Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

1958. MÁJUS 11, VASÁRNAP KELETMAGf ARORSZÄG iT> Nyereséges lett a Mátészalkai Vegyesipari Vállalat Cserigersimeti gondok Ahol jó a vezetés, ott rendsze­rint jól is megy a munka. így van ez a Mátészalkai Vegyesipari Vállalatnál is, ahol év elején igazgatócsere volt. Benedek La­jos elvtárs, az új igazgató hamar rendet tudott teremteni. Míg az­előtt hosszú időn át vesztessége- sen dolgoztak, most, az első ne­gyedévben 107 százalékra teljesí­tették a vállalati tervet és 38.000 forint többletnyereséget érlek el. A bútorgyártásnál keletkezett deszkahulladékot összegyűjtötték és fűszer-szekrénykéket készítet­tek belőle. Ebben a negyedévben is 2.000 darabot adtak a kereske­delemnek. Tervünkben szerepel többek között 200 garnitúra „Er- zsébet”-háló, 200 darab tanári ta­nácskozó asztal és 500 ajtó készí­tése is. A vállalat építő részlegének is van jó eredménye. Hodászon és Kántorjánosiban istállókat épí­tenek a tsz-eknek, Dombrádon pedig mozit a községnek. Most tárgyalnak arról, hogy a györte- leki fűrésztelepen is kitöltsék a kapacitást. Valószínű, hogy Ang­liának fognak készíteni export­cikkeket. Szunnyad a falu a dél ölé­ben. A zöld lombok között langy szél motoz, sziromeső hull: tart a május mennyegzője. Olykor­olykor még a nap is kiles a fel­hők mögül, s ilyenkor úgy érzi az ember, mintha láthatatlan lánykezek oldo*t aranyszálakat pergetnének. Az utcákon látszólag pihen az élet. De mégsem. Itt-ott veréce- ajtó nyílik és a szellőzködő tejes­köcsögök mellett kíváncsi arcok követik az érkezőket. A tanács­házán túl egy barna kis asszony­ka meg egyenest az utcára jön ki, amint kocsinkkal lefékezünk a lécekből font kerítések mellett. Tőle kérdezem meg (persze csak úgy. kíváncsiságból), hogy s mi­ként dolgozik a csengersimai TŰ­ZŐ kalász TSZ? egy oarabig készségesen elkísér. Messziről motorberregést repít felém a szél. Dolgoznak, perme­teznek a Búzakalász TSZ tagjai. Köztük az elnök, Bodó Miklós is. Sőt, láthatóan ő a legserényebb. Bodó közvetlen, értelmes fiatal­ember. Arcán izzadtság, mellén az ing kigombolva, mert végre jo az idő s ha igaz, még nyár is lesz. Helyet kerítünk az almafák szomszédságában, csak úgy, heve­nyészve. Lassan körénk gyűlnek az emberek. És beszélnek, be­szélnek, alig fogy ki belőlük a szó. Terveikről csakúgy, rhint arról is, ami bántja és fúrja az oldalukat. Először is a tsz születését hoz­zák szóba ... A Búzakalászt Badó Miklós és néhán lelkes társa alakította hold borsó, 15 hold zab, 2 hold magkender vetésével, mikor még a szántás sincs rendben. Az árpá­val meg el is késtünk már, így in­kább tengerit termelünk helyette. Bodó Ferenc traktoros: Még sohasem volt ilyen rossz a gépem. Már tavaly generálozni kellett volna, de jó, ha az idén lesz belőle valami. A központiak mindig csak azt mondják nekem, elébb keresni kell, mert nincs pénz! De hogy keressek az ilyen géppel, amit hiába javítanak a szerelők! Csökönyös, mint a rossz szamár; nem és nem megy, Pedig még a dolgozó parasztok is várnak rám. Azonban ki tudja, mikor ke­rül rájuk sor, (Semmi kétség, ez felháborító felelőtlenség. Nemcsak a faluval, de a Éúzakalász TSZ-szei szemben Lengyel—magyar nap Nyírbátorban * Ma lengyel—magyar barátsági napot rendeznek Nyírbátorban. Délelőtt fél 11 órakor békenagy- gyülésen ismertetik a Népek Ba­rátsága Hónapjának, jelentőségét. A nagygyűlést Szász Gusztáv, a Hazafias Népfront nyírbátori elnö­ke nyitja meg, majd. Takács Lász­ló, a járási pártbizottság munka­társa mond ünnepi beszédet. A lengyel—magyar napon lengyel vendégek is megjelennek és fel­szólalnak a nagygyűlésen. A ven­dégeket úttörők, kiszisták és a község dolgozói köszöntik, majd bemutatják Nyírbátor nevezetes­ségeit. délután pedig Bátorligetet. A kérdés váratlanul gyors. Jó darabig a válasz is késik. A kis asszonyka azonban végül mégis csak' feltalálja magát és arról is tanulságot tesz .hogy a bába ugyancsak jól felvágta a nyelvét. Mert azt mondja: — Hát dolgozni ugyan dolgoz­nak azok, csak nem tudjuk, hogy Lelketlenség 1 Jartamban-keltemben mosta­nában gyakran megfordulok az Ér-patak mentén. Sokszor lá­tom a patak partján, hogy egyes nyíregyházi termelők az elfolyó szennyvízben mossák a korai zöldhagymát, spenótot és egyéb zöldségfélét. A tele kosarakat belemártogatják a vízbe, ki­esül gatják és másnap reggel ez az áru a piacon van. Felháborító ez a látvány! Ez­zel a nemtörődömségükkel szá­zaknak okozhatnak fertőző be­tegségeket. Aki ezt látja, nem igen tud nyugodt lélekkel a piacra menni, hogy megvásá­rolja zöldségből a házi szükség­letet. Legnagyobb meglepetésemre, pénteken délután a nyíregyházi Üj Erő TSZ tagjait is a szenny­vízcsatorna partján láttam, ahogy a zöldséget mosták. Fel­háborodott kérdésemre azt vá­laszolták, hogy .„folyóvíz ez, le­het benne mosni." Szeretném felhívni az ilyen „módszerrel” dolgozó emberek figyelmét, hogy ez lelketlcnség s kérem az egészségügyi szerve­ket Is, hogy figyeljenek fel az ilyen dolgokra MAKRAI TIBOR Kárpátalja út 3. mire viszik! Mert úgy állnak, akárcsak az ujjunk. Csupaszok. Se felszerelés, se éliatállotnány. A tavaszi munkáv 1 is ugyancsak megkéstek. Aztánaztán. — No, csak ki vele — bizta­tom. Közben az asszonyka édes­anyja is előkerül. Most már ket­ten folytatják; — Igen, azt akarjuk még mon- | dani, hogy a járásból is ■ jobban segíthetnék őket. Legalább míg megerősödnek. Mert fia'al tsz a Búzakalász, csak nemrég alakult. — Hát nem segítik? — Nem bizony. Már a vejem is panaszolta ezt — folytatta a ma­ma — mert tetszik tudni, a véjem vezeti most a szövetkezetét.. j *■ Lemegyünk a kerték mögé. ahol a Búzakalász földjei kezdőd­nek. A mama segít eligazodni. Halálának 25. évfordulóján leplezik le X Krúdy Gyula szobrát A budapesti Százados­úti mű vésztelep egyik műtermében már ott áll márványba dermedve, örök életre konzerválva Krúdy Gyula mellszob­ra. Túl az utolsó simítá­sokon, már csak lelep­lezésre vár, hogy a nyír­ségi álomtájak írója ha­lálának 25. évfordulóján Óbudán, a Korvin Ottó téren felállítsák. Gyenes Tamás, a kitűnő fiatal szobrász azt a Krúdyt faragta márványba, aki százszor megidézte a Nyírség bánatos csend­jét és amikor duhaj urai­ról szólt is, ott muzsi­kált, hangjában a szív­fájás a fájdalmas sorsú nyírségi szegényekért. ★ És most, amikor már negyedszázad suhant el azóta, hogy kihullt a toll az író kezéből: az emlékezés ködén át meg­jelennek sorra a nyug­hatatlan Szindbád. a szür­ke cihnderes Rezeda Kázmér. az őrök mó­kás Alvinczy, a kedélye­sen dórmögő Deronrh kapitány, -t hervadó Gél- lányok és a többiek. akikkel