Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

KELFTMAGYARORSZAO 1958. ÁPRILIS 27, VASÁRNAP cAínizöl ii Q(tf h'üiiLék mesél rW ehány hónappal az­11 előtt, hogy kirob­bant az 1914-es háború, május elsejét ültek Nyír­egyházán is a „szocialis­ták". Ha valaki kézbe veszi a Nyírvidék 1914 május 3-i, vasárnapi szá­mát, jóleső meglepetéssel megragad a szeme mind­járt a vezércikk rímén. „Május 1." — Node, ez a meglepetés nem sokáig tart, csak addig, amíg be­le nem olvas. Így kezdődik: „Meg ne rémüljön a nyájas olva­só..." Meg ne rémüljön? Mitől? Miről számolhat be ez a vezércikk, amitől félni kellene? Hiszen még a jövő méhében fetreng a szörny, a háború, a vér, a pusztulás. És olyan idillikus képet fest a továbiakban a vezér­cikk... Olvassuk csak: „Meg na fémüljön a nyá­jas olvasó, nem haragos vezércikk indul itt, ha­nem szelíd szemlélődés a jelenen és a múltakon. Hajdanta gyermekko­runkban egy kazal ro­mantikát jelentett ez a nap.” Hogyan? És hol van akkor a budapesti nagy munkástüntetés? Hol vannak a külföldi május elsejék? Hol a lá­zas követelések, csendőr- sortüzek? Ugyan, kik­nek jelentettek a május elsejék egy kazal roman­tikát? No persze, volt és lesz ilyen értelme is. Má­jusfák, éjjeli zenék... fia­talság. De nem ez az igazi május 1„ amelyet a vezércikkíró: Vay Sándor melancholiájának talál méltó feladatként. »A Sóstó öreg fái, a haran­god! fördő, roskadozó fa­lusi curiák terebélyes ámbitusai..." így látta a Nyírvidék az 1914 évi, s az azelőtti május elsejé- ket. Csak az ötödik oldalon, a kis hírek maroknyi csoportjában találhatunk egy 8 soros utalást: „Munkásünnep. Május elsejét a nyíregyházi szo­cialisták is megiinepel- ték..." í'sok nyolc sor ócska beszél arról, hogy * munkások ünnepeltek. Minden a legnagyobb rendben folyt le, mondja a hír, kedélyes hangulat uralkodott. Hiszen min­den olyan szép és tökéle­tes! Éppen ezért követ­kezik a vezércikk után egy érdekes cikk a Nyír­ség növényvilágáról. Majd a „Nap- és légfür­dő" lehetőségeiről vitá­zik egy harmadik terje­delmes cikk, s napjaik legfontosabb problémája­ként azt feszegeti, hogy az emberi testnek szük­sége van napfényre. Boldog kor! Amikor már csak a napfény hiányzott az emberi tes­teknek. Aztán még két terjedelmes cikk, mind­kettő tűzvészről, illetve az ellene való védekezésről szól. Aztán egy gazdasá­gi egyesületi közlemény. S négy újságoldal már telve van. Eseménytelen, hízott polgári kor — legalább is, ahogy az új­ság festi. Így volt? Nem! Dehogy is volt így! La­pozzunk csak hátrább- Az egyik hírből kitűnik, hogy az evangélikus egy­ház erőfeszítéseket tesz, hogy ugyanannyi fizetést adjon tanítóinak, mint amennyit az államiak kapnak. Egy másik rövid hir tudtul adja, hogy hosszas szárazság után végre megjött a várva várt eső. A hírek között lehet olvasni, hogy a pa­rasztság végszükséggel küzd. S a munkásság? Erre megint csak a sorok között kaphatunk választ; Előző vasárnapi számá­ban ugyanis a Nyírvidék Nyíregyháza büszkesé­geiről számol be, s ezek között elsőként említi az árvaházat, a szegényhá­zat, a „patronage” nép­konyhát. Valamint beszél szalmafonótanfolyamról, s arról, hogy az egész nyíregyházi járás tanya­világában összesen 22 tanterem és ugyanennyi tanító áll az iskolások rendelkezésére. Mindezt mint hallatlan ered­ményt emlegeti! Micsoda világ volt ez akkor? Hogy zsíros és békés, renyhe, eseménytelen? Igen, az volt a birtoko­soknak, a nagykereske­dőknek, de nem az a népnek! Nem az a mun­kásoknak, parasztoknak, szegénysorsú kisembe­reknek! Olvassuk el a május 3-i számból a me­gye tanítóságához inté­zett felhívást. „Akié a nevelés, azé a jövő“ — kezdi a cikk. „Szegények vagyunk... ahogy a gyer­mek az iskola porát le­rázta, alig tőrödön vele más, mint a sorozóbizott­ság, a végrehajtó, és a kivándorlási ügynök." Íme, a sorok között... nyomor, kényszer, re­ménytelenség. És hova jut a cikk gondolatsora? Oda, hogy segítsenek a tanítók az állatbiztosítá­sok megkötésében, mert ez jelentősen emelni fog­ja a parasztság boldogu­lását, amely „szegény", & a „legnagyobb veszély­nek van kitéve.” os, így már egy ki­^ csit furcsán hang­zik a vezércikk émelyítő édeskés hangja: „Az er­dő ott legnépesebb május elsején, ahol a gyöngy­virág terem. Olyan, mint gulyakihajtáskor a közle- gelő.“ „Munkásünnep" — vise­li az egyszerű címet há­tul a kicsiny hír. Téve­dés ne essék, hangsú­lyozza ezzel az újság, nem az ábrándos május elsejéről van szó, hanem a munkások május else­jéről! Munkásünnep, s nem majális, nem éjjeli zenék, májusfák. „Május elsejét a nyíregyházi szo­cialisták is megünnepel­ték." És ugyan, kik még? Talán a nagykereskedők? Talán hozzájuk szólt a francia munkásosztály felhívása, a bérkövetelé­sek, az emberi jogok el­nyeréséért indított harci szó? „Rendzavarás sehol sem volt” — szögezi le a hír. Igen! Itt van a lé. nyeg, ezért kapott helyet a közlés: nem volt rend­zavarás! Nincs izgalom­ra ok, kedves úri bará­taink, nincs veszélyben még a tőke, még nem tépi el köteleit az igába- fogott munkás. Ezért kez­di hát a vezércikk is, miután saját maga is megrémült címének bá­torságától, hogy vastag betűkkel ezt írta a lap tetejére: Májusi. — ezért kezdi így: „Meg ne ré­müljön a nyájas olvasó, nem haragos vezércikk indul itt"... A nyájas olvasó, ter­mészetesen nem a nép volt. Legalább is a vezér, cikkíró szerint nem. Mert hiszen a munkások is megünnepelték május el­sejét, és rendzavarás nem történt. néhány hónap múl­va az unatkozó úri­osztály tapsolva ünnepli a szörnyeteg, a háború megszületését. És a nyo­mor nőttön nő. De meg­látják -e ezt a „nyájas olvasók?” Nem! Egy esz­tendő múlva, 1915 május 6-án így ír a Nyírvidék a „Nőkről — nőknek’* cí­mű rovata: „Úri nők vannak, akik maguk süt­nek kenyeret, sőt fűié­nek is, mit máskor meg nem tettek: még fát vág­ni is láttam úri nőt! Mindezt azért teszik, hogy megmutassák a köznép­nek, hogy tisztességes munka nem szégyen!” Lehet-e gyomorháborgás nélkül olvasni ezeket a dicső sorokat? Amikor az alispáni jelentés is kény­telen megállapítani: „A vármegye állaiállomá_ nyát és élelmiszerkészle­tét mind jobban és job. ban igénybe veszik a ka­tonai szállítások és rek- virálások. Fogy a kész­let és nő a drágaság. A folyamatban lévő s mé­reteiben iszonyú csaták ideirányított sebesültjel az elmúlt hó utolsó nap­jaiban megnyitott s egy egész városrészt képező mintegy négyezer beteg befogadására alkairnas barakk-kórházakban nyernek elhelyezést.“ S ebben az időben, va jón miről ír a Nyírvidék május elsejével kapcso­latban? Nos, két hírecs- két közöl. Az egyik fák- madarak napjáról, a má­sik. az állatok kíméleté­ről szól. „Kíméljék az állatokat, — írja a hír — különösen a lovakat, me­lyeknek munkájára most különösen rá vagyunk utalva.” Kíméljék az állatokat... mert pusztítja őket a há­ború. És az embereket? Az embereket nem illeti kí­mélet? Nem! Azok pusztulhat­tak az eszeveszett hábo­rúban, azoknak beren­deztek egész városnegye­det is Itt Nyíregyházán, barakk-kórháznak. Mit számított a munka, a pa­raszt, a kisember élete! A lovakat kell kímélni, meg a fákat, madarakat. Ennyi szólt csak má­jus elsejével kapcsolat­ban. w talán elég lesz ennyi is a Nyírvidék em­lékeiből, hogy helyesen tudják értékelni a közel­gő május elsejét azok a fiatalok is, akik talán hallomásból sem tudják, megyénkben már voltak más májuk elsejék is. Voltak olyanok is, ami­kor megszólalt a csend­őrfegyver, amikor őrizet­be vették a piros tulipá­nokat, mint a tüntetés jelvényeit, amikor lóval gázoltak az ünneplő munkások közé... Emlékezni kell ezekre is, hogy meg tudjuk be­csülni május 1 igaz esz­méit, a nemzetközi mun. kásság, parasztság közös harcait, újabb cs újabb sikereit, amelyek közül egy: a mi mostani szabad május elsejénk. Szép, meleg, boldog örömün­nepünk. y—b. A Magyar Szovjet Baráti Társaság eddigi át ja: eredményekben gazdag út Megyei nagy aktívaülést tartott az MSZBT Tegnap délelőtt teljesen meg­telt a megyei tanács nagy ülés­terme. Megjelentek a Magyar- Szovjet Baráti Társaság Sza- bolcs-Szatmár megyei társadal­mi aktívái, a különböző tömeg- szervezetek képviselői, a megyei és járási pártbizottságok kül­döttei. A nagyakliván megjelent és felszólalt Demeter Sándor elv társ, az MSZBT országos titkára. Az aktívaülést dr. Merényi Oszkár, az MSZBT megyei el­nöke nyitotta meg, majd Hcr- •elendi Sándorné, a megyei el­nökség tagja tartott beszámolót. A beszámolót hozzászólások kö­vették, majd a határozati javas latot vitatták meg. Ezután ke­rült sor az országos aktívacrtc- kezlet küldötteinek megválasz­tására, majd megválasztották a megyei elnökség tagjait. Ezután Demeter elvlárs, az országos el­nökség nevében arany és ezüst koszorús jelvényekkel tüntette ki az MSZBT legjobb társa­dalmi aktíváit. Az aktivaülés után a résztvevők megkoszorúz­ták a nyíregyházi szovjet hősi emlékművet. Az ülésen elhangzottak is­mertetésére keddi számunkban visszatérünk. íz Állami Baléit Intézetben felvételi vizsgára május 1-től 15-ig lebet jelentkezni Csökkent a fehérkenyér önköltsége — Emelkedett a jövedelmezőség — Még jobb minőségre van kilátás a Sütőipari Vállalatnál A napokban elkészült a Sü­tőipari Vállalat első negyedévi munkájának értékelése. Bár, már korábban többször hírt adtunk arról, hogy a vállalat mind az országos versenyben, mind pe­dig a helyi kezdeményezésekben negyedévről negyedévre meg­nyugtató és biztató eredménye­ket tudott felmutatni — ezúttal sem érdemtelenül szólunk róluk. Elsősorban az kíván megemlí­tést, hogy •— márt minden válla­latnál — a sütőipariaknál is nagy a készülődés május T-re, a mun­ka ünnepére. És elöljáróban még egy megnyugtató hír: a vállalat dolgozói a május 1-i felvonulá­son már a minisztérium és a SZOT vörös vándorzászlója alatt vonulnak majd fel. 1957. máso­dik félévének eredményei alap­ján ugyanis a vállalat elnyeri o az „Élüzem” címet. S a korábban elért eredmé­nyek nem okoztak elbizakodott­ságot a Sütőipari Vállalatnál. Ezt bizonyítja az idei első fte- gyedév munkája is. 5’5 a»n*nlckoa jövedelem mögötte ran em ami A vállalat vezetősége a dolgo­zókkal közösen még a negyedév elején elhatározta, hogy a lehe­tőségek felmérésével, felkutatá­sával minden üzemrészben cé­lul tűzik ki a gazdaságos terme­lést. S most, hogy a negyedévi összegezés adataiban kutatunk, örömmel állapítjuk meg, hogy az elhatározást tettek követték. Az első negyedévben a vállalat 456 ezer forint nyereséget ért el. Bár az említett negyedévben 600 ezer forinttal kevesebbet termeltek, mint a múlt év hasonló idősza­kában, a fentebb említett nyt- reség nagyjelentőségű. A múlt év első negyedévében ugyanis n jövedelmezőség 4.7 százalék volt, s ez az idén 5.5 százalékra ala­kult. Az anyagköltség is igen kedvezően alakult 7957 első ne­gyedévhez viszonyítva. Ezen a téren ugyanis 43 ezer forint megtakarítás mutatkozik. Megnyugtató számok A vállalat legfontosabb gyárt­mánya a fehér kenyér, mivel már évek óta ebből fogyaszt töb­bet a város és a megye lakossá­ga. Ügyszólván negyedévről- negyedévre emelkedő tendenciát mutat a fehér kenyér gyártása. S o vállalat ebben a negyedév­ben egy mázsa fehér kenyér ön­költségét 252.64 forintról 252.49 forintra