Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-13 / 138. szám
1958. TÍlMüS in. PÉNTEK KELETMAGTAROB5ZAC 9 Beteg és beteg között nem leket megkülönböztetési Nagy Károlyné SxTK ügyvezető nyilatkozata fi korszerű tűzoltás vizsgája Kellemetlen csalódás TÖBB SZTK BIZTOSÍTOTT nincs tisztában azzal, mihez van joga az egészségügyi ellátásban. Ezért lépten-nyomon hajlani panaszokat, különösen olyan tekintetben, hogy egyes orvosok kihasználják a társadalmi biztosításba bevont dolgozók tájékozatlanságát és az orvosi ellátásért külön honoráriumot fogadnak el. Bár a Szakszervezetek XIX. Kongresszusán határozatot is hoztak — és a napokban rendelet is jelent meg erről, — hogy az orvosok és a többi egészségügyi dolgozók nem kérhetnek és nem fogadhatnak el a biztosított betegtől és családtagjaitól külön^ anyagi juttatást — mégis célszerű megismerkedni azokkal a jogokkal, amelyek megilletik az SZTK biztosítottakat, EZZEL KAPCSOLATBAN Nagy Károlynétól, az SZTK Megyei Alközpontjának ügyvezetőjétől kaptunk magyarázatot: — Mindenekelőtt a biztosítottnak törvényes joga megkapni a saját maga és családtagjai számára .a legmagasabb színvonalú betegellátást. Az orvosi gyógykezelés teljesen ingyenes. Ez vonatkozik a körzeti orvosi, rendelőintézeti és kórházi ellátásra is. Ingyenes kórházi ellátás illeti meg a biztosítottakat és nem kell külön fizetni a kórházban a helybiztosításért, valamint a legkifogástala- nabb ápolásért, és műtétért sem. A gyógykezeléshez szükséges gyógyszereket a kórházban és üzemi baleset során térítés nélkül, míg más esetekben 15 százalékos hozzájárulással kapják az SZTK- tól. — Milyen összegeket fordítanak manapság a biztosítottak egészségügyi' ellátására? — AMÍG 1949-BEN 318 millió tforintot kaptunk a biztosítottak egészségügyi ellátására, addig 1957-ben egymilliárd 420 millió forintra emelkedett ez az összeg. A gyógyszerre fordított összeg pedig 1949—1957-hez viszonyítva 134 millióról 529 millióra emelkedett. De jelentős fejlődést értek el az egészségügyi intézmények, kórházak és gyógyintézetek is Csak néhány számadat: 1949-ben tízezer lakosra 53.7 kórházi ágy jutott. 1957-re már 69.7. Viszont ugyancsak 1949-ben tízezer lakosra körülbelül tíz orvos jutott. 1957-ben már 14—15 orvos jut tízezer biztosítottra. —t A gyakorlatban hogyan szüntethető meg a kialakult káros megkülönböztetés? — A JELENLEGI HELYZET felszámolásához elsősorban az szükséges, hogy a biztosítottak valamennyien jól ismerjék, mihez van jegük, s ennek tudatában elsősorban saját maguk küzdjenek az elburjánzó káros jelenségek ellen. Az egészségtelen állapot megszüntetése jórészt a biztosítottakon múlik. Ha nem adnak külön juttatást az orvosoknak és az egészségügyi dolgozóknak, akkor rövidesen múlt időben beszélhetünk erről a hátrányos jelenség-' ről. Ha pedig egy-egy orvos külön juttatást kérne, jelentsék az egészségügyi dolgozók lelsőbb szervének, a megyei tanács egészségügyi osztályának, hogy ott a szükséges intézkedéseket megtegyék. Beteg és beteg között nem lehet különbség, egyforma és lelkiismeretes elbánásban kell részesülniük. Ez közös érdekük a becsületes orvosoknak és az SZTK biztosítottaknak egyaránt. (P. G.) Nagy készülődés előzi meg megyés erte a vasárnap Nagykálló- 3 ban sorrakerülő önkéntes megyei tűzoltó versenyt, melyen Szabol cs- Szatmár megye legkiválóbb tűzvédelmi csoportjai mutatkoznak be. A megyei Tűzrendészeti Alosztály a nagykállói önkéntes tűzollótes- tülettel és a községi tanáccsal már megtette az előkészületeket a nagyszabású megyei tüzoltóver- seny lebonyolítására. A verseny színhelye a nagykáilöi sportpálya lesz, ahol a résztvevők ízelítőt kapnak a korszerű tűzoltásból is. Sor kerül ugyanis a nyíregyházi Állami Tűzoltó Alosztály modern tűzvédelmi és tűzoltási felszerelésekkel végrehajtandó bemutató gyakorlatára is. A megyei tűzoltóversenyre Nyíregyházáról és a megye különböző községeiből több érdeklőddé utazik el és vasárnap Nagyid leálló valóságos, tűzoltó városkává alakul át. A rendezőség többezer nézőre számít és ezúton is meghívja az év tűzoltási főpróbájára a megye dolgozóit. Tótb Ferenc szövetkezetünk termelési felelőse harminc ha- tasztrális hold lucerna és lóhere kaszálására kötött szerződést községünk dolgozó parasztjaival. Rögtön felhívtuk a Tisza- szalkai Gépállomást cs kértük, küldjön egy gepvontatású fűkaszáló gépet. A gépállomás nem halogatta kérésünk teljesítését és már egy hete elküldte a gépet. Csak annyi szépséghibája van a dolognak, hogy vontató- erőt nem biztosított hozzá, s azóta az olcsvai révnél „pihen” a tűkaszálógép. Személyesen megkerestük Farkas főmezőgazdászt, s megpróbáltunk vele vitatkozni, adjon vontatót is, mert anélkül semmire sem megyünk. Határozottan kijelentette, sajnálja, de azt nem tud biztosítani. Ezután kopogtattunk a Fehér-, gyarmati Gépállomásnál. Sajnos, ott is eredménytelenül. Mert a Tiszaszalkai Gépállomásnak kell engedélyezni, hogy gyarmati gépállomás kaszálhasson Vitká- ban. És meg ahhoz is engedélyt kell adnia, hogy a gyarmati gépállomás használhassa a tisza- szaikaiak fűkaszáló gépét. Itt a kaszálás a nyakunkon, s csaknem tehetetlenül küszködünk, mert a Tiszaszalkai Gépállomás — melynek körzete kiterjed a mi községünkre la — nem szervezte meg a munkáját. Azt szeretnénk, ha a jövőben ezt elkerülnénk, s akkor se nekünk, se nekik nem kell szégyenkezni a dolgozó parasztok előtt. PAPP BÉLA fmsz-i agronómu.v Nyíregyházi »hajó" az országos versenyen Vasárnap rendezik meg Hajdúszoboszlón az országos ifjúsági hajomodeilező versenyt. Ezen a versenyen részt vesz egy -ryíregy-. házi hajómodeil is, melynek készítője Páskai János hetedikes ta* nuló, a nyíregyházi Üttörőház bajómodellező szakkörének tagja. AJ fiatal versenyző egy méter 70 centiméteres hajójával a megyei vcr-i seny győztese. Szombaton délben utazik el, hogy Nyíregyháza szí-* neit képviselje az országos najómcdellező versenyen. rövid megbeszélést Estére tartottak. — Na, emberek — mondta az elnök —, úgy vélem, le lehet vágni a lucernát, s vele együtt a herét is. Az igenlő ümmegetésből az lett, hogy hatan, a legkaszabíróbbak összeálltak. — Majd mi megyünk — mondták. S másnap reggel, amikor a napfény még valahol a Kaukázus ormait simogatta, megcsillant a hat kasza és imbolygó kígyóként lengtek a széles vállakon. Az út füve. mintha nem verme tudomást a kánikulai időjárásról, üdezölden simul a parton s rácsapódik a bő harmat a lábbelire. Hajnali három lehetett az idő, amikor az első kasza belemerült a megrokkant szárú herébe. Mindegyik külön-külön állt be. Nem akartak időt pocsékolni a terület szétmérésére, de a szokás, hogy mindenkinek kisza- szabott területe van, arra hajlította őket, hogy külön álljanak. Ilyenkor nem nagyon esik a szó, mert a szusz átmegy a kaszába, a kasza beszél az emberek helyett, ahogy zizzenve siklik a magas rendek alatt. Így hát hallgatva szaporodtak a rendek. Tavaly volt egy furcsa „alkotmánya“ a balkányi Űj Erő TSZ-nek. Még az asszonyokra is kiszabták kaszálásból az egy tagra eső részt. Gondolták, így az egyenlőség ..: De hol van már az az idő? A hat férfi ütemesen lendíti a kaszát és a felkelő nap sugarai játszadoznak a HARMATOS HAJNALOK borotva-éles pengéken, Früs- tökre jár az idő. amikor ők az egy napra való munkának jó felesét maguk mögött hagyják s be is fejezik azt a tábla herét s a mellette levő lucernásba állnak át. Ez bizony egy kicsikét ke- szeges, ritka, de a kasza csakúgy halad benne, mint a másikban. Ahogy a nap kapaszkodik, úgy gyűlnek a rendek, s mire az utolsó kaszavágások ledöntik a zöld tengert, ahonnan a fürj röppenve menekül, az első sorokban fonnyadni kezd a széna. Széplaki Mihály, meg az öt társa, köztük a tavaszon belépett Kesz- ler József, elindulnak, hogy megmondják az elnöküknek: a here, meg a lucerna rendben van, s utána ki-ki megy haza, mert ilyenkor esik jól istenigazában a reggeli. Pár nappal később, egy másik hajnalon, a Csongrádi gyerek már két órakor hozzákezdett mocorogni. Az apja rászól, hogy nyughasson, mit akar ilyen korán, de ő csak szede- lőaködik, keresi a kapát, s ki a mezőre. Mire kiérek, gondolja, megvilágosodik anyira, hogy lehet kapálni, és elindul, annak a fiatalembernek a tudatával, aki érzi: ma én vagyok a legfrissebb az egész határban, nem előz meg senki. Ahogy poroszkál önelégülten a téesz kukoricása felé, hát hangok ütik meg a fülét. Kik lehetnek ezek ilyen korán, töpreng magában, de nem tart soká a dolog megfejtése, mert, a közös lucernában vannak. Lányok, asszonyok, vagy nyolcán. Görgetik az éjjel megpuhult száraz rendeket. Gyűjtenek. Még az öreg, 70 éves Pincés Józsefné is köztük van! — Ilonka néném! — kiabál ét a másik rendtől a hirtelenszőke Csongrádi Erzsi. — Igazán igaz, hogy nem tud nélkülünk megélni? — Igaz hát, tudod lelkem, nem akarom még a más kenyerét enni .. . Közietek meg olyan jó. Pincésué azelőtt, míg a balkányi Alkotmány fel nem oszlott, ott dolgozott a szövetkezetben. Hogy onnan kimaradt, hát sehogy se érezte jól magát. Hívták, küldték a gyerekeihez, de nem ment. Járt vagy két hónapig Járó Józsefhez is, az Üj Erő elnökéhez, addig, míg fel nem vették. Azóta itt dolgozik, fél területet szabtak ki neki, s most is kitörte ide magát, nem akar elmaradni senkitől. Szépen sorjáztak már aa összegyűjtött apró boglyák, amiú kor az eiső férfi megjelent köz-i tűk. Kaparógéppel jött és össze-l takarította az elmaradt szalag kát, mielőtt a napfény zörgősís szárította volna. Kell a takar-: ntány vigyázni kell minden! szálra. Az elnök most akarja kí-i egészíteni a tehénállományt. Na, gondolták, a kocsisok, ha* mar ilyen szépen sikerült eddigi a széna, hát ne múljon rajtunk, ■ hogy idejében a kazalba kerül-i jön. Pitymallatkor „löktek”' egy-egy marék tavalyi szénát a! lovaknak, hadd ropogtassák. —. Mire a lovak végeztek, ők i3 felrudalták a szekeret, befogy tak, s megindultak a tanyából a kaszáló felé. Jó sokat kellett) fordulni a megrakott szekerek-' kel, míg reggel hélre bekerült az utolsó boglya is a határból. A friss, illatos szénát nem messze, a 200 mázsa tavalyi szénakazal mellett rakták össze akkurátus kazalba. A felkelő nap nem rókáig kacérkodhatott aznap reggel, mert Medárdus borúlátót hozott s a nehéz, régóhajtott fellegek épperi akkor szakadtak ki, amikor a befedett kazalra az utolsó leszorító köteleket vetették rá. — így, ni! — fohászkodtak neki az emberek. Ez jól sikerült. Már nem vész éhen a jószág. Csak még a rétiszéna kaszálását lenne jó valahogy így kisikeriteni. Samu AndrásA Traktoros Nap kitüntetettjei Hegedűs István, a Balkányi Állami Gazdaság zetorosa. Munka Érdemérem, Horányi József, a Nyírteleki Gépállomás traktorv ezetoje. Munka Érdemérem, Aggod Mihály, a Fehérgyarmati Gépállomás igazgatója, Munka Érdemérem, Forgács János, a Demecseri Gépállomás traktorvezetője. Munka Érdemérem. Ács János, a Balkányi Állami Gazdaság zetorosa. Munka Érdemérem.
