Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

1958. FEBRUAR 18, REDO keletmagtarorszáo 21 Farkas Kálmán: rßúsztál emberek Fiatalokról — fiataloknak j Taggyűlés a Zrínyi Ilona leánygimnázium n. AZ ÉVVÉGI KÖZGYŰLÉST november 20-ra hirdették meg. A csomozóban jöttek össze az emberek. Az év jó volt, pénzben sem volt hiány, de a hangulat mégis nyomott volt. Valami ló­gott a levegőben. Valami, amit még sokan nem láttak, csak éreztek.' Ahogy a pajta megtelt, rögtön Lipcsei József kért szót. Arca borostás és gyűrött volt, szemei alatt s2arkalábak tanyáz­tak. — Emberek — kezdte akadozó hangon. — Lenne egy bejelen­tésem. Lemondok az elnöki tiszt­ségről. Válasszon a közgyűlés ói vezetőt. Az emberek arcán meglepődés tükröződött. Számítottak már rá. hogy Lipcsei körül kitör a vihar, de arra, hogy jómaga harangozza be a lemondását, még álmukban sem gondolták. Az első percek furcsa meg­rökönyödése után általános hangzavar támadt A tagok he­lyükről felállva vitatkoztak, hangoskodtak. Főleg az asszo­nyok voltak elemükben . EGY HANG túlsüvítette a zűrzavart: „Válasszuk meg Né­meth Imrét elnöknek”. Mások rálicitáltak: „Jobb elnök lesz Nagy Gábor”. A csoport többi része meg amellett kardosko­dott, hogy az öreg Selymes vál­lalja a vezetést A vita a késő éjszakába nyúlt de sehogysem jutottak dűlőre. Még másnap is valósággal forrt pezsgett a szövetkezet. A rend felbomlott, az emberek szana­szét széledte-k. Híre ment a do­lognak a környéken is és a Fáe- itanya körül ráadásul a nagy­hangú pusztaiak tűntek fel. Elő­ször csak a sürgést-forgást mé­regették, de aztán egyre hango­sabbak lettek. — Mi az, ti még mindig Itt »enyvédték? — tették fel a kér­dést a bentlevőknek. — Hát nem tudjátok, milyen hír van? Kádár lemondott és jönnek az ENSZ-csapatok! Vége most már a kódisok világának. Jobb lesz, ha ti is szeditek a sátorfát! TÖTH ANDRÁS és a többiek zavartan néztek össze. Se elnök, se rend és ráadásul, még ezek is így beszélnek. Mit tegyünk? — dugták össze a fejüket. — A városból nem jön senki, még a járásból sem. A rádió meg a múlt héten romlott el. Harmadnap aztán újból meg­kezdődött a bomlás. Elöljáró­ban csak az ingatagok szeleitek el, később mások is kifelé ka­csintgattak. Selymes István kezdett nyug­talankodni. Akárcsak 1953-ban. ismét belülről rágta valami. — Hej, ennek a feie se tréfa — harapta meg a nyelve hegyét. Ha itt megindulnak az emberek, az isten se tudja, mi lesz. Szét­hordanak mindent, állatot, jó­szágot, terményt, talán még az épületeket is. ÉS AMIRE GONDOLT, az — sajnos — beteljesedett. Kezdték kötélre kapni a jószágot, a mag­tára jtót meg éjszaka törték fel. Az emberekben felülkerekedett a kapzsiság. Azt vitték, amit láttak. Még a jövevények is dézsmálok lettek, pedig csak odacsapódtak a közöshöz. Ekkor robogott be az öreg Selymes István csak úgy, kis- kabátban, átvágva a már dérle­pett tarlón. Arca feldúlt volt. Valami paksamétát lobogtatott a kezében, ősz haját homlokára csapta a novemberi szél, tekin­tetében villámok kergetőztek. Eltolta magától az udvaron kó- szálókat és bezúgott egyenesen a volt elnök szobájába. Most nem félt még az ördögtől sem. A szobában vagy húszán vi­tatkoztak. Selymes elébűk állt: — Hát térjetek észre, cimbo­rák ! Nem látjátok, mi' megy itt? Teli vagyunk hazugsággal, rossz hírrel, s valahogy a szívünk sincs rendben. Itt árulás történt. Értsétek meg, árulás!!! NAGY GÁBOR az öreg elébe ugrott. Vastag, napszítta nyakán kidagadtak az erek. — Ne papoljon itt István bá­tyám — kezdte ellenségesen. — Itt csak a kilépők tanyáz­hatnak — kontrázta meg a mindig lustának tartott Bana Imre. Selymes István egyszerre olyan lett, mint akit leforráztak. Rop­pant haragja valahogy alábbha­gyott. — Megint csalódottnak érezte magát. Hitt a cimborák­ban, és ime, azok újból megbo­londultak. Nem jött szó az aj­kára, Mit tehetett, sarkonfor- dult, kilépet t a fagyot csiholó délutánba, de reményét még így megverten, tehetetlenül sem adta fel. Estére azzal állt elő a felesé­ge, hogy nézze már meg, mi van Jóskáékkal. AZ ÖREG VÁLASZ helyett fejébe nyomta kalapját és neki­vágott a sötét pusztának. Jós- káékhoz szinte ajtóstól zúdult be. A vő szobájában fáradt pet­róleumlámpa égett és csodák- csodája, még idegen is volt a házban. Az öreg Selymes mind­járt megismerte a látogatót. A járási küldött tanyázott ott a családdal négyesben. — Ejnye, mit keres ez itt? — morfondírozott magában az öreg. Hisz Jóska kilépett! Cso­dálkozásra azok ketten mégis a szövetkezetről beszéltek. Épp a járási előadón volt a sor: aki lemondóan legyintett: — Sajnos, a téesz tagsága ki­mondta a feloszlást. Harmincán még a régi belépési nyilatkoza­tukat is széttépték. — Csak harmincán? — vá­gott hirtelen közbe az öreg. Amazok meglepetve néztek rá. — Mit mond apám? —; bá­mult az öreg arcába Jóska. — Csak azt mondom, ha har­mincán mennek, nem oszlik fel a szövetkezet. — Hogyhogy nem? — kaptak fel egyszerre mindketten a le­jüket. — Csak úgy — nézett vissza rájuk Selymes és belülről mo­solyogni kezdett. DE AZ IGAZI hadde’.had még csak ezután jött. Fástanyán to­vább forrt a világ. Hiába jöt­tek most már a járástól is, hiába kurtölte szét a rádió a biztató híreket, a szövetkezet mellett csak néhányan marad­KlSZ-szervezetében Érdekes és értékes előadás volt február 4-én a Zrínyi Ilona leánygimnáziumban — a KISZ-taggyűlés keretében —, melyet Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei Titkára tartott az 3945 előtti ifjúság életéről. Orosz elvtórs beszélt az ifjúság nehézségei­ről, arról, hogy milyen nehezen jutott egy szegény szülő gyermeke ahhoz, hogy tanulhasson. A mi ifjúságunk nem ismeri jól a múltat, sok mindent készen kap, s mégis gyakran kövecelőznek. Orosz elvtárs előadása után két szülő, Berki Gyuláné és Dnicza Jánoson beszélt saját ifjúságáról. Elmondották, hogy milyen nehéz volt nekik, mennyit kellett már 10—12 éves korukban is küzdeniök e megélhetésért. Ezután Somogyi Gyuláné elvtársnő beszélt arról, hogy ő Amerikában is járt és tudja, hogy mit kellett ott dolgoznia a megélhetésért. Sokat tanult ifjúságunk ebből az előadásból. A je­lenlévő többi iskolai KISZ tagjaival együtt sok mindent megtud­tunk a régi ifjúság életéből. Nagyon örülünk, hogy nekünk már nem az a sorsunk. Ezt úgy háláljuk meg legjobban, ha munkánkat’ itt, az iskolában rendesen elvégezzük s hűséges dolgozói leszünk népi államunknak. Szilágyi Erzsébet KISZ vezetőségi tag. Nyíregyháza. Az első lépések reskényi Ilona tanítónő nagy szor­galommal tanított, szép sikert ara­tott. A műsor után táncmulatság volt, ami szintén jól sikerült. Ennél az eredménynél azonban nem akarunk megállni. Mind poli­tikai, mind kulturális téren to­vább neveljük az ifjúságot. PÖSÁN ZOLTÁN KISZ. vezetőségi tag.' ugyanannyi területre — és az, hogy a jelenlegi szántótraktor uk; mellé vesznek egy univerzál gé*; pet összességében azt mutatja.': hogy a növénytermelésükben nem“ torpantak meg, hanem tovább haladnak a belterjesség magasabb fokára. A szövetkezet már évek. óta vetésforgó szerint gazdálko­dik. Kisebb eltérésektől elte­kintve a javított norfolki négyes szerint dolgoznak. Hosszabb ide­jű vetésforgókra az ő jó álla­potban lévő morzsalékos, Számos- menti talajukon nincs szükség. Állatállományukat elsősorban minőségileg fejlesztik habár számszerint is lesz növeke­dés. Jelenleg 11 darab tehenük van, amit az év végére 20 darab­ra növelnek, úgy hogy a kormány által nyújtott kedvezményes akció keretében vásárolnak kiváló fajta­törzset. Sertéstenyésztésük eddig a mangalicán alapult. Most meg­teremtették az igényesebb fehér hússertés tenyésztésének a feltéte­leit. Ez év tavaszán nagyobb te­rületen vetnek borsót és mód van arra is, hogy a legutóbbi kor­mányhatározat nyomán soványte­jet kapj anale vissza a süldőneve­Arntcrmcícs terén léshez. Tizenkét darab fehér hús­sertés már meg is érkezett. A mangalica tenyésztésével sem hagynak fel, 22 darab anyakoca, továbbra is tenyésztésben marad. A lovak számát már mondhatni a minimálisra csökkentették, öt pál­ló van a szövetkezetben, minden munkacsapatra egy pár esik. Az állattenyésztésükről sem lehet mást elmondani, csak azt, hogy jó irányban haladnak, annyi meg­jegyzéssel, hogy a barom fiten vesz­tessel még ki kellene egészíteni ezt a szépen fejlődő gazdaságot. osztott természetbeni juttatás után kelljen a 10 százalékos jöve­delem adót fizetni, sokkal jobban •járnak, ha pénzben osztanak tob-, bet. mert így csak 5 százalékos aa adókulcs. Az árutermelés zömét az állata tenyésztés adja. Most hízik 59 da­rab sertés. Az év végéig 100 darab hízót értékesítenek. Az év máso­dik felében 20 darab szarvasmar- hót is hízóba fognak. Meg van te­hát az alap ahhoz, hogy a 10 csa- ládot. akit nemrégen vettek ma­guk közé, ha kevés is a földjük,, foglalkoztatni tudják, méghozzá úgy, hogy a tavalyi 44 forintos) munkaegység járandósággal szem-j ben az idén 52 forintot érjen egy* munkaegység. Csikós Balázs* iMerre tart a tunyogmatoicsi Szabadság \ Hajnala TSz gazdálkodása? a szövetkezet 3 éves terve szerint 100 hold lesz az almásuk • Ennyi gyümölcsöshöz sok istálló- ! trágyára van szükség, a szántó- íföldjükre nem jut csak 5—6-ik t esztendőben, ezért is vetnek sok ► lóherét és használnak sok műtrá­► gyát. 1957-ben 302 mázsát hasz­► náltak vegyes műtrágyát, ez mint- regy 90 kilós holdankénti felhasz- [ nálást jelentett. Ez évben 632 [mázsát használnak fel, majdnem [két mázsát holdanként. Élnek a [kormány által nyújtott kedvez- [ménnyeL [ A növénytermelés szerkezeti [alakulása, a műtrágya rr.cgkétsze- [rezése, a több tag — mondhatni [szintén mutatkozik fejlődés. Rizs, i [alma és a szerződött cukorrépa ki- : [vételével terményt nem számíta- < [nak eladni. [ Ezt két dologgal okolják: ke- [nyérgabonából annyit termelnek, [hogy a nagyszámú tagságnak ke- E nyernek kell, egyéb terményeket ‘ [pedig feletetve értékesítenek. Ter- [vezik, hogy a cukorrépa után jéró {cukorjuttatást sem adják ki mind {munkaegységre, mert nincs szük- 'ség annyi cukorra a tagságnak. [Egy munkaegységre 50 dekánál • többet nem adnak. Az almát eddig [megszabták két kilóban munka­egységenként, most azt tervezik, [hogy csak szükséglet szerint ősz­it arak abból is. Így az áruérteké- [sites mennyisége növekedhet. Azt ».akarják, hogy minél kevesebb ki­dat, őszre pedig meg 20 toldat, összesen ez évben már 70 holdra növekszik a gyümölcsös terüle­tük. 1960-ra ‘{{Folytatás az 1. oldalról.) *-♦hold 2—4 éves almásuk van. Ez 2 év tavaszán telepítenek 10 hol­♦ ’J A kiskállói KISZ-szervezet 1958. r {január 2-án alakult meg 31 taggal. $ ;? Megalakulása óta még nem sok t 2 idő telt el. De ezalatt a rövid idő v '♦alatt is bebizonyította, hogy élet- ’2 képes. r ( Műsoros estét terveztünk. A ta- . gok nagy lelkesedéssel fogadták az ajánlatot. Fáradságos munka után v február 9-én nagy sikerre] mu­tatkoztunk be. A műsor, amit Ke- ■ ■■■—— tak. A többiek meg további hordták, leltározták és kótya-1 vetyélték a drága, sok-sok verí-i tékkel szerzett holmit. Köztük« volt Lipcsei Jóska is. Egy nap-« pa! előbb - még a járási kikül-j döttnek bólogatott, most raegj mintha a becsülete is kapca-« rongy lenne. Az öreg csak úgy, fülheggyel j tudakolta meg ezt a hírt. Nemi akart hinni senkinek. Hogy azi én vöm is ott lenne? Elször-j nyűlködve, dobogó szívvel te-j kintett ki a novemberi sivár-j ságba. Aztán iajbít, kalapot ke-j rített és — ki tudja már ha-3 nyadszor — ismét a szövetke-j zet felé vette az irányt. MIKOR A RÉGI mezsgyén« végig-kerékpározott, egyszerre 1 körülrajzolták az emberek. Nemi voltak azok már se elevenek.« se hóttak, szemükben gyűlölet? és idegesség vibrált. — Jár a vércse, mi?! — tá-2 madt rá egyenesen a saját veje.2 Selymes agyában lobot vetett? az indult. Egyszerre összefutott? előtte a világ, még a pajták és? a házak is szana-szét dobált? gyufás skatulyák lettek. ? — Hát így állunk? — nyögte? és tekintetét a földre ejtette. 1 Körülötte a gyűrű még szo-j rosabbra zárult. i Öklök, bunkósbotok emel-j •kedtek a magasba. És — nicsak,? nicsak — még Jóska is kezetJ emelt rá. Aztán foga között? szűrte a szót: ♦ — Menjen innen apám, vágyj nem tudom, mi lesz...! — Hogy menjek? Én-e? Alii? annyi jót tettem veled, aki mégí szántottam is, vetettem is ne-? ked?! j — Menjen hát.a! | — De miért? — Hogy . miért? Ne kérdezze j maga azt! Mi nem akarunkS most szövetkezetét! Érti most? már?! Hát menjen! Lóduljon!!3 A HELYZET egyre feszültebb j lett. A nagy hangzavarra még aj távolabb szöszmötölők is köze-? lebb jöttek. Köztük Német Gá-j bor, Szabó István, az öregScly-1 mes régi cseléd cimborái. Most meg azok vitték a szót.? Németh roppant ökle a levegőbe? emelkedett, J — „Mit akartok az öreggel?? Hát azt hiszitek, most már csak? ti szónokolhattok? A többiek-? nek meg kuss, és kuss a szövet-í kezelnek is? Nos erről még bs-1 szálgetünk egy kicsit! Mert rab-* lás az, amit itt megy. Igazat van az öreg Selymesnek. Vagy? mentsük meg, ami még meg-J maradt, vagy mehetünk ismét? földet túrni 4 holdon, 2 soványt lóval, vagy két girhes tehénnel!? Nos még csak ez kellett aj tűzre. A hangulat még parázs-? lóbb lett. Az emberek két rész-? re szakadlak. Szitkok röpköd-? tek a levegőben. Vasvillával fe-5 nyegették meg a józanabbakat.j S a kavargó boly szemmel lát-j hatóan egyre inkább leszámo-í lásra készülődött. ÍGY NÉZTEK farkasszemetj egymással, mikor Lipcsei Jóska j hirtelen bicskát rántott. Utána J — se szó, se beszéd — nekiron-' tott az öregnek. Egy pillanat és ki tudja mi történik... Ekkori léptek közbe Németh Gá-j borék. — Lefogták, meg-j fékezték az árulót. Aztán azl öreg mellé csapódtak. Kísértik,« védték mii csak veszélyt se,-? tettek... Ay tatjuk.)«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents