Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 35. szám

KELETMAGYARORSZAG 1858. FEBRUAR 11, KEUU Lapunk múltheli számában hírt adtunk arról, hogy kétnapos ta­nácskozást tartottak a propagan­da és agitációs munkával foglal­kozó pártmunkások. Időszerű volt az összejövetel, mert az utóbbi időben több elgondolás .aiakult ki pártszervezeteinkben az agitációs Legyenek-e munkával kapcsolatban. Mielőtt áliásttoglalnánk a vitában, ismer­kedjünk meg néhány küldéssel, melyet figyelembe kell venni 0 tömegpolitikai munkában. agitációs kollektívák? Miért könnyebb inu az a«itáeió? A pártonkívüliek előtt is vilá­gos, hogy a párt soha nem volt olyan erős. egységes, mint ma. — B.ár kisebb létszámmal, de na­gyobb felelősséggel, áldozatkész­séggel állnak ki pártszervezeteink a párt és kormány politikája mel­lett. Fokozódott a dolgozó töme­gek érdeklődése is. Az ellenforra­dalom utarti gyors konszolidáció, gazdasági és politikai eredmé- nveink láttán megnőtt a párt iránti bizaiom. szilárdult a szocia iizmusba vetett hit és gyors lép­tekkel haladunk tovább a meg­kezdett úton. A tömegek szere' ik a határozott, céltudatos, őszinte vezetést. Mivel ma a szó és tett egyet jelent, a dolgozók b znak a párt és a kormány határozataiban s tudjuk, hogy azok maradéktala­nul- megvalósulnak. A kedvező tényezők mellett azonban vannak gátló körülmények is. Vli nehezíti a felvilágosíí« munkál? Az ellenforradalom maradvá­nyaként ész'elhető. ideológiai zűr­zavar, téves nézetek maradvá­nyai nehezítik a tömegek tisztán­látását. A nacionalista és sovi­niszta nézetek különösen a kis­polgári, értelmiségi és ifjúsági rétegben kaptak lábra s ez káro­san hat a proletár internaciona­lizmusra. — Talaja van még a szocialista demagógiának, a jog­talan követeléseknek, alapnélküli béremeléseknek. Pedig senki sem-tagadhatja: alig több, mint egy esztendő alatt sokat javult a dolgozók helyzete, jelentősen emelkedett az életszínvonal. Ta­pasztalható a Nyugat előtt való elvtelen hajlongás is és eredmé­nyeinek lebecsülése. Gátolja munkánkat a szektáns. dogmati­kus nézetek hatása, az ,,elegen vagyunk-’ elmélet, a szövetkeze­tekben mutatkozó elzárkózás — huzavona tapasztalható a párton- kívüliek különböző tisztségbe való állításánál. Nehezíti a meg­győző szót a korrupciók, sikkasztá­sok, társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett bűncselekmé­nyek. Milyen legyen a* agitáció tartalma? Alsóbb pártszervezeteink gyak­ran hangoztatják: nem adnak megfelelő „agitációs élveket" a felsőbb szervek. A magasabb pártszervek csak általános és konkrét útmutatást adhatnak, amelynek alapján helyileg kell meghatározni a tennivalókat. Agitációnk ismertesse a párt és kormány határozatait, mozgó­sítson azok végrehajtására, mu­tassa meg jelentőségét, az állam es személyek közötti érdekközös­séget. Egyik fontos feladat a tár­sadalmi tulajdon védelméért, megbecsüléséért végzett felvilá­gosító munka. Olyan légkört kell teremteni, amelyben nem érzik jól magukat a közös vagyon her­dálok Fordítsunk nagy gondot a különböző mozgalmak újjáélesz­tésére, szervezésére, mint a ver­senymozgalmak, takarékosság, fe­gyelmezettség stb. Meggyőző munkánk konkrétan mutasson, rá idei tervünkre, az abból eredő | feladatokra, megvalósítása lehe­tőségeire. Növeljük a gazdasági, műszaki vezetők felelősségit. Megyénk 3 éves tervének is­mertetése alapján kitartóan dol­gozzanak pártszervezeteink a ter­melőszövetkezetek szilárdításán, az egyéniek termelési kedvének növelésén. Kellő szakpropagandá- val ismertessék a belterjes gaz­dálkodás jelentőségét és .az ezzel kapcsolatos feladatokat. A* agitáció sajátosságai, formái Az eredményes meggyőző mun­kához. szükséges, hogy ismerjék a dolgozok véleményét gondjait, örömeit, kérésükét. Az agitator legyen igaz, harcos. Munkája le­gyen konkrét, differenciált táma­dó, osztuiyharcos,, gyors. Ha csak egyet is elhagyunk a követelmé­nyekből. nem lesz eredmém e munkánk. Mindezeket helyesen kell azonban értelmezni, alkal­mazni. Az egyik pártvezetőségi tag a harcossagga! kapcsolatban igy vélekedett: ,,a kispaiasztta úgy beszélek hogy ő is szóhoz jut. A kijzépparaszttal úgy, hogy csak én beszélek s. őt nem ha­gyom szóhoz jutni.”