Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
4 keletmagyarország J958. MÁJUS 11, VASÁRNAP 25 ÉVVEL EZELŐTT, 1933. május 12-én halt meg Krúdy Gyula századunk magyar próza- frodalmanak Móricz Zsigmond mellett legnagyobb alakja. 25 éve, hogy örökre elutazott tőlünk szimbólummá nőtt postakocsiján, amelyen annyit ábrándozott új csodákra, új kalandokra várva álmainak tájain, a Nyírség, a Szepesség és Óbuda különös háromszögében. Egy negyedszázaddal ezelőtt indult utolsó útjára a mesebeli hajós, a magyar ezeregyéjszaka csodálatos Szind- bádja. irodalmunk utolsó nagy romantikusa. Aránylag fiatalon, 55 éves korában ér‘e utói a halál. Ennek ellenére kevés író hagyott maga után olyan hatalmas, művészi szempontból pedig annyira teljes és tökéletes életművet, mint Krúdy Gyula. Művészetének gazdagsága szin'e lenyűgöz, szépsége varázslatba ejt. bár a műveiben kibontakozó világ határait még az irodalomtörténet sem mérte fel. Krúdy Gyula a múlt század utolsó évtizedé- nek közepén kezdje írói pályáját. Fellépése idején irodalmunkra az epigonizmus nyomta rá bé- lyegét, vagyis a harmad-, negyedrangú tehetségek és utánzók ftralma. Jókai és Mikszáth árnyéka túlságosan is ránehezedett a századforduló irodalmára, s csak kevesen tudták kivonni magukat hatásuk alól, eredeti utat, új csapást találva. Ady művészi forradalma csak néhány évvel később bontakozott ki, s adott új irányt irodalmunk fejlődésének. Krúdy maga is Mikszáth nyomán indult pályája elején, de sohasem vált eplgcnná. Első korszakának novelláiban ő is a dzsentrit, mégpedig jellegzetesen a nyírségi dzsentrit ábrázolta, de már akkor is függetleníteni tudta magát Mikszáth rívomasz^ó hatásától, a derűs mikszáthi anékdötizmust föllazította és sötétebb árnyalatokkal töltötte meg. KRÜDY saját hangját azonban csak később találta meg. 1910 körül történt a döntő fordulat Krúdy írásművészetében. Ekkor fejlődött ki az a sajátos, senki mással össze nem téveszthető stílusa, páratlanul képgazdag nyelve, amelyre egy-két mondat után mindenki biztosan ráismer, aki már olvasott valaha Krúdy-művet. írói pályájának e második korszakában az emlékezetes művek egész sorát alkotta meg Krúdy, legfőképpen azonban két regény- . illetve novella-ciklusával aratott megérdemelt sikert, a Szindbád- sorozattal (Szindbéd ifjúsága, Szindbád utazásai. Szindbád megtérése, stb.), és az Alvincri Eudárd—Rezeda Kázmér ciklussal. (A Vörös postakocsi, őszi utazások a vörös postakocsin, A kék szalag hőse, A nagy kópé, stb.). Ezekben a művekben bontakozott ki igazán Krúdy sajátos művészete. Nem a valóságfeltárás realista művészete ez, hanem sokkal inkább a romantika kék virágának egy késői hajtása. Nem a nagy társadalomkritikusok, a bűnök és visszáságok kérlelhetetlen ostorozói közé tartozott, nem realista író volt, de szinte minden műve tanú rá, hogy a valósághoz is éppoly komoly köze volt, mint az álmokhoz. Már kortársai is csodálkoztak titokzatos jólértesültségén. Műveinek egyik gyakran visszatérő motívuma La Page sánta ördöge, aki leemeli Madrid háztetőit, hogy a maga meztelenségében mutassa meg az emberek életét. Lényegében ezt tette ő is csaknem minden írásában. S hogy mennyire tudatosan, annak bizonyítására álljon itt Asszonyságok díja című regénye elóhangjának egy kis részlete, amelyben így fogalmazta meg műve célját': „...ez a könyv, amelyben valaki elgondolja, hogyan élnek polgártársai Pesten. Mit imádkoznak az tstenházában és mit cselekszenek, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket.” Az álmodozás látszata mögött tehát ott él benne a nagy leleplező is. A finomkodó, sokszor szinte édeskés stílus mögül minduntalan kivillan a mindenen átlátó és mélyen kiábrándult emberismerő. Mindent, vagy majdnem mindent tudott koráról és stílusának finom iróniája mutatja legjobban, hogy mennyire vállalt kötelezettségét azzal a társadalommal, amelyben élt. Ironikus mondataiba öltöztetett kritikája néhol szinte swifti ka- ii ánságú. Találóan jegyezte meg műveiről egy kortársa: ..Biedermeierbe göngyölt bombák, ártatlan. sőt mi több, hívogató „tokaji asszu ‘ vagy „egri bikavér” felírású palackban: vitriol.“ A HALÁL, amellyel műveiben annyit vias_ kodott, egy földszintes, csöndes kis óbudai házban érte utol, ott, ahol utolsó éveiben lakott. Kereken 80 évvé] ezelőtt azonban innen, Nyíregyházáról indult el tüneményesen fölfelé ívelő írói pályájára. Ez a város és ez a táj nevelte. Az itt töltött gyermek- és ifjúkor formálta íróvá, s az itt szerzett benyomások alkották élményeinek legkimeríthetetlenebb forrását. Nála a születési hely nem pusztán életrajzi adat, hanem művészetének egyik legjelentősebb kulcsa is. A Nyírség és Nyíregyháza írója volt, mint Juhász Gyula Szegedé, vagy Tamási a Székelyföldé. A Nyírség, mint táj, s Nyíregyháza mint jellegzetes, de mégis sajátos arcú alföldi város. Krúdy műveiben vonul be irodalmunkba. A nyíregyházi gyermekkor. a Kossuth Gimnáziumban töltött diákévek után elkerült ugyan szülőföldjéről, de haláláig elkísérte öt ez a táj, és ott él minden művében, még a nem közvetlenül nyírségi tárgyúak- ban is. A -térbeli és időbeli távolság egy pillanatra sem homályosította el benne a szülőföld képét, sőt minél messzebbre került, annál gyakrabban és szívesebben idézte fel az ifjúkori emlékek színterét, annál erősebb volt benne a vágy a Nyírség és Nyíregyháza után. Utoljára 1930-ban járt Nyíregyházán, a repülőtér avatásának napján. Az első Nyíregyházára érkező repülőgéppel jött haza', hogy búcsút vegyen édesanyjától, és attól a másik édesanyától, a homokos nyíri domboktól is, ahonnan elindult útjára. Elszakadni azonban sohasem ludott emlékeitől, mindig visszavágyott szülőföldjére. Halála előtt is az veit egyik utolsó kívánsága, hogv Nyíregyházára jöhessen. Itt szerette volna kipihenni túlfeszített munkában eltöltött életének fáradalmait. VÁGYA azonban már nem teljesülhetett, 1933 május 12-én utolsót dobbant a szive, sörökre kiesett kezéből a toll, amellyel múlhatatlan szépségű műveit alkotta. Ö elhallgatott, de könyvei ma is élnek s hozzánk is szólnak. S élni fognak, míg él nyelvünk, melynek egyik legvará- zso&abb szavú művésze volt. Az elmúlt évtizedekben még lehettek véleménykülönbségek értéke körül, ma azonban már aligha lehet kétséges, hogy klasszikusaink között van a helye. Az idő nem kisebbítette, hanem megnövelte alakját. Odanőtt a legnagyobbak közé. s ha nem is mindenki egyformán képes élvezni művészetének sajátos ízeit, olyanok ma már nemigen vannak, akik kétségbe vonnák nagyságát. Halálának e negyedszázados fordulóján mi, szabolcsiak, nyireovháziak különös szereteti él és büszkeséggel emlékezünk reá, városunk ■ legnagyobb író-fiára, hisz’ legtöbb írásában- rólunk be- Rzétt. Büszkén valljuk öt magunkénak, s szívünkben ércnél maradandóbb emlékművet építünk számára. Katona Béla. Krúdy, az újságíró A mai olvasóközönség Krúdy Gyulát már jóformán csak mint regény- és novellaírót ismeri. Kétségtelen, hogy ezekben a műfajokban alkotta a legma- radandóbbat, de egyoldalú lenne a róla alkotott képünk, ha a publicista Krúdyt nem méltatnánk figyelemre. Krúdy újságíróként kezdte írói pályáját, és lényegében egész életében megmaradt újságírónak. A szépíró mellett tovább élt. benne a fürgetollú publicista is. Cikkeinek csak kis része jelent meg kötetben, túlnyomó többsége máig is csak az egykori újságokban olvasható. Pedig érdemes lenne összegyűjteni és kiadni újságírói munkásságának termékeit is. Nemcsak azért, mert a nagy írónak általában mindén sora érdekes, és minden apróság hozzájárulhat arcképének teljesebbé tételéhez. Krúdy publicisz- tikájából egy szinte teljesen más író-egyéniség bontakozik ki, mint akit novelláiból és regényeiből ismerünk. Szinte nehéz elhinni, hogy ugyanaz a Krúdy írta a cikket is, mint a regényeket. Míg szépirodalmi műveiben passzív, testetlen álmodozás az uralkodó, s inkább csak stílusának iróniája sejteti, hogy nem érezte otthon magát korában, addig publicisztikája sokkal har- cosabb, egyértelműbb, politikusabb. Már pályája elején meglátja a kiáltó társadalmi ellenié, teket, és határozottan a szegé- nyék., az elnyomottak oldalán foglal állást. Egyik 1894-ben, tehát még diákkorában írott cikkében már ilyen mondatokat találunk: „Adj kenyeret! Te gazdag vagy, én szegény! Ember vagyok én is!” Különösen a háború alatt erősödik meg ellenzékisége. Az esztelen vérontás felrázza álmodozásából, állásfoglalásra készteti a szörnyűségek ellen. Így születnek leghaladóbb, leg- poziiívább’ írásai éppen a háború alatt. Mint Ady, a háborút ő is azért gyűlöli elsősorban, mert úgy látja, hogy az késlelteti, elodázza a várva-várt társadalmi átalakulást. „Mindenki a fórra- dálmat várta, mely felgyújtja a bedeszkázott agyvelőket — írja —, s forradalom helyett jött a háború.” Meggyőződéssel hirdeti azonban, hogy a háborúval az uralkodó osztály nem fogja elérni célját, sőt ellenkezőleg, a régi Magyarország végét jelenti: ..Megbukott a régi társadalom, amely most a háború alatt végképp összekeveredett, megbukott a szolgabírák országa, a körte- sek tanyája, az agitátorok ostoba lármája; megbukott a ficsur figurája a vármegyén, vagy a pesti aszfalton, a tiszteletreméltó uzsorás és a gazdag leány kereskedő, a „jó üzletember”, akit csaláson kaptak, megbukott az erkölcstelenség. Űj világ jön a régi helyén. Milyen lesz?... Mélységes titok a jövő társadalom képe, csak annyi bizonyos, hogy a gazságoknak körülbelül végük van." Nem látja tehát, hogy milyen lesz a jövő társadalom, de rendületlenül hisz egy új világ eljövetelében. És ennek az új világnak a megteremtését azoktól várja, akik a háborúban fegyvert kaptak a kezükbe. Már szinte látja az új honfoglalást, amikor a fronton harcoló katona fölocsudik háborús kábulatából, s elindul hazafelé, hogy idegen földek meghódítása helyett meghódítsa végre magának saját hazáját. Ezt az új világot üdvözli Krúdy újjongva 1919-ben: „Most szabad a szó, repülhet a gondolat, itt van az új világ, amelyről annyit álmodtunk. Hogyan lehetne kurtára fogni a szót ennyi szenvedés után! Hisz a börtönből tértünk vissza mindnyáján!'’ Az elmondottak nyilvánvalóvá teszik, hogy Krúdy Gyula nemcsak mint regényíró tartozott kora irodalmának élvonalába, hanem mint publicistának is Ady és Móricz Zsigmond mellett van a helye. Katona Béla. RÁKOS SÁNDOR: K R U I) Y Hideg falakra tűz a holdsugár. Kékes ködben puhán lebeg a táj. Szekér zörög végig a városon. Almos "kocsis bóbiskol a bakon, Prémkucsmában — juj, be fagyos a szél! Késő éjjel megyek hazafelé. Bánat kísér, mint régi ismerős, Ügy érzem magam, mint egy Krúdy-hös, íKrúá* Gyulának nemcsak annyi kapcsolata i an a Nyírséggel és Nyíregyházival. hogy ít született. Sok-so. novelláiéban és lesénvében örökítet»« meg ezt a tájat. Kojry mennyire szerette ezt. a föld' t. hogy menynyire idetartozott, annak szemléltetésére állton itt most az esés z művek helyett e néhány- kiragadott idézet, az író lírai vallomásai a kirönitö fé- s-rkréi. az elbocsátó szülőföldről.) „Milyen szép lehet az ősz. A, méla napsugár enyhén csillan meg az csz ' v-n tiszta októberi levegőben. Hosszan úszik a pókfonál, s csend, józan nyugalom van az egész tájon. A vén eperfák levelei zizegve simulnak le a földhöz, zizegve, csendesen, hervadtan ... Ah, hogy meglep néha a honvágy! Haza! Haza szeretnék oenni: o'thon maradni s boldog lenni. Járnám a mezőket, a deresedé tarlót délutánonként, hol megrettenve fut a tapsifüles nyúl, vagy ülnék ot.hon a nyitott tornáin a nagy székben s mélán álmodoznék a boldogságról, amelyért futok egész életemben, amit nem fogok megtalálni soha, csak otthon, ott, hol szeretnek, hol örülnek, mikor látnak.” (Levél haza. Debreceni Ellenét 1895.) ,,Különös város volt ez. Magyarok cs szlávok ölelkezéséből származott lakosság lakott a homokos dombok között. Cifra, büszke tirpákok hajtották gyönyörű négyeseiket, asszonyaik oly pompázatosán viselték selymeiket, mint Szvatopluk udvarhölgyei, a férfiak nemes alkatú, bátor, józan, takarékos és büszke fajták, mintha a Don mellől jöttek volna ok is." (A vörös postakocsi, 1913,) „Ennek a városnak voltam írója, mió a első regényeimet, elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdeztél:: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok. aki büszke származására. Harminc esztendeig mindig Nyíregyházáról írr iám. Könyveim éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházái, mint akár a város múzeumai.” (T evél Nyíregyháza közgyűléséhez, 1 ')2S. „Óh Nyírség, óh Magyarország! Te tündért panoráma, miért szálldos vissza lelkem mitid- vegig régen látott tájaidra? Nem adtál magadból egy talpalatnyi földet sem, mégis jobban szeretlek téged, mintha tiradalmaim terülnének el öleden." (Valakit elvisz at ördög, 1D28.) 2 Tíz éve ennek... Azt az éjszakát . £ És a várost, ahol ifjúkorát £ Töltötte Krúdy, messze hagytam én £ Talán álom volt múltam éjjelén... (19jÜ.J t ! Kortársak „ .:. Könnyes, drága, gyönyörű könyv ez mégis, fölságes versvallomás arról, miként teszik az álmok passzívvá a mai Casanovát. Brilliáns lelki-Röntgene a fiatalság nevezetű betegség egyik legékesebb stádiumának. A művészpsziché diagnózisa s egy kicsit édes szívfájdalma emléke 10 év előtti budapesti sorsunknak, ellágyulásainknak s Krúdyról az éjszakáknak, melyekben akkori ifjúságunkat meghurcoltuk, Szerelme'es, mindenkitől nemesen különböző, erős poéta írása, s ez magában biztosítja sokáig az életét azokban, akik a tegnapi ifjúságukat akarják megtalálni.” (Részlet Adynak A vörös postakocsiról írott kritikájából) „Krúdy művészete a zenéhez áll legközelebb, ehhez a leghangulatosabb! legkifejezőbb és lefikorláílanabb művészethez, amely egy szép imen-akkord furcsa, megnyugtatásra vágyó zengenie! egy pillanat alatt fel tud iciezm bennünk egy kedves arcú*, egy régen elszáradt, lepréselt virágot, első szerelmet, elfelejted történeteket az egész elmúlt életünket.” (Kárpáti Aurél: A búsképű lovag J V állomás a s z ü l ő f ö 1 d r ö I
