Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

190S. MÁJUS SS, PÉNTEK KELETM AGíAROESZAG n Aki korán vet —- korán kapál Ezen a tavaszon nem volt könnyű korán vetni. A dema- cseri Dimitrov TSZ tagjai előtt azonban egyre kevesebb a lehe­tetlenség. Tagsággal, területtel egyaránt megerősödve indultak a tavasznak. Harmincegy taggal szaporodtak, összesen 116-an cA Logika ... Felszáll Kolompár a reggeli személyre. Hóna alatt kopott he­gedű, szája szögleté­ben cigarettacsikk, amelynek már ugyan­csak hamvad a para­zsa. Ahogy a háta mögött tudja a lép­csőt, rögvest pózba vágja magát, és szét- teikint. Szakértő szem­mel gusztálja, milyen a hangulat a kupé­ban, mert korántsem mindegy, hogy keres- e, vagy éppenséggel ‘kudarcot vall a sza­vaz fa ríkatásával az ember fia. Nagy, ola­jos arca fénylik, és micsaJc, most az egy­ezer' még az álián tincs egyetlen egy bo­rosta se... Mikor végez a te­repszemlével, álla alá tkapja hegedűjét és muzsikálni kezd. ‘Igen ám, de a foriit- tok most mintha egyenest összebeszél­tek volna ellene. * * Kincs azok között semmi mozgás, sőt, a máskor előzékeny ke­zek is most szemlá­tomást ernyedten csüggnek alá. Kolompár emészti, rágja magát, s azon, töpreng, vajon mi le­het a kudarc oka? Végre nyakoncsípi a hibát és azt mondja nekem (mert mi már többször is találkoz­tunk): — Tetszik tudni, azírt ilyen ríszvítle- nek a nípek, mert megkaparóztam. Azírt nyista a lóvé. Aztán a cipőm se olyan ká­saszínű, mint máskor. De tessík majd hónap megnízni enge m... Ezennel elárulom, hogy a szóbanforgó reggelnek is szemta­núja voltam. Mond­hatom, Kolompár olyan szánalmasan nézett ki, hogy ma­gam is megijedtem tőle, Haja a szemébe csüngött, illán sün- áisznófészek, s ruhája is olyan nyúzott volt. mintha legalább is egy drótakadályon kúszott volna át vele. Mégis, csodák-csodá- ja, csak úgy dőlt hoz­zá a pénz. A forin­tos, rkeg az ötvenfil- léres is, Mikor aztán végzett a turnéval, újfent elébem állt: ? — Ügyi, megtalál-1 tam? — nézett rám. 5 majd gyöngyöző ka- ' cagásba kezdett. — Már mit? — kér­deztem vissza. — Hát a logikát! Mert tetszik tudni, nyista akkor a, forint, ha rendben van a j toilett. He... ie... | Aztán, mikor ezt < így elmondta, megint i álla alá kapta a he-» gedűjét és ráadásul 5 — méghozzá életében j először — egy telje-1 sen bérmentesített nő- \ tába kezdett... K. T, Képünkön vagy húszán láthatók abból a 48 főből — mind a három munkacsapat együtt volt — akik a szerződéses borsót ka­pálták már a múlt hét végen. Ezt a borsót még valamikor már­ciusban elvetették. Amikor egy-két napra rá lehetett menni a földre, ők nem tétlenkedtek. Az iparkodásukat siker koronázta: negyven holdon félaraszos borsót borzolgat a tavaszi fuvalat. tor, ha elindítanák. Csak könnyen éppen nem arra, amerre kell. így van ez sokszor ezekben a politikai vitákban is: hiányzik az «lap. Ezért sülnek ki olyanfélék, *nint amilyenről Papp Endre be­számolt: „Micsoda május ez! — •fogadták egy alkalommal. — Mert biztosan az atomrobbantá­sok kavarják meg a levegőt. Csak LAmerika is elfogadná a szovjet •javaslatot” Helyes, hogy küzdeni kell az atomrobbantások ellen? Nagyon jól látták. De azt már nehezen értették meg, hogy 1941- !ben is, amikor pedig híre se volt még atomrobbantásnak, épp ilyen csúnyán indult a május, s a kö- vesútról nézhették csak a földet a hónap közepén is. G ~k azdagodnak falvaink. Mindig kevesebb a gond, több a te­hetség. Jól van. Ez a cél, az emberek jóléte a cél. Jól van ez így ? De gazdagodik-e ilyen arány­ban, ilyen sebességgel falvaink kultúráltsága is? Erre már nem ilyen egyszerű r. válasz. Mert az alkalmak teremtésével mérhetetlenül sokat segített az a iám. Az orvosi ellátásban, 1 -szségügyünk javításában,’ ab- L .1, hogy minden számottevő he­lyen kultúrház van, hogy iskolák sokasága épült és épül, hogy a mezőgazdaság korszerűsítésére rengeteg millió forintot fordítot­tunk, hogy javult a közlekedés, az úthálózat, hogy színházak jár- . iák a falvakat, hogy kis könyvtá­rak létesültek, hogy kibővült a kötelező iskoláztatás ideje, hogy sokkalta több könyv, műsor, elő­adás gyarapítja a műveltséget, — mindebben csak azt kell lát­A kertészek arra büszkék — a két hold retekjük mellett, — hogy ők vittek először salátát és zöldhagymát a demecseri piacra. Csak egy baj volt, keveset vetettek belőle, többet is el tudtak volna adni. vallják magukat a Dimitrav TSZ tagjainak. Földjük néhány hold híján 900-ra szaporodott. Amikor megismerkedtek a 3004-es kormányhatározattal, a nagyszerű lehetőségek szellemé­ben készítették el termelési ter­vüket. A jó terv a tervkészítők­re nézve dicsőség, de ' haszna csak akkor van, ha meg is való­sítják. Az anyagi eszközök biz­tosításán túl elsőrendű tartozék a jó munkaszervezés, Ebben náluk nincs hiány. A növénytermelést három munkacsapatra bízták, a do­hánytermelést 6 kisebb munka­csapat végzi. A kapás terület nagyrészét egyénekre osztják ki. Van olyan kapás is, mint például a borsó, amit egyszer kapálnak — másodjára már összefolyik és nem tudnak közé menni, nem osztották ki. A szántóföldiek, a borsó után a napraforgóba álltak, bár az is kapa alá való volt a múlt hát végén. A kukoricájuk is szépen sorolt már akkor. A kukoricá­juk is szerződéses, heterózis. — Cukorrépából 21 holdat, burgo­nyából 25-öt, dohányból pedig negyven holdat termelnek szer­ződésre. Ók nem féltek a fa­gyosszentektől sem, megkezdték a dohAnypalántálást. A növénytermelők mellett a gyümölcs- és szőlőtermelő mun­kacsapatok is jeleskednek a munkával, a négy hold termő szőlő malié 10 hold új telepítést ragasztottak. Nem sajnálják az áldozatot a szőlőtől — ember­magasságú karókkal látják el a fiatal tőkéket. Gyümölcsösük az utóbbi években 40 holddal gyarapodott, öszesen 65 holdjuk van. Itt is elvégezték már a második permetezést is. Nem mondhatják a Dimitrov TSZ tagjai, hogy koplaltak vol­na a múlt években, hiszen a ruházatuk, az új házak sora nem azt mutatja, de hogy a szorgalmas, kitartó munkájuk gyümölcse csak ezután érik még bőségesebben, az is biztos. Csikós Balázs. homályos szürkeséget, azt a kis pontot, ame­lyik elütően kerekedett a szemgolyó közepén. S bár keveset árult el ön­magáról az a kis pont. a helyzet különössége belémfagyasztotta ä kí­váncsiskodó szót. Ö kezd­te el: — Még tavaly novem­berben történt, Egy min­tadarabon dolgoztam. Az utolsó simítások vobak csupán hátra. Rá sem gondoltam, hogy ekkor következik be életem első nagyobb balesete ... Ü gy mondta ezt. mintha huszon­három éves élet- t h'(én"Ht m-c-élné. De a mese több helyen meg­szakadt. Még emlékezni se szeret rá. — Egy cinkezett fejű csavart akartam beszo­rítani . . . Ment is min­den a maga módján, hisz’ nem nagy dolog az egész. És az utolsó erő­sítő fordulatnál egy le­pattanó cinkdarab a szemembe repült... Az a kis fémdarab az óira. hogy most jóformán fél­szemmel járok az élet­ben ... Egy kis cinkdarab és egy óvatlan pillanat. Csaknem egy hónapot töltött gyáron kívül Eszenyi Laci. Belső há- lyogosodás következett be. Ahogy meghallották a hírt a Vulkán lányai, egytől-egyig megsirat­ták. Hogyisne, hiszen Laci minden percében őértük élt. A fiatalokért, a kiszesekért. Vezetősé­gi tagságig is felvitte, de az énekkarban, a tánc- cscportban, meg a sport­ban nélkülözhetetlen volt. Többször megláto­gatták barátai, a szerve­zet tagjai és benn, az üzemben mindent elkö­vettek a szakszervezet­nél meg a vezetőségnél, hogy megfelelő gyógy­kezeléssel visszaadják szemevilágát. Rendkívü­li segélyt