Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

1953. MÁRCIUS Z. VASÁRNAP

ICFURTM AGY ARORS* AO

Hazaérkezett a Román népköztársaságban járt magyar párt- és kormányküldöttség

A Román Népköztársaságban járt magyar párt- és kormány- küldöttség különvonata pénteken délután érkezett a biharkeresztesi határállomásra. Az ünnepélyes fogadtatás sor£n Kádár János elvtárs válaszolt az üdvözlésekre. A párt- és kormányküldöttséget Püspökladányban és Szolnokon ' is többezres ünneplő tömeg fogadta.

Fogadtatás Budapesten

A magyar és román zászlókkal feldíszített Nyugati pályaudvarra a Rákóczi induló hangjai mellett pénteken este 9 óra előtt gördült be a küldöttség különvonata. A delegáció fogadtatására megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Fock Jenő, Marosán György és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, az

MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja közöttük a. budapesti román nagy- követség munkatársai.

Az ünnepi fogadtatáson dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott üdvözlő beszédet.

Münnich Ferenc clvlárs beszéde a párt- és kormányküldöttség budapesti fogadásán

Kedves elvtársak!

— Dolgozó népünk nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a párt- és kormányküldöttség útját a baráti Román Népkpztársaság területén, örültünk a nagyszerű fogadtatásnak, amely a szomszédos román nép baráti érzelmeit hatalmas tömeggyűléseken juttatta kifejezésre.

— A magyar párt- és kormány- küldöttség útja nem egyszerű udvariassági látogatás volt. viszonzása volt annak a látogatásnak, amelyet a Román Népköz- társaság párt- és kormányküldöttsége tett nálunk abban a nehéz időben, amikor még fegyveres harcban álltunk a nemzetközi és itthoni reakció sötét bandáival. Elsősorban hálánkat és köszöne- tünket kívántuk ebben a formában is tudomására hozni a baráti szomszéd népnek, vezető pártjának és kormányának azért a látogatásért, amelynek akkor mély politikai tartalma és jelentősége volt, azt bizonyította, hogy küzdelmünkben a Szovjetunió mellett támogat a többi barátunk is, és az elsők között a Romául Népköz- társaság. A proletárintemaciona- lizmus nagy győzelme volt az, amely megacélozta a szocializmushoz hű tömegek erejét. fokozta harci elszántságunkat, segítséget nyújtott pártunk sorainak rendezésében, s a proletárdiktatúra rendszerének megszilárdításában. Nemcsak népi demokráciánkban, hanem minden szocializmust építő országban tudatosította azt a felismerést, hogy a Szovjetunióvezette szocialista béketábor egysége. ereje megdönthetetlen, s a nemzetközi és a belső reakció minden támadása eleve kudarcra van ítélve — mondotta Münnich elvtárs. Majd utalva elért eredményeinkre. melyek lehetővé tették, hogy alig másfél év után párt- és kormánydelegációnk egy harcos, de sikeres év eredményeivel s a jövő megalapozott perspektívájának adataival indulhatott látogatóba és közölhette barátainkkal, hogy győztünk, szilárd és erős országunkban a proletár- diktatúra. Nem hiába segítettek barátaink. A segítséget jól használtuk fel. mert pártunkat és kormányunkat minden lépésében a marxizmus-leninizmus alaoel- vel, tanításai vezették, amelyeket, amint ez eredmények mutatják jól alakalmaztuk országunk viszonyaira.

— Ezt a fejlődést gondos figyelemmel kísérték barátaink is. A szeretetnek az a hatalmas megnyilvánulása, amely a küldöttséget a Román Népköztársaság területén fogadta, nemcsak a bat'd* i szomszéd magyar népnek szól hanem kellő mértékben illette pártunk és kormányunk tevékenységét és dolgozó népünk fel- becsülhetetlen alkotó munkáját.

— Ezek a tények és régebbi baráti hagyományaink tették lehetővé, hogy a látogatás nemcsak népeink baráti ünnepe volt, hanem a vele kapcsolatos államközi tárgyalások is az elvtársi megértés szellemében történhettek.

— 10 év múlt el azóta, hogy nemcsak felismertük szocializmust építő országunk létérdekének közösségét, hanem törvénybe is foglaltuk a magyar-román barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésével. Az elmúlt 10 esztendő alatt elmélyült népeinkben a testvéri összetartozás tudata. Meg közelebb jutottunk egymáshoz, közös barátunkhoz és felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz is. Ez a barátság az ellenforradalmi lázadás idején kiállta a próbát és széttéphetetlenné forrasztotta baráti kapcsolatainkat.

— Országainkban szabad, egyenjogú emberként élnek testvéri egyetértésben magyarok és románok. Mert ideológiánk, cselekvésünk irányítója, a marxizmus- leninizmus nem tűri meg a dolgozók egyenlőtlenségét, nem tűr nemzeti elnyomást. Ez a megállapítás csendült ki a látogatás során mindkét ország vezetőinek beszédéből, ezt visszhangozták a tömeggyűlések Bukarestben, Krajo- ván, Jassiban és Marosvásárhelyen egyaránt.

— Ezért van felbecsülhetetlen jelentősége párt- és kormányküldöttségünk látogatásának, amely csak megerősítette eltökéltségünket, hogy a jövőben is mindent megteszünk barátságunk megszilárdítására. Meggyőződésünk, hogy ez a barátság egyaránt szolgálja a magyar és a román nép létérdekét, közös, nagy feladatunkat, a szocializmus felépítésének biztosítását.

— Barátságunknak ennél mesz- szemenőbb jelentősége is van. A békének reánk hízott arcvonalán erősíti a Szovjetunió vezetése alatt álló milliárdos béketábor nemes harcát a népek békés egymás mellett éléséért.

— A látogatás jelentőségének hasonló értékelésével találkozunk a Román Munkáspárt és a kormány vezetőinek beszédeiben. A közös érdek, a közös célok, az elvi azonosság az a sziklaszilárd alap, amelyen barátságunk felépül. Megvalósítását jelenti a szocialista országok kommunista pártjai Moszkvában hozott határozatának, hogy kapcsolatunk szorosabbra fűzésével, pártjaink elvtár- sias tapasztalatcseréjével hozzájárulunk a nemzetközi kommunista mozgalom nemzetközi egységének megszilárdulásához. A baráti, szívélyes légkörben lefolytatott tanácskozások eredménye, a közös nyilatkozat, kifejezésre juttatja a két ország pártjainak és kormányainak nézetegységét a két ország állami viszonyában, a nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmus építése és a béke megvédéséért folyó harc legfontosabb időszerű kérdéseiben. A szocializmust építő országunk

közvéleménye örömrpel és meg-* elégedéssel veszi tudomásul n párt- és kormánydelegáció útjának kiemelkedő eredményeit.

— Kedves elvtársak! Szeretettel üdvözöljük hazatért küldötteinket szocializmust építő hazánk fővárosában.

Dr. Münnich Ferenc szavaira Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a párt- és kormányküldöttség vezetője válaszolt.

— Kedves elvtársak! elvtársnők! Barátaim!

— Amikor mintegy 16 hónappal ezelőtt a magyar nép kipróbált barátja, Gheorghiu-Dej elvtárs itt járt nálunk, ö nem csupán a Román Népköztársaság vezetőit képviselte, hanem a Román Népköztársaság dolgozó népét. Örömmel tettünk eleget meghívásuknak, amikor ajánlották nekünk, hogy pártunk és kormányunk képviseletében menjünk el a Román Népköztársaságba.

— Látogatásunk első és legfontosabb céljának tekintettük, hogy megköszönjük azt a testvéri segítséget, amelyet a Román Nép- köztársaság dolgozó népe a súlyos megpróbáltatás napjaiban a magyar népnek nyújtott. Második feladatunknak tekintettük, hogy erősítsük a magyar-román barátságot, kiszélesítsük együttműködésünket minden lehetséges területen.

— Kedves elvtársak! Röviden szólva küldöttségünk abban a meggyőződésben tért haza. hogv feladatunkat megoldottuk. Megállapodásokat kötöttünk a politikai, a gazdasági együttműködés különböző kérdéseiben. Az az érzésünk, hogy sikerült tovább mélyíteni és erősíteni a magyar-román barátságot. Meggyőződésünk szerint a magyar-román barátság szélesítése ténylegesen tovább erősíti a szocialista országok Szovjetunió által vezetett népeinek egységét és barátságát is. Meg vagyunk továbbá győződve arról is. hogy a szocialista országok népeinek barátsága ma a világon a legdöntőbb tényezője minden nép békéjének és békés egymás mellett élésének és ha mi útunkon ezt a barátságot szolgálni tudtuk, — és azt hisszük, tudtuk — véleményünk szerint hozzájárultunk a népek békéjéhez és barátságához.

— Romániai útunk tapasztalatai alapján állíthatom, poétikánk és barátságunk nem a vezetők szűk körének poliíikáját és barátságát jelenti, hanem a Magyar Népköztársaság dolgozói és a Román Népköztársaság dolgozói milliós tömegeinek politikáját és barátságát.

— Kedves elvtársak! Romániában hosszú utat tettünk meg, úgyszólván Románia minden vidékét bejártuk. Nem tudom pontosan megmondani, de körülbelül 35C0

Kádár Jáuos elvtárs beszéde

Kedves

kilométert utaztunk, jártunk egészen kicsiny falvakban, nagy városokban, s a Román Népköztársaság fővárosában. Jártunk gyárakban, egyetemen, tudományos intézetekben, kollektív gazdaságban és a munka minden elképzelhető helyén. Sokszázezer emberrel találkoztunk, közöttük voltak románok, voltak magyarok szászok, szerbek és más nemzetiségűek is. Voltak fiatalok, meglett emberek és öregek, munkások, parasztok, értelmiségiek.

— Nagy rendezvényeken is rcsztvettünk. A nagy rendezvényeket szervezni szokták, de higy- jék el, nincs az a film, nincs az a fénykép, amely vissza tudná adni azt a baráti, azt a testvéri fogadtatást, amelyben részünk volt. Lehet szervezni tömegeket, csoportokat nagygyűlésre is, de semmiféle szervezéssel nem lehet „beszervezni” a szeretetet a tekintetekbe, az örömet odafesteni az arcokra.

— A Román Népköztársaság dolgozói, bárhol jártunk is, arra kérlek, hogy adjuk át Önöknek, a magyar dolgozó népnek szívből fakadó, forró, testvéri üdvözletüket. (Éljenzés, taps.)

— Kedves elvtársak! Talán jelképes lehet, hogy amikor utazásunk során elhagytuk a Magyar Népköztársaság területét, az utolsó magyar államolgár, akivel beszéltünk, egy kisfiú volt, egy magyar úttörő, aki még utánunk szaladt, ide adott egy úttörő-jelvényt és megkért mindet, hogy ezt cseréljük ki számára egy román úttörő jelvényével és visszafelé — úgyis erre jövünk — mondta, — és adjuk át neki. Mi ezt fontos konnányfeladatnak tekintettük. Az újságírók pedig valami úton- módon ki szerkesztették. Most

visszafelé más vidéken jöttünk, de az utolsó román áliampolgár, akivel beszéltem, egy 12 éves román pionír leány volt, aki a fiú részére átadta a kért jelvényt, egy kis zászlócskát és szigorúan rámparancsolt, hogy ezt juttassam el ennek a magyar fiúnak. (Derültség.) Ez csak jelkép, e.v- társak. De. amit ott láttunk az emberek tekintetében, amit a beszélgetéseink során hallottunk ezektől a különböző nemzetiségű munkásemberektől, értelmiségiektől, az megerősítette bennünk azt

Nyilatkozat

(Folytatás az 1. oldalról.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt képviselői elhatározták, hegy bővíteni fogják a két párt kapcsolatait, kiterjesztik a küldöttségcserét, a pártmunka kölcsönös tapasztalatainak tanulmányozását, valamint a pártokmányok és a pártsajtó cseréjét.

A tárgyalások eredményei te’jes mértékben igazolták, hogy a két ország vezetőinek közvetlen kapcso’ata és a két országot közösen érintő kérdésekben folytatott véleménycsere szükséges és hasznos és az ilyen kapcsolatokat a jövőben is fenn fogják tartani.

A Magyar Népköztársaság kormányos pártküldöttségének a Román Népköz- társaságban tett látogatása, a teljes sikerrel zárult tárgyalások a két népet összekötő mélységes tisztelet és szeretet érzésének hatalmas niegnyilvánu’ásai voltak, jelentős mértékben hozzájárultak a barátság megszilárdulásához és fejlődéséhez.

t A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság mirden erőfeszítést megtesz a közös és fennálló testvéri rzj- cialista együttműködés fejlesztésére és elmélyítésére, a Szovjetunió-vezetíe nagy szocialista tábor országai barátságának és megbonthatatlan egységének megszilárdítására és minden cselekedetével hozzájárul a béke és a népek közötti együttműködés nemes ügyéhez.

Bukarest, 1368. február 26.

A Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége részéről: KÄDÄR JÁNOS.

A Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége részéről: GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ.

a tudatot, hogy a 13—14—15 hónappal ezelőtti nehéz időkben ők velünk együtt aggódtak és meg is mondták: szent meggyőződésük! szerint az ő sorsuk és a mi sor-i sunk, a Román Népköztársaság dói gozó népének sorsa és a Ma-i gyár Népköztársaság dolgozó né-t pének sorsa össze van kötve. És ha az egyiknél nehézség, gond je-i lentkezik, az gond és nehézség a másik számára is, viszont a siker cs öröm láttán erősebb lesz a m;w sik is. Ezért mindannyiunknala feladata, hogy a román—magyar barátságot ápoljuk és erősítsük olyan módon is, ahogy Münnieia elvtárs is szólt róla: száműzzék a régi történelemben a népek rová-í sára érvényesült politika néhol még jelentkező hangját, amelyj nemzetiségi, nemzeti ellentéte# akar szítani közöttünk és a rótt mán nép között és erősítsük ml — a milliók akaratából — na* peink barátságát. Ehhez hozzá-« tartozik, hogy erősítsük sajé# népköztársaságunkat, saját orszú-i gunkat A román elvtársak ez# mondották, hogy amióta fclülko, rekedtünk és eltapostuk az ellen-, forradalmat, ők nyugodtabbab élnek, nyugodtabban és jobbon tudnak dolgozni, jobban tudják értékelni saját eredményeiket.

— Kedves elvtársak! Meggyőződésünk szerint — ezt Romániában is hangsúlyoztuk — a magyar nép szívéből beszélünk, amikor azt mondjuk: hűséges marad mindvégig egymáshoz a román és a magyar nép a román és a Magyar Népköztársaság, a Román Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, ha vállat váll- nak vetve küzd, akkor igenis valósággá válik népeink ragyogó és gyönyörű jövője, a szocializmus és akkor senki soha nem tartóztathatja fel népeink fejlődését.

— Éljen a román és a magyar nép, a Román és a Magyar Nép- köztársaság és a pártjaink közötti barátság!

— Éljen és viruljon a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság! Közös érdekünk, hogy együtt erősítsük népi hatalmunkat, kéz a kézben, vállat a vállnak vetve menjünk előre és győzni fog a szocializmus ügye is és győzni fog az emberiség békéje is.

•— Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy a párt- és kormány- küldöttségünk minden tagja nevében szívből megköszönjem önöknek, hogy megérkezésünk alkalmából így megtiszteltek bennünket és ilyen sokan eljöttek fogadtatásunkra.

A hatalmas tapssal fogadott beszéd után az ünnepélyes fogadtatás az Intemacionálé hangjaival ;crt véget.

fi