Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
4 KELETI» AGYAROBSZAG 1958, MÁRCIUS 1, SZOMBAT CJs^bJr; A Szabolcs mM gyei Lónya község hátán raban farkast lőttek a vadászok* \I asárnap reggel tábortűz * fénye villant a lónyai erdő szélén, a nyársra szalonnát húzta, forgatták, sütötték aztán elfogyasztották a vadászok, hajtők. Volt idő a mőkázásra, Milotai Gabi vitte a szót. —- Még a nagyapámtól hallottam —.kezdte. — Volt egyszer egy pusztában élő ember, egy juhász. Látja ám egy hajnalon. hogy nyáját farkas za- vargatja. Egyet megfogott a védtelen juliok közül, fejét szájába vette, a juhot hátára csapta s úgy szaladt vele az erdőbe. Az me^ csak nézett, állt. A fiatalabb vadászok megrettenve hallgatták. — Az még sem.ni — szólt a közbe egy másik. — Én meg art hallottam, hogy a farkas megfogta a bárány gya./jujat a nyaka alatt és farkával meg hajtotta, ütögette, mii t pásztor a tehenet szokta. Ügy hajtotta el, mint kupec a lovat — s nagyot hunyorított szemével. Ezt már nehezebben hittük, de jó volt arra, hogy. olajat öntsön a tűzre s megeredjenek a nj'el- vek, újabb történeteket mondjanak. — Eccer — kezdte egy idősebb vadász — egy ember éjszaka szánkával igyekezett hazafelé. Hirtelen a lovak nyugtalanul prüszkölni kezd telt, felágaskodtak, majdnem felborították a szánkát. Nem tudta, mi lehet velük, hisz kezes jószágok voltak, s most egyszerre megbokrosodtak. Majd hátranézett, hát látja, hogy jön utánuk valami. Olyan volt, mint egy jó nagy kutya. Ügy közeledett, szaladt, mintha puskából lőtték volna lti, Utói is érte a szánkát és úgy szaladt a lovak mellett, hogy majdnem egymás oldalát verték, S mikor már jó ideig egymás mellett szaladtak az állatok, a farkas egy óvatlan pillanatban kihasította az egyik ló oldalát. Fel is bukott az nyomban. A/, vót a szerencséje a lovak gazdájának, hogy. a szánkán lévő szaunából megyújtott egy csóvát és erre elszaladt a farkas, Az egyik hajtó e hír hallattára abbahagyta a szaíonnasü- tést és zsebkésével egy nagy dorongot, juhászbotot” vágott. — Én meg — állt fel a tűz mellől egy másik vadász — azt hallottam, hogy egy juhász négy farkast vert agyon egy éj- jeL Ügy volt, hogy a Tiszán hajtotta keresztül nyáját. Vastag jég volt, de hó még nein. Amint a Tisza közepére ért, felordítottak az erdőben a farkasok. A juhok meg azt sem tudták, mit csináljanak. Hiába szólt a kutyájának, már az sem volt mellette. A farkasok meg egyenesen neki a juhoknak. Négyen voltak. De mikor elérték a jeget, csúsztak, botorkáltak. Am csak jöttek. A juhász meg leterítette gubáját a jégre és ráállt. A farkasok meg úgy .szaladgáltak rajta körbe-körbe. A juhász sem volt rest. Kampós botjával mind a négyet leverte, mivel azok nem tudtak biztosan célba ugrani a síkos jégen. Mikor kifogytak a hallomásból ismert történetekből, a vadásza trendező, Erdőközi Imre útbaigazító szavai után elindultunk elfoglalni leshelyünket. Ütkőzben egy hangos szó nem jött ki szánjon. Gondolkoztunk: mi lesz, ha valóban farkasokkal találkozunk? IYI ikor a második erdősávét ■LTi hajtották, Erdei Lajos bácsi, a vásárosnaményi vadász- társaság hatvan év körüli vadőre, kiállt legszélre pécének. Előtte rőzsecsontó. mögötte sűrű bozót, szép szál fák voltak. Megtöltötte kétcsövű , mordályát. Várt. A hajtókát leste, figyelte, merről, mikor hallja már hangjukat. Azon töprengett: igaz-e, * hogy itt Iárnyán, a kétezer hollas erdőben farkasok járnak? hMUci4¥üdá^udoH Hitte is, meg nem is. Cáalc azt nem tudta felejteni, amit valamelyik nap Zán Jóska mondott: „Higyje el. Imre bátyám, én láttam a farkast, rá is lőttem, de elment. ’ Még most is azt hitte, Jóska ugratni akarta. Ekkor neszt hahóit. A furcsa Erdei Lajos bácsi a farkas tetemét maga elé ülteti. A háttérben a vadászok egy csoportja látható. szöszmötölés irányába figyelt Nem lát semmit. Léptek alatt ropog a hó, recseg az avar, törik a gally. Néz jobbra, balra, hátra. Onnan közeledik valami, valaki? Semmi! De a hó ropog és egyre közelebbről. Már a gally csapódását is hallani. S egyszer csak kilép a sűrűből két állat és egyenesen felé tartanak. Olyanok, mint a kutya. De nem azok, mert annak túl nagyok. Hát akkor mi? / Farkas? — villant meg a fejében. A szíve olyat dobbant, majd kiütötte az oldalát. Azok meg csak jöttek, jöttek, éppen szembe vele. Nézi a fegyverét. Töltve! A kakasok? Felhúzva! Milyen söréten is van? A jobb csőben hatos, a balban nullás. Megnyugszik. És ha kutyák? Nem látott még közelről farkast. Nézi, nézi a két állatot. Már csak 80 méterre vannak... Ezek farkasok! Jaj, ha elhibázom!... Nekem rontanak, kihasítanak, mint azt a lovat... Valami nehezet érzett szíve alatt, a lélegzés is nehezebb, szája kiszáradt. És mintha gyorsított volna a két állat. Még mindég felé. Eszébe jutottak gyermekei, unokái, felesége, a veszekedések, minden, minden... Jaj, csak most ússzam meg. És ha nem megyek innen haza? Ehjj... hát bérezettem? A fegyvert felemelte. Már csak harminc lépés távolság, már csak huszonöt... Lelövöm mind a kettőt. Megcélozta az elsőt. Ujjai ráfonódtak a fegyverre, minden idegszála megfeszült. Célzott.., Bumm! 1 Félelmetes állati ordítás. — Találtam. i1 vornan a másikat. És a másik csőből is lőtt, de ugyanarra a farkasra, s közben a másik otthagyta, mint Szc-nt Pál az oláhokat, —• Megszabadultam, Megúsztam — sóhajtott. — Pedig már azt hittem... A másik meg itt szaladt cl mellettem. Itt ni... Eközben a megsebzett állat na örömében, de nem tette, Alit, állt a fa mellett, núnt akinél az ilyesmi mindennapos és így várta, hogy az emberek odaszaladjanak. Mikor közrefogtuk, érdeklődtünk, csodálkoztunk a farkas tetemén, az Öreg törölgette az arcán csillogó verejtéket, kucsmáját fejebúbjára tolta, rágyújtott, nagyokat szippantott a ta- vaszeleji ózondús levegőből és akkurátusán elmesélte, hogyan A farkas teteme. Magassága 80, hosszúsága 155 centiméter. Néhány hónap alatt 101 juh, 2 borjú, 2 csikó, 3 sertés, egy szarvasborjú, 13 liba és több kutya esett a farkasok áldozatául Lányán és környékén. ismét erőre kapott, menekülni próbált. — Hej, hogy azt a... még ez is elmegy? Üjra töltött. Megnézte, milyen sörét van a tölténybe. Jó. Újra célzott. Talált a harmadik lövés is. El is nyúlt az állat nyomban. Az öreg kiáltani szeretett voldl fuztfanqös auj,ányi a cigányokat a régi világ urai alacsonyabbrendű- eknek, primitívebb gondolkodású embereknek tartották, s ezt éreztették is velük. A magyar parasztság népmeséiben, népi adomáiban más szemlélet; tükröződik. A népi alkotásokból érződik, hogy a szegényparasztság a cigányokat magukkal egyenrangú gondolkodásúnknak, s még náluk is sanyarúbb körülmények között élőknek tekintették. A kállóseiríjéni Nagy Gábor 06 éves földműves, líözis- mert mesemondó cigányhőse például a magyar embernél is csavarosabb észjárású. A furfangos cigány meséjét a következőképpen mondta el: A parasztember bement a vendéglőbe és négy tojást rendelt. Mikor megette, akkor vette észre, hogy a pénzét otthon hagyta. Azt mondja a vendéglősnek: — Vendéglős úr, most nem tudom kifizetni, de majd holnap megadom az árát! Hát nem tehetett mást a vendéglős, beleegyezett. Igen ám. de a parasztember elfelejtkezett róla. Eltelik égy nap, kát nap. egy hét, kél hét, egy hónap, két hónap, a vendéglős beperelte a parasztembert. Hát elmennek a tárgyalásra. A bíró felszámolja a négy tojást, hogy a négy tojásból lett volna négy csirke. A négy csirkéből lett volna négy tyúk. Hány tojást tojt volna az? És így tovább, úgy felemelkedett a négy tojás ára, hogy már a parasztember nem tudta kifizetni. Nagy búsan ment hazafelé. Az úton találkozott a furfangos cigánnyal. Kérdi a cigány: — Mit sopánkodsz gazduram? — Hej, nem tudsz te azon segíteni — mondja az ember. — De hátha tudok, mondd csak el! Az ember elmondja, hogy járt a bíróságon. —• Na, majd leszek én ügyvéd a következő tárgyaláson! — Rendben van — mondja a; parasztember — megpróbálhatjuk! Ügy is volt. Megkapják a idézést, hogy mikor kell menni a második tárgyalásra. Már', mind ott vannak, de nem tudják megkezdeni, mert az alperes' ügyvédje hiányzik. Egyszer csak. jó későn megérkezik, a furfangos cigány. A parasztember bejelenti, hogy itt van már az ügyvédje, meg lehet kezdeni a tárgyalást! Meg is kezdték. Azt mondja a bíró: — Ügyvéd úr, ha meg nem sérteném, miért késett cl? — Hát kérem szépen bíró úr, egy kis krumplit főztem, mert holnap el akarom vetni! — Főtt krumplit akar elvetni\ — mondja a bíró —hát az nem kel ki! — Na, és a főtt tojás kikéi?', — kérdi az ügyvéd. — Hát az se! Így menekült meg aztán a, pertől a parasztember, a furfangos cigány segítségével. (múzeum)1 A nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat kul- túrcsopcrtja február 8- és 9-én mutatta be üzemi színpadán Szigligeti- Tabi- Vincze Párisi vendég című 3 íelvonésos zenés vígjátékét. Mindkét este zsúfo á- sig megtelt a nézőtér. A két előadáson 1200 üzemi dolgozó és családtagjai élvezték az üzemi színjátszók színpompás művészi játékát, az ízléses színpadi díszletet, és a gondos színházi rendezés munkáját. A jó szereposztás, biztos szereptudás, pergő jeleneték, a szereplők finom, intell'gens játéka biztosította a nézők tetszését és elismerését.. Istványi Andorné Thusne'da grófnő szerepében messze túlnőtt az amatőr-színjátszók átlagos színvonalán. Játéka, jelenései jól megérdemelt tapsot, tetszést arattak. Babett kemorna szerepében Balogh Ilona nyú.tott szintén kiemelkedően jó alakítást. Bandi szerepében Istványi Andor jelenetei biztosították az őszinte átélésből fakadó ízes humort cs derút. Jcszerszlci Iloia és Nagy József játékát is mé'y átélés jellemezte. Oláh Erzsébet kellemes hangjával tűnt ki az együttesből. Lórin ez An’al és Csegeri András szintén jó alakítást nyújtottak szerepükben. Dr. Istványi Andor ügyes rendezői munkája külön elismerést érdemel. Ugyancsak dicséret illeti Hcrnyák Józsefet, aki a szép színpadi díszletet tervezte és kivitelezte, A szép jeleneteket és a1 tánc-paródiákat az üzem zenekara kísérte. A zenekarnak komoly része van a szép sikerben A jó üzemi színjátszó-együttes munkájával' kapcsolatban kife' jeahetjük azt az igényünket i: hegy várjuk tőle komolyabb mondaniva'ójú darab játszása is. A színjátszó együttes a tisza vasvári, az újfehértói és a raka mazi kultúrházban is bemutatj a most betanult darabot A szép kiállítású, korhű jelmezes vígja ték bizonyára tetszeni Mg és kellemes szórakozást nyújt az emlí tett községek dá’gozóirak is. Nyíregyházán a nőnap a’ka’má val ismétlik meg az előadást melynek bevételét a Gyermekváros céljaira ajánlották fal. Dr. Szilágyi Béla. lőtte le ezt a fenevadat. Mi pedig irigyeltük szerencséjét, gondolatban dicsértük bátorságát s azt reméltük: a következő erdősávban mi leszünk a szerencsések. Erőt, bizakodást kaptak a vadászok. — Ha az öreg meg tudta lőni, én is meglövöm — gondolják. Biztatták egymást: gyerünk a harmadik sávba, hajtsuk az erdőt. nem számít a fáradtság csak meglegyen a farkas. * Milotai Gabi égett a vágytól), — Csak legalább egy íiókfar- kast látnék — sóhajtozott. S ahogy állun,,. egymás mellett, látom, tőlem kétszáz méterre, jön rám valami szembe. Egyenesen nekem, mint az öregnek. Ő az, a megvadított ordas, ,a nagyobbik . példány. Lövésre emelt fegyverrel, mozdulatlanul, lélegzetem is visszafojtva, ujjamat a ravasz hegyére helyezve szorítom ötlövetűmet és várom. — Csak gyere — gondolom s közben nézem a távolságot: iegy... kettő ... három lépes még és mór lövöm is, csak abból a facsoportból jöjjön ki, hogy tisztán lássam... De nem jen, nem ... Leült... Egyszer aztán megindul és aló, egyenesen Gabi felé. — Na, Gabt, ez nem is fiókarkas, hanem igazi — gondolom. Ike ő nem mozdul. Még a szeme pillája sem rebben, csak néz előre. Már csak hatvan lépés, ötvenöt... ötven, negyven ... S ekkor — mintha i farkas unná kivárni a lövést [— villám gyorsan megfordult s usgye, vissza az erdőbe. És ekkor Gabi lőtt... Majd újra lőtt... S a- farkas után „poraik” a hó, reccsennek a gallyak. Kiléptem helyemről. Ot öve tűmmel a tovatűnő, néha látszó farkasra lőttem, ötöt. De bi- cny hasztalan, mert a távolság és sűrű erdő győzött a sőrétek felett. — No komám, ez megeszi a zázkettedik juhot is, de azt nár a te kontódra — mondtam Milotai Gabinak. Bosszúsan nevetett. Az öreg Erdei bácsi meg büszke. Farkast lőtt. Olyan állatot, amit a huszas évek óta rém lőttek hazánkban. De ó lőtt és ez biztos mert maga dr. Zilahi Sebes Géza, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem igazgatója bizonyítja. Nagy Tibor. S % í n h á x
