Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
4 KELETM AGYARORSZÁO 1938. JÚNIUS 22, VASARNÄP* Bemutatjuk az „egyéves" igazgatót nem szüle- Nem is álért. Amikor megismerték az új igazgató élettörténetét, bízni kezdtek. És a gyárban dolgozó komév végére sikerült megszüntetni a túllépéseket és túlteljesíteni a tervet. S most örömmel közöljük; HAJDÚ SÁNDOR tett vállalat-igzgató. modtak arról sok ínséget látott szülei, hogy többre viszi a kocsis- ságnál, vagy cipész-szakmánál. — Cipész szakmát tanult, és kijutott neki a kocsiskodásból is gróf Károlyi birtokán Ifjú éveiben megismerte az urak igazi arcát és a szegények tengernyi panaszát, bánatát, nélkülözését, de megismerte az osztályharcot is. Nagyapjától, aki a szatmári direktórium tagja volt, sokat tanult; legfőképpen igaz magyarságot, a munka és az emberek szeretetét, még az urak gyűlölését. 18 éves volt, amikor elérkezett hazánkba a felszabadító szovjet hadsereg,. s ő vállalta a párttitkársá- got Zajta községben. Később járási titkár lett. Tanulni kezdett. Magánúton elvégezte az agrártudományi akadémiát. A Megyei Tanács elnökhelyettese volt, mielőtt 1957 jüniu- sában a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat vezetésével megbízták volna. Milyen lesz az új igazgató? Sokáig foglalkoztatta ez a kérdés a dohánygyári dolgozókat, műszakiakat, adminisztratív beosztottakat és dohányválogatóikat egyaránt. Jobbat akartak, mint volt a régi, olyat, aki közvetlenebb, szívesen barátkozik a termelésben dolgozókkal és a vezetéshez is jól munisták jó elvtársra találtak benne. AZ ÜJ IGAZGATÓ tudta, hogy milyen sokat jelent megnyerni a vállalat egész kollektívájának bizalmát, s őszinteségüket. Kevesebbet tartózkodott az irodákban, többet a termelő munkások között, és a beváltó üzemekben. — Nem szégyelite megkérdezni a ta- paszalt szakmunkást, a nagy rutinnal rendelkező műszakit, a főmérnököt, a főkönyvelőt és qjá.so- kat, ha valamit nem tudott. — A legjobb tapasztalatokat összegyűjtve, a különböző nézetek és javaslatok között rendszert te- iemtve kapott igaz képet a vállalatról, az emberekről. A do- nánytermeléshez már gyerek-kora óta értett. Viszont a feldolgozást és a vállalatvezetést meg kellett tanulni. A tapasztalatok mellett soszor késő éjszakáig tanult a szakkönyvekből. Szorgalmát és akaraterejét sokra becsülik a vállalatnál, és a pártbizottságon is. OLYAN IDŐBEN VETTE AT a vállalat vezetését, amikor még megvoltak az ellenforradalom- okozta károk, a fejekben zavaros nézetek és a termelésben a problémák. A rend és szilárd fegyelem megteremtésében a váUalat főmérnökével, főkönyvelőjével, üzemi bizottságával és pártszervezetével jól együttműködve sikerült eredményeket elérni Míg 1957 első felében bajok voltak a gazdaságos termeléssel, ez a vállalat gazdasági évi tervét már hetekkel ezelőtt teljesítette és e hó vegéig előreláthatólag 122 százalékot érnek el. Az előző évi eredményhez viszonyítva 190 százalékos emelkedést mutat a termelési érték. A termelékeny ség meghaladja a 112 százalékot. A SIKER elsősorban a derék műszakiak és a tervet végrehajtó leUtes munkások érdeme, de dicséret illeti az „egyéves” igazgatót is, mint a termelés és a vállalat életének szilárd- kezű irányítóját, vezetőjét. Boldog az igazgató, mert lesz a munkásoknak nyereségrészesedésük, ki-ki megérdemelt jutalmat kap majd. „Az első és legfontosabb tapasztalat számomra az egy éves igazgatói ténykedés alatt az, hogy a dolgozók véleményét mindig fi- gyelembevéve, javaslataikra támaszkodva, lelkesedésüket táplálva nagy dolgokat lehet művelni, szép munkasikereket lehet elérni! Továbbra is úgy akarom vezetni a vállalatot, hogy a munkások Jiagukénak érezzék a gyárat. —■ Velük együtt le tudunk küzdeni minden akadályt, ami tervünk teljesítése, — és vállalatunk további fejlődése útjában adódik’- — mondta az igazgató. Az évfordulón további sikere- két kívánunk a vállalat vezetéséhez a most már „másodéves" igazgatónak. Orosz András. Az Építésügyi Minisztérium figyelmébe: Sok tízezer tégla tönkrement Tisza vasváriban Nem először történt meg a tiszavasvári téglagyárban, hogy tízezerszámra ment tönkre az égetésre elkészített nyerstégla. Ezúttal Szilágyi elvtárs, a