Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-16 / 114. szám

2 RELETMAGVARORSZAG 1958. MÁJUS 16, PÉNTEK amelyeken érdemes gondolkozni Néhány javaslat, A tágas teremben többen va­rakoztak. Kisebb csoportokban beszélgettek. Polonkai Sándor az órájára pillantott: — Mindjáit kezdődik az ér­tekezlet. Kihasználva az alkalmat, munkája iráni érdeklődtem. El­gondolkozva nézett rám, mintha azt mondaná: nehéz „kapásból” válaszolni. Gondolkozott, aztán megszó­lalt. — Nyírbátorban az a szokás, hogy a járási tanács ülése előtt egy-két órával összeül a párt­csoport. Megvitatjuk a tanács­ülés elé kerülő kérdéseket. így volt május 12-én is. A község­fejlesztési tervekről, helyi kór­ház létesítésétől és a máriapócsi gyermekotthonról tárgyaltunk. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a megyei tanácsot 1958. május 20-án 9 órára ösz- szehivta. Az ülésre a megyei ta­nács nagytermében kerül sor. Elsősorban a vb. beszámolóját hallgatják meg a tanácstagok a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, és a vb. mun­kájáról. A május 20-i ülés na­pirendje különben a következő lesz: 1. Az 1958. évi tanácsi terv és költségvetés megállapítása. Elő­adó: Kocsis László és Gombás Lajos vb. tagok, a terv- és pénz­ügy» osztály vezetői. 2. Jelentés az 1957. évi költ­ségvetés (zárszámadás) végrehaj­tásáról. Az előadást Gombás La­jos, a vb. tagja tartja. 3. Beszámoló a közbiztonság helyzetéről. Erről Antal Pál rendöralezredes, a Megyei főka­pitányság vezetője beszél. 4. A b'róságok tevékenységé­— Milyen javaslatok szület­tek? — érdeklődtem. Elhatároztuk, hogy a helyes községfejlesztés sikeres megva­lósítása érdekében javasoljuk a tanácsülésnek: mozgósítsunk minél nagyobb tömeget a helyi lehetőségek feltárására, társa­dalmi munkára. Egységesen ál­lást foglaltunk a járás, a falvak szépítését, formálását segítő ter­vek marádéktalan megvalósítása mellett. S ezt el is fogadta a ta­nácsülés. — A pártcsoport ülésén meg­vitattuk egy helyi kórház léte­sítésének lehetőségeit. Mivel egyes épületek felszabadulnak, reálisnak tartjuk, ha javasla­tunk alapján a járási végrehaj­tó bizottság a szakosztályok se­gítségével tervjavaslatot dolgoz ről dr. Milánkovics Imre, a me­gyei bíróság elnöke ad jelentést. 5. A megyei népi eUcuörzési bizottság kiegészítése. Előadó F'ckszi István vb. elnök. 6. A megyei NEB munkatervé­nek jóváhagyása. A munkaler- vet Gere Ferenc, a NEB elnöke terjeszti elő. 7. Járási, városi vb-tagok vá­lasztásának jóváhagyása. Az elő­adást Fábián Lajos vb. titkár tartja. 8. Kol'cr.ay Béla vb. elnökhe­lyettes az egyetemi ösztöndíj­alap létesítéséről tart előadást. 9. Szövetkezetek községCejlt'jz- tési hozzájárulásának megálla­pítása. Előadó Fckszi István vb. elnök. 10. t)j választás kitűzése a megüresedett járási választó ke­rületekben. 11. Indítványok, bejelentések, interpellációk és a következő ülés főbb napirendi pontjainak megállapítása. ki, és kérelemmel fordul a fel­sőbb szervekhez egy helyi kór­ház létesítésével kapcsolatban. Javaslatunkat elfogadták. Vár­juk a választ. — A máriapócsi gyermekott­hon — folytatta — a főváros ha­táskörébe tartozik (?). Az otthon igazgatója oda jár tanácskozá­sokra, onnan irányítják a nerr, nagy létszámú otthont. Ez feles­leges költségekkel jár. Javasol­tuk a tanácsülésnek: a megyei tanácson keresztül forduljon ké­relemmel az illetékes fővárosi szervekhez: adják át a máriapó­csi gyermekotthont a nyírbátori járási tanács kezelésébe. így kevesebb lenne a kiadás, és köz­vetlenebb az otthon irányítása. Javaslatunkkal egyetértettek. — Reméljük, a felsőbb szervek is figyelembe veszik kérésünket. — Az a meglátásom — mond­ta Polonkai elvtárs, hogy a ta­nácsülések előtt egy-két órával összeülő pártcsoport nem tudja behatóan és minden körülményt figyelembe véve elemezni és megvitatni a napirenden szerep­lő kérdéseket. Mindig sürget bennünket az idő. nehogy késve kezdjük a tanácsülést. Vélemé­nyem szerint helyesebb lenne, ha a tanácsülés előtt pár nappal korábban • ülne össze a pártcso­port. Azon is érdemes gondol­kozni,\ hogy a felesleges érte- kezeltek rovására nem lenne-e helyes, ha a két tanácsülés kö­zötti időben is összeülne a párt­csoport? Ügy az időközben meg­jelent rendeleteket és fontosabb helyi feladatokat Idejében meg­vitatnánk. Polonkai elvtárs javaslatán valóban érdemes gondolkozni. — Valóraváltása javítaná a járási tanácsokban működő kommu­nista csoportok munkáját. N. T. MINDEN örömben vegyül egy kis üröm is. örültünk a jó idő érkezésének, de kedvünket szeg­te — nekünk nyíregyháziknak — amikor a napsütötte délelőt­tökön és a kánikulai délutánok óráiban a város csendjét meg­törte a tűzöl tókocsi szirénája. Szorongva néztünk á száguldó kocsi után és képzeletünkben már láttuk a magasba »csapó lángnyalábckat és a könnyes ar­cokat. Sokan megjegyezték: „Bizonyára a korai kánikula okozza a sűrű szirénázást”. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, árra választ kap­tunk a Tűzrendészen Osztály­parancsnokságtól: — Valójában megnőtt nálunk a munka május első felében. Míg máskor egész hónapon át elvétve csörgött a telefon a tűz­oltóság asztalán-, ebben a fél hónapban húsz esetben riasztot­tak bennünket S hogy a káni­kula az oka mindennek? Ko­rántsem. Igazolásképpen meg­említjük a néhány legutóbbi esetet: — 12-ÉN DÉLELŐTT 10 óra 25 perckor Virányos-tanyán Bereczki János MÁV pályamun­kás portáján történt tűzeset. A károsult hároméves János nevű fia és 5 éves Mária nevű kis­lánya a szalmakazal közelében — szószerint — játszottak a . tűzzel. Cserebogarat akartak égetni, és ez okozta a tüzet. Szerencsére a közelben dolgozó telefonjavító munkások hamar kaptak az eseten, s korán érte­sítettek bennünket, így több mint 25 ezer forint. értéket tud­tunk megmenteni a károsult számára. — Másnap, 13-án két esetben is ki kellett vonulni. Először a Május 20-án ülést tart a megyei tanács jA gondatlanság és nem a kánikula eredménye 20 tűzeset volt Bttíkju.% első felében „Addig iszom, míg a világ világ lesz...” —; így kezdődik a közismert nóta, de hogy igazában ki meddig iszik, az egyénenként változó, legalább annyira egyéni, mint az, hogy ki mit iszik. Akad ember, aki addig iszik, míg az ivóból ki nem teszik —. persze részegen; van aki addig iszik, míg a felesége érte nem megy; akad aki addig iszik, míg pén,.e van... és így tovább. S melyik a .legsúlyosabb? Talán „helyes” választ adunk, ha azt mondjuk: aki addig iszik, míg pénzé van, mert az ilyen ember a keveset is elissza és a sokból sem visz haza a csa­ládjának. Bizonyosan mindenki ismer ilyen embert, vagy embereket, mert — sajnos — elég sokan vannak. Olykor ta­lán volt „szerencsénk” meg is figyelni néhányat, vagy éppen eleget hallottunk egyikről, másikról ahhoz, hogy „ismerő­sök" Ilyenek előttünk. Egy Ilyen ember­ről szeretnénk most elmondani egy-két dolgot. Leginkább azt, hogy ki mit tart róla. Legelőször — anélkül, hogy a nevét megmondanánk — mutassuk be. Nevez­zük Z-nek. Z. maszek iparos, a szakmá­ját jól érti, az üzletcsináláshoz és munka- felhajtáshoz szükséges tapasztalata és rátermettsége is megvan. Mindig — az év minden szakában — van munkája, szépen keres, általában a megrendelő la­kásán dolgozik. A fizetés felét előre kéri, ha éz nem lehet, akkor naponként kun- csorál előleget. Általában azzal indokolja ezt, hogy „nagy a család” és „most kivé­telesen” pénztelen. Majdnem minden nap öt órakor végez és rendes időben indul „haza”. Hazafelémenet „betér” — ő ma­ga így mondja —- „egy fröccsre” valame­lyik ivóba. Csak a talponállót szereti, de legalább egy-két asztal is legyen. Este nyolc óra tájban „végez” és tíz éves fia segítségével hazatámolyog. Minden nap más ivóba „tér be”, mért előre tudja, hogy a családja keresni fogja. tovább tanulni, de inkább ő is keres, hogy „édesanyán segítsek” — mondja. Csodálkozik azon, hogy az édesanyja le tudta élni az élete javát az apjával, azzal az emberrel, aki iszik és veri, « t* mit mond a felesége? Z-né sápadt, sovány asszonyka, be­teges, ideges és félénk, szemében bán.at, reménytelenség és várakozás. Amikor megszólal, sír. — Kisírtam már a szememet, mert mindig ilyen volt — mondja. — Szegény apám azt mondta, jó lesz neked ez a? em­ber, mert iparos ... Iszik, mondtam nekiV Majd leszoktatod, sok függ az asszony-* tói is . . . fgy mondta, így adott hozzá. Kezdetben hallgatott- is rám, de aztán rám se hajt. .. Gyötrelem volt mellétté az életem ... és ezeké a gyerekeké is .. . Szerencsére csak kettő van ... Áldott jó gyermekek.. -. Megkeresi az uram a. pénzt, élhetnénk belőle, de haza sem jön, amíg egy fillér van belőle... Ö, hány­szor volt, hogy egy heti keresetéből egy kenyeret hozott... azt is megforgatta a sárban... Ilyen ember... De nem is1 bánom, hadd. igyon, egyszer majd a fe­jére szalad a vér és... és mi is meg­nyugszunk ... Mennyi vérés, mennyi szomorúság, bánat kellett ahhoz, hogy ez az asszonyka e reménytelenségében' idáig jusson? S vajon mi kellene ahhoz, hogy Z. rádöb­benjen tettének súlyosságára? Bizonyo­sak vagyunk • benne, hogy a feleségé és két gyermeke kevés ehhez, az emberi, összefogásnak valami különös formája lenne szükséges, hogy Z-t és a Z-ket jó­zanéletű, nemcsak vágyaiknak, de köte­lességeiknek, is élő emberekké tegyük, Meddig ihatnak még ezek az embe­rek? (—bőg—) „ADDIG ISZOM, MIG A .. A vélemények felsorolását kezdjük a vele egyivásúak, azaz « sxesztestvérek véleményeivel, mert köztudomásúan ne­kik is lehet és van véleményük. Még­hozzá kétféle: „cinkosi” és „magán” - vé­lemény. Az előbbit Z-nek a szemébe — szinté vigasztalásképpen — is megmond­ják, az utóbbit viszont csak „diszkréció­val”, egymás közt, Z. távcllétében. — Megkeresed a rávalót, pajtás — mondja az egyik. — Bolond az, aki magától megta­gadja, ami jólesik — így a másik. — Ahány jó szakembert ismerek, az mind iszik is . . . E’ már vele jár . . . — Tán vagyonra gyűjtene?, minek az máma, az a mienk, amit megeszünk, megiszunk... Így hangzanak a „cinkos” vélemé­nyek. Most lássuk, hogy mit mondanak ugyanazok az emberek — diszkrécióval. — A torka az istpne... Vagyonokat engedett már le rajta, már elvonó kúrán is volt, de nem használ az sem az ilyen­nek ... Az ilyen csak a mának el, ma­gának — ítélkeznek. — Hogy miből él?! — tűnődik a másik. -— Megáll az ember esze ... Pedig jól keres, de meginná a bort, ha a ku­tyán £olyna keresztül... Enni meg nincs mit, azért cscnt-bőr. > — Csak nem akarjuk neki mondani, de valahol az árokban fog meghalni... — Kis szekeres, nagy szekeres, mind megissza, amit keres . . . Nem gondol arra, hogy egyszer megöregszik . .. Utálatos, piszék ember, mert ha nincs pénze, kun- csorál. Legalább egyszer meggyúlna ben­ne a sok ital, hogy ne inna annyit....! Különösen hangzanak ezek a véle­mények. Először azért, mert kétfélék: „cinkosi” és „magán” vélemények. Má­sodszor azért, mert akik mondták, úgy­szólván nap, mint nap együtt isznak Z.­vel. Ezután. hallgassuk meg, hogy mit mond a fia, aki esténként — feltéve, ha valahol meg­leli — hazatámogatja Z.-t. — Édesapám nagyón szereti magát, nem tudja megtagadni, ha az italt meg­kívánja. Ha nincsen pénze, még tőlem is elkéri a pénzemet, mindig azt mondja, hogy kölcsön, de sose’ tudja visszaadni... és ha nem adom neki cda, akkor meg­ver. Ha érte megyek, szépen hazajön ve­lem, de csak a kapuig, ött. leül a földre és nem akar bejönni. Amikor bejön a. . lakásba, akkor meg üt, vág bennünket, nem merünk bent lenni, amíg el nem alszik. Arra a kérdésünkre, hogy szereti-e az apját, sokáig nem felel, gondolkozik. — Mégis csak az apám... Egyszer„ majd rádöbben, hogy mit csinál ve­lünk ... — feleli, de szavából hiányzik a meggyőz'', '.s, inkább az i’lendőség, mint az érzés aiktálja szavait. — Most rr.ár én is dolgozom, de édesapám nem tudja, nem mondjuk neki .. . Hogy hol, és mikor dolgozik, nem mondja meg a fiúcska, fél, hogy az apja megtudja és követelni fogja a keresetét. Követelné, de azt sohasem kérdezte még meg a fiától, hogy iskolába jár-e, hogy tanul, mi szeretne lenni. Neki ez nem fontos. Mit mond a lánya? Z-nek van egy lánya is, ez már na- gy.chbacska, elvégezte az általános iskolát. — kitűnő eredménnyel. Szeretett volna Balkányhoz tartozó Csifi-féle tanyán Vajda Gyula állami gazdasági dolgozó portáján oko­zott gyerekjáték tüzet. A káro­sult Anna nevű kislánya és a szomszéd kisfia játszott gyufá­val, s ebből keletkezett a tűz; Huszonhét darab szárnyasállat égett oda a mellékhelyiségekben s a tűz átterjedt két lakóházra is. Több mint félszázezer forin­tot mentettünk itt meg több család számára. Néhány perccel később Magy határában a Kauzsai-féle tanyán égett le egy lakóház és több mellékhelyiség. A károsult Kiss Jánost több tíz­ezer forint értékben „boldogí­totta“ négy éves kisfia. Ha idő­ben nem érkezünk, egy egész utcasor éghetett volna le. — 14-én Rohodon okozott tü­zet a gondatlanság. Bár még erre az esetre nem derült fény, minden esetre, ha építési hiba az okozó, akkor sem kenhetjük a kánikulára. a tűzesetet. ÍME TEHÁT: a kánikula ár­tatlan. A tűzoltóság ezúttal kéri a megye lakosait, hogy fokozot­tabb figyelmességgel végezzék mindennapi munkájukat,. s fő­leg. ne mulasszák el gyerekeik felügyeletét. Nem vitás: a me­leg idő elősegítheti a már- meg­történt tűzeset terjedését,' s a lángok sok embert, több csalá­dot tehetnek égjük napról a másikra vagyontalanná. Ezt pe­dig nem kívánja megyénk egy dolgozója sem. Természetes te­hát, hogy az előbb említett ké­rés a megtehétő áldozat legki­sebbje annak érdekében, hogy mind a társadalom, mind pedig az egyén mentes legyen a to­vábbi tűzesetektől, (a, s.)

Next

/
Thumbnails
Contents