Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

KELETIM AOYARORSZÁG 1958. FEBRUÁR 18, KEDD •» \1 ég tartotta magát a télies idő. amikor néhány nappal ez­előtt ellátogattunk ide. megyénk­nek ebbe a távoli járási székhe­lyére, hogy számot adjunk: ho­gyan fejlődik ez a község, hogyan élnek, dolgoznak lakói. Nem könnyű feleletet adni erre a sok színből szövődött kérdésre. S azért vettünk néhány dolgot a fényképezőgép lencséje elé, mert ez megközelítően válaszol. Fehérgyarmat. Sok vihart látott és megélt község, amelyre azt is mondhatjuk már: kisváros. Lakói ugyanis annak tartják. S néni ér­demtelenül, hiszen egyre nagyobb lélegzetet vett a szabadság leve­gőjéből, egyre tágabb terét kapa­rintotta meg a lehetőségeknek a lakosság. Mi volt a múltban? Hát, erre nemigen válaszolt senki dicséröen. Almos és sáros községecskéröl be­szélnek a feljegyzések. s , arról szólnak az idősebbek is. hogy a csendet csak a szatmári dzsentrik duhaj mulatozása, no meg az éjt nappallá tévő béres hangos sóha­ja. kifakadása törte meg. (Mennyit tudnának erről beszélni az egy­kori csendőrlaktanya szobái!) A sötét Szatmár egyik eldugott fészke volt ez a nagyközség. De tizenkét esztendő alatt szédítő gyorsasággal indult el az építés útján. S utolérte, elhagyta a fej­lettebb járási székhelyeket is. A tervek korszerű üzlethálózatot, külsőben és belül is nagyszerű Művelődési Házat, az ország egyik legújabbtípusú gabonatárházát, malmát ajándékozták a gyarma­tiaknak. A dolgozó parasztok jól­működő termelőszövetkezetet ala­kítottak, amelyben évről-évre megtalálják számításukat. Mit várnak még? Azt mondják, nemsokára kórház is segíti az egészségvédelem, a gyógyítás mun­káját. De ami már megvan, az sem lebecsülendő. A sütödében ízletes, fehér cipó készül, s reggelenként megjelenik a meggypiros nagy szállítókocsi, amellyel hamarosan a legtávolabbi üzletekbe is eljut­tatják a kenyeret, süteményt. No, de hadd mutassa be olda­lunk azokat a legfontosabbakat, amire: méltán büszkék a fehér- gyarmatiak, a járás, a megye la­kói! Irány a határ! Kricsán György, a fehérgyar­mati járás ifjúsági szövetségének titkára. Nem most kezdte ezt a munkát, s igen jó érzékkel — megértéssel — foglalkozik a fa­lusi fiatalság ezernyi kérdései­vel. Ennek is köszönheti, hogy már jól ismerik őt .járásszerte. Ha feltűnik motorjával, hamaro­A fiatalok barátja san sokan veszik körül, tanácsot kérnek, javasolnak. Kricsán elv­társnak nagy része van abban, hogy a KISZ tagjai mind több fiatalt tudnak maguk köré szer­vezni. A politikai nevelő munka, tói elválaszthatatlan a kulturális, tudományos tennivaló. Jól tudjá ezt a járási KISZ titkár s esté­ket szervez, ahol a szórakozás mellett a legidőszerűbb esemé­nyekkel, a község, a járás ha­gyományaival is megismerked­nek a fiatalok. Méltán illeti jó munkájáért di­cséret Kricsán elvtársi. Koncz István elvtárs, a fehérgyarmati • gépállomás trak­torosa javítja gépét. Utána: irány a zsaroiyáni határ! Életelemem a gyógyítás. . . sároltam, amivel mái1 négy éve járok. Hogy bírom-e a munkát? — Megszoktam, hogy tgy éjjel négyszer-ötször keltenek fel és naponta 60—80 betegem van. — Igaz. ez a szám azért is ilyen nagy, mert az emberek ma már a legkisebb betegséggel .sem maiadnak orvos nélkül. Persze mi mindenkin szívesen segí­tünk. — S hogyan látja, megbecsü­lik -e a falusi orvost? — Nagy a fejlődés az egész­ségügyben. Amit én fejlüdtein, az is óriási. Az e'őbb említett 8 foghúzóval szemben ma már röntgenem van, kocsim, s én nyugodtan mondom: könnyű a munkám. Még sokkal könnyebb lesz, ha megépül itt Gyarmaton is a kórház. A tizet ísemmel meg vagyok e'égedve. az anya­giakra egyáltalán nem panasz­kod hátom ... Teljesen megváltoztak az egészségügyi viszonyok. Én jól ismerem ezt a járást. 30 eszten­dő alatt volt hozzá időm. hogy a betegségekkel, a beteg prob­lémáival foglalkozzam. Akkori­ban egy év alatt 60—70 malá- riást is kezeltem, de nagyon di­vatos vo’t és sok áldozatot sze­dett a tuberkulózis. Mit tehet­tünk Volna ellene? Ma egészen mások a társa­dalmi viszonyok. Éz nyilván érezteti hatását az egészségügy­nél, hisz a legtöbb embernek már van mibői gyógyítania ma­gát, a. lakosság túlnyomó része pedig SZTK-tag. Rendelkezésre állnak a kórhazak, szanatóriu­mok, gyógyüdülők. Hát ha fiatalos vagyok, ezért vagyok az, mert. nekem élet­elemem a gyógyítás... Fehérgyarmati rendelőjében találkoztunk dr. Höf'fer Ferenc­cel. Arca, beszéde íiatalos, s nem árulja el, hogy 30 éve kezdte meg ezt a nemes hiva­tást. — Pedig 29 évet egy helyen, Ti- szabecsen töltöttem, — mondja. Előttem senkisem vállalkozott arra, hogy az egyetem után az ország egyik legtávolabbi, félre­eső zugában dolgozzon. — Egy kerékpárral, egy or­vosi táskával és nyolc fogházé­val kezdtem, 1028-ban — foly­tatja — 28 kilométert tettem meg a penyigei állomástól az egyik novemberi napon félcipő­ben, bokán felüli sárban. Azidő- ben \fix-állást csak nagy pro­tekcióval lehetett kapni. A be­tegeimnek — mondanom sem kell — nem volt pénzük orvos­ra. 10 évig róttam az utakat, amíg egy ócska. 75 köbcentimé­teres motort vehettem. Most viszont Moszkvicsot vá­Johh a lakosságnak, jobb a dolgosoknak amióta új múlom dolgozik Bo választék, figyelmes kiszolgálás. Ezért is sokan ke­resik fel a fehérgyarmati áruházát. Szöveg: Kopka János Képek: Hammel József] Az elmúlt év augusztus 20-án indult a megye legkorszerűbb vil- lanymáimában a munka. Ahogy a dolgozók mondják, még 50 kilo­méterről is felkeresik ezt a nagyszerű létesítményt a dolgozó pa­rasztok, mert kivé,ló minőségű fehér lisztet őröl. Az új malom pneumatikus eljárással dolgozik, s így jóvá; ke­vesebb energiát fogyaszt, mint a másodrendű malmok. A létesít­mény 3 millió forintps beruházással épült meg, s egyetlen nap alatt 2 vagon lisztet, is képes termelni. Németh Károly molnár nagyon örül a tágas, világos munka­helynek. ■ — Három évet húztam le a másik, rozoga malomban — mond­ja. — Ott mentek el. a fogaim — teszi hozzá, s arról beszél, hogy .a kettőt, össze sem lehet hasonlítani. Aztán az üzemvezető is szól néhány szót: — Nemrég jártak it‘a debreceni minőségvizsgáló intézet munka-' társai. Ilyet még nem,láttak, azt mondták. A kenyérliszt olyan, mint a selyem, a nullás olyan, mint a bársony. llő a választék, nagy a kereslet

Next

/
Thumbnails
Contents