Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

A Lottö c hell nyerőszámai: 6, 37, 41, 60, 79 XV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM Ära 50 fillér 1958. MÁRCIUS 22, SZOMBAT Hruscsov beszéde a Kremlben rendezett fogadáson i A magyar párt-és kormányküldöttség megkezdte berlini tárgyalásait MOSZKVA, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Vártja Központi Bizottságá­nak első titkára beszédet mon­dott a szovjet hadsereg repülő- mérnök akadémiáján most végzett hallgatók tiszteletére rendezett fogadáson. Egyebei: között kije­lentette: ma igen fejlett iparunk van, s a termelés minden ágában szakadatlanul emelkedik a mű­szaki színvonal. Ezen az alapon a Szovjetunió fegyveres erőinek fegyverzetében és egész mű­szaki felszerelésében mélyre­ható változások mentek és mennek végbe. Napjainkban kis­sé csökken a pilóta-kormányozta repülőgépek szerepe, s helyükbe a rakétarepülőgép, a rakéta-tech­nika lép. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjet­unió bonni nagykövete március 19-én átnyújtotta Konrád Aden­Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára ezután rámuta­tott: a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormány­nak legfőbb célja nem a háború, hanem a béke. „Síkra szállunk azért, hogy az államok kölcsönös kapcsolatainál: alapjává a békés együttélés elvei váljanak, hogy minden nemzetközi kérdést minden állam érdekeinek; figyelembevételével oldjunk meg. s hogy az államok közötti vitás kérdések megoldása fegyveres erő alkalmazása nélkül történjék. — Nem veszítjük el reményünket — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára, — hogy a nyugati államférfiak józan ész­ről tesznek majd tanúbizonysá­got." emlékirat, a szövetségi Kormán., elutasító, lényegében mélységesen negatív álláspontra helyezkedett a Berlin (MTI): A magyar párt­ós kormányküldöttség német ven­déglátóinak kíséretében a berlini Keleti-pályaudvarról csütörtökön a déli órákban szálláshelyére hajtatott. Ide történt megérke­zésük után Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és Heinrich Hau, Németország Szocialista Egység­pártja Politikai Bizottságénak tagja meglátogatta a magyar kül­döttség vezetőit. A kora délutáni órákban Wil­helm Pieck elnök fogadta dr. Münnich Ferencet, valamint Ma­rosán Györgyöt. A magyar ven­dégek örömüket fejeztek ki afö­lött, hogy találkozhattak a köz- társasági elnökkel. Grotewohl hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban hozzájárul a két ország baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez. A küldöttség tagjai ezután ko­szorút helyeztek el a német mun­kásmozgalom mártírjainak Ber- lin-Friedrichsfeldeben lévő emlék­Berlin (MTI): "Németország Szo­cialista Egységpártjának Központi Bizottsága és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya Ber­linben, a Minisztériumok Házá­ban csütörtökön este ünnepi foga­dást adott a magyar párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelentek a párt- és kormányküldöttség tag­jai, Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a miniszter- tanács elnökhelyettesei, a politi­kai és a társadalmi élet személyi­ségei, munkások, parasztok, a néphadsereg, a népi rendőrség tábornokai, tisztjei, diplomaták és újságírók. A fogadáson Otto Grotewohl, a művén, majd megkoszorúzták a második világháború szovjet hő­seinek Beiiín-Treptowban lévő emlékművét. A késő délutáni órákban Né­metország Szocialista Egységpárt­jának központjában, az Egység Házában, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnökének székhelyén megkez­dődtek a tárgyalások a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége között. A tárgyalások, amelyeken meg­vitatják a béke fenntartásáért íolytatptt közös harcnak, vala­mint a két ország és a két párt közti kapcsolatok kiszélesítésének és elmélyítésének kérdéseit, szí­vélyes légkörben folytak. A tár­gyalófelek teljesen egyetértettek a megbeszélt alapvető kérdések­ben. Bizottságokat állítottak fel, amelyeknek feladata, hogy az így kialakult egységes félfogás alap­ján tervezetet dolgozzanak ki a tárgyalásokat lezáró dekumentu­Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke pohárköszöntőt mondott. Kijelentette, hogy a két ország és a két párt képviselőinek jelenlegi találkozása az európai béke megszilárdítását, a békés, szocialista építés előrelendítését, s a két ország és a két párt ba­ráti kapcsolatainak elmélyítését szolgálja. — A magyar vendegek, mint barátok jönnek a barátok­hoz — mondotta- — A Német Demokratikus Köztársaság la­kossága és kormánya mély­séges rokonszenvvel figyeli a magyar nép ős kormánya si­keres erőfeszítéseit az ellen­forradalmi pusztítás-okozta károk felszámolása, a szocia­lista törvényesség további szi­lárdítása és a szocializmus felépítése érdekében. Otto Grotewohl végül a Ma- . gyár Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének, valamint a ma­gyar párt- és kormányküldöttség tagjainak egészségére ürítette po­harát. Ezt követően dr. Münnich Fe­renc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke mon­dott pohárköszöntőt. Bevezetőben köszönetét mondott a német kor­mánynak és népnek azért a segít­ségért, amelyet 1956 végén és 1957 elején az ellenforradalom pusztítása után nyújtott a magyar népnek. Az ellenforradalom­ütötte sebek azóta már jórészt be­gyógyultak, — mondotta, — hála a magyar nép, a magyar munkás- osztály erőfeszítéseinek. — A néphatalom ma erős és le­győzhetetlen. Az ellenforradalmat legyőztük. Továbbra is azon dol­gozunk, hogy emeljük a termelést és javítsuk a nép életszínvonalát, Azzal a szándékkal jöttünk a Német Demokratikus Köztár­saságba, hogy mindkét nép javát szolgáló eredményekre jussunk. A mai tárgyaláso­kon is bebizonyosodott, hogy a népeink érdekeit érintő kérdésekben teljes az egyet­értés közöttünk, együtt küz­dünk a békéért és a szocia­lizmus felépítéséért. Végül a magyar dolgozó nép szívélyes üdvözletét tolmácsolta a Német Demokratikus Köztársaság kormányának — és népének. _Poi harát a békére, a népek barátsá­gára, a történelem első német munkás-paraszt államára és an­nak vezetőire emelte. A fogadás rendkívül baráti ég szívélyes légkörben folyt le. fl nyíregyháziak tegnap megkoszorúzták Szamuely Tibor szülőházát Tegnap délután 5 órakor koszorút helyeztek el Szamuely Tibor Búza-téri szülőházának falára. Az emlékplakett előtt az üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozói és a város lakói rótták le kegyeletü­ket a mártírhalált halt hős forradalmár szülőházánál. Megjelentek a párt- és tömegszervezetek vezetői is és a város dolgozóinak ne­vében Ördög János elvtárs, a városi tanács titkára tartott emlé­kező ürnepi beszédet, majd koszorút helyezett el az emléktáblára. Az ünneplő tömeg figyelemmel hallgatta dr. Merényi Oszkár elv­társ visszaemlékező szavait, aki a Tanácsköztársaság idején aktí­van résztvett a munkásmozgalomban. A rövid bensőséges koszorúzáson résztvettek pirosnyakkendős úttörőink is: példaképül állítják maguk elé városunk szülöttét, aki életét is feláldozta az emberiség boldogulásáért, a szocializmus győ­zelméért. Az ő emléke új erőt ad munkásainknak, parasztjainknak és kis egyenruhás úttörőinknek is. Szovjet emlékirat a nyugatnémet kormányhoz makra. tinnepi fogadás Berlinben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére auer szövetségi kancellárnak a szovjet kormány emlékiratát, amely válasz a Német Szövetségi Köztársaság kormányának már­cius 15-i nyilatkozatára. Ebben a szövetségi kormány állást foglal a német kérdésnek a legmagasabb szintű találkozón való megtárgya­lása mellett. A szovjet kormány emlékirata rámutat arra, hogy minden olyan kísérlet, amely a német kérdést olyan formájában próbálja a csúcstalálkozó napi­rendjére felvétetni, ahogyan azt eddig a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya javasolta, csak akadályozhatja az ilyen értekezlet összehívását. A szovjet kormány emlékiratá­ban emlékeztet arra, hogy az ere­detileg meghatározott kérdéscso­port kiegészítéseképpen a szovjet kormány indítványozta az Egye­sült Államok és a többi nyugati hatalom kormányának, vegyék fel a csúcsértekezlet napirendjére a német békeszerződés előkészítésé­nek és megkötésének kérdését. — Sajnos, állapítja meg a szovjet német békeszerződés előkészíté­sére vonatkozó javaslattal szem­ben. A szovjet kormány ismét kije­lentette, hogy véleménye szerint az egész Németországra érvényes békeszerződés megkötéséhez a legcélszerűbb lehetőségeket azok a javaslatok nyújtják, amelyeke: a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya terjesztett elő a német államszövetség megalakí­tására. A szovjet kormány, mint az emlékű at meg jegyzi, szüksé­gesnek tartja, hogy a békeszerző­dés aláírására vonatkozólag Né­metország megfelelő képviseleté­ről olyan döntés intézkedjék amelyet a két német áliam meg­állapodásának eredményeképpen dolgoznak ki. A szovjet kormány elvárja, — hangoztatja az emlékirat, — hogy az NSZK kormánya a maga ré­széről lehetségesnek tartja építő hozzájárulását a legmagasabb szintű érteKezíet előkésztéséhez ás az értekezlet sikerének bizto­sításához. ünnepség Moszkvában a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából MOSZKVA, (MTI): Csütörtökön este Moszkvában ünnepséget ren­deztek a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen meg­jelent tíoicioczki János moszkvai nagykövet, s a nagykövetség sok munkatársa. l\ N. Feüoszejev professzor, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnöke megnyitójában hangsú­lyozta, a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának évfordulója fon íos dátum a magyar nép és a munkásmozgalom történetében. A szovjet emberek nagyra értékelik és soha sem felejtek azt a segít­ségei, amelyet a magyar munká­sok forradalmának győzelme je­lentett a rendkívül nehéz helyzet­ben lévő fiatal szovjet köztársaság számára. Ezután A. L. Narccsnyickij, a történettudományok doktora tar­tott előadást a Magyar Tanács­köztársaságról. Kijelentette, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának ha­tása az egész világ munkásmoz­galmában érezhető volt. Harminckilenc év után • • • Egyszerű szavak kellenének ehhez a kis íráshoz. De egy köszöntésről van szó és egy kitörölhetetlen, örökké élő, nagyszerű élményről. A megte­rített asztalsornál, az ünneplőbe bujtatott szoba csendjéből kap­ta szárnyra ezt az érzést a márciusi ko­raest, és befutotta az egész várost. És a 'ehér abroszos asztaloknál csaknem négy évtized előtti emlékek elevenedtek meg őszülő halántéké. öreg kommunisták aj­káról. Szállt a szó az emlékezetes napok­ról. tizenkilenc már­ciusának nyíregyházi eseményeiről. Sza­muely, Soltész Mi­hály harcostársai sze­mébe szívódott könny, ahogy az őket fel­váltó és álmaikat va- lóraváltó utódok mondtak szívből fa­kadó leöszöntéseket. Karasz Lajos elvtárs, a városi pártbizottság titkára kezdte a sort és a késő estébe nyú­ló emlékező összejö­vetelen szűnni nem akaró baráti, elvtársi üdvözlések követték egymást. Ott volt tegnapelőtt este a bensőséges fo- a -dóson Répánszki Mihály is. ö. az idős kommunista, aki har­minckilenc év előtt ugyancsak farkassze­met nézett az ellennel ,'í ma már nem lát­hatja ifjúkori álmai­nak megvalósulását. Elvesztette szemevilá­git, de arcának idő­húzta barázdái között megpihent a kellemes érzés vonása i*. É& beszélt, beszélt..* emlékeit keltette élet­re. Sajnálta, hogy ehhez a március­hoz 6 már csak a fe­hér bottal juthatott el, de így is megma- radt kommunistának. S ha a hang hullámáé, tudtára adták a szó értelmét, képzeletben újra kinyitotta sze­mét. Megnézte alko­tásainkat, eredmé­nyeinket, a fehér térí­tőn kitapogatta a megtöltött poharat, s a magasba emeltei „Szép életünkért fog­tunk fegyvert akkor fiaim, s most hadd kö­szönt síink bennete­ket.” S harminckilenc é« uíán összekoccantak a köszöntő poharak (— 8. *. —d

Next

/
Thumbnails
Contents