Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
195S. JŰNIUS 22, VASÁRNAP KFI.ETM AGYARORSZÁG 5 ŐSZINTÉN A MUNKAVERSENYRÖL Csak egy pillanaton múlott É ppen egy esztendeje, hogy a párt országos értekezletén a többi között szó esett a szakszervezetek feladatairól. Akkor Kádár elvtárs azt mondotta: a dolgozók érdekvédelmének, helyes érdekvédelmének első követelménye, hogy a termelés kérdésével foglalkozzon a szakszervezet. Ez nem jelenti azt, hogy a szakszervezet ne törődjön a dolgozók apró-cseprő ügyeivel, sérelmeik orvoslásával. De az érdekvédelem ott kezdődik, hogy a szakszervezet is segítsen növelni azoknak a javaknak a mennyiségét, amiket majd eloszthatunk a dolgozók között. Mert, ha csak azzal foglalkozunk, mit oszthatunk el, és nem törődünk azzal, hogy ennek a mennyiségét növeljük, akkor nem védjük jól a dolgozók érdekeit. E szavak igazsága a józan gondolkodású ember előtt nem lehet vitás, A helyes érdekvédelem a gazdaságosabb termelés, a2 önköltség csökkentése, az anyagtakarékosság és a minőség javítása után lehet teljes. Legjobb eszköze a verseny. Mit is nevezünk mi szocialista munkaversenynek? A szocialista verseny végső soron nem más, mint a dolgozók tudatos részvétele a szocialista építésben. Más szóval a verseny a szocializmus építésének kommunista módszere. Ezt a kommunista módszert száműzni a termelés szinteréről annyit jelent, mint a dolgozók jogait, a szocialista jövendőt csorbítani. Az ellenforradalom ideológiai előkészítői nagyon jól tudták ezt. S nagyon tisztában vannak ezzel az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió bértollnokai is. Ezért mondtak aztán kígyót-bé- kát a szocialista munkaversenyre. Ezért hazudták, hogy a dolgozók megrokkannak, hogy Magyarországon agyonhajszolják a munkásokat. Itt élünk és látjuk, mi igaz ezekből az állításokból. Azt sem tagadjuk, hogy a régebbi értelemben vett munkaversenynek voltak és még napjainkban is akadnak hibái. Volt olyan, hogy a selejtgyártók lettek a vámszedői e nemes vetélkedésnek, ugyanakkor nem egy esetben háttérbe szorultak azok a tehetséges, szorgalmas munkások, akik minden igyekezetükkel a minőségi munkára törekedtek. M iért versenyez a magyar munkás? Miért vesz részt szívesen ebben a mozgalomban a szabolcsi-szatmári üzemek dolgozóinak többsége? Elsősorban azért, mert sokan tudják, hogy a munka a nii társadalmunkban becsület és dicsőség dolga. A nagyobb meny- nyiségű és jobban elvégzett munka pedig a nagyobb becsület és nagyobb tisztesség forrása, amelyből bőven buzog aztán az elismerés. De ami még ennél is fontosabb: a közösség érdekében kifejtett tevékenység az egyén számára is meghozza gyümölcsét. A mi munkánk kenyeret, húst, zsírt, ruhát, kórházat, iskolát, lakóházat, több orvost, több üdülőt jelent — méghozzá nekünk. Beszélni kell erről azokkal a munkásokkal is, akik csupán célnak, talán felesleges célnak tekintik ma még a versenyt. El kell mondaniuk a szakszervezeti vezetőknek, hogy a mi eredményeink nem rosszak. De hozzá kell tenniük, — ami a szakszervezetek legutóbbi kongresszusán eléggé élesen felmerült — hogy: dolgoznak az emberek, de még nem olyan szorgalmasan, ahogyan a mi népünk dolgozni tud, ha akar. És beszélniük kell az üzemek •mindenfajta vezetőinek arról: mi bizony kicsit elkoptattuk a jelzőket az elmúlt években, amelyek a munka becsületéről szóltak. A régi munkás tisztelte a munkát — holott tudta, hogy annak eredményéből nemigen részesedik. Ma sokkal inkább —és csak ma — lehet beszélni arról, hogy a végzett munka javait a közösség és azon belül a dolgozók élvezik. Meg kell teremtenünk mindenütt a „mienk“’ fogalmát! N emrégiben az egyik üzem igazgatója arról panaszkodott, hogy a dolgozók egyrésze még nem érti, miért is versenyez, miért is kell vigyázni annyira a társadalmi tulajdonra. Kérdezzük: vajon milyen ebben az üzemben a munkaverseny becsülete, a dolgozók felvilágosítására