Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
1958. MÁRCIUS 21, PÉNTEK RELETM.AGYARORSZAG TÜRÄN ISTVÁN: ÉVFORDULÓRA (Egy éve bontott zászlót a KISZ) dl kikantoit zászló (Liadaimaian Lobog,... t Évfordulói jegyzetek Űri bitangok láncait nyögte, S vonszolta sorsát munkás és paraszt, Vérharmat gyöngye hullt minden rögre, És mormolt a száj hangtalan panaszt, Robotolt a kéz kérges tenyérrel, A derék sajgóit, s némán tűrt tovább — De az ész lázadt! Tűrte elégszer Népünk a tőke tépő vasfogát. ... Bilincset tömi kélt harcos csapat, Fiatal szívek riadót vertek: Messze, Keleten tűzvirag fakad, S napfényre virrad minden rab nemzet! Kibontott zászló vezette őket, S vártak reájuk győzelmes csaták:,, Ajkuk dalolta nyíló jövőnek Egekre zengő, szárnyaló dalát. Börtön sötétje, bitók árnyéka Szította bennük új harcok lángját. És — hogy vak éjben ét jenek célba — Lobogva égtek rőtszínű fáklyák. ★ Múltak az évek. Csillagos szárnyon Régvárt-bíborán jött a Szabadság: (Valóság lett a szép, merész álom) Láttuk beérni elhintett magját, Messzire csendült győzelmi ének. Tűzpiros zászló volt a záloga: Prédája gyűlölt zsarnoki kénynek Hazánkban többé nem leszünk soha! Bányák és gyárak hirdették büszkén: Születni készül új történelem, S magasba törő kémények füstjén Túl — traktor szántott széles földeken ... De szélvész támadt fekete őszön, És vér patakzott szürke köveken: Múlt jött, hogy jelent s jövőt legyőzzön, S agyat és szivet próbára tegyen. Láttuk elesni legjobbjainkat, S mikor már úgy tűnt, minden elveszett — Kegyetlen próbán sokan megingtak —, IIű barát nyújtott megmentő kezet. ★ Zord, fagyó« tél jött a szomjas őszre, S mi tavaszt vártunk, nagy, szent ébredést, Hogy erőt töltsön a csüggedökbe, És földjeinken ringjon dús vetés. ti.S a zászló újra ott leng az élen: Követik harcos ifjak ezrei..; (Nem hull a porba, bárha sötéten Múlt szörnyű rémé jön kísérteni!) Országot vednek messze, a végen: Kezükben fegyver, bizton célt talál, Szívükben ott él bevésve mélyen Egy nép szerelme, * jöhet száz halál! •...Zengő gyárakban gépek dohognak: Zúgják az Élet örök himnuszát. Kinyílva int már felénk a Holnap, S menetel útján, nézd az ifjúság! M intha csak tegnap lett volna... Olyan rövidnek tűnik az eltelt háromszázhatvanöt nap. Pedig éppen a negyedik évszakra szökken a naptár azóta, hagy Budapesten az ErkeJ-színházban és több vidéki helyen zászlót bontott a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Éppen ma egy éve .,. Azon a napon megyénkben is talpra- álltak fiatalságunk legjobbjai. Emlékezzünk csak egy klcsitl Tavaly márciusban aggódtunk: mi lesz ifjúságunkkal? Mikor talál már révbe az ellenforradalom ir'án magára hagyott, vezetés, összefogás nélküli ifjúságunk? Az üzemekben, hivatalokban, falvakban és az iskolapadokban egyaránt káosz uralkodott. Egységes ifjúsági szervezet? Még a merészebb Fatalok is csak titkon gondoltak ilyenre. És megyénk ifjúsága nagyon hiányolta már a kiutat A termelés, a népgazdaság lassan, lassan normális mederbe terelődött. Megkezdődött a küzdelem az életért, a holnapért. Cs ekkor a Tizenkilenc emlékeit felelevenítő fiatalok újra zászlót bontottak. Nem véletlenül március 21-cn. Ez a dátum bős kommunisták emlékét Idézte — az ellenforradalom után talán a leghat- hatósabbaa. Szamuely, Soltész Mihály utódai is emlékeztek itt Nyíregyházán egy év elölt, azon a napon. És cselekedtek. A helyflr- sági tiszti klub nagytermében elhangzott a régen várt jelszó: Együtt, közösen a szocialista hazáért. Nem volt könnyű az út ezen az egy éven át. Azt a fiatalságot kellett egységbe tömöríteni, amelyet 1956 októberében megtévesztettek és a jobb élet felé vezető útról tereltek le az elleuforradalmárok. Gimnazistákkal kellett elbeszélgetni, esztergályos fiatalokkal és gépíró lányokkal, traktorosokkal és markot szedő vidéki- lányokkal szót érteni. De sikerült. Es -bár a több tízezres Nyíregyházán ta* valy meg csupán 350—100 fiatal tömörült) a kibontott zászló alá és a feladatok* programok kidolgozása sem volt — nem is lehetett — a legtökéletesebb, olyan, amilyennek azt elképzelték a húzódezóki fiataljaink többsége azonban egyre John ban bekapcsolódott a szervezet munkájába. Ma már 