Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
IŐ58. MÁRCIUS Hi, V ASÁRNAP KELET.M AG V AR O RS ZA O Holnap reggel kerül sor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldötteinek megválasztására fíefejezádött a Szovjetunió választási kampánya — Hruscsov elvtárs válusztási beszéde Ne hagyjuk egyedül! Scjwit'ícget kér egy rokkant fiatalember sebek Ű tMoszkva, (MTI): Pénteken dél-J után több mint lö ezer moszkvai dolgozó sereglett össze a téli sportpalotába, hogy meghallgassa Hruscsovot, az SZKP Központi bizottságának első titkárát. Hruscsovot Moszkva Kalinyin-választó kerületének dolgozói jelölték küldöttjükül a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsába. A nagy érdeklődéssel várt választási gyűlés elején a kerület dolgozói szólaltak fel. Mindany- nyian egyöntetűen támogatták a Szovjetunió Kommunista Pártja egyik kiváló vezetőjének, a szovjet nép hű fiának, Hruscsovnak jelölését a Legfelsőbb Tanácsba, Hosszantartó, lelkes tapssal, felállva köszöntötte a gyűlés több jnint 15.000 résztvevője a szónoki emelvényre lépő Hruscsovot, aki beszédének elején köszönetét mondott a választóknak a nagy megt iszteJ tetésér t. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta: ilyen ütemű fejlődést a világ egyetlen állama sem ért el. A Szovjetunió az Idén annyi fontos iparcikket termei, amennyinek előállítására a szovjet hatalom megteremtése után 15—20 év kellett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a szovjet mezőgazdaság eredményeiről, a szovjet tudomány és technika eredményeiről szólt, majd azokkal az intézkedésekkel foglalkozott, amelyeknek segítségével a párt és a kormány nagymértékben emelte a szovjet nép életszínvonalát. Részletesen szólt a lakáskérdés megoldásáról is és hangsúlyozta: a lakásépítkezés jelenlegi üteme minden eddigit felülmúl. E tekintetben a Szovjetunió máris túlhaladott sok nagy tőkés országot, de a lakáshelyzet még korántsem kielégítő, Az utóbbi évek nagy műszaki, tudományos és kulturális fejlődése ellenére is sok tennivaló van még a dolgozók igényeinek még tökéletesebb kielégítésében. Különösen azzal keli sokat foglalkozni, hogyan lehet a legnehezebb munkafolyamatokat gépesíteni, hogyan lehet megkönnyíteni a nók munkáját. zést kíván tenni a még megoldat lan problémákhoz. — Bírálta Moszkva városfejlesztésének egyes vonásait. — Hangsúlyozta, hogy a legközelebbi években jelentősen megnő a közszükségleti cikkek termelése, de nem elegendő, ha csupán a mennyiséget növelik, javítani kell a minőséget is, bővíteni a választékot. Beszédének következő részében az SZKP Központi Bizottságának első titkára egybevetette a szovjet demokráciát a tőkés országok állítólagos demokráciájával. Hangsúlyozta, hogy a szovjet rendszer mély demokratizmusát mutatják a választások is. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban jóformán minden választópolgár él állampolgári jogaival. Ugyanakkor az Egyesült Államokban és más vezető tőkés országokban távolról sem mindenki vesz részt a választásokon. Az Egyesült Államok kongresszusi választásain például az elmúlt években a szavazók aránya alig haladta meg az 50 százalékot, Angliában pedig a legutóbbi választáson csaknem hétmillió szavazó nem élt állampolgári jogával. Ez a tény is bizonyítja, hogy a tőkés országokban a választópolgárok nem érzik saját ügyüknek a választásokat és tisztában vannak azzal, hogy a parlamenti képviselők nem a dolgozók érdekeit képviselik. Hruscsov éles szavakkal bírálta a burzsoá „demokráciát"’ és; rámutatott arra, hogy csak a szocialista rendszer hozza meg a dolgozóknak az igazi szabadságot, ennélfogva a szocializmusé a jövő. Láttak már sudár jegenyét vihartól földre dőlni? Fiatal tölgyet szempillantás alatt porba- hullni? Akkor nem nehéz maguk elé képzelni Baraksó Lászlót, ismeretlen barátunkat. Talán már valamikor elmentek mellette az utcán. Lobogó fehér hajat visel és arcán mély barázdákat. Pedig dehogy haladt még túl az élet delelőjén! Bizonyára levágná vagy eltakarná őszülő fürtjeit. De mit segítene ez? Amit mindig őrizni fog, azt úgy sem tudja letagadni. Az ott maradt bent. Senki nem tudja onnan kitörölni. Vagy talán mégis? Lehetne valamit tenni!? Hiszen nincs teljesen egyedül. Az emberek talán tudnak segíteni. Igen, az emberek. Egyszer mér megmentették. Csodával határos módon. Mert csak az emberek képesek csodatevésre! Balarcába fúródott a véletlen golyó. Az októberi napokban 1956 őszén. De lehet-e napokról •beszélni? Hisz egyetlen hosszú éjszaka volt az, amikor azt hittük, sohasem le#z hajnal. Vonaton utazott, özvegy édesanyjához Budapestről Nyíregyházára. Üjfehértó környékén a fülkésen érte a lövés. Aludt. . . Sok-sok vért vesztett. A kórházban éjjel-nappal mellette virraszíoítak az orvosok. Titokban már ók sem reménykedtek. A golyó nagy pusztítást végzett A balarcon áthatolt, megsértette az agyvelőt. Végülis az életösztön, az erős szervezet ég az orvosok erőfeszítése csodát művelt. Lábra állt... Btforrtak a nak indult... De mi várt rá otthon? özvegy édesanyja megosztotta vele a gondok keserű kenyerét. Testi munkára nem is gondolhatott. Egy ideig reménykedett. Várt. hogy egyszer tálén jóöbrs fordul. Megkapja a rokkantsági segélyt, vagy valami kever- pénzt... Sokat kilincselt, de a vigasz máig is időzik valahol. Közben felvilágosították, hogy rokkan'sági segélyre nem számíthat. Amikor a baj történt, néhány hétig alkalmi munkán volt. — Az SZTK tehát nem tud segíteni. Mégis kártérítés illeti. A véletlen baleset okozója állami alkalmazott volt. Az ügy a bíróságon dől majd el. De addig élni kell valamiből. Keresete nincs, kölcsönkenyér- ből él, lassan másfél éve. A reménység mécse már kialvófél- ben van ... Félretett hát tartózkodást és félénkséget, s utolsó lehetőségként a szerkesztőségtől kért segítséget. Kérte, ismertessük meg sorsával a nyíregyházi embereket. Hátha mégis lenne megoldási? A remény utolsó szikrája még nem aludt ki. Talán akad a városban üzem, vállalat, hivatal, vagy valamilyen szerv, ahol könnyebb munkát vállalhatna. Szívesen lenne portás, telefon- " központos, hírlapárus... Eleget tettünk a kérésnek. Bízunk benne, hogy érkeznek levelek szerkesztőségünkbe Baraksó László másodszori megmentésére. Segítsünk, hogy mi- e’őbb felejtse el a keserű emlékeket. (P. GJ Októberben megrendezik a mezőgazdasági dolgozók világkonferenciáját Illő Bozzi, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének főtitkára levélben értesítette a MEDOSZ elnökségét, hogy a szövetség második világkonferenciáját 1958. október 16—19-re Bukarestben hívják össze. A szövetség javasolja, hogy minden országban alakítsanak egységes előkészítő bizottságokat a világszövetség ^céljainak ismertetésére és a küldöttek megválasztására. Vörösen tündöklik át a nap a Szürke felhők mögül, rózsás fényeket vet a hó. Az ablak szeme csillogva tükrözi a fogyó ragyogást. Esteledik. Koppan az ajtó most már egyre gyakrabban, s a könyvelő kicsit bosszankodva teszi le a tollat, mert az irodában megélénkül a beszéd. Piros arcú, fáradt parasztok ülik tele a lócát és a székeket az asztal körül. Ketten-hárman az újságot olvassák; aztán az egyik hangosan Is megismétli a hírt, ami a napokban jelent meg a Keletmagyarországban, hogy egy nyíregyházi fiatal férfi jelentkezett a holdrakétába. Erre aztán megindul a vita: Lehet-e a holdba repülni? Van-e ott levegő? Node, van-e olyan rakéta is, ami oda elviszi az embert? Innen már csak egy lépás az „atom”, b korszerű gépiek. a jövő hatalmas energiatelepei, s mindaz a sok csoda, ami az emberiségre vár és amit maga az emberiség csinál. — Hát nagy dolog is az, ha az ember tud — jegyzi meg valaki. Ha az ember tud — így mondja csak, de mindenki érti, hogy ez a kis „tud” ige itt mélyértelmű ige. Benne van minden, a betűvetéstől a legmagasabb tudásig. De leginkább az, hogy minden e csodáról tud az ember. — Bizony — mondja egy ősze.s hajú, dohányfüsttől kicsit sárgult bajusza ember, akit egy falubeli tanítónak lehet nézni, — nem sok éve annak, hogy én is másképp látom a világot. Még azt is tudom, hogy mióta. Élés, nyugodt, tiszta tekin" eltel néz körül, megigazítja bajuszát s az érdeklődő pillantások kereszttüzében folytatja: — Aző’a, hogy ebben a termelőszövetkezetben munkacsapat-vezető leltem öt elemi iskolát végeztem, nem mondom, hogy írni, olvasni ne tudtam volna. De akkor, hogy számítani kellett a munkaegységeket és sehogy sem ment. akkor láttam, hogy milyen keveset tudok. Két óra hosszát magyarázták nekem, de csak nem értettem. Aztán egyszerre csak kinyílt előttem a sok. rejtelem és ma már — ugrik egy nagyot a gondolatmenetben — tán nincs is olyan tagunk a tsz- ben, alá a legbonyolultabb munkaegységszámítást el ne végezné, hogy ne tudná mit kap azért, amit elvégzett. A többiek bólintanak rá. Most Mária Miklós szólal meg, kapcsolódva az elnökük szavához, mert hiszen nem falubeli íanító volt az, aki szólt, hanem Fazekas Imre, a fényeslitkei „Fürst Sándor” TSz elnöke. Kicsi ember Márta Miklós, piros, mint az alma, s mondom, megszólal: Micsoda rengeteget tanultam én is, mióta itt vagyok. — Aztán mennyit? — ugratja cgv fekete kucsmás. jól megtermett társa. —• Mennyit?... — tolja hátrább üstökén a fejfedőt Márta Miklós. — Hát azt ki sem lehet mondani. Azelőtt, tudjátok jól cselédemben voltam. Kukáknál is dolgoztam hat esztendeig. De mindig. 1949-ig vágyódásom volt. hogy- szabad ember legyek. Na, hogy akkor megalakult a tsz, hát én be is léptem. — No de hát mit tanultál? — Amit ti! — vág vissza a kis ehnber. — Hát először is minden újságot elol- \ ások. Sok könyvet is olvasok, főleg ezek a .történelmi könyvek érdekein k. De nekem jár még szaklap is, mert munkacsapat-vezető másképp nem is lehetnék. — Az ám — mondja Szépfi Zoltán brigádvezető, — rá sem lehet ismerni Márta Miklós bácsira. — Hát oszt mondd meg, hegy Móricz Zsigmondiéi mit olvastál? — faggatja még mindig ugratva, az előbbi társa. — Nem is tudom, — zavarodik meg Márta Miklós, mert ezt tényleg nem tudja már s érzi, hogy a tréfacsináló ezért mindjárt kikacagtatja. Kicsit mérgesen teszi hozzá — de azt tudom, hogy sok egyéni itt a faluban nem tud any- nyit, mint én. Kü’önösen azóta, hogy az agremónus elvtárs jónéhánysz r beszélgetett velem. Ba’ogh István, az agrorómus jólessen elmosolyodik. — Jónéhány embert kiiskoláztunk mi már a tsz-ben — mondja csendesen. — Hegyis? gondolkodik el az elnök. —- Pa aki Sándor kertészeti iskolán volt, Bódi András szőlészetin. — Hát vagy tizenketten voltak iskolán. — vág közbe Szépfi Zoltán. — Na meg a 'kertészeti szaktanfolyam, amit itt tartottunk meg a tsz-ben, — jut eszébe Fazekas Imrének — azon is voltak vagy harmincán. Maguk e’é töprengenek. Valami már ott mozog mindannyiuk fejében, csak még nem kapott formát. testet. Mert itt vannak azok a fiatalok is akik már nyolc általánost végeztek. Hagy látszik rajtuk az isko’a! Olyan munkások, hogy férfit felülmúlnak — nem egyszer m-gál’njvtolták már. — Azóta sem volt — mondja Márta Miklós, erre a kertészeti szaktanfolyamra célozva s ezzel meg is fogalmazta mindannyiuk nevében: ezt bizony rosz- szul tettük. — Dehát lehetett? — védekezik az elnök. Előbb gazdaságilag kellett talpra- állnunk. Ne feledjétek, hogy több, mint félmillió forintot fizettünk vissza az államnak. Az adósságot sepi húzhatjuk addig, amíg élünk. — Igaz, igaz — voncgatja a vállát az agronőmus, de ó is, az elnök is tudja, hogy ez nem mentség. Nem úgy lesz az... — mondja hirtelen Fazekas Imre — aztán a jócskán összegyűlt emberek szemébe küiön-kü- lön beletekintve, bátran folytatja. — Mi volna, ha tartanánk egy féléves iskolát? Csend lesz. Ez bizony egyszerű és váratlan. No, de milyen iskolát? — Előadás-sorozatot — közeledik az agronúmus. — Mondjuk hetenként, vagy kéthetenként egy-egy szabad estén. Hiszen itt úgy is összegyűlünk s beszélünk atomról, orvostudományról, nemzetközi helyzetről, metszésről, mindenről. Cgv gondolom, hogy ilyesféle tárgyakból válogathatnánk össze ezt a mi féléves iskolánkat. „Ezt a mi féléves iskolánkat”. A mondat meggyökeredzik az emberek fejében. Már meg is van a , mi isko’ánk”. Unalmas esték nagyszerű időtöltése lesz, s már képzelik is maguk elé. Hát megcsináljuk? — Pé'dául metszeni sem tud senki úgy a faluban, mint mi — mondja büszkén a kis piros ember, Márta Miklós. És ez azt jelenti, hogy igen, megcsinálják az iskolát. v—a Beszédének harmadik részében az SZKP Központi Bizottságának első titkára a nemzetközi problémákkal foglalkozott. Hruscsov hangoztatta, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezetőinek politikája következtében sajnálatos módon ezekkel az országokkal nem sikerült kellő mértékben megjavítani a kapcsolatokat. A Szovjetunió népe nagyrabecsüli az amerikai, az angol és a francia népet, amely szövetségese volt a fasizmus ellen vívott felszabadító háborúban. De ezeknek az országoknak a vezetői nem méltányolják a Szovjetunió erőfeszítéseit. nem hajlandók elfogadni az államok kapcsolatainak alapelvéül az ismert 5 alapelvet. Az imperialista országok tovább folytatják a hidegháború és a fegyverkezési verseny politikáját, a bukott erőpolitikát és nem törekednek a nemzetközi kapcsolatok megjavítására, az égető nemzetközi problémák békés rendezésére. Ennek a politikának következtében a háborús veszély, változatlanul fennáll, az új1 atomháború veszélye még nem hárult el a világ feje felől. Hruscsov rendkívül élesen bírálta azokat az amerikai kísérleteket, hogy a csúcstalálkozó napirendjére erőszakolják a keleteurópai országok belső helyzetének kérdését. Hangsúlyozta: a Szovjetunió erről a problémáról nem hajlandó tárgyalni s az ilyen javaslatot sértőnek tekinti a kelet-európai országokra nézve. Beszédének befejező részében arról szólt, hogy a Szovjetuniói népe a bel- és külpolitikai kérclé-* sek tekintetében teljes mértékben | lielyesli és támogatja a Szovjet-; unió Kommunista Pártjának és a j szovjet kormánynak a politika- í iát. ; A moszkvai választási gyűléssel befejeződött a Szovjetunió választási kampánya. Március 16-án reggel megkezdődik a szavazás, amelyen mintegy 130 millió szovjet választópolgár járul majd az urák elé. ne. #■>
