Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

XV. ÉVFOLYAM 52. SZÁM Ära 60 fillér A ROMÁNIÁBÓL HAZATÉRT PART- ÉS KORMÁNYKÜL­DÖTTSÉG FOGADÄSA BUDA­PESTEN — A SZAKSZERVEZE­TEK XIX. KONGRESSZUSÁ­NAK TANÁCSKOZÁSÁRÓL — NEMZETKÖZI SZEMLE — KERESZTRE 7TVÉNY 1958. MÁRCIUS 2. VASÁRNAP NYILATKOZAT a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ás a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a Román Nápköztársaság kormánya és a Román Munkáspárt küldöttségeinek tárgyalásairól 1958. február 20. és 28. között a R *- mán Népköztársaság' kormányának és a Román Munkáspárt Központi Bizottságá­nak meghívására a magyar forradalmi rr unkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége láto­gatást tett a Román Népköztársaságban. E látogatás folyamán a Magyar Nép- köztársaság és a Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttségei megbeszé­léseket folytattak Bukarestben. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttségében a következő elv­társak vettek részt: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminisz­ter, Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökének első helyettese, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, álamminiszter, Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának tagja, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja, Sebes István, a külügymi­niszter helyettese, Keleti Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság bukaresti rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete. A Román Népköztársaság kormánya és a Román Munkáspárt küldöttségében a következő elvtársak vettek részt; Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése elnökségének tagja, Chivu Stoica, a Rámán Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke, Petre Borila, a Román Mun­káspárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsa elnökének helyet­tese, Nicolae Ceausescu, a Román Mun­káspárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Alexar- dru Moghoiros, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének helyettese, Avram Bunaciu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, külügymi­niszter, Paul Niculescu Mizil, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának •agja. A tárgyalások folyamán a felek köl­csönösen tájékoztatták egymást kormá­nyaik és pártjaik tevékenységéről, be­hatóan elemezték baráti kapcsolataik fo- vábbfejleszt ősének kérdéseit és a két or­szágot érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket. A baráti együttműködés szellemében folytatott széleskörű véleménycsere során a két küldöttség megállapította, hogy né­zeteik az összes megvizsgált kérdésekben azonosak. I. A magyar és a román barátságnak mély történelmi gyökerei vannak. Bár a magyarországi és a romániai Volt ural­kodóosztályok nemzeti elnyomó politikát folytattak és nacionalista gyűlölködést szítva egymásra uszították a magyar és a román dolgozókat, ennek ellenére a ma­gyar és a román nép legjobb fiai egyesítet­ték erőiket és forradalmi harcokat vívtak a két nép közötti barátságért, a szabad­ságért és a társadalmi haladásért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására mind Magyarországon, mind Romániában megalakultak a kommunista pártok és a munkásosztály a haladó erők élén tuda­tos harcot kezdett a két nép testve r együttélését zavaró és mérgező soviniz­mus ellen, az igazi barátság megterem­téséért. A két ország munkásosztálya sok vértanút áldozott a közös ügyért vívott küzdelemben. Miután a magyar és a román nép felszabadult a fasiszta iga alól és saját kezébe á’átte sorsának irányítását, a szo­cializmus építésének útjára lépett és örökre végetvetett a kizsákmányoló osztá­lyok által szított gyűlölködésnek. A két nép között tartós barátság jött létre, amely a proletár nemzetköziség, a köl­csönös megbecsülés, a területi épség tisz- teletbentartása, a szuverénitás és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, az együttműködés és a kölcsönös testvéri segélynyújtás elveire épül. A magyar-román barátság kiállta a nehéz idők próbáját is. Amikor Magyar- ország függetlenségére és szociális:a vív­mányaira tört az ellenforradalom, a ro­mán nép az elsők között nyújtott testvéri segítséget, amelyre a magyar nép hálával gondol. A román nép örül, hegy a magyar dolgozók az ellenforradalmat leküzdötték, annak súlyos következményeit felszámol­ták, s az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében sikereket értek el. Mindkét fél hangsúlyozza: határozot­tan fel kell lépnünk az imperialista kö­röknek a szocializmust építő országok beíügyeibe való minden beavatkozási kí­sérletével szemben és szüntelenül fokoz­nunk kell az éberséget az osztályellenség minden olyan próbálkozása ellen, amely­nek célja aláásni, gyengíteni a népi ha­talmat. II. Szocialista országaink kapcsolatait méltóan fejezi ki az 1948. január 24-én kötött barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés, a sok­oldalú magyar-román együttműködés tör­ténelmi okmánya. E szerződés szellemé­ben a két ország kapcsolatai eredménye­sen fejlődtek. A két fél a tárgyalások során megegye­zett abban, hogy tovább szélesíti és fej­leszti a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság gazdasági együtt­működését. Az elkövetkező években növeli a két ország közötti áru- csereiorgalmat és e célból az 1958—60. évi időszakra kereskedelmi egyezményt köt. A két küldöttség megállapodott abban, hogy magyar-román vegyes gazdasági együttműködési kormány bizoltságot lé­tesít. Ez a bizottság irányítani és fejlesz­teni fogja a kétoldalú gazdasági együtt­működést, figyelembevéve a kölcsönös gazdasági segítség tanácsának ajánlá­sait. Mindkét küldöttség megelégedéssel állapítja meg. hogy a két ország kul­turális kapcsolatai a Magyar Népköztár­saság és a Román Népköztársaság között 10 éve megkötött kulturális egyezni íny­nek megfelelően eredményesen fejlőd­nek. A kulturális élet minden ágában, különösen a magyar és a román nép sza­badságáért és nemzeti függetlenségéért közösen vívott történelmi harcainak ta­nulmányozásáért és a közös forradalmi hagyományok ápolásáért és tanításáért az együttműködést a jövőben is fejlesz­tik. A felek elhatározták, hogy elősegítik a szocializmus építésének minden terüle­tén elért eredményeik kölcsönös jobb megismertetését. A Magyar Népköztársaság és a Ro­mán Népköztársrs-ig, mint a Szovjetunió­vezette szocialista tábor testvéri nagy családjának tagjai, kifejezik szilárd el­határozásukat, hogy a jövőben is minden eszközzel hozzájárulnak a szocialista tábor egységének erősítéséhez. 1,1. A magyar és a román kormány, 'amelyek, a szocialista tábor többi orszá­gával együtt köv..kezet esen valósítják meg a békés együttélés politikáját, meg­elégedéssel állapítják meg, hogy e politi­ka alapeíveit jelenleg a viiág közvélemé­nyének legszélesebb körei tevékenyen támogatják. Ezeket az elveket sikeresen alkalmazzák a szocialista országok és szá­mos európai ázsiai és afrikai nem szocia­lista ország között. A Magyar Népköztársaság és a Ro­mán Népköztársaság nemzetközi kapcso­lataikban következetesen alkalmazni fog­ják a jövőben is az ENSZ alapokmányá­nak elveit, amelyek arra kötelezik mind a nagy, mind a kis államokat, hogy az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alap­ján egyesítsék erőfeszítéseiket a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért. A felek támogatják a Német Demok­ratikus Köztársaságnak azt a javaslatát, hogy a két német állam kezdjen közvet­len tárgyalásokat Németország egyesíté­séért, vonják ki a külföldi csapatokat Németország, valamint a többi nyugat- és kelet-európai ország területéről, s hogy a két német állam mondjon le had­seregének atomfegyverrel való felszerelé­séről. Mindkét nép életbevágó érdeke, hogy a német militarizmus ne veszé- iyeziesse ismét Európa népeinek biz­tonságát és a világ békéjét. A magyar kormány helyesli és tá­mogatja a román kormánynak a balkáni országok kormányaihoz intézett felhívá­sát, amely nemcsak a délkelet-európai országok, köztük Magyarország érdekei­nek felel meg, hanem nagyjelentőségű kezdeményezés az általános béke szem­pontjából is. A két kormány teljes egészében egyetért a lengyel kormány ama javas­latával, hogy a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság területén létesítsenek atomíegyvermentes övezetet. A Magyar Népköztársaság és a Ro­mán Népköztársaság kormányai üdvözlik a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai­nak a kínai önkéntesek Koreából való kivonására vonatkozó kezdeményezését. Ez értékes hozzájárulás a koreai kérdés békés úton való rendezéséhez, a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és a béke megszi1 ordításához. A felek együttérzésüket és szolidari­tásukat fejezik ki az arab népnek, vala­mint más ázsiai és afrikai népnek a gyarmati iga végleges lerázásáéit, a tel­jes nemzeti függetlenségért és szuveréni- tásért folytatott harca iránt. Mindkét kormány támogatja a szov­jet kormány javaslatát egy magasszíntű kormányfői értekezlet összehívására, mert úgy véli. hogy ez megfelel a béke és a népek biztonsága életbevágó érdekeinek. Ez az értekezlet megnyitná az utat más. bonyolultabb nemzetközi kérdések meg­oldására is. Ugyanakkor a két küldöttség nem hagyhatja figyelmen kívül azt a veszélyt, amelyet a nyugati hatalmak, s elsősorban az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormánykörei által továbbra is folytatott eropolitika jelent. A fegyverkezési hajsza és a hideg­háború, a szocialista országok körüli ka­ira,ai bázisok rends/, rónék megteremtése, az Északatlanti Szöve'sés tagállamai te­rületén atomtöltésű rakéták kilövésére svrlc.áló bérén lezések létesítése a népek jogos aggodalmát váltja ki. A magyar cs a román kormány nőt pünk akaratának megfelelően viszauta-« sí tje, az Amerikai Egyesült Államok kor­mányának azon próbálke-mr-ait hogy egyes európai szocialista országok társadalmi rendjét nemzetközi tár­gyalásokon vitassa. Az ilyen kísérlete­ket szuverén államaink beíügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásnak tekin­tik. Amíg fennáll a támadó jellegű Észak­atlanti Szövetség és nem valósult meg au európai kollektív biztonság, a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársa­ság a fenyegetett béke védelmében ren­dületlenül erősíti a Varsói Szerződés szer. vezetét. Ez a szervezet védelmezője a szocialista országok biztonságának, füg­getlenségének és Európa békéjének. IV. A Magyar Népköztársaság és a Ro­mán Népköztársaság baráti kapcsolatai elmélyítésének és fejlesztésének alapvető biztosítéka az a gyümölcsöző együttműkö­dés, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Munkáspárt közölt megvalósult. Pártjainkra hárul az a tör­ténelmi feladat, hogy a két ország népeit a szocializmus építésének útján vezesse. A két párt közötti véleménycsere megmutatta, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom alapvető kérdéseiben álláspontjuk azonos. A két küldöttség hangsúlyozza a kommunista és munkás­pártok képviselőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából Moszkvában megtartott érte­kezletének történelmi jelentőségét. Az ott hozott határozatok nagy segítséget nyúj­tanak pártjainknak és a nemzetközi mun­kásmozgalomnak. A két pártküldöttség rendkívül fon­tosnak tartja a két párt közötti együtt­működést, az elvtársi kapcsolatokat es a jövőben is megtárgyalja közösen a szo­cializmusért és a békéért folyó harc leg­fontosabb kérdéseit. A Magyar Szocialista Munkáspártot és a Román Munkáspártot egész tevé­kenységében, a szocializmus építésében a marxista-leninista elmélet vezérli, ta­nulnak a Szovjetunió Kommunista Part­jának és a többi kommunista és munkás­párt gazdag tapasztalataiból, alkotó mó­don, a nemzeti sajátosságok figyelembe­vételével alkalmazzák a marxizmus- leninizmus általános elveit. A két párt megerősíti azt az elha­tározását, hogy következetesen harcol a marxizmus-ieninizmus revíziójára irá­nyuló minden kísérlet ellen, a dogmatiz- mus és szektarianizmus felszámolásáért, A jelenlegi szakaszban a revizionizmus jelenti a legfőbb veszélyt a nemzetközi munkásmozgalom számára. A kot part küzd a kapitalizmus feimagasztaloi, a re­formista cs opportunista nézetek, a bur- zsoá ideológiai befolyás ellen, a párt ve­zetőszerepének növeléséért a gazdasági, politikai és kulturális életben. A két párt a magyar és a román népet a proletárnemzetKöziség szellemé­ben neveli és határozottan visszaveri a burzscá nacionalizmus bármilyen formát öltő megnyilvánulásait. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt hangsúlyozza, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása a munkás- osztály vezetésével, a tömegekkel való kapcsolat szakadatlan erősítése, a párt egysége és vasfegyelme, a pártmunka le­róni elveinek következetes alkalmazása biztosítja az elért eredmények megszilár­dítását, mindkét ország dolgozóinak újabb sikereit. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents