Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
14ELEI MAGYARURSZAI 1958. MÁRCIUS 2, VASÁRNAP HIT - BIZALOM - TETT Egy taggyűlés margójára Féltő gonddal vigyázzunk ,a dolgozók egészségére! A HÉT ELEJÉN több felszólaló is hangoztatta a nyúmaüai összevont párttaggyűlésen, hogy „hittel és bizalommal vagyunk pártunk és kormányunk iránt és felemelt fejjel megyünk zászlaja után a pártonkívüiiek széles tömegeivel együtt.” Igaz-e ez? Semmi kétség, csakugyan nagyobb tömegek követik ma az MSZMP Központi Vezetőségét, mint mondjuk 1951-52-ben, vagy 1956-ban az MDP vezetőit. A múlt rendszer elnyomatásában, a Tanács- köztársaság idején, több mint 10 éves népi demokráciánk szabad légkörében és az októberi ellenforradalomban edződött, tapasztalatokban gazdagodott munkásosztályunk és annak élcsapata. — A párt a kovásza népünk eszmei, akarati és cselekvési egységének. EZEN A TAGGYŰLÉSEN is, de kint a pártonkívüli dolgozók közt is elhangzottak olyan kijelentések, hogy „négyszázezres pártunk kicsi a kilenc és félmillióhoz.” Az ilyen nézeteket azonban maga az élet cáfolja meg. Ha jól dolgozik ez a kisebb párt, akkor nem kicsi. És ez az ellenforradalom óta tartó mind következetesebb vezetésnek, a kommunisták jobb munkájának köszönhető elsősorban. Czigler elvtárs például így jellemezte a nyírmadai dolgozó parasztoknál észlelhető változást: „1956. végén és 1957 elején sok paraszt szólt kétkedőén, hitetlenkedve a kommunistákhoz: Ki az a Kádár? Mit tud csinálni ebben a zűrzavarban új kormányotok?” Ma ugyanezek az emberek így vélekednek: „Tény, hogy ilyen jól nem mentek a dolgok ebben az országban.” NYILVÁNVALÓ, hogy a „dolgok” mögött mit kell érteni: azt, hogy nem seprik le a padlást a beadásba mint régebben, megszűnt a sérelmek nagy része, fokozottabban segít az állam a termelés növelésében, a lakásépítésben, a kultúra fejlesztésében és így tovább. Pintér, Lengyel és Dorkó elvtársak egyaránt hangsúlyozták: A dolgozó embereknek leginkább tetszik az, hogy a párt és a kormány szava és cselekedete egybevág, őszinteség hatja át a szavakat és a tetteket, bíznak az emberekben. Nem ken'k el a bajokat és a nehézségeket. Nem ígérnek mindent, de amit megígérnek, az valóra válik. A hízeikedésre és lalpnya’ásra ma nincs szükség. Nemcsak az elleni orradalm árokaf. hanem a túlzókat is megfékezik. A törvény alól ma csakugyan nincsen kivétel, aki vét ellene, annak felelnie kell a bíróság előtt, még akkor is ha pártkönyv mögé bújik is a törvény- szegő. INNEN ERED a dolgozók hite és bizalma a mában és a holnapban, innen erednek a termékeny tettek, a bátor előrelépések. Innen ered az, hogy nagy tömegek követik a pártot igazságos és helyes politikájának végrehajtásában. De mondhatjuk-e azt, hogy az ország valamennyi dolgozója már egységesen a párt és a kormány mögött áll? Ezt nem mondhatjuk. Nagyon sokan egyetértenek a békéért foki ó harccal, a demokratikus jogok kiterjesztésével, a falj önállóságának növelésével és hasonló kérdésekkel. Van azonban egy dolog, amely ma igen fontos a falun: a nemzeti egv- ség. Az egyik felszólaló említette, hogy a népfront legutóbbi gyűlésére csak három kommunista jelent meg, pedig Nyírmadán több, mint 100 kommunista él. Hogy lehet akkor itt a párt a kovásza a nemzeti összefogásnak, nevelője, vezetője a pártonkívüli tömegeknek? A másik dolog, amely szintén nemcsak pártkérdés, hanem általános gazdasági kérdés, a jólét kérdése és éppen ezért politikai kérdés is: a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése. Bizony, ebben a dologban a hit, a bizalom és főleg a tettek még korántsem egységesek Nyírmadán! Még a kommunisták sem következetesek e tekintetben. A hit és a bizalom általában megvan náluk, beszéltek is a szövetkezeti mozgalomról értekez-» leteken, de csak úgy „általában” J és nem tettek érte semmit a J kommunisták. PANCSIRA ELVTÁRS is-* mertette azt a helytelen nézetet. * amely gúzsba kötötte a nyírina-1 dai kommunisták kezét az el-* múlt évben: ,Hagyjuk.a táeszt.j nehogy megismétlődjenek a múlt * hibái!” Sajnos, annyira „hagy-* ták”, hogy több vezető kommu-J nista, például Czigler elv társ? sem tudta a taggyűlésig, hogy j mi a neve a helybeli termelő-f szövetkezetnek, hogy állnak. ♦ mint állnak, mi az eredménye í a zárszámadásnak, vagy van-e X egyáltalán alacsonyabb típusú« termelőszövetkezet a fa’uban.t Maguk a termelőszövetkezet * kommunistái és vezetői sem be-t szeltek erről. Mi hiba szármáz-X hatna abból, ha a falu kommu-J nista vezetői és szakemberei sa-t gítséget adnának a tsz. gazda-1 sági megszilárdításához és az j elért eredményekről tájékoztat-* nák a falu parasztságát? A nyír- t madai kommunisták nagyon jól » tudják — hiszen beszéltek ;s * róla —, hogy pártunk politikája X a szövetkezeti mozgalomban lé-t nyegében nem változott meg.} csupán a hibás módszerekkel ? szakítottunk. Továbbra is vall-* juk, hogy a parasztság felemel-1 kedésének, a mezőgazdaságunk-* ban fennálló ellentét megoldásé-} nak egyetlen lehetséges és he-í lyes útja a szövetkezés útja a* lenini elvek betartásával: az ön-t kéntességgel, a fokozatossággal* és az állam támogatásával. j A NYÍRMADAI kommunis- j ták hisznek és bíznak a lenini * elvekben, mert nem egy példa* igazolta a gyakorlatban azok? igazságát. Azonban a hit, a bi-| zalom és a tett összetartozó fo-I galmak. Egymás nélkül semmit! sem érnek a valóságban. Nem | elég tehát csak hinni és bízni t a szövetkezeti út igazságában. * hanem tenni- is kell érte a gya-| korlatban. Ezt nagyon helyesen | határozták el a nyírmadai kom- $ munisták és kíváncsian várjuk? az eredményt. (Zaj? Néhány hónapja új üzemben működik a Finommechanikai Vállalat. A munka már lassan rendes kerékvágásban halad. A termelést illetően nincs nagyobb bal. Talán azért is, mert a vállalat vezetősége a fő figyelmet erre forditotta. Baj van azonban a munkavédelemmel. A műhelyek berendezése viszonylag már korszerűnek mond. ható, de a védőfelszerelések még hiányosak és nem tökéletesek. A hűtőjavító dolgozói közül pár hónapja hárman betegedtek meg ólommérgezés miatt, s most már valamennyien betegek. Egy.kőjük — sajnos, — súlyos beteg. Ez a helyzet késztette arra az SZMT munkavédelemmel foglalkozó dolgozóit, hogy alaposabban megvizsgálják: hogyan törődik a vállalat vezetősége a munkavédelemmel, a dolgozók egészségével. Megállapították, hogy a hűtőjavító — és a karosszéria-részlegnél nem tökéletes a védőfelszerelés. Az óvóberendezést maga a vállalat készítette, de nem a célnak meglele- lően. A karosszéria-részlegnél az a ba.i. hogy amikor fényeznek, aee- topos, ólmos festékkel telítődik a levegő és azt nemcsak a munkát A Magyar Bélyeggyűjtők Or. szágos Szövetsége a legjobb bélyeggyűjtő kör részére kitűzött vándordíjjal az 1957-es évben végzett eredményes munkája alapján a nyíregyházi bélyeggyűjtő kört tüntette ki. A kör az elmúlt évben megkétszerezte taglétszámát, kát új önálló kört alakított — Kisvárdán és Vásárosnaményban — és további három üzemi kört szervezett — a Rendőrklub, a fisz. Mélyépítő Vállalat és ez Útfenntartó Vállalat köreit. Az elmúlt évben csaknem valamennyi | végző dolgozó lélegzi be. haneiw a többiek is, akik pedig mással foglalkoznak. Figyelmeztették erre a vállalat vezetőségét és azt tanácsolták, hogy a mellékhelyiségben végezzék a fúvást, ahol csak egy dolgozó és legfejlebb csak két- három órán át van kitéve a veszélyességnek, — a többiek viszont tiszta levegőben dolgozhatnak. Az üzemrész vezetője nem hozott ilyen .intézkedést, mert a javasolt helyiség poros. Pedig nem is annyira a beruházáson, mint inkább a hanyagságon múlott, hogy nem gondoskodtak a helyiség portalanításáról (olajozásáról). A vállalatnál csak az ott járt bizottság felhívására választottak munkavédelmi megbízottat! Addig nem vezettek baleseti nyilvántartást és az időszaki balesetvédelmi oktatás is csak formai volt. Ne akarja a vállalat vezetősége azt, hogy büntetést kelljen alkalmazni, hiszen ezzel meg nem lenne megoldva a probléma. Inkább lássák be: féltőbb gonddal kell vigyázni a dolgozók egészségére! Halogatás nélkül tegyék meg a szükséges intézkedést! helyi iskolában megalakult az ifjúsági szakkör pedagógus bélyeggyűjtők vezetésével. Városunk filatelistái most azzal a kéréssel fordultak a Szövetséghez és a Magyar Postához, hogy bocsásson ki a közeljövőben városunk, illetve megyénk nagyjait — Ben- í ezur Gyulát és Bessenyei Győri í gyöt — ábrázoló bélyegsort. Re- j méljük, hogy a Magyar Posta teljesíti városunk és az ország számos bélyeggyűjtőjének közös kívánságát. DR. HORVÁTH SÁNDOR Kitüntették a n> íeegvházs bélyeggyűjtő kört Vádolom n közömbös embert I gazán szép csak az, ami érdek nélkül tetszik — így szól a régi meghatározás. No dehát érdek nélkül semmi nincs ezen a világon. Mert ha valami már tetszik, ez bizonyos szellemi élvezetet jelent, s mint ilyen, érdek, hogy az ember magának minél több élvezetet teremtsen. Aki ezt hajlandó elismerni, annak most már igen könnyű Telelni arra a kérdésre, amelyet a napokban egy felelős állású ember tett feli — Ugyan kérem mi szükség van kultúrházra? Mi szükség van arra, hogy komoly, meglett emberek a színpadon ugráljanak, komódi ázzanak? Vagy színes kacatokban rúgják a port? Hát igen. Nehéz felelni már csak azért is, mert az első pillanatban az ember torkára fagy a szó ennyi rosszakarat, sőt, ami több, ennyi butaság, vágj' legalábbis tudatlanság láttán. Mert lehet-e korlátoltság nélkül, meggondolatlanul tíz és tízezer ember meggyőződésével, egy ország, egy világrend hitével vakon szembeszállni? Lehet. De azt sem vakon, hanem nagj’on is tudatosan, mint ahogyan azt néhánj’ kiváló ember tette és tehette: így Galilei, aki , állítani merte élete árán. hogy a föld gömbölyű és forog, vagy Darwin, aki a természettudományt forradalmasította vagy említsük Marxot. Lenint, a gondolkozás és a gyakorlat legnagj’obb forradalmárait. De ők a tudatlansággal szálltak szembe és eszméik győztek! Mi szükség van kultúrházra? Mi szükség van arra, hogy az emberekben éljen a vágy a szebb, a tökéletesebb elérésére? Ugyanilyen jogon ezt is meg lehet kérdezni: miért halad a társadalom, miért épít emeletes házakat. gj-árakat. hajókat, repülőket, készít rádiót, televíziót, filmet, könyve1 ? Mi szükség van mindezekre? Jó, jó, mondta ez az ember gúnyos mosollyal. Szükség van a haladásra, a szép és a tökéletese ob keresésért, de meny- nj'iben szolgálja ezt egy kultúrház? Kiismerem. hogy szórakoztathat az ott végzett munka. de... Gúnyos, kétkedő mosoly. Pedig olyan könnyű ezt a buta mosolyt onnan letörölni. A beszélgetésünkből pedig hadd álljon itt néhány kérdés és felelet. Én: — Naponta mennyit dolgozik? ö: — Természetesen nj'olc órát. Ritkán többet. Én: — Mikor kei? O: — Hét órakor. Én: — Mikor fekszik? Ö: — Tízkor. Én: — Este mivel foglalkozik? Ő: — Mivel is? Mindenfélével. Én: — Például. ő: — Hát úgy, a csa’ádi körben... (gyorsan) Például moziba megyek. Én: — Hányszor egv hónapban? Ö: — Kétszer, háromszor. Én: — Mit szeret jobban: a zenét, a könyvet, vagy valamilyen játékot? ö: — A könyvet. A könyvet nagyon szeretem. En: Havonta hány új könyvet olvas el? Ö: — Nem tudom. Én: — Könyvtárból? G: — Nem. Nem járok könyvtárba. Én: — Vásárol? Ö: — Szoktam. Havonta, minden hónapban veszek egy-két könyvet. (Bizonytalan. látszik, hogy nem őszinte.) Én: — Esténként tehát mit csinál? ö: — (Sarokba szorítva!) — Kát mit csinálnak általában Nyíregyházán az emberek? Legalább színház lenne... No, eddig elég is. Mit csinál hát esténként az az ember, aki mellesleg kulturáltnak tartja magát? Szürke, lapos élet az övé. A beszélgetés végén le is fagyott arcáról a magabiztos mosoly, hogy kényszeredett, szégyenkező dühnek adjon helyet. S ezek után kértem, hogy látogasson el egy kultúrhózba. Ajánlottam mindjárt a József .Attila Művelődési Házat, mint a legjobbak egyikét, hogy tegyen ott nyitott szemmel sétát. Ezt a sétát i‘t mindjárt meg is tehetjük. hacsak vázlatosan, nagyon röviden is. Félezer ember szórakozik, tanul, társalog és keresi fel a József Attila Művelődési Házat. Mindnvájan valamilyen szakkörnek tagjai, tehát rendszeres látogatók. Vannak közöttük műkedvelő színészek, táncosok, a-:tán o’yanok. akik fényképezni szere1 nek, gyerekek, akik balettet tamilnak, asszonyok, akik varrnak, bábo- zók és rajzolók da’osok és zenészek. Elég egy pillantással megörökíteni például azt a képzőművész szakköri tagot. aki most hadik rajztáblája fö’é. Fiatal asszony gyermeke ott áll mellette. Az alszom- szemében feszült figyelem! nézi a mod' lit s gyors mozdulatot tesz ki’é'áüával a papíron. Mire gondol? Nvemi akar? Pénzt var ettől? Nem. Szereli a szépet, szeret, vazv szeretne ő nia'i is 'zápef alkotni. Tenni nemcsak rendes köznapi munká- k'.val. hanem így is. valami kicsi té-’í* a kultúra épület''--- No. persze, nem ilyen fennkölten gondolja ezt sem ő, sem a fényképező, sem a táncos, de az a tanító- képzős leány sem, aki a vidám bábukat forgatja a kacagó gj’ereksereg előtt. De ezt teszik. Igen, ezt teszik! Kicsi téglák, de erős téglák. Vajon hány ilyen téglát tett már gúnyosan mosolygó barátunk a sokhoz? S ugyan, kérdezze meg a nagj'ecsedi népi táncost, idős Molnár Lajos bácsit, hogy nem tartalmasabb-e az ő élete? Mit tesz Molnár Lajos? Először: megőrzi és tovább adja a régi népi táncmotívumokat, tehát egy láncszeme az évszázadok tánckultúrájá- r.ak. Másodszor: egy kis közösségen belül nevel és tanul. Tanulja a mát cs tanítja a tegnapot. Harmadszor: örök ifjú marad, pedig elmúlt C0 éves, nem besavanyodott ember, szeretik, becsülete van. Mennyivel gazdagabb az élete, mint a4 öné, tisztelt nyárspolgár barátom, aki havonta kétszer moziba' megy, félévenként három könyvet elolvas, megnézi az újságban a főcímeket, és várja a vacsorát. Engedje meg, hogy most már nyíltan Önhöz szóljak. Hiszen kitalálta: önnek is .ztam aki soha semmiféle előadásra el nem megy. Aki nem kíváncsi a k'á’lításra, a műkedvelők, de a hivatásos színészek estjeire sem akinek soha nincsen ideje meghallgatni a szimfonikus zenekart, és nem tagja a könyvtárnak, aki rém ismeri fel két kép közül, hogy melyik a festmény és melyik a glccs, aki — bocsásson meg — munkahelyén nem tudia, hogy miért dolgozik, mert nem érdekli tulajdonképpen semmi. A politika sem, a nép célja sem. jövője sem, az emberiség törekvése sem! Vagy igen? Hogy ezek rágalmak? Hogy Ön becsületes dolgozó ember, aki példásan ellátja munkáját, és helytáll a családja körében is? Nos, akkor meg kétszeresen s, égyellje magát a gúnyos mosolyért. y—o. 2
