Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

1958. Arams n, tasabnat KELETMAG YAEORSZAG Indulj el bárhonnan, bár­merre. Ameddig a szem átfog­ja az ég alját, mindenütt élet mozog. A zöld búzatáblák fö­lött szél kavarog, por száll, gé­pek zaja zeng, az úton izmos lovakat, ballagó teheneket lát­ni. A gazda megáll, megtörli homlokát és messze, messze a jövőbe tekint... A dombhajlat mögül püfögő traktor hangja segít nekik. Kislétán Ignácz János, mező­gazdasági felügyelő kémleli az eget. Lesi, szinte hívja a nap­sugarakat, hogy simogassák a mezőket, ahol fát ültetnek az úttörők. Nagy munka folyik itt. Erdő- sít a termelőszövetkezet, de az egyéniek is a faültetésben szorgoskodnak. 70 ezer fiatal fa kezdi meg kezük nyomán az új életet: 40 ezer fa szövetkezeti és 30 ezer egyéni parcellán gyö­kerezik meg s köti majd a ho­mokot. Míg az úttörők seré­nyen ültetik a hozzájuk hasonló „fapalántákat” arra gondolnak, hogy fog maid sikerülni a zósz- lóavatási ünnepség, amivel a Rákóczi Tsz. ajándékozza meg őket. Agyat talál a inas. A tavaszi ráérőseg, ami fel­színesen látszik a termelők ar­cán és viselkedésén, csak lát­szat. Forr belül a tavasz. Sze­retnének már mindent a föld­ben látni, ami odavaló. Ha ki­fordítják a friss hantot, már ágyat talál benne a mag. Hogy kik a falu tekintélyes gazdái? Ehhez nem kell sokáig kutat­ni: azok, akik ésszel alkalmaz­zák azokat az új dolgokat, amelyeket a tudománytól les­tek el. Ifjú Egri Sándor és Ma- dácsi Károly középparasztok azok. akik aztán a legnagyobb hitellel megérdemlik a megbe­csülést. Sok helyen sorol a csil- lagtürt. földben a csíráztatott burgonya és a nagy határban egyre szűkül a bevetetlen terü­let. A nagy úr, az időjárás nagyottevő >— elmélkedik Kádár Mihály, a Nyírbátori Gépállomás üzem­gazdásza. Minden összeszaladt s most alig győzzük csak a műtrágyaszóró gépek iránti Igényt is kielégíteni. Mások se nagyon adnak kölcsön, mert ott is kell. S míg a tervek, számok ka­varognak, addig kinn a földe­ken zakatol a traktor, csillám- ' lik az eke a barázdában, zörren a vetőgép. Az aporligeti Búza- I kalász, az encsencsi Virágzó, a , nyírgyulaji Petőfi és Béke őre szövetkezetekben a burgonya­ültetőgép takargatja a gumó­kat. A szélrózsa minden irányában A gépállomás kapacitásának 22 százalékát igénylik a terme­lőszövetkezetek a tavaszi idény­ben. Az egyéni termelők a többinek már több, mint felét igénybe vették és forgalmasak az úttestek a sok vontatótól, Zetortól, amint szállítják a trá­gyát a földekre. Alig két napja van „ismét'* tavasz s mér nehezen lehet vezető embereket találni benn a gazdaságok központjában. A Hodászi Állami Gazdaság szakemberei is a szélrózsa min. den irányában vannak. Van, aki a cukorrépa, vagy burgo­nyavetést ellenőrzi, s van, aki a termést sejtető, duzadt rü- gyű gyümölcsfáktól nem képes elszakadni. HTZ—Nati vontat egy termetes permetlétartályt az átmenti gyümölcsösben. Másodszor végzik itt a perme­tezést, hogy semmi ne férkőz­hessen a gyümölcshöz. A nj'írmadai határban térdig érő a takarmánykeverék aminek a kaszálását a jövó héten biztosan meg is kezd­hetik és utána majd silókukori-. ca kerül a földbe. Duzzadó mag­vakat, frissen zöldellő táblákat idéznek a számok, amelyek mutatják: több, mint 700 hol. dón került földbe eddig a mag, a Nyírmadai Állami Gazdaság­ban. Folyamatosan vetik a ta­vaszi takarmányokat, hogy a zöld futószalag állandóan bizto­sítva legyen. Tíz vetőgép mo­zog hosszú sorban egymás után; a cukorrépa utolsó hold­jai fölött siklik el a magtakaró borona. Még sár tapad a gé­pekre, amelyekkel esőben is végezték a burgonya ültetését. Menni kell, nem szabad vár­ni... Ahol még csak fejüket dugják ki félénken a keserű csillagfürt és napraforgó zsenge fejecskéi a homokból, ott egy hónap múl­va hatalmas szőnyeg fogja bo­rítani a fiatal gyümölcsösök al­ját. Nincs itt idő kísérletezge­tésre, már a ma követeli jus­sát. 370 holdon végzik így a gyümölcsös zöldtrágyázását. Űj szín lopta be magát ezen a tavaszon a gazdaság tehené­szetébe. Száz magyartarka te­hénnek születik folyamatosan egyforma, egérszürke borja. Mesterséges megtermékenyítés által keresztezték az egész ál­lományt borzderessel, s a remé. A vízparti népség Szelíd osobogással halad ke­resztül a kis csatorna a bakta- lórántházi Úttörő Tsz. kertésze­tén. Ha magasabbak lennének, megmárthatná képét fodrozó tükrében a partmenti népség: a melegágy! saláta, paradicsom i és paprika palántái, de még nem nagyok. Sokkal szerencse- 9ebb már a korai káposzta, ka­ralábé, amely kiültetve sütké­rezik a napon s gyökereivel szivogatja az éltető nedvet. Két-három ember van itt, a többiek a szőlősorok között haj­ladoznak, ahol az olló nyomán kristálytisztán csordul a szőlő lelke — a nedv. Nyújtózkodik az árnyék s elhasal az ófehértói Búzaka­lász Termel őszövetkezet udva­rán. Vontató pöfög be, pótko­csival s izmos karok munkája nyomán ködfehér gomolyok szállnak a megbolygatott telep­ből: dohány alá hordják a táp­anyagot a szövetkezet tagjai. Nem messze látszik, hogy a gép I „veti" a műtrágyát. Jó ágyat készítenek a burgonyának. Sapkát dob a csillagfürt Az udvarban Kovács Mihály munkacsapatvezető hajlik az egyik vetőgép fölé. Hegyes vas­sal tisztogatja ki az utolsó sze­mig a megmaradt cukorrépa j magot. Ez is rendben van, a földbe került a cukorrépa. Ahol a gép áll, úgy látszik állandó tisztító hely van. A kerekek között édes csillagfürt magja j dobta le fejéről a fehér sapkát s bontogatja kövérkés leveleit, közben itt-ott ledneknek a csi­rája cérnállik. — A földeken kell azt megnézni, ott látszik j igazán, hogy milyen szépen so­rol a vetemény, nem itt — mondja Kovács Mihály. S iga- j za van! Egy sokatmondó könyv ... A földeken járva látni meg, milyen hatalmas és sokat mon­dó könyv a végtelen határ. Akár ingadozó ákom-bákomok- j kai, akár acéltollal vonják meg j a sorokat, s mindegy, hogy re- | megő kézzel, vagy határozott ( acélkarokkal vetik a barázdák­ba a betűt, ez a betű messze I világít és a jövőbe vetett ha­tártalan bizalmat hirdeti. (—V. —t.) röaaaizi íeie/pzemle nyék, mint ezen a tavaszkezde­ten minden iránt, itt is igen nagyok. A XII. Franeia Tüdőgyógyászati Kongresszus eredményei Franciaországban a tildóbaj halandóságot, de még nem i!Wt- 100.000 közül 28 embert öl meg. , .. , . . , . Az antibiotikumok ugyan jelén- hatink, hóm « tüdőgyógyászat lösen csökkentették a tüdőbeteg_ megnyerte a csatát. A lüdőbaj e*eiei csekély emelkedést mutatnék Franciaországban: 1951-ben 55.651 volt az új tüdőbetegek száma; ez ® szám 1954-ben 55.556-ra növekedett. Különösen faluhelyen nőtt az első fertőzé­sek száma. A kongresszus két fő kérdés­sel foglalkozott: az egyik a „mi­nimális" tüdőbaj kérdése, a má­sik az új gyógymódok helytelen alkalmazása következtében beál­ló visszaesések problémája volt. A% antibiotikumok gyakran a teljes biztonság hité­ben ringatják a betegeket, akik azt hiszik, hogy végleg túl van­nak a betegségen, amely pedig néhány énnel később súlyosabb formában jelentkezik. Kéért az új betegeknél nem szabad meg­elégednie azzal, hogy az álvüágu tási kép rendbe jöjjön, s hogy bizonyos ideig antibiotiki*mot adnak a betegeknek. Alapokéit A kongresszus résztvevői vé­gül a következő alapéi veket szö­gezték le: 1. Az antibiotikumok nem ele­gendők ahhoz, hogy a beteg ab­bahagyja a fekvőkúrát. 2. A fekvőkúrát a legkedve­zőbb viszonyok között szátuUó- riumban lehet folytatni (a visz- szaesések száma kétszer akkora a kórházban fekvő, mint a sza­natóriumban kezelt betegeknél). 3. A kezelésnek hosszú ideig kell tartania, megszakítás nélkül. 4. A munkát jóval az antibio­tikum-kezelés befejezése után kell felvenni és fekvőkúrát a le­hető leghosszabb ideig kell foly­tatni, (Az „Human*té"-béI.) Efsr XT agykillóban nei­*■ ' tem részt a pártoktatás záróvizs­gáján. Váralcozás köz­ben két munkásőrrel beszélgettem. Az egyik jól megtermett, du­nántúli tájszólással beszélő őr mondta *1 az alábbi történetet. — Volt az én szülő­falumban egy szövő­gyáros. Értett az üz­lethez. Néhány év le­forgása alatt megkét­szerezte üzeme terje­delmét, kapacitását, berendezését. 1946- ban már azon fárado­tt, hogy épít egy új üzemet. Meg is kezd­te az építkezést. A falak már elkészül­tek, amikor a hatósá­gok rájöttek, hogy va­lami nincs rendbe a gyáros körül. Végül is megtudták, hogy bűnös üzelmeket foly­tat a szövőgyár üze­meltetésén kívül, * ezért börtönbe csuk­ták. Az új szdvőüzem építése félbemaradt. — Egyszer, hivat­nak a községházára. Mondja a főjegyző, hogy Pestre kell men­ni. Mondta, hogy ne­ki, mármint a főjegy­zőnek, a szövőgyáros feleségének, nekem, mint a DÉFOSZ he­lyi titkárának, meg a falusi párttitkárnak, aki egyben a hegy­község elnöke is volt a faluban. Az volt feltűnő, hogy az épít­kezés folytatásához miért van szükség a minisztériumban a gyáros feleségére? — Mikor megérkez- liink Pestre, egy fé­ebéd története nyes fogadóban *o­geliztünk. A gyáros felesége fizette ki a 300 forintos számlát. — A minisztérium­ban közölték velünk: folytatni kívánják a szövőgyár építését. Helyeseltük. Azt is megbeszéltük: mennyi gépre, anyagra van szükség. S mikor már mindennel rendbe voltunk, megszólalt egy tanácsos. Ahhoz, hogy az említettek valóraváljanak, csu­pán az kall, hogy a „gazda" u jelen le­gyen az építkezésnél. Egy kérvényt tett elénk, amit csak alá kellett volna írni. Gondolkoztunk. Mi­előtt azonban aláka- nyarítottuk volna a nevünket, én megszó­laltam. Azt mond­tam, hogy előbb ebé­deljünk meg, azután majd folytatjuk a tár­gyalásokat. A gyáros felesége helyeselt. Intézkedett s ugyanabban « fé­nyes fogadóban, ame­lyikben reggel étkez­tünk, helyet foglal­tunk. A főjegyző erő- levest, bécsiszcletet. nyúlgerincet gombóc­cal, tésztát krémmel és pezsgőt rendelt be­vezetőül. Különböző ínyencségeket rendelt a vendéglátó asszo­nyunk is. Mi húsle­vest, rántottcsirkét, sertéspörköltet bur­gonyával, túrósbélest és tokaji bort rendel­tünk. Mikor elfogyott az első rendelés, a fő­jegyző újabb fogáso­kat, italféleségeket rendelt. Mi is ezt tet­tük. Mikor az újabb rendelést fogyasztot­tuk, az asszony meg­szólalt: „akkor talán alá is írhatnánk . Mondom, hogy még eszünk. Várt, Újra szólt. Mi tűrésre írt- tettük. Aztán elfogyott a türelme és egyre csak az aláírásokat hajtogatta. Mikor az­tán megittuk az utol­só rendelésből ma­radt tokajit is, mon­dom, hogy én nem ér­tek • szövőgyárhoz » igy nem ii kívánok beleszólni az építke­zésbe, mivelhogy ón „csak" DÉFOSZ-HU kár vagyok. A koma meg a párttitkár, a Hegyközség elnöke olyasvalamit mondott hogy 6 parasztember létére nem ártja ma­gát bele holmi építési akciókba, mivelhogy az nem is az 6 ha­táskörébe tartozik. Lett is erre olyan ri­adalom, hogy nal Mert, tetszik tudni, sokba került ám «• reggeli, meg az ebéd, Előttem fizetett ki az asszony 800 forintot az ebédért. A főjegy­ző is kérésre fogta szavát. Mi azonban igyekeztünk az állo­másra, nehogy lekés­sünk a vonatról. Csak azt kértük, hogy ad­ják az útiköltséget gyorsan, mert még repülővel kell vissz»- vitetniük bennünket a faluba. Olyan mér­ges lett a kis asszony, mint a pulyka. Mi meg jót nevettünk a komámmal. H. T, A NYÍREGYHÁZI RADIO MÁI MOSÓRA: Május 1-i újdonságok. — Dalol a határ. — Mindennapi életünk­ből. — Akikről most nem hal­lunk. — Szív küldi szívnek szíve­sen. — Irodalmi séta a megyé­ben. Hétfő: Nem lesz béres többé Takács bácsi. — Gyümölcsfák monogaá­f iáját készítik Szabolcsban. — Ünnepre készül a hármas domb. ■— Kora reggeli séta Nyíregyhá­zán. — A nap eseménye. — Hí­rek. — Sport. — Szív küldi szív­nek szívesen. — Az ifjúság hang­ja: ünnepre készül az ifjúság. — Egy fiatal pedagógus. — Mazó András versei. — Élménybeszá­moló. Ifjúsági híradó és rejtvény. fn*

Next

/
Thumbnails
Contents