Krúdy népesí­tette be az olvasók fan­táziáját. Itt zengenek azok a muzsikás monda­tok, amiket belopott az emberek szívébe. IVJár negyedszázada, hogy nincs közöttünk, de a Margitsziget sétá­nyain mintha most is előlépne meleg, nyári alkonyokon és a dunai szél suttogásával mond­ja: — Szeretek zegzugos utcán kis ablakon be­kandikálni, hogy vajon mi történik az éji mé­csek világítása mellett. — Szeretek alvó, fia­tal lányok álmában elő­jönni. .. Szerető* * friss párnájú hajnalokon csókról beszélni... Am; melegebb, mint a íüle- mülefészek és mohó. amint a kis hal ugrik fel a folyóból a napsu­gár után. Beszél lányokról, akik ilyen fülledt nyarat játszó májusokon tanul­ják a csókot. Félrebil­lent fejű öreg lumpok­ról, harapós némberek- ről, egy könnyelmű, ha­szontalan múltról, ami dinorr.-dánomjaival és a nyomorúságba belerok­kant embereivel álom­ködbe fátyolozta a prob­lémákat és csak ígérte a jövőt. Hát a jövő eljött, és most szobrot emel az édesszavú írónak, aki már nem érhette azt meg. A Nyírség írója volt. Kárpáthi Aurél róla írt tanulmányában 30 évvel ezelőtt az akkor 50 éves Krúdy t köszöntve ezt írta róla: „A Nyírség sokáig hallgatott. Tán Kölcsey óta. Krúdy minden ti'-, kát tudja és elmondta ennek a bánatos csend­nek és beleírta könyvei­be a legősibb titkokat a költő meaille'ödésével, a múvés?, fölényes bizton­ságával. Aki egyszer ol­vasta, soha el nem fe­lejti. Tegnap és tegnap- elöttök között pontosan tudja érez'etni az at­moszféra-különbséget, az eszlendők nyomán le­ülepedő porréteg lassú növekedését. • S amíg a mesét rnondja: delek es éjfélek kongó - óraütését halljuk. Szinte látjuk a végtelen inga megállít­hatatlan lengését, amint hajnalból estébe száll. Az örök idők félelmes szomorúságba ringató varázsa nyűgöz le ben­nünket.” Igen: Krúdy a múló idők írója, a tegnap és tegnapelőtt kelője volt. Igaz költő és ezért kö­szönti őt a ma: minden igaz érték megbecsülője. ★ A Szindbád történeté­nek álomalakjai lengik körül a Krúdy-szobrot. amit holnap állítanak fel Gbudán. Az. emléktáblát, amivel a budapesti Du- govits tér 15. sz.ámú há­zát jelölik, ahol halála előtt lakott, Dombormű­ves utca jelző tábla' kap ez alkalomból a VIII. kerületi Krúdy utca. De az író szobra, ami halhatatlanságát legjob­ban őrzi: az olvasók szí­vében van, a felemelke­dő nép szivében, amely örökre magábazárta írá­sait. Kiss István meg. Minden segítség nélkü, tel­jesen önként, a régebbi csoportok helyébe, hogy vég”e. Csengersimán is legyen képviselője az újnak. Bodóék felkeresték a cimborákat, barátokat; tanyázgattak, beszél­gettek. Meghányták-vetették a világ dolgait, és végül odalyukad­tak ki, hogy mégis csak jobb a kis parcelláknál, meg az örökös lótás-futásnál a szövetkezet. Szi­lárdabb és bátrabb alapot ad mindőjüknek, mert nagyonis iga?, az a példabeszéd, hogy az össze­fogásban van az erő. Dióhéjban talán ennyit a Búza­kalász születési anyakönyvéb-’. Tíz család 83 hold földön össze­fogott, felemelte a fejét és bátran előre nézett. Aztán a jóhírre jöt­tek mások is, úgy, hogy márciusra már tizenhét tagot számoltak együttesen. De a többit hadd sorolják el jómaguk. Bodó Miklós a tsz elnöke: — Nagy kedvvel, teljes egyet­értésben dolgozunk. Tudjuk és nem felejtjük el: rajtunk a falu szeme. Van 12 hold gyümölcsö­sünk. Ebből 100—110 ezer f-rint bevételre számítunk. Továbbá az ősziek is jól teleltek, ami megint csak biztató. Úgy tervezzük, hogy az év végén 40—45 forint jut egv- egy munkaegységre. Reméljük, hogy meglesz, azonban nagyon aggaszt bennünket, hogy elmarad­tunk a tavasziak ve'ésével. Még semmi sincs a földben. (Május 8-ról van szó. — A szerk. —) — Hogy hogy? — Nincs traktorunk. Illetve van. de az két hét óta inkább rossz, mint jó. Fordul egyet-kettőt, aztán leáll. Még a téli gépjavításba sem vonták be — amit nehéz el- hinni%— de sajnos, így van. Emiatt csak rágjuk a körmünket, nem is tudjuk, mikor végzünk hat is. Egy induló szövetkezetét bi­zony egészen másképp illene segí­teni. Másképp, jobban, és koránt­sem a legcsapnivalóbb géppel!) No. de menjünk csak tovább. Többen a tagok közül: a járá­si mezőgazdasági osztály sem tö­rődik velünk elvtárs. Mióta meg­alakultunk, felénk sem néznek. Egyedül csak a községi tanácsel­nök foglalkozik velünk, de annak meg kevés a hatásköre. Bodó: Még a permetezőkádat is jórészt a falubeli parasztoktól kunyerál- tuk. Pedig már sok mindent kér­tünk a járástól. Így többek között ködgyertyákat, — egy esetleges fagy ellen — de még választ se kaptunk. Még könyvelőnk sincs. Igaz, volna itt egy tag, aki alkal­mas lenne erre, de nincs aki be­tanítsa. Szász Ernő, Költő Ferenc: — Még egy dolgot. A földünk Is szanaszét van. Legalább húszféléi1 Ránkféme hát a támogatás, mert a gyermek is csak úgy tanul meg biztosan járni, ha van. aki segíti és támogatja. Már csak azért is ránkférne ez, mert ha mi most kudarcot vallunk, ki tudja, mikor lesz Csengersimán megint szövet­kezet ! Hát igen a Búzakalász tag­jainak nagyon is igazuk van. A falu most rájuk néz és nekik állni kell az ütközetet. És győzni 'is kell. Ehhez azonban sokmindeit szükséges. A lelkesedésen és a munkakedven kívül például még megértő segítség is! Mind a gép­állomás, mind a járási párt bízott-1 ság és a tanács részéről. Egyszóval tettek és megintcsak tettek. Ha ez megvalósul, akkor semmi kétség a csengersimaiak májusa még a mai­nál is derűsebb, és jövőjük id biztosabb lesz! (KT.) Szövetkezetünkben nincs vetetlen terület Szövetkezetünk, a balkányi Üj Erő TSZ a vetési munkálatokat befejezte. Műveletlenül egy talpa­latnyi föld sem marad1.. A vetést az előre megállapított terv szerint végeztük. Többek között elvetettünk 50 hold csillag! irtot, 10 hold lucer­nát, 30 hold burgonyát 28 hold kukoricát 16 hold napraforgót, 10 kh. répát és 11 hold tavaszi kalá­szost. 20 holdon végeztünk istálló­trágyázást, 153 holdon pedig mű­trágyázás'. A kedvezőtlen időjárást a tag­ság nagyszerű munkakedve, szer­vezettsége és a gépállomás segít­sége győzte le. A burgonyavetést is géppel végeztük. A tél kezde­tén a szövetkezetnek csak 23 tag'a volt, most. negyvenen dol­goznak. Olyan korábbi kilépők, mint a Csongrádi-esalád 4 tagja ma minden ett dolgoznak mái a közösben. ÉTjra megtalálták bol­dogulásuk útját. . Tizennégy darab szarvasmar­hánk van, most veszünk 20 darab süldőt amiért a közeli napokban megyünk. Községünkben jó munkát vé­geznek az egyénileg dolgozó pa­rasztok is, de a figyelmüket a tsz sikere igen felkeltette, meri sok jó gazdát megelőztek az egyes munkákkal. Varga Sándor mg. felügyelő Balkány.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents