Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

* KELETMAGYARORSZÄG 1958. ÁPRILIS 13, VASÁRNAP Egy kis statisztika Mostanában sok szó esik a ta­karékosságról. Érthető ez. Ha azt akarjuk, hogy minden terü­leten előrehaladjunk a terme­lésben, az anyagi javak gyártá­sában és minden előállítandó cikkféleség gyártásában, gazda­ságosan kell felhasználnunk mindent. Még a papírt is. Pedig ennek nem nagy jelentőséget tu­lajdonítanak egyesek. Azt mond­ják: mi ez a kis papír?! Még ez­zel is takarékoskodjunk?! Van ebből annyi, mint a pelyva. (Pe­dig ha tudnák, hogy a jó búza­pelyvából is milyen kevés van. akkor nem dobálóznának a pely­vával. Mert hiába is van pelyvá­ból négy mennyiség, mégsincs annyi, amennyit el nem készít­hetnének silónak és meg nem etethetnének a szarvasmarhák­kal.) Egyszóval így állunk több­ször a papírral. így vannak va­lahogy a papírral az Országos Statisztikai Hivatalnál is. Mert ha nem így gondolkoznának, ak­kor bizonyára alaposabban meg­néznék, hogy melyik vállalathoz, üzemhez, hivatalhoz, gazdaság­hoz milyen statisztikai íveket küldenek ki adatgyűjtés céljából. Történt ugyanis, hogy a Kelet- Magyarországi Faipari Vállalat nemrég kapott egy vaskos kötet statisztikai kimutatást, amelyben fel kellett sorolni az idei beruhá­zásokkal kapcsolatos kívánalma­kat. Azt. hogy hány új épületet kivannak építeni, üzembe he­lyezni, milyen az épületek álla­ga, milyen új gépeket óhajtanak fTTVTTVTVTTvTVW *■ •» és így tovább. Ez érthető is, hi­szen szükség van erre. Szükség van azért is, mert enélkül nem. lehetne megállapítani, mennyit fejlődött a népgazdaság, az ipar. az egyes vállalatok. De az már érthetetlen, hogy miért pazarol­ják a papírt olyan kérdőívek el­készítésére is, amiknek semmi hasznát nem látja sem a Statisz­tikai Hivatal, sem a Faipari Vál­lalót. Ugyanis a '2? o da as Kérdő­ívből (amelyből 12 oldal ..hasz­nálati" utasításként. érk z ’ti csak néhány rublikára volt szük­ség. A többi íveken olyan kér­dések szerepeltek, mint: hány út tehénistállót kívánnak építeni? De ló-, csikó- és sertésólakra vo­natkozó számadatokat is leértek. Aztán arra is kíváncsiak vol­tak, hogy milyen lesz a koca­szállás? Mert ugyebár nem meg­vetendő dolog, ha egy Faipari Vállalat kocaszállásokknl is fog­lalkozik. Vagy talán azt hiszik a Statisztikai .Hivatalban, ho rn a kizárólag fafeldolgozással foglal­kozó vállalat juh-hodályokat. baromfiólakat és dohánypaítákat is „termel”? A kimutatások vé­gén mindent felülmúló kérdés­sel, azaz rubrikával lehet talál­kozni: aziránt érdeklődnek ugya­nis, hogy az említett Faipari Vállalat kíván-e halastóra be­ruházni az idén? Egyszóval ha­lastóra. Mindegy, hogy kicsire vagy nagyra, mert ugyebár a Fa­ipari Vállalat udvarán azért mégis csak elférne egy kis ha­lastó, olyan „vitrin’-nagyságú és ha ez meglenne, mindjárt le­hetne használni a statisztikát. Amellett, hogy fölösleges pa- pirpazarlást jelent a vállalat szempontjából érdektelen sta­tisztikai ívele gyártása, felesle­gesen foglalkoztatnak az ívek ki­töltésével komoly munkában al­kalmazott dolgozókat. Mert amíg sikerült eldönteni, hogy miről is van szó, s hogy ezekhez a kér­désekhez a faipariaknak semmi közük, bizony eltelt néhány óra. S vajon hány órát töltöttek el az említett ivek szerkesztői, amíg sikerült ennyi kérdést és rubri­kát „megszülni“?! Ügy látszik, varrnak még lehetőségek a bü­rokrácia szövevényeinek sűríté­sére és a pazarlásra. Pedig mennyivel hasznosabb lenne, ha a Statisztikai Hivatalban kizáró­lag olyan kérdésekét határozná­nak meg, amelyek szorosan az adott üzem, gazdaság vagy hiva­tal természetéhez tartoznak', ha a mezőgazdaságot érdeklő iveket a mezőgazdaságban dolgozóknak, az iparra vonatkozó kérdéseket az üzemeknek küldenék meg ki­töltés végett. Mert, ugyebár, mit szólnának a statisztikusok, ha azt kérdeznénk tőlük’: milyen kémiai, biológiai folyamatok ját­szódnak le a cáiga lapintatószer- vében? Ugye furcsa kérdés? Nagy Tibor keitek ettt&efaei* „Ha ml is a Nyíren laknánk... Könnyű a nyí­rieknek, mert ott egyik órában még zuhog az eső, a másikban már vethetnek.1’ Ilyen és ha­sonló megjegyzésekkel fogadják minden tavasz- szal az embert, ha a munkák menetéről érdeklő­dik a szatmári—beregi községekben. Az biztos, hogy van ilyen adottság, előny a nyíriek javára. Azonban az is igaz, hogy semmiféle sóhaj tozással nem válik homokossá a szipákás beregi agyag. Itt csak a leleményesség, a résenállás, a jól szer­vezett munka segít. A minap bokáig érő sárban járva egy olyan termelőszövetkezetre akadtam, ahol a sóhajtozás- nak nyoma sincs és a megelégedettségük sem a pató-páloskodás, hanem a saját erejükben való derűs bizakodás. A vámosatyai Lenin TSZ tag­jaival találkoztam. Már Vásárosnaményban megtudtam, hogy ebben a szövetkezetben még márciusban elvetet­ték a tavaszbúzát, az olajlent, 120 hold őszi ve­tést fej trágyáztak és 50 holdon vöröshere felül- vetést végeztek. Nem 100—150 holdas szövetke­zetről van szó hanem egy olyan 850 holdas gaz­daságról, aminek 300 hold szántója más község határában van: Beregdarócon, Tiszaszalkán és Tiszakerecsenyben. Sikereik titka Nincs semmiféle csodaszerük, sem varázspál­cájuk. ami felszikkasztaná a tocsogós talajt. (Ott- Jártamkor is ásóval, kapával eresztették a veté­sekről a vizet.) Sikereik gyökere nem csupán a mai napok tevékenységében talá’ható. Még a múlt ősszel megvetették az ágyát a korai munká­nak a sok őszi szántással. Március végén volt néhány napos száraz idő. amikor felpirult az Őszi szántás teteje. Néni azt kellett nézegetni, hogy lehet-e már szántani, nem lesz-e szalonnás a föld, hanem egyenesen vetni tudtak. Az őszi szántás tehát nemcsak azzal az előnnyel Jár, hogy jobban beérik a talaj, több vizet tárol és keve­sebb munka marad tavaszra, hanem elősegíti a korai vetést is. A másik a jó munkaszervezés, a jó előké­szület. A munkacsapatok már régen tudják, hogy kinek melyik fogat jut. ki melyik földön fog maid dolgozni. Amikor a hét elején elállt a két­napos eső, azonnal kimentek a határba, és meg­nézték nem gyűlt-e valahol össze a víz a veté­sen, vagy a szántani valón. Bizony vagy hatván hold vetésre víz szaladt. Másnap ásóval, kapával egy 14 tagú munkacsapat már végezte is a víz- eresztést. Eső után a szántóföfdöri csak a vízeresztést lehetett végezni, de az építkezéshez lehetett szál­ltán! a követ, a pajtához az oszlopot. Megkere­sik mindig, hogy mit csinálhatnak. Fontos is a jó beosztás, hiszen egy 50 férőhelyes tehénistál­lót építenek, aminek a padlása magtár lesz. Eh­hez az alapkő már kint van, a meszet is beoltot­ták. azóta talán már árkot is kiásták a funda­mentum helyén. Készítenek egy 15 vagónos ku- koricagórét, egy 30 férőhelyes sertésíiaztatót és kölcsön nélkül saját erőből egy 400 férőhelyes juhaklot. Mire a dohánytörésre kerül a sor, egy TO fiókos pajtát is felépítenek. A késői tavaszö- dást és ezt a nagy munkát íigyelembevéve szük­ség van a legjobb munkaszervezésre. Tetlrekészen Az esőzés miatt néhány napra leálltak a ve­téssel. de az első napon, amikor rá lehet menni a talajra, két traktor tárcsázik, három .Zetor pe­dig a vetőgépet húzza, ötven hold zabosbükköny és 20 hold árpa vár gyors vetésre. A 850 hold földhöz mindössze négy'fogatjuk van. de ha szo­rul. azt is befogták a vetésre. Az őszi vetések az alaptrágyával együtt 170 kiló műtrágyát kapjak. A tavaszi vetésekre is jut bőven, hiszen 150 kiló lesz a holdanként! műtrá- eva fetb’sznélásuk. A múlt évben 5. hold kaszá­lót és 15 hold legelőt fejtrágyáztak. Az idén már 'okkrl nagyobb területen alkalmazzák itt is a pétisót. A műtrágyázott kaszálóról ké'szer vág­tak vastag rendet, a legelőn pedig egész nyáron zöldet talált a jószág. A szorgos munka mellett jut idejük a szó­rakozásra is. A termelőszövetkezet kultúrcso- po”Ma a °effv"s e. előadással otthon nagy sikert aratott, most TI»•»akrrecsenybe készülnek ven­dégszereplésre. Néhány héten belül megérkezik a kultúrtermükbe a saját vetítőgép, lesz mozija is a szövetkezetnek. Egymással is. de az időjá- .fással is versenyre kelnek, hogy május 1-re a do­hány és néhány növény kivételével minden a földben legyen. Cs. B Zsuzsika kérdésére telelni kell! M eghitt beszélgetés közben váratlanul és meghökken­tően szólalt meg a ieketenajú, szepszemű Zsuzsika, barátom alig tízéves kislánya. Kicsit félrehajtotta a fejét és hosszú szempillái alól komoly kíváncsiság­gal várta a feleletet. Ezt kérdezte: — Bácsi? ügye te nem vagy antiszemita? A felnőttéit hirtelen jött zavarral néztek egymásra, mert a kérdés valóban olyan meghökkentő volt, mintha ezt kér­dezte volna a kicsi, a hajasbabák világában élő lányka: — Van-e jelentősége az okságnak a kvantummechaniká­ban? De a kérdés több is volt, mint meghökkentő. Mert nem valamiféle tudásvágy szülte, hanem olyan szörnyű és kegyet­len tapasztalat, amelyik még a felnőtteknek is sok. Még ak­kor is, ha nem közvetlen fizikai, hanem közvetett értelmi, érzelmi tapasztalat. A kérdés mindenkit megdöbbentett és valami jeges, dermesztő fuvalat szökött be a szobába, hogy rátelepedjen az arcokra. Az apáéra is, aki az anyával együtt ott viseli karján kegyetlen emlékeztetőül az auschwitzi ha­lálgyár rabszolgaszámait. Mintha a kérdés utáni másodpercek felidézték volna minden emléket. A nácizmus dögvészes embertelenségét, amely túltett ke­gyetlenségével és rafináltságával Néró keresztrelesziíéses ke­resztyénüldözésén, a középkor máglyás inkvizícióin. A fasiz­must: a rothadó kapitalizmus eszmehulláját. A fasizmust’: az imperializmus horogkeresztes hiénáját. Kint alkonyati, sötét esőfellegek gomolyogtak az égen és. úgy tűnt, mintha a birkenaui hamvasztó kemencék szörnyű fekete pernyéje szórta volna be a látóhatárt... Iszonytató lá­tomás! Millió és millió éhes, megkínzott csontvázember, pi­ciny gyermek, asszony, öreg botorkál az úton náci hajcsárok korbácspattogásai közepette a gázkamráit és hamvasztóke­mencék felé, ahol minden perc a XX. század szörnyű szégye­nét szülte. Rudolf Höss alezredes, az auschwitzi tábor pa­rancsnoka a háborús bűnösök felett ítélkező törvényszéki tár­gyaláson cinikusan dicsekedett azzal, hogy két és félmillió zsidót gyilkoltatott le. De még dicsekvés közben is hazudott A hatóságok, a szemtanúk, a megmaradt táborlakók összesí­tett emlékezete szerint az Auschwitzban megölt férfiak, as­szonyok és gyermekek száma eléri a hétmilliót. Több, mint fél Magyarország! Es miért?! Miért?! Egy őrült gefreiter miatt egy őrült társadalmi rend miatt, egy őrült eszme miatt, amelyet vele­jéig megrothasztott az embertelenség baktériuma. Az elsza­badult imperializmus cinikus kegyetlenséggel varrta saját bűneit ártatlan embermilliók nyakába, hogy becsapja saját nemzetét is — feltámasztotta a faji mitoszt, az antiszemitiz­must. Pici gyerekek, csecsemők, asszonyok, lányok, életerős férfiak, magukkal tehetetlen aggok meggyötört teste rándult utolsót, munkások, parasztok, kereskedők és mérnökök, köl­tők és muzsikusok szíve merevedett halálos görcsbe, amikor a gázkamrák nyíláséin besivított a „Ciklon Hát emberek voltak azok, akik megnyitották a gázkam­rák csapjait?! Hát ne nézzen a gyermek kétkedőén a felnőttre?! Amikor elhangzott a kislány meghökkentő és megdöb­ben o kérdése, arra is gondolni kellett, hogy az embertelen­ség baktériuma még fertőz. Speidel náci tábornok a NATO európai főparancsnoka. Adenauer Németországában az SS banditák, auschwitzi hóhérok, beiseni sakálok, a fasiszta ka­tonai szervezetek nyíltan szervezkednek és fegyverkeznek. Höss alezredes nyugdíjat kap a bonni kormánytól és kényel­mesen él Dél-Németországban. És legyünk őszinték. Az antáy szemítizmus baktériumát még nem pusztítottuk ki teljesen országunkban sem, még tenyészik, fertőz, lopva és orozva mérgez. Még adósak vagyunk azzal, hogy állandó felvilágo­sító szóval feltárjuk a fasizmus bűneit, véglegesen leleplez­zük és megsemmisítsük embertelen ideológiáját, halálos csa­pást mérjünk az antiszemitizmusra és rokonára, a nacionaliz­musra. Még sokat kell lennünk azért, hogy az internaciona­lizmus szép, emberséges eszméjével nemesítsük minden dol­gozó ember lelkét, szívét. Nemcsak* hivatalos feladat ez, ha­nem feladata mindenkinek, aki embernek tartja magát, aki az emberi méltóságot sokra becsüli, aki testvérének tekinti becsületes dolgozó társát, fajra, nemre és vallásra való tekin­tet nélkül. Jó, hogy az emberek nagy többsége ilyen. A kis Zsuzsikának gondtalanul, önfeledten kell játszania a hajas- babával, élnie cs növekednie társadalmunkban. Nagy fekete szemével még kétkedőén kérdez. Felelni kell neki. És a felelet csak egy lehet. — Nem kell félned Zsuzsika. Ebben az országban ma már a szocialista társadalmat építik a becsületes dolgozók milliói. És a becsületes milliók nagy testvéri családjában fé­lelem, kétkedés nélkül élhetsz, játszhatsz és tanulhatsz. A be- D csületes emberek soha többé nem engedik meg, hogy az em- Q bertelenség legyen úrrá a jövendőn, y SOLTÉSZ ISTVÁN S n ..innnnnnnnmixnxoaixiQjmmLioaamacuaamcDaon Munkában a szobafestők A nyíregyházi Szobafestő Ktsz. dolgozói több középületet vará­zsoltak széppé Nyíregyházán az elmúlt hónapokban. Jelenleg a Kossutli-étterem és szálloda festé­sén dolgoznak, majd hozzálátnak a Sóstói Üdülő Vállalat grill-he- lyiségének festéséhez. A szoba­festő kisipari termelőszövetkezet iá munkaerőkkel, többszáz minta­lappal és megfelelő mennyiségű és színárnyalatú festékekkel rendel­kezik. Ügyességüket és szaktudá­sukat a sóstói grill-helyiség meg­festésénél akarják bemutatni. Munkájukról azonban már eddig is meggyőződtek nemcsak a közii- letek, hanem magánemberek is, egyre többen igénybe veszik a szobafestő ktsz. munkáját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents