Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
1» tU'-1 MAUI AKOKS/.AI 1958. MÁRCIUS 2i, PÉNTEK Mint hírt adtunk róla, a Minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot fogadott el az országos takarékossági mozgalomról. A Minisztertanács határozata most jelent meg a Határozaton Tárában. A határozat' szerint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány — a népgazdaság 1958. cvi tervében előirt leiadatok megvalósítása és a gazdasági munka hatékonyságának emelése céljából — szükségesnek tartja, hogy a takarékosság a szocializmus építésének eddigieknél jobban alkalmazott módszerévé váljon a népgazdaság egész területén. Ezért a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elhatározza, hogy országos takarékossági mozgalmat indít. A takarékossági mozgalom irányelvei Az országos takarékossági mozgalom fő feladata — mondja a határozat — a párt és a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek; az életszínvonal stabilizálásának, illetőleg az ország gazdasági erejével arányban álló szerény emelésének és a népgazdaság távlati fejlesztéseinek segítése. A takarékossági mozgalom eredményeként olyan közvéleményt kell kialakítani, amely elítéli ci társadalmi úton is megakadályozza a pazarlást, a közvagyon herdálását, a feor- lupriót, a fegyelmezetlenséget és lazaságokat. A takarékossági mozgalom sikeréhez átgondolt, konkrét intézkedésekre van szü.wsíg. A takarékossági mozgalom segítse valóra váltani: aj azokat a tennivalókat, amelyek végrehajtása mindenekelőtt a központi szervekre (Minisztertanács.. Gazdasági Bizottság. Országos Tervhivatal, minisztériumok és egyéb központi gazA forradalmi intinkás-paraszt kormány határozata az országos takarékossági mozgalom irányelveiről és intézkedési tervéről claségi írányítószervek) ha:u.nak. b) azokat a tennivalókat, amelyeket a vállaiaívezeíés és a vállalatok dolgozói jó munkájukkal, központi intézkedések nélkül maguk is képesek megoldani. c) a lakosság minden tagja, apraja-nagyja egyéni takarékoskodását. A takarékossági mozgalmat mind, a központi szervekben, mind a vállalatoknál, illetőleg a közvéleményben csak hosszú ideig tartó, rendszeres, szívós munka viheti sikerre. A tervgazdálkodás jellegéből következik, . hogy a takarékos- sági mozgalom nem válhat a népgazdasági terv célkitűzéseitől eltérő külön tervvé, ellenkezőleg a mozgalomból következő intézkedések a népgazdasági tervben meghatározott és azokkal összhangban álló feladatok megvalósítását keil elősegítsék. A takarékossági mozgalmat elsősorban azokra a feladatokra kell irány.tani, amelyek az ország külkereskedelmi helyzetét javítják, U hát az importanyagokkal és általában a devizakiadásokkal való takarékosságra és a kivitel gazdaságosságának fokozására. Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a takarékossági mozgalom és a megva' ósí tandó intézkedések ne járjanak káros kihatással. A takarékossági intézkedések nem csökkenthetik a tervekben előirányzott életszínvonalat. A költségcsökkentés és ezen belül az anyagtaka- rékosság nem járhat a termékek minőségének romlásával, a választék szűkítésével. A takarékossági mozgalom intézkedési terve A határozat a továbbiakban a központilag kidolgozandó, illetve végrehajtandó intézkedésekkel foglalkozik. A takarékos gazdálkodás biztosítása céljából szigorú állami fegyelemre van szükség. A határozat ezért kötelezi az Országos Tervhivatal elnökét és a minisztereket, hogy a leghatározottabban lépjenek fel minden tervszerűtlenséggel szemben és vegyék elejét annak, hogy az anyagi eszközökkel való gazdálkodásban, . a terv túlteljesítésével keletkezett anyag- és árutöbbletek elosztásában, a beruházások megvalósításában megsértsék a tervgazdálkodás szabályait. A határozat foglalkozik a takarékosság anyagi ösztönzésével. Ezt szolgálja mindenekelőtt a nyereségrészesedés rendszere. Meg kell vizsgálni milyen módon lehet a minisztériumokat, vállalatokat érdekeltté tenni az impoitmegtakarításban. Olyan esetekben, amikor a jelenleg importált, de Magyar- országon gazdaságosan gyártható anyagok, félkésztermékek sib. gyártása jelenleg a vállalatoknak nem kifizetődő, biztosítani kell a vállalatok anyagi érdekeltségét. Javaslatokat keil kidolgozni a vállalati készletek helyes alakulását segítő anyagi ösztönzés különböző módszereire ( a forgókészletek kamatterheinek lényeges emelése, célprémiumok stb.). Ki kell dolgozni a beruházók, a tervezők és a kivitelezők anyagi érdekeltségének olyan rendszerét, amely segíti a beruházások gazdaságosságának fokozását. A takarékossági mozgalom legfontosabb néhány célkitűzésének előmozdítására a miniszterek tűzzenek ki nyilvános pályázatokat. ‘ Áz ország külkereskedelmi mérlegének javítása céljából rendkívül fontos az importanyagokkal való takarékosság. A népgazdasági tervvel szemben mintegy 30—50 millió forint értékű importcsókkentést keli elérni. Takarékosabban kell gazdálkodni a készletekkel. Ki kell dolgozni a vállalati készletátcsopcrtosítás és csökkentés lehetőségeit, és a takarékos készletgazdálkodás feladatait a kereskedelemben. Meg kell valósítani a beruházások tervezésének, elbírálásának és megvalósításának olyan új, bürokrácia- mentes rendszerét, amely biztosítja a gazdaságosság elvének érvényesülését, a koncentrálást, a befejezetlen állomány csökkentését. A beruházások befejezetlen állo- máliyár ak hasznosítására minisztériumonként felül kell vizsgálni a befejezetlen állomány építkezési tételeit. Az iparisazgatóságek és iparvállalatok a munka jobb megszervezésével biztosítsák a oeíeje- zetlen beruházások féloema- racVt épületeinek — szükség esetén az eredeti céltól eltérő —új célra történő hasznosítását és az üzemterületek felszabadítását új gépek elhelyezésére. Rendkívül fontos feladat a munkafegyelem megszilárdítása, » termelő és nem termelő dolgozók létszám- arányának további javítása és a bérfegyelem legszigorúbb betartása. Ezekben a kérdésekben új országos intézkedés kiadására nincs szükség. Jelentős megtakarítást kell elérni a költségvetési szervek kiadásainál. A pénzügyminiszternek javaslatot kell készíteni olyan takarékossági feladattervekre, amelyek hévén a költségvetési szervek az előirányzattal szemben további megtakarításokat érhetnek ei. Különös figyelmet kell szentelni a költségvetés devizajellegű kiadásaira (külföldi utazások, napidíjak stb.). Meg kell tiltani, hogy egyes helyi szervek különféle rendezvényekre, utazásokra a vállalatok pénzeszközeit vegyék igénybe. A vállalatok reprezentációs jellegű kiadásainak keretét az észszerű takarékosság szemelőtt tartásával újból szabályozni kell. A társadalmi tulajdon fokozott védelmére — a közvélemény formálása mellett — szükségesek bizonyos központi adminisztratív jellegű intézkedések is. Az Energia Kormánybizottság készítsen jelentést az energiatakarékosság céljaira biztosított beruházási eszközök felhasználására és az energiatakarékosság fokozására. Ki kell dolgozni az építési költségcsökkentés és az építési munkaerő- és gápgazdálkodás megjavításának előfeltételeit, különös tekintettel az építkezések meggyorsítására, az új technológia széleskörű elterjesztésére, a tervezési költségek csökkentésére és az építőipar állami irányításának szervezeti kérdéseire. Tervet kell készíteni a vasúti kocsipark és más szállítóeszközök hatékonyabb és gazdaságosabb kihasználására. Felül kell vizsgálni a hulladékok és melléktermékek begyűjtésének jelenlegi helyzetét, a tartós csomagolóanyagokkal való gazdálkodást. A lakosság számára kényelmesebbé és kedveltebbé kell tenni felesleges pénzeszközeik takarékban való elhelyezését. Meg kell vizsgálni milyen magas értékű tartós fogyasztási cikkekben — és mikor — lehetséges előtakarékossággal egybekötött részletfizetési akciót szervezni p-lt hajdanában Tímáron,' ebben I a Tisza-parti falucskában egy I szolgalegény és a felesege. ök *■“" voltak Bodnár bácsi szülei. Ha jó kedvük volt, teleturbékol- rák a házat, ha bánat gyötörte valamelyiket, vigasztalták egymást. Ügy éltek, mint két gerlice: békességben, megértéssel. Egy dolog azonban mégis aggasztotta mindkettőjüket, de erről bem szóltak egymásnak. A hajdani szolgalegény többször észrevette, hogy gond emészti feleségét. Életpárja viszont azt tapasztalta, hogy búskomor a férje. Munka után, amikor az este hazavetette az urát, nem szólt semmit, csak leült a pattogó tűz mellé, kezébe fektette a fejét és gondolkodott. Mindkettőjüket ugyanaz a gond marra. De nem mertek egymásnak rejtett vágyaikról beszélni. Nem volt gyermekük, bár az idő egyre múlott felettük cs akár a pókháló, úgy szőtté be ezüst szálakkal hajukat az idő. A szolgalegény attól félt, hogy ugyanolyan sors várna gyermekére, mint reá és asszonyára. Nagyon szere'ett volna gyermeket. A feleségét is ez a titkos vágy emésztette, emiatt könnyekkel áztatta párnáját éjszakánként. Teltek, múltak az alázatosságot termő, csak morzsákat és keserűséget ajándékozó esztendők, amikor végre fink született. M eleg ágyban ringatták, óvták, babusgatták. Gyorsan múltak az évek fölötte. A fiúcska növekedett, erősödött. Fölcsepere- dett. Apja tanította, nevelte, sokat beszélt neki a szolgalegények sorsáról. Az egyik alkalommal így fordult fiához: — Meglásd, elérkezik az idő, amikor letörlik a keserűség könnyét az emberek orcáról.Ha megéred, harcolj te is, hogy utódaid az élet napfényéből merítlirssé- nek erőt a további munkához;'' Tizenhét esztendős múlt, amikor a kis falu fölött lágyultak a szabadság első csillagai. Jött a hír, hogy a vörösök a falu alatt vannak és szorítják az intervenciós csapatokat. Elekor az ö,reg így szólt fiához: — Gyuri fiam, elérkezett az idő... Mozgolódott a szegénység. Kezükbe vették a vezetést. Az egykori szolgale- gényt direktóriumi tagnak választották. Gyuri fia pedig eltűnt az egyik hajnalon. Hiába keresték, nem találták. Még sötét volt, amikor keresztültörtettek •ársaival együtt a cserjésen és jelentkeztek a vöröskatonáknál. A fiatal György civilben közéjük állt és megmutatta, merre vannak az ellenség csapatai. Puskát adtak kezébe és a vörös csillagos katonákkal harcolt. A túlerővel szemben azonban hiába volt a viaskodás, a bátor- 1 ság ... A vörösök a Tiszán át menekültek Zalkodra. A csendőrség elől hiába bujkáltak Gyuriék I az erdőben napokon át — megtudták, hogy a faluból kik segítettek a vörüskatenáknak és kifüstölték őket az erdőből. — Amiért így viselkedtél most átúszol a folyón és visszahozod a csónakokat, amelyekkel a vörösök elmeneküllek — mondta Gyurinak az egyik fehér tiszt. Két vendégoldalra deszkát erősítettek. Gyuri ráhasalt cs kezével szelte a vizet a folj-ó hátán. Megérkezett a túlsó partra és beleveszett a cserjésbe. Ott maradt a vöröskatonákkal. Több napi bujkálás után azonban szétoszlottak. Ekkor Gyuri egy éjszaka hazaosont Hiába rejtették el. rátaláltak, Megkíno-*- (ák kegyetlenül. Huszonöt botot mértek rá, mégsem tört meg, egy nevet sem vallott be. Sötét esztendők következtek ezután. Szemmel tartották, ügyelték minden lépését, bár jó ideig úgy tűnt, hogy a községházán elfeledték a régi dolgokat. Ám egy napon á főbíró, Vatamán Dezső és két kakastollas pribék, váratlanul beállítottak Bodnár Gyuriékhoz. — Házkutatást tartunk — mordult rá az egyik. Tessék — mutatott körül a szobában a szolgalegény fia, akinek ekkor már két gyermeke volt. — Adja elő a marxista könyveket! — Itt vannak — mutatott az asztalra Az értékesebb könyveket azonban jól elrejtette. — Na, gyerünk — bökte meg oldalát a puskatussal az egyik csendőr. A szolgalegény fia a bölcsőre emelte tekintetét, ahonnan gyereksírás hallatszott. Mintha ezt jajgatta volna: ,,Ne hagyj itt! Mi lesz velfm?'’ De hiába, mennie kellett. Nagyobbik fia o't állt megszeppenve a szoha sarkában. — Visszajövök, kisfiam — szólt az apa és búcsút intett. Rájuk zárta az ajtót. A két gyerek magában maradt. Frlesége távol volt. Nem is tudott férje elhurcolásáról. Kint bilincs csordult és a két kakae- ^ollas kíséretében elindult a községházéra Bodnár György. Az emberek megrettenve nézték, amint felemlít fejjel, egyenes testtartással és büszkén lépdelt a szuronyok között. Innen vonaton szállították •— mint valami rablógyilkost — Rakamazra . s • kukás tollasok birodalmába. Megkezdődött a vallatás, amely huszonnégy órán át tartott. — Hogyan történt a szervezkedés? — kérdezte tőle a parancsnok. — Nem szervezkedtünk. — Nem igaz! — ordított a csendőr. — Aidtor 1919-ben miért harcolt együtt a vörösökkel?! — A barátaimnak tartottam őket —- válaszolta határozottan. P ofon csattant, összerúgdostak. ketten élőiről, ketten hátulról, de Bodnár hallgatott, mint a sír. — Olvastad-e ezt a könyvet? — dugott az orra elé egy marxista könyvet a vallató. — Bár tanultam volna — válaszolta) .— Valid be, mert agyonütünk — ordítottál! rá. Néma maradt, ezért újra kínzás következett. Rudat dugtak megkötözött lábai és kezei közé, a rudat két székre tették. Ott himbálódzott a rúgásoktól lehetetlenül, gyötrődve, verítékezve. Tizenöt pere telt így el. Gyuri mégis hallgatott. — Remélem, megtanultad, hogy tilós a szervezkedés! Így jársz, ha rajtakapunk! Nem válaszolt. De amikor kiván- szorgott az ajtón a szabad levegőre, így gondolkodott: — Bitangok! Azt hittétek, kiveritek belőlem a szabadság eszméjét? Nem. soha! Még inkább belém vertétek... Bodnár György büszkén, felemelt tejjel ment végig Tímáron, úgy, mint amikor vitték a csendőrök. Vasárnap ünneplőt öltött magára. Kiállt délelőtt a templom elé, hogy mindenki lássa keménységét, eltökéltségét. Olyan volt. mint egy büszke tölgy. Tekintete azt sugározta a többi/ szenvedőnek: felvirrad még egvSzer a szabadság csillaga! C— s. K. —) TÍMÁR! EMLÉK
