Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
1B58. MÁJUS 11, VAS AHN AP 3 KEUETMAOYARORSZAG APA ÉS ELNÖK Jól halad a nyíregyházi lakásépítkezés Túrósa Gergely már vagy lV harminc éve leszokott arról, hogy csókkal köszöntse az asszonyt. Így van ez a legtöbb parasztcsaládban. Amikor összekerülnek, utána egy-két évig tart a csókos búcsúzás — kivéve ha katona- nah viszik az embert —, aztán csak „Isten veled”, . érkezéskor „Jó estét“, vagy gyakran csak ennyi a köszönés: ^megjöttem.. Ezen az áprilisvégi estén Kása Gergely talán még azt sem mondta: itthon vagyok. Hitvestársa, Erzsi néni — ahogy a disznórekesztésből a konyhába csoszogott be — csak ilyesfélét hallott „...alig teszi ki a lábát, már is baj van.” — Mit dünnyögsz, te vénember? Le se veti az ujjasát, már veszekszik! — Hagyjál békét! — Legalább köszönnél, vagy megmondanád, hogy mit intéztetek?! — Húsz darabot vettünk. — Akkor nem töltöttétek hiába a három napot. — Te azt már tudhatnád, nem azért vállaltam az elnökséget, hogy az agronómussal elutazgassuk a szövetkezet pénzét. — Ejnye, de fel vagy paprikázva. Aztán fejősek, vagy hasasak? — Van benne ilyen is, olyan is. — Tán oldalba rúgott valamelyik tehén, te vénember? — Nincs kedvem viccelődni. — Csak nem pénzt hagytatok el? — Mi nem. De akik itthon voltak... — Mondd már, mi történt? — A belsőszögi szántás... a kendernek való föld... az a tíz hold... a szeme istenit. — ? — De megmondtam az agro- nómusnak: holnap reggel újra szántássá nekem! Mintha meg éreztem volna, hogy ne a köves- útón jöjjünk haza az állomásról! Gyönyörködve nézegettük a búzát meg a herét, milyen szépet nőt három nap alatt. Ahogy odaérünk a Beísőszöghöz, majd megütött a guta. Látom, tele van vakbarázdával az egész szántás. A fordulón az eke egyik helyen hamarabb, másik helyen később lett kiemelve. A dűlőnél meg be se szegte. Szávai pocsék munka! — Nyugodj már meg, apjok. Az a fontos, hogy teheneket hoztatok. — A kenderföldet is rám bízta a tagság, nemcsak a tehénvásárlást... — Majd kiigazodik valahogy. Hozom a vacsorát. Egy kis tyúkleves van aprólékkal, a javából meg pörköltet csináltam tarhonyával. — Jó forró legyen! Paprikát is tegyél bele! A száraz koszt nagyon kiszívta a gyomromat. Asztalra került a félliteres fehér üveg, amiben a zamatos kis- iisti szilvórium szokott állni a kredencben. Pár perc múlva ott gőzölgőit a cseresznyepaprikával ízesített leves is. — Egyél apjok — nyájasko- dott az asszony. Átszaladok Ju- lisékhoz, megnézem milyen csirkét hoztak a keltetőből. A vacsora, meg a bosszúsága úgy lefoglalta Gergelyt, eszébe se jutótt, hogy este nem szoktak menni csirkét nézni. Nem is oda ment Erzsi néni. Egyenesen a lányához szaladt. Három traktoros dolgozik a tsz.-ben. azok közül egy a feje. Vajon nem az szántotta-e a Belsőszöget? Alig köszönt be a fej éhez, most ő lett legalább olyan mérges, mint előbb a férje volt. — Mit lehetne itt csinálni? Ilyen bajt hoztál a fejemre Pista — pirongatta a fejéti — Beszéljen apámmal, ne kelljen még két napot potyára dolgozni az uramnak — rimánko- dott Rózsi, a lánya. — Gyere velem, Pista fiam, beszélj apósoddal. — Inkább még háromszor is felszántom, de nem megyek. — Gyere te, lányom! Rózsinak kétszer sem kellett mondani, ment az anyjával. — Most gyerünk az agronó- musért, mert apád neki parancsolta meg, hogy szántássá újra. Egy félóra, ha beletelt ott voltak Kósáéknál. Az elnök a kanapé sarkán könyökölve szunyókált. Elnyomta a hosszú út, meg a jó vacsora. — Mi van Laci fiam, te nem tudsz aludni? — szólt álmosan, ahogy meglátta a fiatal agronó- must. Mielőtt Lacinak ideje lett volna válaszolni, Erzsi néni szólalt meg. — Abban a szántás-ügyben vannak mind a ketten. — Csak nem Pista majmolta össze azt a szép földet? — Sietett szegény — mondta pisszegve Rózsi. — Iparkodik a lelkem, a másik szobát is le akarják padlózni őszre — tóditótta Erzsi néni. — Amit mondtam, azt mondtam, punktum. Le kell még- egyszer szántani, mégpedig munkaegység nélkül, de az üzemanyagot is meg kell fizetni! — Édesapám! A vejével, a tulajdon lányával ilyet tesz! — sápi- toZott Rózsi, i —- Csend, legyen! En tudom, mikor akarok jót. • —1 Nézd azt a két kis unokád is! Egyik már iskolába megy ősszel. Minden fillérre szükségük van — próbálkozott jobb belátásra bimi Erzsi néni az urát. Gergely hajthatatlan maradt. Az agronómus meg örült, hogy neki nem kell se pró, se kontra állást foglalni. — Apa vagy te, vagy tsz. elnök? Melyikünkkel vagy inkább? — adta ki az utolsó tromfot Erzsi néni. — Mind a kettő egyszerre. A Vörös Csillag elnöke is, meg a Rózsi lányom apja is. Nekik is akkor lesz több a pénzük, ha jobb kender terem, meg nagyobb a becsületük is. Na, de későre jár, menjetek feküdni. hogy az urad reggel korán kezdhesse a szántást. Jó éjszakát! CSIKÓS BALÁZS. AZ ÉR PATAK partján emelkedő, modern kétemeletes házra 36 család mutathat már büszkén és mondhatja, hogy ,ott van a mi lakásunk!” Mellete, a bölcsőde szomszédságában — hosz- szú, háromemeletes épület áll és bár kívül még nincs vakolva, az épület egyreszé'ce 16 család már beköltözhetett. Ugyanitt 52 lakás befejezésén szorgoskodnak a szakmunkások. Szerelik a villanyt, padlóznak, cserépkályhákat állítanak és rövidesen a festők is megkezdhetik a ház befejezését jelentő tevékenységüket. A VAROSNAK erre az új arcú negyedére, ahol már két- és háromemeletes épületek állanak, és újabb két- és három- emeletes épületek falait építik. — erre mondják a Megyei .Építőipari Vállalatnál, hogy .kislakásépítkezés”. S akik arra járnak, a munkahely elnevezésétől eltérően megállapíthatják, hogy ott nem „kis”-lakásépítke- zés folyik. Ott építik az OTP 11 öröklakásos három emeletét és az ugyancsak háromemeletes, 38 lakásos épülettömböt, amelynek már a földszinti falegyenjén is felül vannak. A Lengyel Belkereskedelmi Minisztérium 1958-ban jelentős mértékben kibővíti a népi demokratikus országokkal fennálló közvetlen kereskedőin. Kapcsolatait. — Főleg a devizamentes árucsere jelentős fokozását irányozzák elő. Nemrég írták alá a 1958. évi lengyel—magyar árucsereforgalmi jegyzőkönyvet, amelyben az árucsere értékét 6.5 millió deviza- rubelben Irányozzák elő. Magyar részről az alábbi árucikkek exportját irányozták elő Lengyelország számára: kerékpár és segédmotor, motorkerékpár-ol- dalkocsi, villamoségő, csónakmotor, textilanyagok (mintegy 1.5 millió rubel értékben), gyümölcsös zöldségkonzervek, háztartási cikke stb. A lengyel belkereskeAZ ÉPÍTKEZÉSHEZ szükséges anyag rendelkezésre áll. A korszerű technikával történő építés és a munka jó megszelve- zése a vállalatot, és még közelebbről Csontó Sándor művezetőt dicséri. Nem hiányzik az építőmunkások jó munkakedvé sem. Reggel 7 órakor már hangos a környék a kőművesek, jókedvétől, a munka zajától. A jó időjárás kibontakoztatta a versenykedvet is az ott dolgozó brigádok között. Jávor László kőműves brigádja Kocsis Gvörgy segédmunkás brigádjával a i OTP öröklakásokat építi, 3 Szántó testvérek pedig a 38 lakás emeleti falát rakják Szuhet Árpád segédmunkás brigádja segítségével. VERSENYÜK ’a határidő le- rövidítéséért és a takarékosságért folyik. Azt szeretnék, ha minél előbb átadhatnák az épületet rendeltetésének, az új lakók boldogságára. Ha lelkesedésük és jó munkájuk kitárté lesz, akkor őszre száz csálád ls- m.i otthonhoz jut ezekben az épületekben. delem ennek fejében játékokat; háziipari és népművészeti cikkeket, sportszereket, papírárukat, lenszövetfajtákat, hangszereket; tetőfed.