csökkentette, Bár fillé­rekről van itt szó csupán, de ha figyelemmel kísérjük a legyár­tott mázsák mennyiségét, a kis fillérek értékes forintokká hatal­masodnak. Az alapanyag meg-i takarítás terén kenyérllsztberi 253 mázsa, finomlisztben 42 má­zsa. takarítást értek el. Ez pedig nem kevesebbet, mint 84 ezer fo­rintot tesz ki. S ha ehhez hoz­zászámítjuk még a tüzelőnél el­ért 46.734 forint megtakarítást} nem vonjuk kétségbe, hogy 9 Sütőipari Vállalat az első n«J gyedév alapján ugyancsak rá­szolgált az „Élüzem“ címre. Versenyben a jobb kenyérért A Magyar Állami Balett Inté­zetben május 1-től 15-ig jelent­kezhetnek felvételi vizsgára azok a fiú és lány gyermekek, akik kedvet éreznek a tánchoz, elvé­gezték az- általános iskola első há­rom osztályát és még nem töltöt­ték be a 11-ik életévüket. A vidé­kiek írásban jelentkezhetne!t az intézetnél, amelynek címe: Buda­pest, VI. kerület, Népköztársaság u. 25, S2. (MTI) Mind a nyíregyházi, mind pe­dig a vidéki üzemek már hóna­pok óta nemes versenyben van­nak: melyik üzem süt olcsób­ban, jobban, többet. Főleg az anyagtakarék osságra van na­gyobb figyelemmel a vállalat ve­zetősége. Ezen a téren finomliszt­ben a nyíregyházi 6. számú üzem, kenyérlisztben — a nagy­üzemek között — Űjfehértó ve­zet, melynél egymdzsa kenyérnél 0.45 kilogramm megtakarítás mutatkozik. Ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhet a nyíregyházi 3-es számú üzem is. ahol a megtakarítás elérte a 0.37 kilogrammot. Középüzemek között a nyír­egyházi 5-ös számú üzem vezet] ahol egy mázsa kenyér előállítás sónál 1.76 kilogramm lisztet ta­karítottak meg, második a nyír­egyházi 4-es üzem. Kis üzemek között legjobb a nyíregyházi 7-es, majd szorosan követi al ven csel! ói és a nyíregyházi l2-«á számú üzem. Most a vállalatnál külön ver­seny folyik május 1 méltó meg­ünneplésére. S ha eredményeikéi fokozni tudják, s hasonlóan aá első negyedévihez lelkesedésül« sem hágj' alá, reméljük nem les^ hiba a vállalatnál, (A. S-J Az első barázda V. NOSZOV RIPORTJA I dén csodálatos tavasz kö- ■* szöntött Tádzsikisztánra. A nap nyári íorróságot árasz­tott, s a hegycsúcsok kizöldül­tek. A télen oly sivár szántóföl­dek új ruhát öltöttek. A határ­ban megjelentek a „Zsdanov” kolhoz tagjai is, hogy hozzálás­sanak a tavaszi munkálatokhoz. Az idei tavasz azonban számuk­ra sokban különbözik az eddi­giektől. A kolhozparasztok már saját traktorjaikkal hasítják az első barázdákat. A kolhoz 45 traktort, számos kombájnt, vetögépet és sok más mezőgazdasági berendezést vá­sárolt a szomszédos gépállomás­tól. — Ez az első tavasz, amikor saját gépeinkkel dolgozunk — mondotta Radzsavali Davljatov kolhozelnök. — Nemrégiben megvitattuk a Legfelsőbb Tanács határozatát a gépállomások át­szervezéséről és egyhangúan el­határoztuk, hogy mi is vásáro­lunk gépeket. Pénzünk volt, hi­ßen tavaly jövedelmünk meg­haladta a 12 millió rubelt Ki­mentünk tehát a gépállomásra és megkötöttük az adásvételi szerződést. A gépek kezelői ugyanazok a traktoristák és gé­pészek maradtak, akik a gépál­lomáson dolgoztak, mert felvet­tük őket a kolhozba. Így tehát a gépek gazdái let­tünk és úgy használjuk fel őket, ahogy a legelőnyösebb szamunk­ra. Tagságunk régebben elhatá­rozna, hogy öt év alatt 300 hek­tárnyi gyümölcsöst telepit. Mint­hogy saját gépeinkkel dolgozunk, a határidőt két évre szállítottuk le. Idén ősszel hektáronként 40 mázsás gyapottermést akarunk elérni. Lehet, hogy megdupláz­zuk gabonahozamunkat is. Pa­rasztjaink már 13 milliós jöve­delemről beszélgetnek. Ehhez nagyban hozzásegít bennünket ez az átszervezés. Egyszerűen paraszti módon csak ennyit mondhatok: a Legfelsőbb Tanács szívünk szerinti, jó törvényt ho­zóit, 6

Next

/
Thumbnails
Contents