Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

mS. MÁRCIUS 4, KEDD

KETJETMAGYARORSZAG

ÍS

Sokat kel! harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyverek, meg az esztergapadok fölött, hanem az emberek gondolkodásában is

a munkásosztály eszméi uralkodjanak

Kádár János elvtárs beszéde a szakszervezetek. XIX. kongresszusán

Kedves Elvtársak!

Csatlakozom Marosán elvtárs elhangzott felszólalásához, amelyben a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust és jó munkát kívánt.

Ennek a tanácskozásnak jelentőségét növeli, hogy az osztályháború egy nagy csatájában győzelmet aratott magyar munkásosztály szakszervezetei tartják most kongresszusukat.

A harcban, amelyre utaltam, eldőlt, hogy ebben az országban továbbra is a munkásosztály rendelkezzék-e az anyagi eszközök és az emberek élete és tevékenysége felett, vagy pedig a burzsoázia. A magyar nép úgy döntött, úgy harcolt és úgy cselekedett, hogy a

munkáshatalomnak kell megmaradnia és a munkáshatalmat kell erősíteni. Ezért a szakszervezetek aktív tagjainak, méginkább funkcionáriusainak központi feladata, hogy minden kérdést a munkáshatalom erősítésének alárendelve vizsgáljanak.

Amíg munkáshatalom van egy országban, addig mindig lehat vitatkozni és dönteni is arról, hogyan alakuljon a családi pótlék, a szabadság, ki menynyit fizessen az üdüléséit és progresszív lcgyen-c, vagy degresszív, de ha nincs munkáshatalom, akkor a mindezek feletti vitákat beszüntethetjük. Erről nem szabad megfeledkeznünk.

A legnehezebb helyzetben segített a nemzetközi prolctáriátus

Ez a kongresszus erősíteni fogja a magyar dolgozók tudatában, tömegeiben a munkás-nemzetköziség gondolatát is. Hogy az átmenetileg földresújtott magyar munkásosztály felülkerekedhetett, az annak tulajdonítható, hogy a legszükségesebb pillanatban a nemzetközi munkásosztály a magyar munkásosztály segítségére sietett. •{Nagy taps.)

Az elvtársak tudják, hogy mi most a testvéri Román Népköztársaságban jártunk. Megtisztelő feladatnak é6 kötelezettségnek teszek eleget, amikor átadom Önökének a Román Népköztársaság dolgozóinak forró, testvéri üdvözletét. (Hosszantartó lelkes taps.)

Ottani találkozásaink során mindenütt arról beszéltünk, hogy azokban a napokban amikor a magyar munkáshatalom veszély, ben volt, aggodalom töltötte el a testvéri ország dolgozóit a magyar nép szabadságáért és egy kicsit önmagukért is, mert a mi sorsunk — és ez a tudat mindinkább erősödik —• össze van kötve.

Közös volt az örömünk, hogy az imperialisták és az osztályellenség próbálkozását sikerült megsemmisíteni és a Magyar Népköztársaság, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor,

a proletár nemzetköziség nem lett gyengébb a magyarországi ellenforradalmi felkelés hatásaként

! harcban: az 5 igazságai erőseb-! bek.

Valamikor, sok évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen két ember volt, aki meg tudta fogalmazni a munkásosztály eszméit: Marx Károly és Engels Frigyes. Nézzenek csak körül: állítom, hogy

ma a világon — persze nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista és gyarmati világon — körülbelül egymilliárd ember van, aki értelmesen meg tudja fogalmazni a munkásosztály eszméit és követeléseit. (Nagy taps.)

Én azt kérem, hogy itt a vitában is, és később is az összes kérdéseket az uralkodó osztály pozíciójából vessék fel. Ebbe beletartozik a kérés és követelés, de beletartozik az adás „tudománya” is.

Néhány szót a vitatott kérdésekről. Nem akarom befolyásolni az elvtársakat, csak vitatkozzanak ezeken. A családi pótlék feltétlenül fontos kérdés. Ha kapitalista országban lennénk — bár ott sem szabad demagógiát űzni, mert a szolid munkásmozgalom nem a demagógián, hanem a szocializmuson nevelkedik, — ott, mondjuk, lehetne azt válaszolni, hogy csak növeljük minél jobban a családi pótlékot. Szocialista viszonyok között már nagyobb ti felelősségünk. Mi azt mondjuk, hogy a szocializmus építéséhez szükséges a dolgozók anyagi érdekeltsége. Ezért akarunk úgy dolgozni, hogy a szocializmus építése együttjárjon a dolgozók, s köztük a sokgyermekes családok életszínvonalának emelkedésével. Ami az egyes dolgozót illeti: minél többet tud adni a társadalomnak, aszerint keressen.

Ez új és állítom hogy nehezebb tudomány, mint önmagában az, hogy okosan és jól állapítsuk meg, mit kell kérni és követelni a munkásosztály számára.

Amióta munkásosztály van, azóta harccá a burzsoáziával az eszmék terén is. A burzsoázia előnyben • van ebben a harcban egy tekintetben: neki teljesen elegendő, ha a munkáról; nem gon

uralkodjanak. Éneikül nem lehet jól építeni és dolgozni.

Meggyőződésem szerint a szak- szervezeteknek attól a naptól kezdve, amikor a munkásmozgalom hajnalán vilúgrajöttek, egészen addig, amíg létezni fognak, feladatuk, hogy a munkások érdekében kérjenek és követeljenek. De

igen nagy különbség van aközött, hogy kitől kérünk és követelünk, hogy milyen társadalmi rendszerben él, kér és követel az a szakszervezet. Kérni lehet mindig, követelni is lehet, de ha igaz, akkor a szakszervezetekben is úgy kell gondolkodniuk az embereknek, mint az ország gazdáinak.

A kapitalistákkal szemben például a Horthy Magyarországon a szakszervezetekben elég volt az a tudomány, hogy: kérek és követelek és aki ezt gerincesen és rendszeresen csinálta, az jó szak- szervezeti funkcionárius volt. — Felfogásom szerint

dolkoznak, mert akkor már ő az ura az eszméknek. A munkásosztály érdeke viszont azt kívánja, hogy gondolkozzanak az emberek. Természetesen könnyebb nem gondolkozni, mint gondolkozni és ezért a mi munkánk nehezebb, mert az emberek tudatát kell meghódítani. De van a munkásosztálynak is egy előnye ebben a

Felmerült egy másik kérdés: rcnd.elkezzék-e különleges jogokkal a szakszervezeti tag? Mi hónapok óla harcolunk azért, hogy párttag sem rendelkezhetik különleges jogokkal. Tisztelem a szál: szer vezeti tradíciót, de úgy gondolom, a szakszervezeti tagság sem több, mint a párttagság.

A mi törvényeink szerint ebben az országban minden állampolgárnak jogegyenlősége van,

Ezt mi nem szeghetjük meg. Az állam csak egyformán biztos.t- hatja a jogokat, akár szervezett munkás valaki, akár nem. Ha ez másként lenne, holnap mindenki belépne a szakszervezetbe, cs az sokkal inkább hasonlítana a Mus- solini-féle korporációhoz, mint egy szakszervezethez. így tehál nem helyes. Mégis lehet valamit csinálni. Nyújtson a szakszervezet az ő saját eszközeiből valamit a tagjainak, amit más állampolgár nem élvez. Erre a mi alkotmányunk, a mi törvényeink lehetőséget nyúitanak.