irányuló törekvés. Ezzel függ össze, hogy sokszor összetévesztik egyes funkcionáriusok a versenyszellem kibontakozásának segítését a verseny gépies szervezésével. Nem mindegy, hogy egyes üzemben, gépállomáson, vagy a kereskedelmi egységnél a dolgozók színvonalas — és rendszeres — politikai tájékoztatása nyomán bontakozik ki a versenyszellem, vagy „összeírnak" jónéhány nevet, hogy eredményekről számolhassanak be! Talán felesleges kimondani, hogy vajmi keveset ér, sőt egyenesen káros az ilyen „versengés’“. Az természetesen jó, hogy nincsenek kiáltó eredmények, nem „ugranak” ki egyes munkások és > nem „kullognak” utánuk sokan. Jó dolog az is, hogy a munkaversenyt a legtöbb helyen már a negyedéves és a havi tervekre alapozzák. Az viszont kevésbé* hasznos, hogy ezt csak negyed-1 évi, havi értékelés követi. Nem? egyszer még erről is megfeledkeznek az illetékes vezetők. Mi ösztönözheti így jobb teljesítményekre, kiválóbb munkára a dolgozókat? Sokat beszéltünk már az elárvult verseny1 áblákról. Miért üresek ezek? Mert nincs egyéni verseny, nem mutatják meg a brigádoknak, hogy a vetélkedés leghasznosabb módja ilymódon összemérni az erőket. Az üzemek nagyrészénél az egész kollektíva versenyez. A cél legtöbbször, hogy teljesítsék a tervet, végezhogy a képen látható egylo- vas stráfkocsit maga alá nem gyűrte a kisvonat. Már a ..levegőben” lógott a szerencsétlenség, amikor a vonat elé került a szekér, —- amit Ru- bóczki Ferenc hajtott — egy szerencsés véletlen folytán átjutott a sínen. Ugyanis az történt, hogy június 10-én Rubóczki Ferenc, a városgazdálkodási vállalat fuvarosa 20 mázsás terhével „későn vette észre”, hogy lova nem tud megbirkózni a megengedettnél 5 mázsával több teherrel. Pedig meg-megállt a dolgos jószág, 1 de gazdája ostorával tovább ..sürgette’“ Azonban a Kálvin tér felól a Szabadság térre érve a kisvasúti sínnél „megemberelte“’ magát a szerencsétlen pára. Nagynehezen azért átvánszorgott az apró sínpáron, de majd mintha megerőltette volna magát, félúton ismét „leállt”. Gazdája leugrott, próbálta „megrendszabályozni“’, de a Zrínvi Ilona utca felől már nöfösöt.t i<i 14 teherkocsival a kisvonat. zenek jóminőségű munkát. De! hát ez amúgy is kötelességük! ! E gy nemrégiben Franciaor-! szagból hazaérkezeit mun-! kás elmondotta hogy ab-! ban a hatalmas Saar-vi-< déki vasgyárban, ahol; dolgozott, bizony nem lehetett; selejtet gyártani és nem volt le.; hetőség arra, hogy bárki is las-; sabban dolgozzék, mint azt afu-i tószalag megkövetelte. A token; nem gondolkodott sokáig és le-! vonta a munkabérből az elve-! szett munka értékét. Az sem! ritka, hogy ilyenkor az utcára; kerül a munkás, nem akad szá-! mára sokáig munkaalkalom. ; Nálunk még senkit nem része-! sítettek ilyen büntetésben. A jó; munkát az öntudatra bízzák, bár] ez nem egy esetben nem kielé-; gítő megoldás. Az üzemi termelési megbeszéléseken általában, elmondják, mit kellene tenni.; Ha ezek a megbeszélések a tér-! melésért folyó csata előkészítői; lennének, a munkásokat egyen-! ként és brigádonként érdekeltté; tennék a termelés célkitűzései-! bt.., akkor kibontakoztatnák a jó! versenyszellemet, a gondolko-! dást, azt, hogyan termelhetnének! olcsóbban többet és jobbat —! újításra, ésszerűsítésre késztet-! nék az üzemek dolgozóit. ! M ondjuk ki; bátran:, az élet-! színvonal kisebb,, vagy! nagyobb emelkedése azon! múlik, hogyan dolgoznak! áz üzemekben, termelő-! szövetkezetekben, állami gazda-! Ságokban, gépállomásokon. A há- ; roméves tervet egészében és! részleteiben is végre kell hajta-j nunk ahhoz, hogy jobban éljünk. '■ A párt és a kormány bízik a] magyar munkások alkotó ereje-; ben, tettrekészségében. Elvárja; az ipar és a mezőgazdaság veze-; tőitől, hogy mindent tegyenek; meg a tervek sikeres végrehaj-; tásáért. Csak rajtunk múlik, mennyit megyünk előre a szocializmus építésében, mennyi lesz a nyereségrészesedés.. S hány lakásba ; kerül az esztendők alatt új bú-! tor, mosógép, televízió. KOPKA JÁNOS A mozdonyvezető fékezett, a lovaskocsin „utazó” lánynak csak annyi ideje maradt, hogy leugorjon, de az összekoccanást nem lehetett elkerülni. A kis mozdony „megtolta” a lovaskocsi hátulját, néhány zsákot maga alá is gyűrt. Mi okozta a balesetet, s milyen veszélyeket rejtett magában? Ez aligha szorul magyarázatra. Hammel—PálL Megalakult megyénkben asz orvosetikai bizottság Együtt, közös erővel Két termelőszövetkezet működött eddig Tiszateleken: a Vörös Csillag és az Alkotmány. Külön- külön kevesebbre vitték, mint amire a tagság számított, így a két szövetkezet ez év elején egyesült. Az összefogás előnye máris érezteti hatását. A tiszateleki Vörös Októberben eddig még nem tapasztalt lendülettel folyik a munka és a tagok is vidámak, elégedettek. A szorgalom és a helytállás eredményeként mind a gabona. mind a kapások jó termést ígér-t nek. % Különösen szépen és biztatóant fejlődik a szövetkezet szőlőikért je.t A hat holdas területen olyan ” oí kövidinka, hogy a környékben la-t kők is megcsodálják. A szőlő tele- ♦ pítését most három éve kezdték' meg, s mint a fentiek mutatják, a kísérlet bevált. A kezdeményezés! elsősorban Pór Mihály kertész ér-’ deme. aki ma is fáradhatatlanul és páratlan szorgalommal gondozza » az üdezöld szőlőtőkéket. AZ ORVOS Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sza- bolcs-Szatmár megyei Területi Bizottsága a legutóbbi ülésén, kijelölte az orvosetikai bizottság tagjait. A megyei egészségügyi szak- szervezet vezetősége ezen az ülésen megbeszélte az elnökség határozatát, amely az orvosi munka területén sok helyen el- burjánzó etikátlanság és illegális magangyakorlat elleni tennivalók első szakaszának feladatait tartalmazza. MEGELÉGEDÉSSEL vette tudomásul a szakszervezet területi bizottsága, hegy mint számos fontos kérdésben, ebben a kérdésben is termékeny összhang és együttműködés valósul meg a megyei tanács egészség- ügyi osztálya és a szakszervezet területi bizottsága között. Ezt annál is inkább fontosnak tartja, mert a további feladatok megoldásának is ez az egyik előfeltétele. AZ ETIKAI BIZOTTSÁG társadalmi szerv, amelynek feladata, hogy állásfoglalásával é® egyéni nevelő és megelőző tevékenységével elősegítse egy olyan szilárd, etikus légkör kialakítását, amely a maga társadalmi erejével lép fel a hibák megszüntetéséért. Hivatása, hogy megvédje az igaz tálán ui vádolt orvosokat a támadások elien. — Tevékenysége nem szorítkozik csupán az orvos és a beteg anyagi kapcsolataiban jelentkező, az etikával összeegyeztethetetlen esetek meg.télésére, hanem kiterjed mind az orvos és beteg, az orvos és orvos, az orvos és a társada om viszonyából adódó kérdésekre is. Az etikai bizottság feladata, hogy a szocialista orvos-etika sokrétű vonatkozásait figyelembevéve, annak kialakításában, megformálásában cselekvőén részt vegyen és az ebből adódó szabályok betartásához segítséget nyújtson. AZ ETIKAI bizottság a felmerült esetet kivizsgálja, arról megmondja véleményét elsősorban az érintett orvosnak és a bejelentő szervnek. S ha indokoltnak látszik, illetve fegyelmi’ eljárást von maga után a vétség, akkor közli álláspontját az illetékes eü. állami vezetővel. Az etikai bizottság tagjai olyan tekintélyes orvosok, akiknek magatartása elismert az orvostársadalom előtt. AMIKOR MEGYÉNK egészségügyi szakszervezetének területi bizottsága az etikai bizottságot létrehozta, az az elgondolás vezette, hogy elsősorban az orvosak legyenek azok, akik az orvos-etika írott és íratlan szabályai felett őrködnek és föllépnek a hibák megszüntetése érdekében. Az orvosi rendtartásról aa Egészségügyi Minisztériumnak: a szakszervezettel egyetértésben kiadott rendeletét az egészségügyi osztály a szakszervezettel együtt a megye orvosaival a közeljövőben fogja ismertetni egy orvosi gyűlés alkalmával. Héri István TB titkár.