kapott és or­vos-specialistákhoz küld­ték el. — Most is járok felül­vizsgálatra és minden valószínűség szerint- operációra kerül sor — mondta reménykedve. T udom, megesnek máshol is munka közben hasonló balesetek. Mégis úgy éreztem, a Laci történe­tét érdemes megemlíte­ni. Milyen boldogító le­írni a szavakat: manap­ság már egy egész kol­lektíva teszi magáévá az egyén gondját, baját. Mert a történethez az is hozzátartozik, hogy ép­pen ezekben a napok­ban intézkednek a Vul­kán-beliek, hogy Laci bekerülhessen a buda­pesti szemészeti kliniká­ra. Bár Laci újból dol­gozik régi munkahelyén, meg a szervezetben is. de azt szeretnék, ha visszakapná régi élet­kedvét. És nem utolsó­sorban: egy jól kereső fiatalember huszonhá­rom év után már komo­lyabb dolgokra is gon­dol ..; — Ügy szeretnék még egyszer rogyósszárú csizmát húzni, meg bó- ujjú ingbe bújni, s el­táncolni a színpadon a tüzes csárdást. De addig, míg rendben nem le­szek ... Bátor légy Lacikám! Fognak még neked tap­solni ..: (Angyal S.) FALUS! MÁJUS • Hószín fürtösen, bokrétába fonva í Kinyílt az akácok menyásszonyi csokra, r Virágfelhőként annyi ház felett: \ Fényes május int, boldog és meleg. E ‘- Megyek az úton; tudom mennyi kéz Teszi itt tovább Árpád örökét. > t Őrzi az otthont, formálja a tájat F Végre már magának, nem az uraságnak. I (Kovács) l nunk, hogy pártunk helyesen irá­nyítja az ezirányú gazdagodást is. Es mégsem halad az olyan tem­póban, mint az anyagi jólét emel­kedése. És ez nem jól van. öny vtárainkban kevés az ol­vasó parasztember. A színházi előadásokat drágá­nak találják, mint ezt Nagygécen nyilvánították. Néhol még most sem ismerik fel, mit jelent a me­zőgazdaság gépesítése, nem tud­ják, hogy sokkal korszerűbbel: kell gazdálkodni, hogy felvehes­sük a világpiaccal a versenyt. — Sok helyen nem tartják be az egészségügy legelemibb szabályait sem, és politikai alapismeret hiá­nyában könnyen ellenséges befo­lyás alá kerülnek. Találkoztam Urán olyan jószándékú középpa­raszttal, aki sajnálta a százholdas: kulákoí, amiért birtokából kicsap-' pent. De elég volt tíz perces '.óta ahhoz, hogy őmaga ébredjen rá:; ez a kulák, ha hatalmat kapna.; talán ki is irtaná a volt cseledé-; két, akik az ő földjéből is kap-; tak juttatást. Jól van ez így? Jól van, h >gv! gazdagodó falvainkban az cm-i berek élére rakják a pénzt, s a/: igények csupán az általános mű : veltség emelésre nem nőve! .íze­tek? Mert azt nem hallotta mé talán senki, hogy motorkerékoá mellett ötven könyvet vaséról i volna egy dolgozó paraszt. Hogy el ne felejtsem: minden: faluban többszörösére nőtt a pe­dagógusok száma is. Azt hiszem, az elmondottak fc-; kozottan kiemelik falusi pártszer-1 vezeteink, és pedagógusaink feleJ lősségét. : y—b. ■ II dg ár vagy negyed- . IyI órája beszélhetett ! Laci a kisvárdal I Vulkán kapusfülkéjében. ; )l kerestem, a kisebbik ; Eszenyit, s annak rend- Ije-módja szerint sorjázni 1 kezdte, mi újság, hogy bélnek a kisvárdai vasas •ifik. A tőle megszokott ; módon olajos svájciját ; levette, térdére tette s a : homlokára gördülő szó­iké hajfürtjét egy fejbic- ;centessel há'racsapta. És ; besz üt. szűnni nem aka- ; ró lelkesedéssel a tar- : talmas munkás napok­ról. ► ; — Talán még az is > wrúftésre méltó... hogy... I Ekkor hirtelen elakadt • ;i hóig ja. Furcsa pilla- •natek következtek. Far- ■kasezemet néztünk, mert észrevette, hogy ecy kis ; ;dejc csak a szemét né- !—m. Hallgatott. Arcára ! ’z a furcsa pillanat ró­• -sapírt lopott. Aztán, •mintha szégyellős lenne. ;és lelke mélyéről enged- ; né útjára mondatait. Imegszó'lalt: ! — Látom, te is észre­' vetted. ! Igen, én is észrevet­• tem Laci balszemén a Laci és iparéi «af

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents