Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

XV. ÉVFOLYAM, 104. SZÄM M.TO, 60 ÜllÓr 1958. MÁJUS 4. VASÁRNAP dtniják napidn K öltők kezében sokszor zengett a lant lágyan, simogatóan róluk, az édesanyákról. Festők vásznán, szobrászok kalapácsa alatt formálódott a legdrágább portré: az édesanyákról. Az éle­tet, a legdrágábbat ez a szó je­lenti. Igen, az édesanya. Ez a szó, melynek varázsa, ereje van és talán az első szó, amelyet a fcagyogó kis gyermek kimond: édesanyám. Őket köszöhtjük most, ezen a májusi vasárnapon. És nem vé­letlenül. Az édesanyákról emlé­kezünk meg, akik mint a tavasz, az élet győzelmét jelentik a mi számunkra. Hányszor dalolt ei- mogatóan, lágyan ágyunk felett édesanyánk, hány, meg hány mesét mondott, míg felnőttünk. Tőle, a legdrágább asszonytól hallottuk elsősorban a szót. anyanyelvűnket. És nem vélet­lenül nevezzük így: anyanyelv. Igen, így hívják azt a nyelvet, amelyet anyánktól tanultunk, attól az asszonytól, akinek a legtöbbet, az életünket köszön­hetjük. Az édesanya az élet. <5 adta számunkra a legdrágábbat, ő vigyázott minden lépésünkre. Kihez is mennénk, amikor va­lami bánt, amikor valami ba­junk van? Csak az édesanyához, ők a megértők, az ő szívük tud csak vigasztaló szót mondani, segíteni, ök a legerősebbek, 'ők a legtöbbet tudók, és az ő sza­vuk szent a gyermek szemében. Róluk emlékezünk ezen a ve­rőfényes májusi első vasárna­pon. Megyeszerte hány, meg hány édesanya elé áll gyermeke, kezében virággal, ajándékkal, hogy köszöntse és hosszú életet kívánjon! Mi is fezt tesszük ma! Kívánjuk az édesanyáknak, hogy boldogságban, erőben, egészség- ben éljenek és úgy neveliék gyermekeiket, hogy méltók le­gyenek a nép, a haza, a párt bizalmára. Tudjuk: nem alkalmas ez a mai nap arra, hogy tanulságokat vonjunk le. Mégis mondani kell valamit. A mai napon, amikor a fiúk és lányok, a gyermekek odaállnak édesanyjuk elé hogy megcsókolják a drága kezet, amely fáradt, mosott, dolgozott, főzött ránk, akkor gondolatok kelnek szárnyra bennünk. Ha nem is mondjuk ki, ott él lel­kűnkben. Hol mikor vétettünk édesanyánk ellen, mikor, milyen hibát követtünk el, ami szá­mukra rosszul esett. Mert, hogy voltak ilyenek, az nem kétséges. Mondjuk meg őszintén, hogy nem mindig adózunk mi olyan sze­retettel édesanyánknak, mint amilyet elvárnának és megérde­melnének. Igaz. hogy azt, amit édesanyánk tett velünk, ameny- nyit dolgozott értünk, soha nem tudjuk visszaadni. Ez az élet rendje. Igen, mert ő adott éle­tet, ő nevelt, gyámolított, örö­met szerzett, vigasztalt és óvta minden lépésünket. Ha ezt nem is tudjuk viszonozni, mégis tör- leszthetünk. Adózhatunk azzal, hogy mindig szeretettel gondo­lunk rájuk és olyankor is segí­tünk nekik, amikor arra szükség van. Mert bizony vannak fiúk. lányok ma is, akik — hála a demokrácia vívmányainak — jól keresnek, szépen járnak, de elfeledkeznek vagy ritkán gon­dolnak édesanyjukra. Fogadjuk meg a mai napon, hogy hűséges gyermekek le­szünk. Olyan szeretett gyermekei anyáknak, akiket nemcsak ezen az egy napon, de az év minden napjában életük végéig segítjük és szeretette! vesszük őket körül. Jól. nagyon jól esik ez az édesanyáknak. A mai napon sok-sok édesanya szemébe könny szökik, örömkönnyek árasztják el arcukat, amikor keblükre ölelik szeretteiket. Amikor az anyákat köszönt­jük, köszöntjük a békét is. Az édesanyák sokat tettek eddig is azért, hogy békességben élhe­tünk. ők voltak azok, akik elő­ször emelték fel szavukat a há­ború, a pusztítás ellen. És ezen nem lehet csodálkozni. Az édes­anyák az életet jelentik. Ok az élet bölcsőjének hordozói, a jövő nemzedék megtermékenyí­tői. ők emelik fel szavukat a mai napon is az élet mellett, a háború ellen. Igen, mert nem akarnak torz, béna, életképtelen nemzedéket szülni erre a világ­ra. Éj nekünk is van kötelessé­günk. Az, hogy mi fiatalok is emeljük fel szavunkat az anyák akarata mellett, a nukleáris fegyverek betiltását követeljük, álljunk a békeszerető embermil­liók táborába és hallassuk sza­vunkat az élet, az édesanyák megvédéséért. Gondoljunk ma azokra az anyákra, akiknek sze­retteit a háború pusztította el azokra a hős asszonyokra, akik­nek fiai az ellenforradalom ál­dozatai lettek. Hajtsuk meg fe­jünket előttük, adózzunk tisz­telettel irántuk, és nyújtsuk át így képzeletben a szeretet virá­gait. öntözzék és tápláljak azt. mert mi szívből adjuk. Köszöntünk benneteket, drága édesanyák. Ti vagytok a hétköz­napok hősei, akik otthon a csa­ládi ' melegségről, a férjekről, gyermekeitekről, kis és nagy dolgokról egyaránt gondoskod­tok. Titeket köszöntünk, akik­nek nemcsak otthon, a tűzhely mellett kell gondoskodni a testi táplálékról, hanem a szellemiek­ről is. Üdvözlünk benneteket, akik annyit dolgoztok, tanítjátok a gyermekeket, akik Varrtok. vasaltok, mostok. főztök és mindezt panasz nélkül végzítek. Mi ez? Lelkierő, hősiesség, szeretet, akaraterő, lelkiisme­ret? Az is, de sokkal több ennél: ANYASÁG! Ebben a szóban minden benne van. Az anyai szívről, amely oly biztosan érzi a jövőt, a költő így beszél: „S a Föld minden határán anyák állnak i bástyán és Óceán-szívükből árad a lét zenéje: Csak nyíljatok virágok, eloltiuk azt a lángot s a béke tiszta lényét feltűzziik majd az égre.” Igen. Az édesanyák gyerme­keik érdekében feltűzik a béke csillagát az égre. És mi fiata­lok, gyermekeik, nagyon de na­gyon vigyázunk erre. Ezt fogad juk meg a mai napon, amikor a szeretet virágait átnyújtjuk és köszöntjük őket, a mi drága édesanyáinkat. A MUNKA ÜNNEPÉRŐL A mezőgazdasági munkák megkönnyítését jelentő legújabb típusú gépek is ott voltak az ünnepi menetben Nyíregyházán. Magasra tartották a „Kiváló Válla lat” feliratot a KISKER dolgozói. Köszöntjük az édesanyákat Fülembe cseng még minden régi dal, amit jóanyám bölcsőmnél dalolt. Én, a pöttömnyi árva kis magyar boldog voltam, míg dallal átkarolt! Később, ha jöttek gondterhes évek, az anyámtól tanult dal adott vigaszt, s e dalok szárnyán szálló szép remények elűzték mindig bánataimat! KOVÁCS ENDRE, UAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA DCűizönel A megyei és városi pártbizottságok végrehajtó bizottsá­gai, a tanács végrehajtó bizottsága és népfront-bizottság kö­szönetét fejezi ki a* üzemek, vállalatok, intézmények dolgo­zóinak, megyénk dolgozó parasztságának, az ifjúságnak, hogy felvonulásukkal, ünnepi dekorációikkal, élőképeikkel feled­hetetlenné tették az idei május 1-í ünnepségeket. VífVWWYWWVWYVVVVWWYWVVVWy^ Nyíregyháza felvonulása A gyógyszerészek is a munkásosztályhoz hű értelmiséget kép­viselték. ízléses virágkosarakkal köszöntötte május 1-ét a Nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat. Anyák dalai

Next

/
Thumbnails
Contents