé alakított át egy gőzhajót. Elsőnek a buhtarmini vízierőmű építői, a pavlodari kombájn-gyár dolgozói és az uszty- kamenogorszki bányászok és kohászok töltik szabadságukat az Irtis hulámait szelő úszó üdülő- bem A TISZAMOGYORÓSI SALAMON Felemeli a poharát Pólyán Sándor. De mielőtt nagyot húzna a friss sörből, biccent a fejével és azt mondja: — Egészségére, elnök elvtárs. A jekete hajfürtű Baksán Miklós mosolyogva visszabólint. — Aztán mikor jön már visz- sza, elnök elvtárs? — törli meg bajszát Pólyán. — Nagyon hiányzók? — válaszolja a mogyorósi tanácselnök, aki szabadságát tölti. — Hát nem mondom. .. — Ideje már, hogy vissza menjek, ugye? — Ideje biz' — böki rá kissé aggodalmaskodón Sándor bácsi. — Aztán ki maga? — kérdezem Pólyán Sándort. Az öreg huncutul mosolyog, kihúzza magát. aztán mint a mesében Mátyás királynak a drótoslegény, úgy mondja: — A „helyettes” ... a hivatal- segéd — teszi hozzá nyomaték- kai. és büszkeség sugárzik az arcáról. — Tizennyolc esztendeje viselem én a kisbíróságot. kérem. Ismerem az egész falut. Baksán bizonyítja. — Én egy esztendeje vagyok Mogyoróson, de azt is tudom, kik és hányán laknak egy udvarban — így az elnök. Most meg Pólyán bizonyít. Ismerik. tudják, mert biz'' nincs olyan nap, hogy Baksán meg a „helyettese“ meg ne fordulna valamelyik portán. És mindig csak ketten. Mondáik is az emberek, amikor meglátták őket: no megy már Baksán meg a helyettese” igazságot szolgáltatni. — Vége ' nálunk a f röccsért. fél deciért igazságot szolgáltató világnak. — Igaz-e, elnök elvtárs — r.cz Baksánra a hivatal- segéd. Az mondaná, hogy úgy van, de rcstelli, nem akar dicsekedni, mint a cigány, aki a maga lovát isteníti. — A tettek mutatják meg, melyik ember hány pénzt ér — vélekedik a „helyettes — De míg a tettekre kimondja az ember az áment, ugyancsak meg kell a fejében forgatnia, mit cselekszik, és hogy helyes lesz-e az — válaszol rá az elnök. Csavaros észjárású embernek kell lennie annak, aki g falusi ágas-bogas. sokszor hajmeresztő kérdésekben kimondja a szentenciát. Baksán pedig már sokszor kimondta. És még nem fogott mellé. Pedig ugyancsak voltak kacifántos ügyei, íme. Egy alkalommal azzal állított be hozzá idős Szél Lajos bácsi menye, hogy elveszel*” a borjúja. Leírta, milyen volt, és megnevezte kínéi van. Ez aztán a merészség^ Kérte, hogy tegyen igazságot az elnök. Baksán va karta a fejét, gondolkodott. Fel- kerekedett hát Sándor bácsival, és elmentek a borjút megnézni. Szakasztott olyan volt. ahogy az asszony lefestette. Xo. de nemcsak egy tarka kutya van a világon ... Cselhez folyamodlak hát. — Engedjék csak ki azt a jószágot az istállóból — rendelkezett Baksán. Mindenki figyelte, rajon merre tér a jószág? A kis pirostarka borjú hazatalált. Szél Lajos bácsiék udvara előtt állt- meg. Pólyán Sándor mosolyogva megszólalt: — Mehetünk, elnök elvtárs. Igazságot szolgáltattunk... És alig múlt el néhány nap, újból kézbevehették a törvénykezés istennőjének mérleget. Mert hallga csak. mivel állított be S. Fodor László az elnökhöz. — A füzesemből kivágott egy fát M. Szalmasági Béla. Szép fűzfa volt. Az enyém. Ha nem hiszik, nézzék meg. Kiugrasztotta az elnök a ..helyettesétElkísérték Ésik Dániel és Áros Mihály v. b. tagok is. Kerültek-fordultak, vizsgálódtak, és megtették a jelentést. — M. Szalmasági Bélának és S. Fodor Józsefnek egymás mellett van a füzesük a tiszaparton. M. Szalmasági valóban kivágott egy fűzfát, amely éppen a mes- gyére esik. No, kinek szól a fülemüle? — Most légy okos Domokos — bökte ki Sándor bácsi, és maga is mosolyogta az esetet. — Kimegyünk, megnézzük — szólt az elnök. És elindultak Sándor bácsival a helyszínre ... Hívatta az elnök a két embert. Eléjük állt. . — 'Mivel a fűzfa a közös mes- gyéről lett kivágva, közös. Egyezzenek meg, és felezzék el Az egyik darab Szalmaságit, a másik Todort illeti. — Én nem felezek — vágta.' ki Szalmasági. — Kell mind. Fodor hallgatott. De Pólyán megszólalt. — így ítélkezett Salamon is, ez az igazságos, emberek. — Reggelig gondolkodjon — mondta az elnök Szalmaságinak. Az emberek elmentek. És M. Szalmasági valóban gondolkodott. Másnap, amikor találkozott az elnökkel, mosolyogta újságolta. — Kettéfürészeltük a fát. Már el is vitte az egyik darabot S. Fodor. — Hát így ítélkezünk mi — büszkélkedett a nem hivatalos „elnökhelyettes“. Ezért van az, hogy ha Mari néninek elvész a libája, vagy Pista bácsitól több bért követelnek legeltetési díjként, mennek Baksánhoz, a salamoni ítélkezőhöz, aki ilyen ügyekben törvénykönyv nélkül, a józan eszére hallgatva tesz' igazságot. Lehet-e ezek után azon csodálkozni, hogit amikor kultúr- házépítésre szólította a tanács a falut, egy e'mberként odaálltak Baksán mögé? Olyan tizenhat- méteres épületet húztak fel, hogy bárhol megirigyelnék! És hogy az igazság háza se maradjon ki a lobogó alól, itt helyezik el a tanácsot is. Tornyos tetőt építettek számára. Hadd hirdesse az igazság magasságát, és azt. hogy annak képviselője, a tisza- mogyorósi Salamon, Baksán Miklós székel majd benne a , helyettesével’”, a nép megbízottjai-' iái együtt. FARKAS KÁLMÁN1 Építőmunkás-barátok kezenyoma NAGYVONALÚAN Kitüntetett j traktoros I