65 városi szervezet műkő-, dik a megye székhelyén — két cs félezer taggal. S most kiüöoös büszkeség töltlicti oj kiszistiinkat. hogy az egy éves évfordu- lón már jelentős eredményeket is felmutathatnak. Több üzemben — 53-as Aköv,v fűtőbáz, 110. sz. MTH iskola — » íuunKa- verseny, a takarékosság és a társadalmi tulajdon védelme terén kimagasló teljesít* menyeket értek el fiataljaink. És új tér* veket szőnek, új feladatokat tűznek ina«* guk elé. Talán éppen ezen a napon fogadják meg a baktai fiatalok, hogy meg* valósítják mindazt, amiért a gyilkosok golyója kioltotta tizenkilenc kommunista életét a fehér terror idején Baktalóráot- házán. De emlékeznek és még magasabbra emelik a kibontott zászlót megyénk, valamennyi községében, üzemében ón hivatalában. Kevés ez a kis írás ünnepi emlékezésként. Nagyobb terjedelmet érdemelne* ha mindazt meg akarnánk örökíteni* amire gondolt és amit érzett az a kétszáz fiatal, aki tegnap résztvett a nyíregyházi nagyaktíván. Hallgatták a beszámolót én arcukra, tekintetükre a jóleső érzés vonásai ültek. Ünnepeltek, és ígéretét tettek. Megígérték, hogy az egy éve lobog« -zászlót örökké a magasban tartják. Kitüntetcssk a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39, évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából a munkásmozgalomban kifejtett többévtizedes tevékenységük elismeréséül a Munka Vörös Zászló' Érdemrendje kitüntetést adományozta: Szilágyi Dezsőnek, az' MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztály vezetőjének, a Munka Érdemrend kitüntetést Jakab Rudolf nyugdíjasnál!, Jackwert Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány titkársága munkatársának, Spiesz József nyugdíjasnak, Matejka Jánosné nyugdíjasnak, Kelen Józsefné nyugdíjasnak, Kill Elek nyugdíjasnak, Székely Lajos nyugdíjasnak, Ács Vilma nyugdíjasnak, Tóth László nyugdíjasnak és Paksi Józ6eí nyugdíjasnak. A kitüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál! titkára csütörtökön délben az Országház épületében nyújtotta át. A kitüntetések átadásakor jelen volt Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizettságának tagjai, Olt Károly, a Minisztertanács titkárságának vezetője és Bárd András, a munkás- mozgalom régi harcosa. A kitüntetettek nevében Spiesz József mondott köszönetét. VALAHOL Salgótarján környékén, fenn a hegyeken áll egy fekete, mohos sziklatömb. Az érkezőnek már messziről feltűnik, mert őrködni látszik a vidéken. Máskülönben közönséges kőtömb, amit valaha feltolt a vulkánikus erő és oszlopszerűre faragott a viszontagságos idő. E sziklaoszlop alatt egyszer egy turista-társaság heverészett. A hegymászók közt volt egy régész is, aki a pihenőt arra használta fel, hogy sorra végigkopogtatta a hozzáférhető kőzetet. Amint gyanútlanul így kopogtat, egyszer csak lehámlik az említett sziklaoszlop oldaláról a fonnyadt moha és elébe tűnik egy ötágú csillag. Látni lehetett, hogy évtizedek óta ott van, hogy egykor valami cseppet sem kőforgácsolásra alkalmas eszközzel vésték azt oda. A hozzáértő jártas szem még azt is felfedte, hogy az egykori vésnök ereje nagyon fogytán lehetett, amikor e hátramaradt művének megörökítésén dolgozott. A régész valami nagy titkot sejtett. Hozzá is fogott a kutatáshoz. Régi iratokból, könyvekből és hadtörténelmi feljegyzések közül annyit kivett, hogy a szikla akut 1910-ben frontvonal húzódott, de a csillagra vonatkozóan egy betű utalást sem talált. Már-már felhagyott minden reménnyel, amikor előkerült néhány katona neve, azokéi közül, akik a szikla-környéki harcokban résztvettek. Felkereste sorra e mégöszült embereket, de eredményre még ez sem vezetett. Már csak epv ember volt hátra, egy szótlanságáról híres nyugdíjas vasgyári kovács. Elment hát ehhez az emberhez és elmondta, hogy ml járatban van. — Fiam, magának nagy szerencséje van.i. — Hogy-hogy? —csillant fel a régész szeme. — Azért fiam, mert arról e csillagról csak kát ember tudott. Az egyik már tizenöt esztendeje lent pihen, mert agyonverték a csendőrök, a másik pedig én vagyok ... Én is gyengécske vagyok már, örülök, hogy elmondhatom, legalább megmarad a későbbi kornak is ... mert amit el fogok mondani, megérdemli, hogy fennmaradjon... Az öreg így beszélte el a hűség sziklájának történetet. A SZIKLA ALATT vonult valamikor egy kis görbe út. Ezen az ufacskán portyázgalott egy, szakasz vöröskatona. A hegyek felől nem lehetett támadást várni, de az üt hegyekbe vesző vége felől annál inkább. Ezt. tudták a vöröskatonái:. A vörösegy- ség parancsnoka azt mondja egyszer az ember-inek: — Elvtársai:, világos, hogy valami készül, jó volna, ka e szikla platt felállítanánk egy géppuskát. Jó magasan van, nagy, csapást lehetne onnan mérni a fehérekre. A katonák helyeseltek. — Én nem jelölök ki senkit — mondta a parancsnok —. mert nem bizonyos, hogy akik oda felmennek, támadás esetén le is tudnak onnan jönni. így hát jelentkezőkre van szükségem. Kisvártatva jelentkezett három harcos. Mind a három vasgyári munkás volt. Így került fel egy géppuska e szikla alatti néhány négyszög- öles kis füves térségre. Eltelt két-három nap, de a géppuska, békében várt. Nem jelentkezett ellenség a szikla alatti úton. Égy hajnalon azonban arra figyelt fel a három ember, hogy cseh fehérgárdisták fordulnak be az útkanyarvlatnál. Először csak néhányon jöttek, majd szakasz szakasz után, százai század mögött. — Hadd jöjjenek, csak akkor lövünk, ha a zöm ideér — mondta a géppuska irányzója, egy Kovák nevű vörőskaióna. Igenám, de a csehek is, meglátták a szikiit. Jó volna oda felküldeni egy géppuskát, hogy biztosítsa a vonulásukat — gondolták. Mutogattak is fölfelé. Néhány katona egy fransia gépfegyverrel meg is indul', hogy tüzelőállást foglal e szikla alatt. Hiába, nem lehet tovább várni, lőni kell. NOVAK MEGIRÁNYOZTA az alant. vonuló egység tanácskozó tiszti csoportját. —>• A munkáshatalomért — mondta és megnyomta a fegyver elsütő billentyűjét. A géppuska megszólalt, hosszú sorozatok csapiak az alant állókra. Egy jnllanat, és öt-hat aranygalléros felrengett a porban. Utána a szűk úton megszorult egységekre irányította a fegyvert. Vágtak a sorozatok, akár a tüzes ostor. Hulltak a cseh feliérgárdisiák. höröglek, jajgattak a sebesültek. Egy jó félóra is eltelt, mire magukhoz tértek a fehértisztek. Nagynahezen rendbeszedték a megtépázott egységeket és rohamot vezényeltek a szikla alatt kelepelő géppuska ellen. Már magasan volt a nap, de a fehérek még nem jutottak felénél feljebb a szikla alatti meredélynek. Dél is elérkezett, de akkorra csak a kétharmad útját tették meg. Útjukon tíz és húsz halott, százra menő sebesült mutatta, hogy kemény legények vannak odafent a gép- puslia mellett. Elhagyta a delelőt a nap, ekkor már alig volt lőszer. Most- már nem is lőttek a géppuskából csak rillcán, inkább a karabélyt használták. Volt néhány kézigránát is, de azt majd az ellenség végső rohamánál szándékoztak az alant rohamozok közé vetni. Délután három óra felé már csak egy harcos küzdött odafent, az irányzó. Novák vöröskatona, vasgyári munkás. Ritkán lőtt, de a fehérek nem mértél: lúize- ledni. Attól tartottak, hogy ha mozdulnak, rájuk zúdul a rettentő géppuskatűz. Óvatosam kúsztak, vártak, hátha megunja a várakozást odafent az a gép* puskás. De Novák vöröskatoivt bírta türelemmel, pedig több sebből vérzett, az ereje is fos gyoit, többször rájött a szédülés. — Ó, csak a végső rohamnál legyek erős, hogy a grináiolMt-u —- sóhajtozott. NÉGY ÓRA UTÁN a. fehér-* tisztek megunták a várakozásé és rohamot vezényeltek. A csehek felugráltak és czökclve, köz- ben lövöldözve közeledtek. No* vák leadott néhány fektető soro- zatot, aztán lőszer hiányában várt, várt, hogy dobótávolságm érjen a rohamozok zöme. A gránátok egymás után robbantak, mindig ott, ahol a legkevésbé várták, ahol a legtöbben csoportosultak. A gránátok kö* túl az utolsó a már veszélytől nem tartó, újra összccsoporto* sült tisztek közé hullt. Novák vöröskatona irányzó é.* két társa helytállt... Egy hét múlva kerültek » szikla alatti útra vöröskalonákt Ekkor a három hős harcostársat. fölmentek a sziklához. Ott találták a három vörös* katonát vérbafagyva, holtan 6» mögöttük a sziklán az ötágú csillagot. Szuronnyal véste oda halál előtti perceiben egy fogyó erejű ember. A szikla azóta is áll és a bevésett csillag minden eljövendő nemzedéknek hirdeti: aki népéhez hűséges, az halhatatlan. (— bőg —)
