Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

A GYARMATI RENDSZER SZÉTESÉSE — A SZAKTANÁCS l’Lf.SE — VASÁRNAPI LEVÉL — MŰVELŐDÉS — FORRADA­LOM VENEZUELÁBAN XV. ÉVFOLYAM. 23. SZÁM Ara 60 fillér 1958. FEBRUÁR 2. VASARNAf A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságáról 1957-ben Az 1957 év kezdetén igen súlyos gazdasági helyzetben volt az or­szág. Az ellenforradalom — fő­képpen az 1956. éwégi és az 1957 éveleji terméskiesés révén — közel 20 milliárdos kárt okozolt az ország gazdasági életében is. A népgazdaság álló és forgóeszkö­zeiben mintegy 2.5 milliárd forint kár keletkezett. Az ipari termelés — az idényjellegű élelmiszeripar nélkül számítva — 1956 novem­berben 10%-a, decemberben 24%-a volt 1956 első 9 havi álla­gának. Súlyosbította a helyzetet. Rogy 1956-ban kedvezőtlenebb volt a mezőgazdasági termelés, mint az előző években. Mindezek következményeképpen 1956 évben a nemzeti jövedelem — változat­lan árakon számítva — közel 10 milliárd forinttal, 11 százalékkal volt kevesebb, mint 1955-ben. Az egészségtelenül megnöveke­dett vásárlások folytán a keres­kedelmi készletek nagymértékben csökkentek, — a lakosság vásár­lóereje azonban nem csökkent: egyrészt mert 1956 november és decemberben az el nem végzett munkáért is kifizetésre kerültek a munkabérek és rendkívüli jut­tatások, és másrészt mert a pa­rasztság a kőtelező beadás eltör­lése révén nagyobb jövedelemhez jutott. Mivel a termelés és a be­hozatal a szükséges utánpótlást nem biztosította, az árualap és a vásárlóalap közöt‘i egyensúly bi­zonytalanná vált. Ezt az egyesúlyt csak a Szovjetuni és a többi baráti országok által nyújtott gyors áru- szállítások révén sikerült biz'ásí­tani. Ugyancsak a baráti országok és elsősorban a Szovjetunió tet­ték lehetővé ipari nyersanyagok és üzemanyagok szánkásával a termelés emelését és ezzel a ter­melés és a fogyasztás közötti egyensúly tartós megszilárdítását, az infláció elkerülését. A népgazdaság fejlődését, a la­kosság anyagi, valamint kulturá­lis szükségletei kielégítésének mértékét 1957-ben a következő fontosabb adatok jellemzik. Ipar, építőipar 1957-ben az állami ipar egy napra jutó termelése az év má­sodik negyedében elérte és a ne­gyedik negyedévben 17%-al meg­haladta az 1955 év napi átlag'* termelését. 1957 év egészét te­kintve az állami ipar 11 százalék­kal termelt többet, mint 1956-ban és két százalékkal többet, mint 1955-ben. Az 1957 évi egy napra jutó termelés három százalékkal kevesebb volt, mint 1956 első 9 hónapjának napi átlagos terme­lése. Az állami ipar 1957 évi ter­melési tervét 10 százalékkal túl­teljesítette. Az állami iparon belül legna­gyobb mértékben a könnyűipar termelése nőtt: a könnyűipar 1957-ben 26 százalékkal termelt többet, mint 195G-ban és 2 száza­lékkal többet, mint 1955-ben Az élelmiszeripar termelése 6 száza­lékkal volt több, mint 1956-bao és 1 százalékkal több, mint 1955- ben. A nehézipar 1957-ben az. 1956 évinél 9 százalékkal, az 1955 évinél egy százalékkal ter­melt többet. Nagyobb mértékben nőtt a szö­vetkezeti ipar- és a magánkisipar termelése. Az egész ipar terme­lése 1957-ben 17 százalékkal ha­ladta meg az 1956 évit és 6 szá­zalékkal volt több, mint 1955-ben. 1957-ben a fontosabb cikkek termelése a következőképpen ala­kult: 1955. ér százalékban Szén 95 Kőolaj 42 Villamoscnergia 100 Acél 84 Hengeréit termékek 101 Autóbusz 73 Tehergépkocsi 82 Csúcseszterga 117 Motorkerékpár 213 Rádió 129 N itrogénműtrágya 132 Tégla 1)6 Cement 84 I’amutszüvet 89 Gyapjúszövet 93 Kötöttáru 126 Bórcipő 106 Vaj 107 Csontos nyersliús 113 Cukor 121 Sör 116 Az 1957. évi adatokat célsze­rűbb az 1955. éviekkel összeha­sonlítani, minthogy az előző évi — az 1956-os adatok éppen az évvégi termeléskiesés következté­ben nem nyújtanak helyes ösz- szehasonlítási alapot. Az 1857. évi termelési tervet az ipar a legtöbb cikkből jelentősen túlteljesítette. A széntermelés növelésére a kormány számos intézkedést tett. A szénbányászati dolgozók átlag­keresete az átlagosnál jóval na­gyobb mértékben nőtt, rendkívül kedvezményeket nyújtottak a szénbányászati dolgozóknak a la­kásépítés, az iparctkKellátás stb. terén. Azvintézkedásek hatására a bányászok száma és ezzel együtt a széntermelés hónapról-hónapra nőtt, az éves tervet 4 százalékkal túlteljesítették. A napi átlagos széntermelés azonban még no­vemberben is, — amikor a ter­melés az évi legmagasabb szintet érte el — egy százalékkal keve­sebb volt. . mint 1956 első 9 hó- i apjának átlagában. A nehéziparon belül elsősorban azoknak az ágazatok.ián a ter­melés« nőtt meg, amelyek na­gy óbb mértékben gyártottak fo­gyasztást cikkeket. A gépipar 1957-ben 0 százalékkal tot melt többet, mint 1956-ban és 1 száza­lékkal többet, mint 1955-ben. A Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá tartozó vál u ntok — annalc ellenére, hogy teljes termelésük 11 százalékkal csök­kent — 1957 negyedévi átlagá­ban 15 százalékkal több fogyasz­tási cikket adtak át a belkeres­kedelemnek, mint 195G első há­romnegyedév átlagában. Jelentős mennyiségben gyár­tott a gépipar olyan termé­keket (elektromos hűtőszek­rény, televíziós készülék stb.), amelyeket korábban egyálta­lán nem, vagy csak jelenték­telen mennyiségben állítottak elő. Az építőanyagipar 1957-ben több égetett téglát, húzott üve­get gyártott, mint 1956-ban. Az égetett mész és a cserép terme­lése nem érte el az 1955. évi színvonalat. Az építőanyagiparon belül legnagyobb mértékben a? épületelungyártás termelése emel kedett: vasbetcngerendából 63 százalékkal többet gyártottak, mint 1956-ban 4s csaknem két­szeresét az 1955. évi mennyiség­nek. A nehézipar legfontosabb ága­zatai közül legnagyobb volt a ter­melés emelkedése a vegyiparban: 1956-hoz képest 21 százalékkal. 1955-höz képest 17 százalékkal nőtt a termelés. 1957-ben benzinből 61 szaza- lékkal, gázolajból 38 száza­lékkal, marónátronból 12 szá­zalékkal, kénsavból 13 száza­lékkal többet, nitrogénműtrá­gyából 15 százalékkal keve­sebbet termeltek, mint 1956- ban. A borsodi vegyikombinát úlebi- üzemzavar következtében 1957- hen sem termelt szómoltev: mennyiségű műtrágyát. A gyógy­szergyárak 1957-ben mintegy 3t százalékkal termeltek többet, mint 1956-ban. A 'könnyűipar valamennyi fon­tosabb ágazatának termelése már 1957 első negyedévének végén megközelítette, májusában meg­haladta az 1953 első 9 havának átlagos termelését és az 1955 évi havi átlagos színvonalat is. 1957- ben a textilipar 18 százalékkal, a ruházati ipar 29 százalékkal, o bőr- és szőrmeipar 40 százalék­kal, a faipar 25 százalékkal ter­melt többet mint 1956-ban. A könnyűipari termelés növekedését a megfelelő anyagellátás és 8 létszámnövekedés biztosította. A textiliparban 1937 szeptemberé­ben 9.000-rel, a ruházati iparban 7.000-rel, a faiparban 2.000-rel több munkás dolgozott, mint egy évvel korábban. Az élelmiszeripar fontosabb ágazatai közfii 1957-ben a húsipar termelése 2 százalék­kal. a konzerviparé 10 szá­zalékkal, a cukoriparé 39 szá­zalékka!, az édesiparé 32 szá­zalékkal, a növény o'aj'paré 22 százalékkal, a dohányiparé 57 százalékkal volt több mint 1956-ban. Az élelmiszeripar valamennyi fontosabb ágaza­tának termelése mcgha'adta az 1955. cvl termelési színvo­nalat is. Az állami ipar munkásainak száma 1957 szeptemberben 4.C00­rei több volt, mint 1956 szeptem­berben, 4 többi állománycsoportba (műszaki és adminisztratív alkal­mazottak, kisegítők stb.) tarto­zók számé ugyanezen időszak alatt 19 000-rel csökkent. 1957 szeptem beiében a hiispari ter­melőszövetkezetekben kezeken 20.000-rel többen dolgoztait, mint egy évvel körútiban. A nagárikis- iparosolt és alkalmazóiaknak száma 1937 folyamán 26.000 rel nőtt. Az egy munkásra jutó termelés a? állami ipáiban (élelmiszer- ipar nélkül számúvá) az év egé­szét tekintve 4 százalékkal alatta maradt az 1956 év első 9 havi át­lagának. A temielekenység 1957 negyedik negyedéveben 4 száza­lékkal meghaladta az 1956 első háromnegyedévének átlagát és 3 százalékkal felülmúlta az 1955. évi színvonalat. Az év folyamán megjavult az ipar anyagellátása. Az anyagel­látás folyamatosságának biztosí­tásában jelentős szerepe volt a ba­ráti országok gyors és hathatós segítségének. Az ipar 1957-ben drágábban termelt mint a korábbi években. 1956 harmadik negyedévében 109 forint termelési értékre 96.2 fo­rint költség jutott. 1957 első ne-* gyedévében 100 forint termelési értékét lüli.l forint, a második negyedévben 101 forint, a har­madik negyedévben 99.4 forint költséggé! értek ci. (Például a szén önköltsége 1957 harmadik negyedévben 34 százalékkal ma­gasabb voit, mint az előző év azonos időszakában.) Az iparban a termelési költségek növekedé­sének mintegy fele a bérköltsé­gek emelkedéséből adódott. Az állami építőipar 1857-ben mintegy 11 százalékkal na­gyobb összegű építkezést va­lósított meg, mint 1956-ban, körülbelül 30 százalékkal többet, mint amennyivel az 1957. évi terv eredetileg (1957 májusában) számolt. Az építkezéseken beiül megnőtt a tatarozások és a lakóház­építkezések aránya, 1957 szep­tember hó végén lakásépítke­zéseken több építőipari mun­kás dolgozott, mint az előző cv azonos időpontjában. Az építőipar nem központost v tolta eléggé erőit az építkezések: befejezésére: 1957 szeptember vé­gén mintegy 2.700 épülettel több volt kivitelezés alatt, mint egy' évvel korábban. Mczőga zdaság A mezőgazdasági termelés 1957-ben kedvezően alakult. Eb­ben szerepet játszott a jó időjá­rás, valamint a parasztság terme- ■ési kedvét fokozó intézkedések. Az 1956—57. gazdasági évben mintegy 10 százalékkal (körülbe­ül 280.000 katasztrális holddal) űsebb volt a kenyérgabona ve­tésterülete, mint az előző gazda­sági evben. Csökkent a napra­forgó, a cukorrépa és néhány más növény vetésterülete is. Ugyan­akkor körülbelül 600.000 kataszt­rális holddal nőtt a kukorica és a legfontosabb takarmánynövé­nyek előserban az árpa, a zab és a pillangós növények vetésterü­lete. A 10 százalékkal kisebb terü­leten 1957-ben 5 százalékkal több kenyérgabona termett, mint 1956-ban. Árpából, zab­ból és kukoricából rekord- termés volt. Az árpa termés­átlaga felülmúlta az eddig elért legmagasabb átlagot, kukoricából pedig kataszt­rális holdanként mint­egy 4 mázsával termett több, mint 1956-ban. 1957. vegén az őszí búza és a rozs együttes vetésterülete 2 721.000 katasztrális hold volt körű1 beiül 140.000 katasztrális nolddal kevesebb e növénvek 1957. május 31-1 vetésterületénél. A búra vetésterülete körülbelül 3 százalékkal a rozsé körülbelül 12 szózatokkal csökkent. A ke- nyérsaberta vetésterületének csök­kenésével egyidejűleg nőtt az őszi árpa ve'ésterülete. Az 1957. évi szőlőtermés nem­csak minőségben, de m°n''visfc- beti is jobb volt az előző évinél. Előzetes adatok alapién a borter­més 3 3 millió hektoliter volt, egy millió hektoliterrel több az 1956. évinél. 1957-ben 3.5 millió mázsa mű­trágyát kapott a mezőgazda­ság, egy millió mázsával töb­bet, mint 1956-ban. Az egy katasztrális hold szántóra jutó műtrágya mennyisége megha­ladta az eddig elért legma­gasabb felhasználást. Az 1957. évi állatállomány ugyan kisebb volt, mint az 1956. évi igen magas állatállomány, de a szarvasmarha- és sertésállo­mány összetétele kedvezőbb volt, mint az előző években. A szarvas- marhaállományon belül 1957 ok­tóberében a tehenek aránya 49.7 százalékkal volt magasabb, mint az előző években. Az állami szektor szántóterü­lete az év végén az összes szántó- terülatnek 14.4 százalékát tette ki. 1957-ben az állami gazdaságok katasztrális holdanként 3.9 má­zsával több búzát, 2.5 mázsával több rozsot, 19 mázsával több őszi árpát termeltek, mint an egyéni gazdaságok. Az állami gazdaságok pénzügyi eredményed 1957-ben kedvezőbbek voltak, mint az előző évben, amiben sze­repet játszottak az előző évinél! jobb termés- és a magasabb fel-' vásárlási árak. Az 1956. októberi ellenforradal­mi események következtében fel­oszlott termelőszövetkezetek fele 1957 márciusáig újjáalakult. 1956. szeptemberében 4858 termelőszö­vetkezet (mezőgazdasági termelő­szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport) működött 343.000 taggal. 1936 december Végén 20R9 ter­melőszövetkezet volt 119.000 tag­gal. 1957 december 31-én 3465 ter­melőszövetkezet működött 164.000 taggal, 1957 végén az ország szántóterületének 11.6 százaléka (Folytatás n 3. oldalon.}

Next

/
Thumbnails
Contents