Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

XV. ÉVFOLYAM, 53. SZÄM Ara 50 fillér 1938. MÁRCIUS 4, KEDD Egymás mellett K inek lehetett érdeke a múltban, hogy egy területen élő nemzetiségeket egymás ellen ingerelve örök nyugta­lanságot szítsanak? Kinek lehetett haszna abból, hogy a nemzetiségek elvesztek az egymás közötti harcban, s jószerével minden bajért egymásban keresték a bűnbakot? Hogyan? Hát ebből valakinek haszna származhatott? Mikszáth gyakran ir választásokról. Ha az oktalan, mindenki által ellenzett jelölt megválasztása már végképp elveszettnek látszott, akkor még mindig maradt egy kapu, amelyen keresztül a jelölt átcsúszhatott a mandátumhoz, vagy íőispánsághoz. Ez a kapu akként nyílt, hogy a tótokat, németeket, magyarokat összeugrasztották. Kévés volt a napszám? Nem akart aratni a magyar sze­gényparaszt fö'.desurának? Hívták a szegény tótokat, ruszi­nokat. A gabonát learatták, *s a harag se a földesúrra szállt. Volt kit gyűlölni: azt a másik szegényt, kinek nyo­mora még sötétebb, még kétségbeejtőbb volt. Amikor a Horthy-világ földbirtokosai, gyárosai már oly nagyot csavartak a dolgozó emberek munkaerején, hogy a nyugtalanságról már a legkisebb faluból is figyelmeztető jelentések eredtek útnak, s a csendőrségnek mind több dolga akadt, tennie kellett valamit a tőkének, hogy a szikrákból ne pattanjon ki a tűz. Kenyeret adtak az éheseknek? Felemel­ték a munkabért? Enyhítettek a szociális nyomoron? Nem, hiszen ez csökkentette volna a tőkés hasznát, növelte volna a rezsit. Sokkal olcsóbb és célravezetőbb volt mélyen elül­tetni a revizionista eszméket, s minden bajért nyomorért, or­szágos szegénységért okolni a szomszédos nemzeteket. Az iskolákban kezdték fertőzni a tapasztalatlan gyermeki lel­keket, s jónéhány korosztály emlékezhetik arra, hogy nem | minden siker nélkül. Jó példa lebegett a hazai tőkés vezetés 1 előtt: a fasizmus már bontogatta szárnyait, karmai ki-kivil- ! lantak. A faji gőg feltámasztása egyik legjobb eszköze volt az f uralkodó osztálynak arra, hogy a sovinizmust ébren tartsa, t Fasiszta mintára a német „Übermensch” után megszületett [ a fajmagyar. Az akkori gyermekek a „hédervári” labdajá­tékban nem szívesen vállalták a „csehlák”, az „oláh” szere­peket, s ez kétségtelen bizonyítéka volt a lélekmérgezés- ! nek. Minél nagyobb a fajgyűlölet, annál szétszórtabb a nép, az elnyomott munkások és parasztok tömege. S hogy így nem : lehetett haladás? Dehát akarhatott-e a kapitalista rend ha- ; haladást, amikor az elsősorban a termelés drágulását, a ha- ; szón csökkenését jelentette volna? Nem! Olcsó, még ol- = csóbb munkaerő kellett, a műveletlenségbe süllyesztett száz- ; ezrek kellettek a földekre, s a gyárakba. ; A szegény tót napszámos, aki saját urai mellett még a = kenyeret sem tudta családjának biztosítani, hálásan vitte ! haza a koncot, s a magyar kepések ellenszenvét. ; Ugyané módszerekkel dolgozott a román kapitalizmus is. = A különböző ajkú, de közös sorsú emberek egymás el- = len uszítása, ferde irányba terelte a munkások, szegénypa- j rasztok harcát az emberibb életért. Mérhetetlen nagy jelen- = tősége volt a kommunista pártok megalakulásának, annak, = hogy a két testvérnép, a román és a magyar közös harcot ' kezdett a sovinizmus ellen, s az igazi ellenség, a kapitaliz- = mus megsemmisítéséért. = Kádár elvtárs mondotta el, — hogy a riVagyar kormány- ’ és pártküldöttség visszatért a Román Népköztársaságból, — = a következő kedves epizódot: „...Az utolsó magyar állam- = polgár, akivel beszéltünk, egy kisfiú volt, egy magyar úttörő, C aki még utánunk szaladt, ide adott egy úttörő jelvényt és ' megkért minket, hogy ezt cseréljük ki számára egy román - úttörő jelvényével... Az utolsó román állampolgár, akivel beszéltem, egy 12 éves román pionír leány volt, aki a fiú részére átadta a kért jelvényt.” „Talán jelképes lehet ...” — mondotta Kádár elvtárs. Ügy érezzük, valóban jelkép is a két pionír jeivényváltá.sa. Tanúságtétele a gyermekeknek, annak a szellemnek, amely bevonult az iskolákba is, és győzelmesen hirdeti két testvéri nép eredményes harcát. Azt a harcot, amely most együtt ve­zeti népeinket a felemelkedés útján. Szorosan egymás mel­lett, mert haladni akar mind a kettő, s haladni csak így le­het. És szorosan a világ többi szocialista országa mellett, mert ez olyan erőt ad, amely nem ismer lehetetlent és bizo­nyossá teszi céljaink megvalósulását. A Nőnap előli: ÜNNEPI MUNKAVERSENY A FERMENTÁLÓBAN A nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat dolgozó nagyméretű munkaversenyt índí tottak a Nemzetközi Nőnap és ha­zánk felszabadulásának évfor­dulója alkalmából. A mechanikai és gépi fermentáló üzemek félté telei között igen fontos helyei foglal el a ,.Ne taposs a dohány- ra"-mozga!om kiszélesítése. — A dohánygyári assszonyok eredmé­nyeit lapunkban folyamatosan is­mertetjük. 131 dolgozó paraszt választotta az elmúlt héten a nagyüzemi gazdálkodást Az év elejétől hetenként nőtt az újbelépők száma, s most a megyei tanács szö­vetkezetpolitikai csoport­jának tájékoztatása szerint 1 hét alatt 131 szabolcsi dolgozó paraszt, 94 család­ból kérte felvételét a ter­melőszövetkezetek tagjai közé. Legtöbben a tiszalöki já­rás községeiben kérték, hogy a közgyűlés ele kerüljön ügyük. Az év elejétől — tehát 2 hónap a'att — megyénkben mór 1038 család és 1440 tag lépett a közös gazdál­kodás útjára. Bónis Bertalan dohánytermelési megbízott ko­rai kísérleti melegágyba veti a magot Kresz- nászki József pusztadobosi középparaszt udvarán. □ uŰDODOODGDDDDDDOODDOCXinDDDDÜDDDO□□□□□□□□□□□□ Egy évtizede a dolgozóké a Tisza vas vári Alkaloida Vegyészeti Gyár Versennyel iinnepiiti április t.-ét Tíz éve a dolgozóké a Tiszavasvári Alkaloida Gyár. Sok siker kísérte eddig munkájukat. Az üzemi tanács megvá­lasztása óta pedig a dolgozók meg inkább magukénak érzik a gyárat, azáltal is, hogy valóságos részesei lettek az üzemi vezetésnek. Ebből azonban az a kötelesség hárul rájuk, hogy még jobban és felelősségteljesebben dolgozzanak cs jobbing védjék a közös vagyont. A Lenin Kohászati Müvek felhívásához üzemi gyűlésen csatlakoztak a gyár dolgozói. A felhívás a társadalmi tu­lajdon fokozottabb védelmére, a tervek túlteljesítésére és a rentabilitás növelésére mozgósít. Az Alkaloida gyáriak is megszilárdítják az anyagkezelést cs a munkafegyelmet, job­ban vigyáznak a gépekre, a készülékekre, berendezésekre, és csökkentik az anyaghányadokat, az önköltséget. Továbbá az cv folyamán a kísérleti üzemben két gyógynövényből kezde­nek nagyhatású anyagokat előállítani választékuk, termelé­sük és exportjuk növelése céljából. Felszabadulásunk ünnepére, április 4-re az üzemrészek vállalásait összegezve felajánlást tett a vállalat, hogy a mun­kaversennyel a termelési és export tervet 4 százalékkal túl­teljesítik és a költségszinteket a múlt évihez viszonyítva 5.3 százalékkal csökkentik. Ez a vállalásuk az első negyedévre és az egész esztendőre vonatkozik. A Ä>AA>kAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAÄAAÄA AAAAAAM áAAAAAAAAA Még színesebbé és hatékonyabbá akarjuk tenni a népfront-moxgaimi munkát KOKAS FERENC MEGYEI TITKÁR NYILATKOZATA Szombaton délben a Hazafias Népfront me­gyei elnökségén megbe­szélést tartottak a já­rási titkárok. Az ülés után megkértük Kokas Ferenc elvtársat, rövi­den tájékoztasson ben­nünket a megbeszélés céljáról és a Hazafias Népfront-mozgalom idő­szerű feladatairól. — A járási tikárok­kal tartott megbeszélés során képet kap'unk a legidőszerűbb kérdést k végrehajtásának állásá­ról. Ismeret«, hogy március 15-ig ki kell egészíteni a járási és községi népfront-bizott- ságokah Ez a munka már korábba., megin­dult megyénkben és sok- helyen sik:rcsen végez­ték el a feladatot. Külö­nösen Csengcrújfalu és Nyirlugos községekben volt nagy a lelkesedés á népfront munka iránt, ahol a bizottságok kie­gészítését az országgyű­lési képviselő beszámo­lójával kötötték egybe. — Mit tesznek a köz­ségi tanácsok a népfront munka sikere érdeke- ben? — Ha erre a kérdésre nagyon őszintén akarok válaszolni, azt keli mon­danom, hogy a tanácsok segítése nagyon „tarka”. Vannak helyek — főleg a kisvárdai járásban — ahol a népfront mozga­lom a tanácsok segítésé­vel valóban tömegmoz­galommá fejlődött. A baktalórántházi járás­ban azonban éppen az ellenkezője tapasztalha­tó. De nem különb a helyzet Nyírtét köz­ségben sem. Ezen a he­lyeken úgy kezelik 9 községi tanácsok a nép­front-mozgalmat, hogy megint van egy „tömeg­szervezet” (!), és ezzr-l is több lett a feladatunk. Ezeknek szeretném tol­mácsolni a k’svárdai ta­nácselnök véleményét, aki úgy vélekedik, hogy a lakosság problé­máit éppen a mi mozgal­munk átfogó ereje által tudja sikeresebben meg­oldani. — Milyen elgondolá­saik vannak a munka megjavítására? — Ahogy túlleszünk a bizottságok kiegészíté­sén, megkezdjük a járá­si aktívahálózat kiépíté­sét. Erre annál is inkább szükség van, mert me­gyénkben sok helyen ta­lálkozunk olyan problé­mákkal, melyeket a köz­ségek egy maguk nem tudnak megoldani. Ba­kony községben például a dolgozó parasztok nem sajnálják az anyagi ál­dozatot sgm, hegy a gaz­dakör megindulhasson. Nekünk az a feladatunk, hogy hozzáértő szakem­berekkel lássuk el a gaz­daköröket, és ezzel is hozzájáruljunk paraszt­ságunk képzéséhez. Egyébként jelenleg a féléves feladattervek ki­dolgozásán fáradozunk, amelyet március 12-én vitat a megyei elnökség. Ebben sok színes ötlet, népszerű előadás foglal­tatik, amit a jóváhagyás után hozunk nyilvános­ságra. Torvünk az, hogy ebben a félévben még több békeszerető és a jobb életért munkálkod­ni kész embert kapcsol­junk be a mozgalomba. — Mit váx a holnai összeülő országos elnök­ségtől? — Nagy jelentőséget tulajdonítok az új mű­ködési irány kidolgozá­sának, amit ezen az ülé-' son hagy jóvá az elnök­ség. Meggyőződésem, hogy mind mi, mind a járási és községi bizott­ságok új erőt meríthet­nek majd ebből. — Március hónapban milyen nagyobb tervük van? — Ebben az évben március 15 ét az ország­ban mindenütt a Haza­fias Népfront bizottságok és a KISz-szervezstek irányításával ünnepel­jük. Mi már megtettük javaslatainkat a szabad­ságharc 110. évforduló­jának sikeres megün­neplésére és most már a járási és községi bizott­ságaink munkálkodnak a konkrét ünnepi prog­ram kidolgozásán. (A. S.) UUUUULJLJL-ILJUIL-ILJULJU:i-lt-JLJLJUlUJLjl_n_i Vetik a dohányt

Next

/
Thumbnails
Contents