őlemezt stb. szállít. 1958-ban a Szovjetunióval iá jelentős mértekben kibővítik a közfogyasztási árucikkek cserei forgalmát. Eredetileg mintegy 21 millió rubeles keretet irányoztak elő, ez az összeg azonban minden bizonnyal lényegesen emelkedni fog. A tervek szerint 1958-ban jeler-j tős mértékben növelni fogják a közszükségleti cikkek cseréjét a1 Csehszlovákiával és a Német Demokratikus Köztársasággal kötött megállapodás szerint lebonyolításra kerülő un. határmenti cse- reforgalom keretében. Deviza men les árucsereforgalom a baráti országokkal cÁz i íj azt ku( túri íjé mj Ügy történt, mint sokszor előtte. Magyar tanárunk megállt a-katedránál, és a tantárgya iránti rajongásától kissé átszellemülten kijelentette azt, amit kisdiák korában talán ugyanazokkal a szavakkal, hangsúllyal neki is kinyilatkoztattak: — Tanuljátok meg gyerekek, hogy az írással kezdődik az irodalom, mert amíg nem volt írás — emelte fel a hangját — nem beszélhettünk irodalomról. Kíváncsian figyeltünk a szóra és természetesnek vettük, hogy ezt így tanítják nekünk és elhittük, hogy így van. Gyermeki ésszel nem tudtuk felfogni, hogy ezzel az ártatlannak és bölcsnek látszó mondattal belőlünk, egyszerű munkás, paraszt gyerekekből, akik a polgári iskoláig felvergődtünk, kitagadják a lelket. Azaz, hiábavaló volt megtanulnunk apánktól a szép népdalokat, nagyapánktól a meséket, a táncokat, a munkás vagy paraszt illemet, a szép és jó szokásokat, mert az nem kultúra, kultúrát csak az uralkodó osztály, azaz az urak tudnak teremteni. Mint tanárunk mondatában benne volt — az irodalmat is uraink teremtették, mert állításunk szerint az irodalom az írásbeliséggel kezdődik, írni pedig abban az időben csak az uralkodó osztály okos tagjai és író-szolgáik tudtak. A nép- költészet is kultúra, az írásbeli irodalmat megelőző kultúra volt, mégpedig olyan kultúra, amely sokkal több olyan elemet tartalmazott, mint a leírt hivatalos kultúra, mégha nem is örökítették meg. A történelem megcáfolta az urak hazugságát. A hazánkban felszabadulásunk óta épített kultúrházak, falusi kultúrott- honok munkája bizonyítja azt, hogy a dolgozó nép igenis kultúrateremtő. Azt is tudjuk már, hogy a műköltészet alkotásai közül is csak az a maradandó, a halhatatlan, amit a nép élete, költészete, harca ihletett, végső fokon a néptől veszi eredetét. Nem véletlen tehát, hogy pártunk, kormányunk, szocializmust építő rendszerünk olyan nagy fontosságot tulajdonít g népköltészetnek, a népi kultúrának és a népi kultúra és művelődés központjául létrehozott falusi, üzemi kultúrházaknak. Ezek után felmerül a kérdés: Mit várunk a tömegek művelődésének egyik legfontosabb eszközétől és intézményétől, a falusi kultúrotthonoktól? A falusi kultúrotthonok nagy sikereket értek el az elmúlt esztendőkben a falusi dolgozók eszmei-politikai nevelésében, a termelés segítésében és a tömegek szórakoztatásában. Kultúrházaink és a bennük lelkesen dolgozó együttesek közül több megyei, illetve országos hírre tett szert, ami szintén az eredményes munka értékelése és elismerése. Az ellenforradalom azonban a kultúrházak munkáját is megakadályozta, hamis nézeteivel megzavarta. Eiteriedtek a kispolgári giccsek, a könnyű műfajok (operett, kabaré), több kultúrházunkban — a jobboldali nézetek hatására — kísérletek történtek a silány fércművek becsempészésére, a haladó és igazi nagy hagyományok jobboldali értelmezésű előadására és a közönségigény címén a „politikamentes”, csak szórakoztató kulturális munka bevezetésére. A kulturális munkát megpróbálták teljesen elszakítani a termeléstől: elhanyagolták politikai agitációs munkát, a termelőszövetkezeti eszme népszerűsítését. ismertetését, a termelőszövetkezetek eszmei támogatását, kulturális gondozását. Ezeknek a hibáknak még ma is vannak gyökerei. Ezeknek általában nem tudatosan adnak helyet, hanem legtöbbször azáltal, hogy egyes kultúrházvezetők engednek a kultúrház nevelő feladatából és túlzottan nagy fontosságot tulajdonítanak az úgynevezett „közönségigénynek.” A kultúrház a népé, tehát a kultűr- házák munkája előtt ezután is ez a hármas feladat áll: a dolgozó tömegek eszmei-politikai nevelése, műveltségének gyarapítása, a termelés segítése a kultúra eszközeivel és a dolgozó emberek pihenésének, kulturált szórakozásának biztosítása. Hogy a kultúrházak ezeknek a feladatoknak megfeleljenek, ahhoz az szükséges, hogy azok vezetői, munkásai minden tevékenységükkel elismerjék: nincsen politikamentes művelődés. Éppen az ellenforradalom és az azt közvetlenül követő időszak mutatta meg: amilyen mértékben bekerül kultúrotthonainkba a politikamentesség, olyan mértékben nyomulnak be a jobboldali nézetek: a sovinizmus, a kozmopolitizmus, a munkás- és paraszthagyományok lebecsülése, a munkás-paraszt szövetség gondolatának háttérbe szorítása, stb. A kultúrotthonok tehát nem hanyagolhatják el a tömegek eszmei-politikai nevelését. A kultúra eszközeivel nevelniük kell a dolgozó embereket. Ebből következik, hogy a jövőben fokozniuk kell a nevelő-tevékenységet. Ennek a munkának a dolgozók jobb helytállásában, az állampolgári kötelességek jobb teljesítésében kell megmutatkoznia. A termelést is segítenie kell a kul- túrháznak. Hogyan? Nem úgy, mint egy időben elképzelték. Nem úgy, hogy a színjátszó, mint színjátszó kimegy .a mezőre a dolgozó paraszthoz agitálni, hanem a kultúrház azzal segíti a termelést, ha teljesíti első feladatát, — eszmei-politikai nevelést folytat — és a műsorra kerülő darabokon keresztül neveli a közönséget. Ez viszont jó műsorpolitikát követel. A műsorpolitika legyen az irányító szervek legfőbb gondja. Legyünk a színvonalat illetően igényelek, keressük és mutassuk be a mai életet ábrázoló darabokat, műsorszámokat, a szovjet darabokat, ne engedjük túltengeni a régi, klasszikus darabokat, irtsuk és üldözzük a kispolgári gics- cset., a múltbafordulást, harcoljunk a könnyű műfajok elburjánzása ellen. A kultúrotthonok harmadik feladata a dolgozó ember kulturált pihenésének, szórakozásának biztosítása. Ez is roppant fontos feladat. A szórakozás egyrészt nevel, másrészt a dolgozó ember alkotó- és munkaképességét fokozza. Nagy gondot kell tehát rá fordítani, mert a kulturált szórakozás biztosításával a kultúrház nagy tömegeket vonzhat és ezzel nagyebbítja eszmei-politikai nevelő munkájának, a termelés segítésének lehetőségeit is. A kultúrház éppen az ilyen irányú tevékenységével végezheti el feladatát, tölti be hivatását: terjeszti a kultúrát és ösztönzi, segíti az új, szocialista tartalmú népi alkotások születését, a dolgozó, nép kultúrateremtő erejének teljes kibontakozását. E hivatás betöltésére kultúrhá- zainknak megvan minden lehetősége. (—bós—j