telepvezető 70 eziet vall be. Amikor a felelősség kérdését felvetettük neki, az időjárást, a nagy esőzést okolta. A „természetfelelőst” nem tudjuk felelősségre vonni a kárért, de azokat az embereket, akiket mulasztás terhel, igen, Vágy nem mulasztás az, hogy a Hajdú megyei Téglagyári Egyesülés már régen ismeri a tiszavasvári téglagyár rossz szárítási lehetőségeit és mégsem változtat a dolgon?! Tudják, hogy csak egyharmadrészben van biztosítva fedett szárító, a többi nyerstégla bangéterekben és kazlakban, a véletlen szerencsére bízva, áhítozza a száraz időt. Ha azt vesszük, hogy a most tönkrement, testvérek között is 70 ezer darab nyerstégláért bért fizettek, termelési költséget fordítottak rá, s ha hozzáadnánk az elmúlt évben és években keletkezett hasonló károkat, bőven tellene az összegből a legkorszerűbb szárító színekre is! Az ilyen ,,csapás‘‘ elkerülhető lenne a telepvezető szerint is. Kazlazó színekre van sürgősen szükség a nagy kapacitású nyerstéglagyártó üzemhez és a modem téglaégető kemencéhez! Elsősorban a tönkrement sok tízezer nyerstéglát fájlaljuk, de növeli a kárt az a további sok tízezer tégla is, amely a fedett szárítók hiányában ripacsos, ha- sadozott, vagyis leértékelt lesz. A napokban volt kint a téglagyárban Vincze Mihály elvtárs, a Hajdú megyei Téglagyári Egye-i • sülés igazgatója, s elintézte anynyival a kárt, hogy utasította a telepvezetőt: „nyomják meg a munkát a nyerstéglagyártásnál és a hónap végéig próbálják meg behozni a lemaradást. Megvan az igyekezet a terv teljesítéséhez, de sajnos a keletkezett kárt nemi tudják jóvátenni. A termelés önköltségére vonatkozóan megtagadták az adat-- szolgáltatást, pedig szerettünk' volna kézzelfoghatóbban érvelnie Ám reméljük, a téglagyártással1 foglalkozó szakembereknek, főleg az Építésügyi Minisztériumnak enélkül is sikerül ezen cikkünkkel felvetni a felelősség kérdését és nem fognak elrna- radni a további károkat megelő-1 ző intézkedések. Néhány gondolat a tiszalöhi hajózózsilip megnyitása előtt Hazánk legnagyobb vízi létesítménye, az első 5 éves terv egyik kiemelkedő alkotása a tiszalöki duzzasztómű megyénknek Is egyik büszkesége. Ennek a jelentős építménynek egyik befejező munkarésze, a hajózózsilip, a közeli napokban kerül felavatásra. Ezzel megszűnik a Tiszán az a kettéosztottság, melyet hajózás szempontjából jelentett a hajózsilip nélküli tiszalö- ki vízlépcső. Sajnos, a Tiszán eddig nem alakult ki olyan mértékű hajózás, hogy az előbbiekben említett forgalmi akadály megszűnésének igazi jelentőségét a nagyközönség is kellően értékelni tudná, hiszen a nyíregyházi és a miskolci vízügyi igazgatóságok terméskőszállítmányain kívül úgyszólván semmi egyéb víziforgalom nem élénkítette ezt az egyébként szívünkhöz nőtt nagy folyót. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a tiszai hajózás ügyének jelenlegi helyzetét — helyesebben pangását — egyszerűen tudomásul kell vennünk, hanem éppen a tiszalöki vízlépcső által nyújtott lehetőségek kihasználásával tiszai hajózásunk jövőjét kell megalapoznunk. Gondoljuk meg, hogy pl. a Szovjetunióban, Németországban, Hollandiában a Tiszánál sokkal kisebb hajózási lehetőségeket nyújtó folyókon, csatornákon is élénk forgalom bonyolódik le, mert hiszen köztudomású, hogy a víziutak nagy tömegek olcsó szállítását teszik lehetővé. A tiszai hajózás problémája megyei vonatkozásban sem újkeletű. Véletlen folytán most, a tiszalöki hajózózsilip megnyitásának idején került kezembe a „Nyírvidék'1 1908. október 11-i száma, amely hosszú vezércikket közöl „Hajózás a Tiszán’’ címmel. Szószérint idézem az említett cikkből a következő részleteket; „Szabolcs vármegye közönségének a Kedden tartandó őszi rendes közgyűlésén egy rendkívül nagy fontosságú s közgazdasági jelentőségében alig mérlegelhető kérdésben alkalma és módja lesz tárgyalnia és határoznia. A földművelésügyi miniszter benyújtotta a képviselőházhoz — mint az ismeretes — a „Vízügyi beruházásokról” szóló törvényjavaslatot, amelynek keretében a Tisza folyó hajózhatóvá tételének ügye is megoldásra fog jutni. Az első pillanatra felismerhető a törvényjavaslatnak reánk vonatkozó nagy jelentősége. Kis- és Nagyvarsánytól Tisza- dobig harminchárom községnek dús határát mossa a Tisza vármegyénk területén s ha ezen a hosszú Tisza-vonalon megindul a hajózás, több százezer hold föld terményeinek nyílik meg az olcsó szállítás lehetősége s több százezer hold földnek emelkedik az értéke nagy, kiszámíthatatlan arányokban." ...„Közöttünk — nem is idős emberek tanúskodnak arról, hogy a Tisza folyó régebben hajózható volt egészen Vásárosnaményig és gőzhajók szelték a Tisza folyó hullámait.“... „A Tisza folyó mederrendezéséhez szükséges át-, metszések létesítése a kis vizek állását oda szállította alá, hogy e miatt a hajózás. céljaira elegendő vízmélység nem áll rendelkezésre. Tehát a magasabb kulturális követelmények miatt létesített munkálatok áldozatul követelték vidékünk ama természetadta előnyeit, amelyek a haió- zásban nyertek kifejezést." ötven év telt el, amíg elődeink reményei a megvalósulás közelségébe kerültek az ötéves terv eredményeként s ha a megye közönsége már akkor felismerte a kérdés fontosságát, úgy most a dolgozó népnek és vezetőinek még inkább fel kell figyelni az előttünk álló lehetőségekre. Természetesen nem gondolok arra, hogy felelőtlenül, drága beruházási munkákkal, erőszakkal teremtsünk élénk hajóforgalmat, öncélúan, csak azért, hogy legyen! Fel kell azonban tárnunk a lehetőségeket — azt, hogy a tiszalöki duzzasztás révén a Tiszán felfelé Dombrádig állandóan, Záhonyig az év legnagyobb részében lehetségessé vált a hajózás, az olcsó víziszállítás; azt, hogy a tokaji vagy bodrog- keresztúri építőkövet az amúgy is szűkös vagontér lekötése nélkül, víziúton szállíthatjuk a kőanyagban szegény tiszamenti községekbe; azt, hogy egyes tiszamenti gócpontokról a megye egyes termelvé- nyeinek tömegszállítása éppen az őszi vasúti csúcsforgalom nehézségeinek csökkentésével víziúfon is lehetséges. Persze türelmes kutatómunkát igényel annak előzetes megállapítása, hogy célszerűen és gazdaságosan milyen termények és termékek lennének a víziszállhás vonalára irányíthatók. Már most mérlegelni kellene azonban a fejlesztési lehetőségeket is, ezek között pl. a hajózás kiterjesztését Vásárosnaményig. Hogy ennek milyen jelentősége lenne a vasijt).al egyáltalán nem rendelkező és így az ország vérkeringéséből úgyszólván kieső beregi terület lakossága szempontjából, az talán nem is szorul bővebb magyarázatra. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem azonnali beruházásokra, vagy ezek révén azonnal elérhető eredményekre gondolok, de a kérdés komoly tanulmányozására és néhány kisebb költséggel járó próbálkozásra mégis szükség lenne. Így pit legalább az általánosabb érdeklődés felkeltésére alkalmas kísérlet lenne, ha a MAHART elvállalná a nyár és az ősz folyamán néhány hajókirándulás szervezését« és lebonyolítását Tiszalöktől vagy Tokajtól Záhonyig és vissza. Azt hiszem* ezeken az utakon a hajózási vállalat, de a résztvevők is érdekes tapasztalatokat szerezhetnének a jövőbeni lehetőséged feltárása tekintetében. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy Magyarország ipara nagyrészt Budapest környékére, illetve általában nem a Tisza mentén települt, így a Záhony környékéről hajón útbaindítandó mezőgazdasági termények, vagy a Szovjetunióból és Csehszlovákiából ide érkező ipari nyersanyagok és termékek csak nagy kerülővel — Jugoszlávián át — juthatnak el pl. Sztálinvárosba (vasérc, szén) vagy Budapestre. Ez azonban mégint csak nem lehet akadálya annak, hogy a tiszai hajózás problémájának tanulmányozásával és a megoldás előkészítésével foglalkozzunk, hiszen előbb vagy utóbb, de egyszer a1 Duna—Tisza csatorna megépüésére is sói kerül, sőt ha a tényleges lehetőségekre és feltárt igényekre alapozott tiszai hajózás megindulna, ez önmagában is időszerűvé tenné, vagy legalább is siettetné a Duna—• Tisza csatorna hosszú évtizedek óta vajúdó problémájának megoldását. Végeredményben a tiszalöki hajózózsilip megnyitása véleményem szerint alkalmat kell hogy adjon arra, hogy országos, de megyei szinten is műsorra tűzzük az 'előbbiekben részletezett hajózási kérdések tanulmányozását és az ezekkel kapcsolatos elgondolásoknak egy távlati tervben való rögzítését. ZBORAY KÁROLY igazgató-főmérnök (Vízügyi Igazgatóság.)