Itt vita folyik arról, hogy . két, három, vagy négy évenként tartsanak-e kongresszust. Ha megkérdezek egy egyszerű munkást, hogy mikor legyen a kongresszus, biztosan azt mondja, hogy nem bánja ő, akárhány évenként, de aat csinálják, amit csinálni kell. Nézzék meg összes nagy szak- szervezeteinket: ahány éves a szakszervezet, körülbelül feleannyi kongresszust tartott, valamivel kevesebbet, mert a háború idején nem tudott kongresszust tartani. Régi.és jó tradíció, hogy a szakmai szervezetek kétévenként tartsanak kongresszust, nincs okunk, hogy ezt megbontsuk. (Helyeslés.)

A funkcionárius ne csak a funkcionárius fejével gondolkozzék, hanem figyelje a tömegek érzését és gondolatait, csak az a szakszervezet dolgozik jól, amely a kongreszszust, ha feladata megkívánja, akár minden évben összehívhatja,

Ma már nyugodtan mondhat-' juk, hogy

az emberek a munkásfiatalom mellett Tannak

Általában rend van nálunk, de azért az ellenforradalom után abból az általános lazaságból még visszamaradlak nem jó dolgok is. Dolgoznak az emberek, de még nem o.yan szorgalmasan, ahogyan a mi népünk dolgozni tud, ha akar és egy kicsit még többet danolunk, vigadunk mindenféle címen. Valami kis árnyalati igazításra Van tehát szükség.

Itt van például a nyugdíjasok ügye. Nem akarom az összes kérdéseket megvitatni, de egy körülményt vegyünk figyelembe: nálunk a felnőtt lakosság viszonylag igen nagy százaléka nyugdíjállományban van. El lehet határozni, ha akarjuk, hogy az ország lakosságának egyharmadát nyugdíjba helyezzük, ennek nincs semmi akadálya. Az országgyűlésen többségünk van, meg tudjuk szavazni, de gondolkozzunk. A lakosságnak minél nagyobb része van nyugállományban, törvényszerűen annál alacsonyabb színvonalon keil, hogy éljenek a munkában lévők és a nyugdíjasok is. Ugyanez a helyzet az életnívó felemelése tekintetében is. Sok nép dolgozik és harcol rajtunk kívül a szocializmusért. Mi nagyon büszkék vagyunk, hogy 1919-ben az első között harcoltunk érte, ez jó dolog. De ha az elmúlt négy évtizedet nézem, akkor azt látom, hogy a szovjet, a kínai, a román munkás is harcolt és a többi ország munkássága is. Ha mindent összevetnénk, harcot, vér- veszteséget, áldozatot, munkát a szovjet emberek harcával, vér- veszteségével, áldozatával, munkájával, akkor azt látnánk, hogy mi kevesebbet áldoztunk ugyan mint ők, mégis imitt-amott nagyobbak az igényeink.

Ami a perspektívát illeti, nincs félnivalónk. Az ügyek állatában jól állnak nemzetközi téren is. Előre fog menni a szocializmus ügye, meg a béke ügye is. Előre mennek a magyar szakszervezetek is.

A párt segíti a szakszervezetet, de a pártra és a szakszervezetre is vonatkozik, hogy a tömegekkel együtt kell haladni. Ne sajnálják a fáradságot! Ha kongresszusi előkészületről van szó, akkor amiatt,

———an«™»»

ha nem, akkor anélkül, de na- gyon-nagyon fontos, hogy együtt legyenek a dolgozókkal, sokat és nagy jn gyakran beszéljenek a dolgozók kérdéseiről. Egyetlen egy fájó dolgot ne fojtsanak bele az emberekbe, engedjék, hadd mondják eL Könnyebb a szívük, ha kimondhatják, anü fáj, ha látják* hogy tudnak a bajukról, la foglalkoznak velük, ha renoes rá- 'aszt kapnak. Nem hiszem, hogy van egyetlen egy olyan kérdés is, amelyről nyugodt ieikiismexeUeí — az igazság alapján — nem tudnánk a dolgozóknak kellő felvüá- sítást és útmutatást adni.

Szó esett arról, hogy az élet- színvonal emelésére most nincs lehetőség. A lehetőség elvileg, most is megvan, csak nincs realizálva.

Senki sem tud bennünket megakadáiyozi abban, hogy 10 vagy 20 százalékkal többet cs jobban dolgozzunk. Ebben az estben esetleg 10 vagy 20 százalékkal többet fordíthatunk a szociális juttatásokra.

Ki tarthat vissza bennünket et- tői? Ez csak akkor nem megy, ha nincs meg bennünk az eltökélt akarat és nem tudjuk a tömegeket magunkkal vinni.

Álljunk a talpunkra, vigyük a tömegeket

és mindjárt realizálni tudjuk azt* a lehetőséget, amit adott. Milyen lehetőség kell még a munkásosztálynak? Az ország gyönyörű, s táj szép, a föld termékeny, víz van, dolgozni lehet, az emberek szorgalmasak, szaktudásuk van. Mi kell még? Akarat kell. Dolgozzunk jobban és akkor gyorsabban fog menni a dolog. A múlt évben, is. januárban, februárban megjártuk. Mindenki abból indul ki, ami akkor volt. Hiába mondtuk, hogy nem lesz ez örökké így, ne azt a január vagy februárt tetve zz ék meg. Az év folyamán a fejlődés túlhaladta a tervünket. Ezt ebben az évben is meg kell csinálni. Ha így lesz, akkor ezt a nem realizált lehetőséget megteremtjük.

Meg fogják látni — öröm lesz nézni, milyen szépen halad előre a dolgozó nép. (Hosszantartó lelkes taps) ww— ■

Befejezte tanácskozását a szakszervezetek XIX. kongresszusa

A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának vasárnapi, b: fejező tanácskozásán megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, áüaro- min'szter és nagy tetszéssel fogadott beszédet is mondott a kongresszus előtt. Résztvett a vasárnapi tanácskozáson Biszku Béla Kiss Károly, Marosán György, a Politikai Bizottság tagjai.

Az előző két napi vitában elhangzott felszólalásra, javasla- tokra és kérdésekre Gáspár Sándor, a szaktanács főtitkára vá'a- szolt. Majd Vincze József a hatá- rozatszövegező bizottság elnöke, a határozati javaslathoz beérkezett módosító indítványokat összegezte.

Ezután a kongresszus titkos szavazással megválasztotta a szaktanács 139 rendes és 42 póttagját, ezenkívül a számvizsgáló bizottságot.

Az újonnan megválasztott szaktanács megtartotta alakuló ülését, Ezen a szaktanács elnökségét és a számvizsgáló bizottságot válaszú tották meg.

A szaktanács elnök* Somogyi Miklós, alelnöke Vas-Witteg Miklós, főtitkár Gáspár Sándor lett A számvizsgáló bizottság elnökei Harustyák József.

Ezután a kongresszus résztvevői békekiáltványt bocsátottak ki a dolgozókhoz.

hanem tovább erősödött

Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyagi eszközökkel, az alapvető termelési eszközökkel, a hadsereggel a munkás- osztály rendelkezik, de van még egy terület, ahol a munkásosztály hatalma még nem teljes és ez az emberek gondolkozása.

A reakciós burzsoáziának és az imperializmusnak, — mert ők is szereztek hasznos tapasztalatokat a magyarországi események során — most nem jut eszébe támadást szervezni és indítani a Magi ar Népköztársaság ellen — á ;z ,z 6 egyik hasznos tapasztalatuk. (Élénk derültség.) De nem ■mondtak le arról, hogy uralják a mi tömegeink egy részének gondolkozását, vagy nagy részének gondolkozását bizonyos kérdésekben.

Nekünk tehát rendszeresen, nagyon komolyan kell harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyverek meg az esztergapadok fölött, de az emberek gondolkozásában is a munkásosztály gondolatai, eszméi

ma a* a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók érdekében mii kell kérni, mit kell követelni, de azt is tudja, hogyan és honnan lehet azt megadni