Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-13 / 138. szám
KELETMAG YA RORSZAG 1958. JONIUS 13, PÉNTEK Ezermester úttörők vetélkedése Érdekes és tanulságos kiállítás nyílt meg vasárnap a nyíregyházi Üttörőházban. Eddig közel félezer látogató tekintette meg az Üttöröház szakköreinek legkiválóbb munkáit. Sokan gyönyörködnek a képzőművészeti szakkör által készített tájképekben és ceruzaraj-) tokban, melyek kö-1 ziíl legsikerültebbek a tornász- és munkásalakok. A fényképezés kedvelői, a fotoszak- kör sikerült és igen kifejező felvételeit láthatjuk. Külön teremben rendezték be a hajó- és repülőmodellező szakkör mintamunkáit. Megtalál- I ható még a kitj.llitá- I son a rádiószakkör, a szabó-varró, a népművészeti, a famegmunkáló, háztartási és ezermester-szakkör * sok kiváló munkája. Több érdekes és elmés szerkezettel mutatkoztak be az ezermester-szakkör tagjai, többek közölt kiállítottak egy óramű szerkezettel ellátott „óceánjáró" hajót. I 13——— Táboroznak a-megye úttörői Megyénk úttörői megkezdték az előkészületeket a nyári táborozásra. A nyíregyházi IV. sz. általános iskola úttörőcsapata Gö- römböly-Tapolcára látogat el, míg a többi úttörőcsapatok Hollóházán, Erdőbényén és Lillafüreden ütnek tábort. Nyíregyházáról a IV. sz. általános iskolából pedig mintegy 30 pajtás készül tíznapos kirándulásra Budapestre. De a Sóstó is benépesül, június 18-án 200 gyerek ver sátrat az erdőben, július 13-tól 26-ig az Üttöröház modellező szakköre épít sátortábort a Sóstón, A sóstói úttörö- üdülő már benépesült az őrsvezető tábor tagjaival. A fiatalok lelkesedése biztosíték A takarékossági mozgalomról tanácskoztak a kisvárdai járás kissislái A kormány és a KISZ Központi Bizottsága takarékosságról szóló határozatát járást aktívaüiésen vitattuk meg. A járási kultúrház szépen berendezett klubhelyiségében fiatal mezőgazdászok, technikusok, munkások, brigádvezetők, szövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztfiatalok mintegy 85-en képviselték a járás ifjúságát. A fiatalok érdeklődéssel hallgatták a beszímcSpt, amit, élénk vita követeit. A vitában felszór laló 17 fiatal hangoztatta, hogy a takarékossági mozgalomról szóló határozattal egyetértenek és már korábban is számos hasznos kezdeményezést váltottak valóra a gazdaságos termelés érdekében. A Vulkán KlSZ-szervezetének küldötte arról beszélt, hogy az energiatakarékosság területén már eddig is jelentős eredményeket értek el. Felmérték azokat a területeket, ahol a takarékosság terén van még mit tenni. Legfontosabbnak tartják a munkaidő gazdaságos kihasználását, a selcjtcsökkentést, az energiával való takarékoskodást. Brigádokat szerveztek az elfekvő és hulladék- anyagok feltárására, összegyűjtésére cs hasznosításáraSéra elvtárs, nyírkarászi mezőgazdász, a helyes trágyakezelésre és a takarmány porciózására hívta fel a résztvevők figyelmét. Elmondta, hogy a nyírkarászi Május 1 Termelőszövetkezet fiataljai export almatermelési brigádot szerveztek, hogy minél szebb almát értékesítsenek. Demcsák elvtársnő a Dombrádi Állami Gazdaság üzemegységének KISZ-titkára, ifjúsági brigád- vezető elmondotta: a gazdaság négy ifjúsági brigádja egymással versenyezve dolgozik, hogy a termékek minősége javuljon és 'meny- nyisége növekedjék. Peíróczi Aladár, az újkenézi KISZ-szervezet küldötte arról számolt be, hogy ők már korábban is megtárgyalták a takarékos- sági mozgalommal kapcsolatos felhívást. Kezdetben nehézség volt, mert szervezetükben nagyobbrészt egyénileg dologözó parasztfiatalok vannak és nehezen találták, meg a határozatból eredő feladatokat. Végülis a több hozzászólás és javaslát alapján elhatározták, hogy résztvesznek a dűlőutak javításában és az útmenti fasorokat megtisztítják, hogy a takarmányt szállító szekerekről minél kevesebb takarmány Qés termény vesszen kárba. A közvagyon védelmét azzal segítik, hogy a iskolában hasznavehetetlenné vált padokat a KISZ- tágok által összegyűjtött anyagból megjavítják és tijra használhatóvá teszik. Vállalásukat teljesítették. A tiszakanyári fiatalok elhatározták, hogy minden fiatal hetenként két órát dolgozik társadalmi munkában a községi járda építésénél. ' Az elhangzott javaslatok alapján a tanácskozáson résztvevő fiatalok elhatározták: védnökséget vállalnak járásunk területén a burgonyater- mesztcs fölött, mozgósítják a fi~,falókat a burgonyabogár elleni védekezésre. A helyes trágiyákezélésre és a takarmányozásra vonatkozó javas latot is elfogadták és ígérték: mindent •elkövetnek, hogy azokat va’óra is váltsák. A fiatalok lelkesedése biztosíték arra, . hogy járásunk KISZ- tagjai és a szervezeten kívüli f a- talck a takarékossági mozgalom szélesítése érdekében ezután Is fáradságot nem ismerve dolgoznak majd. Bodor Lajos < járási* KISZ-titkár, Kisvárda. BLANVÁR GYÖRGY elmerengve keres valamit emlékei között. Talán ifjúságára ^gondol. Milyen jó is volt fiatalnak lenni! És ügy elszálltak, az évek. Emlékeiben nem a boldog, ifjúkort véli. újra látni, hanem a hányattatást, a bizonytalanságot, a megfélemlítést. Alig múlt el húsz éves, mikor megismerkedett a mozgalommal. Járt szakszervezetbe, dolgozott az illegalitás idején a pártnak. És ahogy teltek, múltak az évek, dús hajfürtjei egyr.e ritkultak, halványodtak, mígnem hófehérré, varázsolta, azokat az idő. És most már nincsen fehér haj sem a fején. Pedig csak 53 éves.., ... AZ EGYKORI . cipészinas, a gyakran munka nélkül tengődő serdülő legény, nélkülöző családapa bátran viselte a megpróbáltatásokat. Könyvekkel, eszmékkel való ismerkedése révén akarata megedzödött, bizalma megnőtt, reménye egy percre sem aludt ki. Nappal dolgozott, éjszaka könyvek fölé hajlott. Hogy miért? Kezdetben kedvtelésből- Időtöltésből. Mit is tehetett volna egyebet? Talán járja a kocsmákat? Ahhoz pénz is kell. Az olvasásban talált megnyugvást. AHOGY BŐVÜLTEK ismeretei, világosodott elméje, tisztázódtak gondolataiban a nyomor, a nélkülözés okai, úgy erősödött bizalma,- vésődtek tudatába a körülötte zajló események. Fehértejről', csendőrszuronyok, elnyomás, munkanélküliség, illegalitás. És amikor nyíltan, szabadon lehetett tanulni az egykor tiltott könyvekből, mikor tettre, csatasorba szólította megannyi társával őt is a párt, az elsők között látott munkához az egykori cipészinas, Blanyár György elvtárs. Szervezte a pártot, hirdette az egykor tiltott könyvekből tanult igazságot, magasra emelte a párt zászlaját. Volt párttitkár, vezetőségi tag, propagandista, népnevelő, cipész-munkás, igazgató, traktoros, tanácselnök. Bárhol bízta meg munkával a párt, ellenvetés nélkül vállalta a feladatokat. Bárhói dolgozott, bármilyen gazdasági feladatokat kellett elvégeznie, égy percre sem feléjt- keZétt el a pártmunkáról. EGYSZER NEM VOLT párt- megbizatása. Elvtársái azt hitték, eljárt felette az idő, nem képes hirdetni az eszmét, amiért sokat éjszakázott. „Elfelejtették” feladattal megbízni. Ö azonban nem nyugodott bele a tétlenségbe., Elment a pártház épületéhez és ott, Nagykállóban, ahol sok álmatlan éjszakát 'töltött, élte gyermekkorát, családot alapított — szerszámot fogott, szépítette, csinosította a párt- helyiségét, hogy otthonos, barátságos, második otthon legyen az. S mikor látták, hogy munkára kész, méltó feladatokkal bízták meg. MOST A NAGYKALLÓI községi pártbizottság titkára. Csák úgy, kötelességtudatból. . Egyetlen községe ez a járásnak, ahol falusi pártbizottság működik. Tudja, sokat várnak, remélnek tőlük. Azoktól, akiknek gondjaira bízták Nagykálló pártszervezeteinek irányítását: a községi pártbizottság tagjaitól. Fáradtságot nem ismerve dolgozik, kutatja, keresi a hasznos módszereket, formákat, amelyek segítségével javulhat a pártmunka, erősödnek a bizalom szálai. HA PIHENNI TÉR a napi munka után, könyvet vesz kezébe. Olvas társadalomtudományról, érdekli a csillagászat. Tanul politikai gazdaságtant, filozófiát. Olykor méhészkedik,- néhány család szorgoskodó, méhe láttán felvidul. Szereti családját, feleségét, csevegő gim- nazista lányát. a fAradhatatlansAgARÖL ismert egyszerű pártmunkást megszerették elvtársai, a dolgozók. Szívesen keresik ügyes-bajos dolgaikkal és ő segít, ahol csak teheti. Beszél a, hozzá segítségért forduló édesanya férjével, aki gyakran ürít poharat az italboltban, eljár ügyes-bajos dolgokban, egymással torzsalkodó szomszédok ér-' dekében. Napi felelősségteljes, fáradtságos munkája után taggyűlést szervez, előadásokat tart, népnevelőket oktat, pártszervezeteket látogat. Érvel, javasol, dicsér, bírál. S mindezt csak „kötelességből". Azért, ment ezzel bízták meg elvtársai és 6 a bizalmat munkával, igaz szóval, mindig friss lendülettel igyekszik viszonozni, Nagy Tibor. JCőiZőnel Már nem emlékszem mindenre, ami az én. első vizsgámon történt. Azt tudom, nagyon izgultunk mindannyian. A tanító bácsi ünneplőbe öltözött, az öreg fekete ' ruhát vette fel, amelynek .a térde és a könyöke olyan csodálatosan fényes volt, mint csak a magafajta idősebbeké, akik a nemzet napszámosainak kenyerét ették. Az egyházi iskola ódon padjaiban üldögéltünk, amelyeket bizony megviselt az idő. A frissen illatos, fátyolkalapok alatti fehér arcú nagyságákat nézegettük, s összehasonlítottuk őket a szikkadt, törődött anyákkal. Három cserép hortenzia nyújtogatta árván, a nyakát az asztalon. Kevés öröme tellett bennük a mi tanítónknak. Es a virágokkal ked- veskedök gyerekei hiába vették fel a szép, sötétkék ruhát, mutogatva, hogy ők 'nem akármilyen úri csemeték — amikor felélésre került a sor', a foltos, de tiszta nadrágocskák viselői mentették meg az osztály becsületét. Ez volt a mi ajándékunk. Aztán, hogy vége volt az első nagy próbatételnek, túljutottunk a számunkra nagy akadályon, mi is kaptunk a szembenlevő cukrászdában egy fagylaltot, majd két hónapig élveztük a rétek illatát, az anyagbánya kellemes langy vizét, és nem gondoltunk sokat az iskolára. Ez jutott' eszembe, amikor szerdán az utcákon csivitelő kislányokat láttam. Fehér, cipőben. friss zoknicskákban és mindannyian,. ünnepi . ruhában siettek a., nagy naprq.. Nem messze az, én. .egykori iskolámtól, a hármas "számú általánosba mentek. Az arcok kipirosodtak az új padsorok között, a szemek a tanító nénin függtek, és itt voltak szép ünneplőben az apák, mamák. Az ünnepi csendben az egyik kisleány odament a nagy fekete táblához, kezébe vette a krétát és gyermeki szíve minden érzelmével rajzolni kezdte a gyöngybetűket: „Békét akar un Je.“ A mamák, apák szemében észrevétlenül megjelent az emberi szív gyors válasza, s úgy harsogott keresztül az iskola kis tantermében a két szó, amelyet az „a” betűvel együtt tanított meg az iskola. És ekkor újra megfogott az emlékezés. ■Üjra hallottam a dalt, amit nekünk tanítottak: „Mennydörög az ágyú. csattog ; a kard, ■,Ez lelkesíti csatára a magyart" Mennyire más á ma! A gyermekek cC jó szülőidről, a szép hazáról, a békéről, az emberek barátságáról mondanak verseket. És a tanítónő mosolyog, olyan végtelenül kedves akarással segít, ,ha valahol megbotlanak a piciny ajkak. Mert most nem-1 csak a gyermekek vizsgáznak az írásból, olvasásból és a számtan titokzatos kulcsainak megfejtéséből. Az esztendők múlásával talán már negyedszázéve vizsgáznak Darvas Lászióné előtt a gyermekek. És nem tudom, mit szólna erről a tegnapelőtti próbatételről ö maga. De a virággal teli asztal, a könnyezve búcsúzó gyermekek, a mamák és apák meghatott szávai, amelyek mind egyet fejeztek ki tulajdonképpen: „Köszönöm’* — mindennél többet mondanak. Az emberi szív szubjektív érzései nem adhatnak teljesen reális választ. Miért volt mégis, hogy az Erzsikék. Katikák, Ilonkák és Évák oly nagyon nagy ragaszkodással, szeretettel lehelték csókjaikat az egykor dúsan fekete őszülő „tanító néni’‘ arcára? Hogyan lehet, hogy ebben az osztályban mindenki új ruhát, új cipőt hozott a vizsgára? A válasz igen egyszerű. — Nincs szegény gyermek a mi osztályunkban. Pedig munkások, egyszerű kisemberek leánykái járnak ide. És a legfontosabb, hogy már a hétévesek is tudják: minden érettük van. A mi munkánk, az akaratunk a nyugalmas holnapért, a békéért. Így mondja a tanító néni. Es tudjuk, hogy a mi iskoláinkból évről évre igaz emberek kerülnek ki. A ,ma hétévesei jövőre újra vizsgáznak. Egy esztendő múltán megint felírják a legszebb betűkkel a táblára: „Békét akarunk", És azt is tudjuk, hogy ezek a szavak nagy-nagy értelemmel bírnak a kicsiny szőke és barna fejekben. Köszönjük meg helyettük is Darvas Lászlónénak. És mindazoknak, akik a jövőt, az életet formálják. K ,Ji ( Az egykori cioészmas
