Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1958. MÁRCIUS 1, SZOMBAT KELETMAG YARORSZAG A magyar párt- és kormányküldöttség találkozója a romáit főváros dolgozóival Május 26-ig igényelhetik jaz öregségi nyugdijat a isz-ek alapító tagjai ♦-(Folytatás a 2. oldalról.) BUKAREST (MTI): A magyar párt- és kormányküldöttség tag­jai csütörtökön délután fél ötkor a bukaresti Köztársaság stadion­ban találkoztak a román főváros dolgozóival. Felvonultak a munkásőrség kékruhás osztagai is. 54 száza i sorakozott fel a díszemelvénnyel szemben, majd népviseletbe öltö­zött fiatalok román és magyar nemzetiszínű zászlókat, valamint vörös lobogókat emeltek a magas­ba. A díszemelvénnyel szemben Marx, Engels és Lenin, továbbá Gheorghiu Dej, Chivu Stoica. Kádár János, és dr. Münnich Fe­renc képeit helyeztéK el, A két­nyelvű feliratok a tcét nép barát­ságát éltették. A díszeméi vényen a párt, a kormány ós a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint különböző szerve .‘tek vezetői, és ez újságírók foglaltait helyet. Megjelentek egyes diplomáciai képviseletek vezetői is. A két állami Himnusz elhang­zása után az ünnepi nagygyűlést Flórian Danalche, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja nyitotta meg, majd Gheor- ghiu Dej elvtárs emelkedett szó­lásra. Gh. Gheorghiu Dej elvtárs beszéde a bukaresti ünnepi gyűlésen — Hazánk dolgozó népe, a Ro- j mán Munkáspárt és a Román ; Népköztársaság kormánya kife- | jezi nagy megbecsülését a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéséről biz­tosítja azokat a magyar munká­sokat, parasztokat és értelmiségie­ket, akik a párt vezetésével erő­sítik a népi hatalmat és egyre jelentősebb sikereket aratnak a szocialista társadalom építésében — mondotta a többi között. Gheorghiu Dej elvtárs kiemelte ezután, hogy az imperialista kö­rök rágalmai és fondorlatai elle­nére Magyarország nemzetközi helyzete állandóan erősödik, majd lészletesen szólott a román nép szocialista építőmunkájának nagy sikereiről. — A román és a ma­gyar dolgozók nagy vívmánya — mondotta a továbbiakban — a román—magyar barátság, amely megbonthatatlan testvéri szövet­ségbe tömöríti államainkat és né­peinket. — Ez a barátság különös erővel nyilvánult meg akkor, amikor a magyar népnek az ellenforradal­mi felkelés nehéz megpróbáltatá­saival kellett szembeszállnia. A román nép kifejezésre juttatta, hogy teljesen szolidáris a ma­gyar dolgozók harcával, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével vívtak az el­lenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradalmi vívmá­nyainak megvédéséért. — A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása hazánkban — állapí­totta meg Gheorghiu Dej, vala­mint azok a határozatok, amelye­ket ez alkatommal közösen hoz­tunk, jelentős határkövek a ma­gyar és román nép törhetetlen barátsága szüntelen fejlesztésének, erősítésének és testvéri együtmű- ködésének útján. Eszmecserénk során tüzetesen megvizsgáltuk a két ország kapcsolatai állandó fejlesztésének kérdéseit, valamint a népeinket érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. A két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdésekben teljes az egyetértés és a nézetek azonossága, s ez a szerdán aláírt közös nyilatkozatban kifejezésre jut. Gheorghiu Dej elvtárs rámuta­tott, hogy a szocialista országok egysége ez államok anyagi és kul­turális fejlődésének, békéjének ós szuverenitásának biztos záloga. A két ország baráti kapcsolatai szüntelen elmélyítésének és fej­lesztésének legszebb biztosítékát pártjaik gyümölcsöző, testvéri együttműködése alkotja. A ma­gyarországi ellenforradalom ta­nulságai újból megmutatták a szocialista országok munkáspárt­jainak, hogy legfontosabb köteles­ségük harcolni minden olyan kí­sérlet ellen, amelynek az a célja, bogy gyengítse a pártnak a tár­sadalmi élet minden területén ér­vényesülő vezető szerepét. — A kommunista és munkás­pártok — hangoztatta Gheorghiu Dej elvtárs — szerte a világon sikeresen harcolnak a revizioniz. mus, a mai munkásmozgalmat fe­nyegető legfőbb veszély ellen, valamint a dogmatizmus és a szektaszellem ellen. Gheorghiu-Dej elvtárs a továb­biakban hitet tett a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének, a béke meg­védésének politikája mellett. Ki­jelentette, hogy —- figyelembe véve az imperialisták fegyverke­zési hajszáját — a Román és a Magyar Népköztársaság teljes erejével hozzájárul a Varsói Szer­ződés szervezetének megszilárdí­tásához. — A román és a magyar kor­mány teljes mértékben támogatja a szovjet kormánynak az összes országok békés együttélésére és újabb háborúk megelőzésére irá­nyuló akcióit — folytatta. — A két kormány támogatja a szovjet kormánynak a kormányfői csúcs- értekezlet összehívására irányuló javaslatát. A két küldöttség tá­mogatja a lengyel kormánynak az atommeníes övezet létesítésére irányuló javaslatát, s melegen üdvözli a Kínai Népköztársaság kormányának kezdeményezését hogy a kínai önkéntesek kivonul­nak Koreából. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde végén a román és a magyar nép testvéri barátságát és együttmű­ködését, a Szovjetunió-vezette le­győzhetetlen szocialista tábor megingathatatlan egységét és a népek békéjét éltette. a kormányfők találkozója, amit a Szovjetunió kormánya javasolt, létrejön és minden nép érdeké­ben szükséges és fontos eredmé­nyeket tud elérni. — Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverex- kel való kísérletek megtiltását kívánja. Támogatást nyújtunk minden javaslatnak, amely a le­szerelést, a külföldi csapatok ki­vonását, általában a békés együtt­élési, a békés gazdasági versen­gést szolgálja Kádár elvtárs a nemzetközi helyzetről szólva rámutatott, hogy a magyar kormány minden pozitív javaslatot támogat, ezek közül is különösen azokat, ame­lyek közvetlenül érintik a magyar nép életbevágó érdekeit. Ilyen például az NDK javaslata a két német állam egyesítésére, a len­gyel kormány javaslata az atom­mentes zóna létesítésére, a román kormány javaslata Románia, 1 úl­Kádár János: Barátságnak kölcsönösen teljes bizalmat fejez ki | gyarországi ellenforradalmi ese- Jévben halt meg és a rokkantsági menyekről szólott. í nyugdíjhoz szükséges nyugdíj­— 1956-ban — mondotta —tevékkel ebben az időpontban ren­az ellenforradalmár burzsoá nagy- ítélkezett. birtokos osztály, valamint impe-í , , , . . , . rialista, és megvetésre méltó re- * öregségi es rokkantsaga vizionista áruló segítőik kiak- »nyugdíjat abban az esetben lehet názták a régebbi magyar vezetők {folyósítani, ha a termelőszövetke­csoportjának súlyos hibáit és meg* , ' . _____ , , ... , . ,T , °}zeti tag a termelőszövetkezetben akartak dönteni a Magyar Nép-* s köztársaságot. Átmeneti sikerei- »rendszeres munkát nem végez, két annak köszönhették, hogy az »munkaviszonyban nem áll, kere- áruló Nagy Imre-féle csoport át- íSGf0giaiiíoz,ást nem folytat. Az öz- allt oldalukra es kinyitotta sza-f ... mukra a kaput. »«W* nyugdijat nem lehet folyo­A továbbiakban az ellenforra- J sí tani arra az időre, amíg az öz- dalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: — Harc közben olyan tapaszta­latokat szereztünk, hogy a jószán­dékú tévedőket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az el­lenség táborába átment árulókat nem agitálni, hanem ütni kell, az ellenséggel együtt. — Azt tapasztaltuk, hogy jobb, ha a gyakran ingadozók nincse­nek a pártban. A párt számsze­rűen most kisebb, mint volt, de egységesebb és így nagyobb a te­kintélye is, ereje is, mint az el­lenforradalmi támadás előtt volt. — Á múlt hibái nyomán levont egyik legfőbb tanulságunk, hogy a párt és a dolgozók széles tömegei közötti élő kapcsolat, kölcsönös bizalom: a párt, a népi rendszer legfőbb és nélkülözhetetlen ereje. — Népünk az ellenforradalom felett aratott győzelmét is a szo­cialista országok népei egységé­nek és támogatásának köszönhe­ti. örülünk, hogy most a buka­resti dolgozók képviselői előtt sze­mélyesen van alkalmunk megkö­szönni azt az értékes segítséget, amelyet nekünk a nehez napok­ban a Román Munkáspárt, a Ro­mán Népköztársaság kormánya és népei nyújtottak. — Az adott segítség nem volt hiábavaló. Politikai irányvona­lunk helyesnek bizonyult, gazda­sági terveink reálisak. A magyar dolgozó tömegek támogatják tö­rekvéseinket, s ezért a Magyar Népköztársaság erősen áll a lá­bán és megy előre a szocialista társadalom építésének útján. _— Ürülünk, hogy személyesen láthatjuk most a Román Népköz­társaság dolgozó népének ered­ményeit. Olvastuk a keddi jelen­tést az 1957-es terv túlteljesítésé­ről és küldöttségünk minden tag­ja szívből gratulál ahhíz, hogy a Román Népköztársaság dolgozói az ipari termelést 8.5 százalékkal növelték. — Mi ezekről az eredményekről be fogunk számolni a magyar nepnek. Egymás eredményeinek jobb ismerete önmagában is erő- s.teni fogja a román és a magyar nép barátságát. — Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az embe­rek, akik a burzsoá-nacionaliz- mus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkí­séreljék népeink viszonyát meg­zavarni. De ezeknek mi nem en­gedünk teret és zavartkeltő kí­sérleteiket az igazság erejével és világos hirdetésével lehetetlenné tesszük — mondotta Kádár elv­társ. — Ebben a szellemben mond­juk, hogy a Magyar Népköztársa­ságnak nincs egy országgal szem ben sem t( i ületi, sem más igé­nye. Aki ilyei felvet, nemcsak a velünk testvéri barátságban éle szomszéd népköztársaságok ellen sége, hanem halálos ellensége elsősorban a Magyar Népkóztár -aságnak és az utak miatt oly ro kát sz^nvedeit magyar dolgoz’ népnek. — Ma népeink vá'lvetve har­colnak a béKe megsz'lárdításáer; cs biztosításáért, a szocializmus felépítéséért, egész táborunk egy­ségének további erősítéséért. Kor­mányaink támogatják azt -a poli­tikát, amely e célok megválói.rá- sát szolgálja. Helyeseljük a nem­zetközi tátgvalások és megegye­zések módszerét és hisszük, hogy vegy a mezőgazdasági termelő­szövetkezetben, mint tag rendsze­res munkát végez. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetnek minden tagjuk után a nyugdíjbiztosításért havonta 27 forint nyugdíjjárulékot kell fizet­niük. Kormányunk a nyugdíjbiztosí­tás bevezetésével is igyekszik elősegíteni, hogy a termelőszövet­kezeti tagok öregségük és munka- képtelenségük esetén is ellátásban részesüljenek anélkül, hogy a nyugdíjbiztosításért nagy terheket rónának rájuk. (MTI.) gária, Aloánia, Jugoszlávia, Gö­rögország és Törökország jó vi­szonyának és a Balkán tartóé bé­kéjének megteremtésére, — Aláírtuk az álláspontunkat és a közös törekvéseinket kifejező nyilatkozatot — mondotta Kádár elvtárs. — Mindent megteszünk, hogy amit aláírtunk, valóra is váltsuk. Erősödjék még jobban barátságunk, érvényesüljön még jobban a kölcsönös előny és a kölcsönös segélynyújtás szocialis­ta elve népeink javára. Kádár elvtárs végezetül egész népünk nevében további sok si­kert kívánt a Román Munkáspárt­nak, Románia népének, minden dolgozójának a szocializmus épí­tésében és a béke védelmében. A hatalmas éljenzéssel fogadott beszédek után Kádár János és Gheorghiu-Dej a nagygyűlés több tízezer résztvevőjének viharos tapsa közepette megölelték egy­mást. Elníflzoü Bukarestből a magyar párt- és kormányküldöttség BUKAREST, (MTI): Csütörtö­kön 24 órakor elutazott Buka­restből a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt komiány küldöttsége. A késő éjszakai óra ellenére a bukaresti dolgozók nagy tömege gyűlt össze a baneasai pályaudva­ron, hogy' búcsút vegyen a vendé­gelt tői. A magyar párt- és kormánykül­döttség tagjainak búcsúztatására Gheorghiu-Dej és Chivu Stoica vezetésével a román párt- és állami élet számos vezetője meg­jelent a pályaudvaron. Ott vol­tak a Bukarestben akreditált egyes diplomáciai képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének tagjai, a román és a külföldi sajtó képviselői. A román és a magyar Him­nusz hangjai közepette Kádár János Gheorghiu-Dej-zsel eliépett a díszszázad előtt. Egy fiatalok­ból álló csoport virágot nyújtott át a magyár küldöttség tagjainak. A vendégek búcsút vettek a diplomáciai testület tagjaitól és a megjelent hivatalos személyisé­gektől. A magyar és a román ál­lami pártvezetők baráti kézszorí­tással búcsúztak egymástól, Kádár János és Gheorghiu-Dej melegen összeölelkezett. A pályaudvaron összegyűlt lelkes tömeg hosszasan éltette a magyar és a román nép örök barátságát. A magyar párt- és kormánykül­döttséget Malnaseanu külügymi­niszterhelyettes és Caius Fran- tescu, a külügyminiszter preto- Uollosztályának vezetője elkísérte a magyar-román határig. A ma­gyar küldöttséggel utazott Ion Popescu, a Román Népköztársa­ság budapesti nagykövete is. Lapzártakor a hazaérkezett pért- és kormányküldöttség itt­honi fogadása még tartott. Gh. Georghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának nagy tapssal foga­dott beszéde után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára emelkedett szólásra. — Teljes meggyőződéssel állít­hatjuk — mondotta beszédében a többi között Kádár János —, hogy barátságunk ma mind párt- és állami kapcsolatunk, mind né­peink közvetlen kapcsolatainak vonalán tiszta, igaz felhőtlen ba­rátság. Jól ismerjük tiszteljük és igaz barátainkként szeretjük Gheorghiu-Dej és Chivu Stoica elvtársat, valamint a román dol­gozók többi ismert vezetőjét. Ba­ráti viszonyunk kölcsönösen teljes bizalmat fejez ki. Kádár elvtárs ezután a ma­Megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában pénteken reggel fél kilenc órakor megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. Kongresszusa. A háromnapos ta­nácskozáson a kongiesszusi kül­dőitek beszámolnak a XVIII. kong­resszus óta végzett munkáról, összegezik h szakmai szakszerve­zetek kongresszusainak tapaszta­latait és megjelölik a magyar szakszervezetek további felada­tait. A kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Marosán György államm’niszter, B'szku Béla belügyminiszter. Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt Po­litikai Bizottságának tagjai. Ott vo't a kormánv több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Taná­csának vezetői. A kongresszuson résztveít Louis Saillant, a Szakszervezetek Világ- szövetségének. főtitkára és a Vi­lágszövetség három titkára, to­vábbá a szovjet, az arab, a fran­cia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a jugoszláv, a koreai és a viet­nami szakszervezetek, va! amint a vegyipari dolgozók szakszerveze­tei nemzetközi szövetségének kül­döttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára a kongresszus részt­vevői egy perces néma tisztelettel adóztak az elmúlt kongresszus óta elhunyt magyar és külföldi szak- szervezeti harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta a napirendet, amely a kö­vetkező: a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának beszámolója, a magyar szakszervezetek alapsza­bályainak módosítása, a vezető szervek megválasztása. Ezután megválasztották a kü­lönböző munkabizottságokat, majd Gáspár Sándor, a SZOT íőitkára tartotta meg a szaktanács beszá­molóját. Gáspár elvtárs beszédé­nek ismertetésére lapunk holnapi számában visszatérünk. am a

Next

/
Thumbnails
Contents