. Ilyen „mód­szerrel" nem lehet előrehaladni. Többet át tünk, mint használunk. A tömegek meggyőzését a saj­tón cs rádión kívül. szemléltető módon, szóbeli, személyes beszél­getéssel csoportos és tömeges összejöveteleken végezzük. Leg­jobb. ha személyesen látogatjuk meg a dolgozókat otthonukban s barátian beszélgetünk életükről, munkájukról, örömeikről, s el­mondjuk: mi a párt célja, fel­adata s mit kell ezek megvalósí­tása érdekében tenni. Ha vala­miben nem értenek egyet velünk nem kell ledorongolni, hanem igaz, őszinte, baráti szóval meg­győzni másokat igazunkról. S most értünk a kérdéshez: mindezt milyen szervezéssel lehet eredményesen megoldani. Célunk az, hogy minden kommunista vé­gezzen felvilágosító' munkát. — Egyesek szerint nem kell külön agitációs kollektíva. Mások: szük­ség tan egy íven. külön magra, csoportra, kollektívára. A tanács kozásen két vélemény alakúit ki. Szabó elvtárs, Vásárosnaményból azt mondta: nem kell. Mezei elv­társ . Fehérgyarmatról: szükség van rá. Véleményünk szerint szükség van külön agitációs kollektívák­ra. Ahol érré megvan a lehető­ség, léti e kell hozni. Csakis ak­kor lehet eredményes, szervezett és jól irányított meggyőző mun­kát végezni, ha a falvakban lévő különböző pártszervezetek legjob«. ban képzett tagjai közül kivá­lasztják a felvetődő kérdésekre megfelelően válaszolni tudó elv-' társakat, s meghatározott időben tájékoztatják a soronkövetkező feladatokról, számon kérik meg­bízatásaik teljesítését s újabb fel­adatokat határoznak meg. Azt’ persze kerülni keli, hogy a szánt- szerűségte való törekvés miatt kevésbé képzett elvtársakat is bevonjanak olyan kérdések is­mertetésébe, amit maga nem is­mer, nem tud megfelelően ma­gyarázni. Sem megyei, sem országos ha­tározat nincs a szóbanlévő kol­lektívák alakítására. Feladataink sokasága és nagysága azonban megköveteli, hogy a szervezett agitáció végzése érdekében az ed­digiektől szervezettebb formát: biztosítsunk a politikai tömeg­munkát végző pártmunkásoknak* Nagy Tibor. F a r kas v atlasza 1 a lónyai erdőben asárnap, a megyei erdő- ’ gazdaság szervezésében, 11 nyíregyházi vadász, akik közül néhányan a koronglövő szövetség tagjai és a meghívottak, vala­mint 10 vásárosnaményi vadász a lónyai erdőben farkasvadásza­tot tartott. Eddigi megállapítások szerint mintegy 101 darab juhot, több borjút és csikót, néhány sertést és libát Öltek le a farkasok. Vasárnap reggel jól megszer­vezett es lebonyolított érdűhajtá- son azonban sikerült Jelenteni egy ordast, amit Erdei Lajos, a vásárosnaményi vadásztársaság vadőre lőtt meg körülbelül 27 lépés távolságról. Az elejtett far­kas magassága 80. hosszúsága pe­dig 155. centiméter, szuka. P-rját, amely a terítékre került farkastól jóval nag;-óbb. ,nem. sikerült el­ejteni: több lövéstől megsebezve elmeneküli. A szerencsés vadőrt a farkaspór közvetlen közeire megközelítette, azonban csak az egyikre használta kétcsövű va­dászfegyverét, míg a másik far­kas mintegy 10 méterre Erdei La-1 jcs mellett tovatűnt. A vadőr mellett álló vadászok előbb kettő, majd egy lövést ad­tak le .a menekülő farkasra. Mi­vel azonban az első vadász el­hibázta a lövést, a második va­dászhoz pedig távol szaladt élj így egy ujabo erdősávba mene­kült a íarkas. A következő haj­tásban ismét előkel ült, mivel* azonban a tarkas észrevette az előtte álló vadászt, hirtelen moz­dulattal megfordulva eltűnt az' erdő sűrűjében s hiába adott lei két lövést, majd szomszédja ötöt,* sikerült elmenekülnie. A farkasvadászat részleteit, » szerencsés vadőr és az elejtett farkas tetemének fényképét la­punk későbbi számában ismer­tetjük. y — r. Hogy megérthessük és felépítsük • »» tr I a jovor Beszédes út a könyvtáriér A zon a napon, amikor oly szép nagy pelyhekben esett a hó és *' patyolat köntöst kapott a világ, egy em­ber igyekezett Kisvárda főútján. Szép lakkos szárú csizma volt a lábán, bele­húzva fekete szövetnadrág, fölötte prémes rövid kabát, fején sötét báránybőrből ké­szített sipka, hóna alatt vaskos könyv. — Ünnep volna? — kérdeztem ma­gamtól. • Igaz, a hangulat ünnepélyes, mert hull a hó, a pelyhek megülnek a tetőkön, drótokon, kerítéseken, ellepik az asszo­nyok haját, megfogódzkodnak . a lányok hosszú szempilláján és csöppó olvadva harangoznak a férfiak bajszán, de a nap­tár köznapot mutat. Hát akkor hová igyekszik ez az ünneplős atyámfia? .lobban megnéztem. Hahó, hiszen nem imakünyv van nála, hanem szépirodalmi mű, alighanem Jókai valamék kötete. Az ünneplős ember az én gondolataimról semmmit sem tudott, csak ment útját, célját természetesnek véve, mintha az apja, nagyapja is már ezt tette volna ... Nekem azonban beszédessé lett a könyv­tárig vivő út, mert eszembe jutott egy régi történet. J eszekedés „irodalmi“ szinten Ennek gyermekkoromban tanúja vol­tam én is. A falunkban élt egy kádár és egy cipész. Született nagyzoló. úrhatnám emberek. Mindegyiknek volt egy. egy lánya. Ezeket is nagyzolásra nevelték. A divatos ruhában, hasadásig szűk szok­nyában jártak és olvastak, persze pengős és sárga regényeket. A házkörüli munká­ban sem segítettek szegény anyjuknak, ők csak készültek, készültek a nagy hiva-, tásra: jó partit csinálni, gazdagon férjhez menni-. Ettől nagyobb gondjuk nem igen volt.' Egyszer ez a két lány — aki külön­ben addig jóbarátságban élt. —- össze­veszett és kiállt a kapuba szitkozódni. Alig szóltak tízet, már körülöttük volt az utca. kinyílt minden kiskapu, kisablak, a gyermek félékből még a kerítésekre is ju­tott.. A bámészkodók úgy drukkoltak, akár a futballmérkőzéseken szokás. — Ejnye, de jól győzi szóval ez a Juci. — Na, de Anna is jól rakja. — Ezek kólának születtek, isten- uccse ... így beszéltek az emberek. Különben nem vették nagyon komolyra a dolgot, úgy tűnt. hogy másnapra el is felejtik, de nem igy történt. Attól a napiól kezdve senki emberfia nem vehetett a kezébe imakönyvön és naptáron kívül más köny­vet büntetlenül. Ha valami pakosztos és engedetlen leányféle megpróbálta, mind­járt készen volt a felelet:-— Te is Perge Juli akarsz lenni? — és csattant a pofon. S hol vágyunk ma ettől? Milyen volt a dolgozó tömegekben a könyv becsü­lete és milyen most? A rossz könyvek úgyszólván eltűntek, már csak itt, ott az öreg padlásokon pihen egy, kettő, az is inkább az egerek étvágyára, mint az. em­ber gondjára bízva. Rászoktak és rá­szoknak az emberek az olvasásra, a ta­nulásra. A munkások, a dolgozó parasz­tok számottevő része manapság Jókai, Mikszáth, Móricz, Tolsztoj, Csehov, Balzac. Stendhal műveit elvassa, ünne­pélyesen, frissen borotválva ül be az olvasóterembe, mint egykor a templomi padba. Bíztató remén yséq ■ lyen gondolatokkal léptem be a könyvtárba, előttem a csizmás, ünnepélyes kis ember. Köszönt, sipkáját illedelmesen, de otthonosan letette, a cse­rélő elé helyezte a könyvet. — Ezt visszahoztam... a másikat nem — mondta. — Meghosszabbítást kér? — Véglegest! — mondja névetve, aztán magyaráz. — Az egy kicsit, a táb­lája, c.koszolódoit.., meg oszt a felesé­gemnek is tetszett, így hát megtartjuk magunknak. A könyvtarnak meg megve­szem, legyen új, mert itt még sok kézbe kerül. Amíg a cserélő — igen szorgalmas es kedves asszony — a dolgot intézi, kíván­csi szemmel, könyvre éhes tekintettel néz végig a tele polcokon. Bizony van itt mire nézni, mit olvasni. A könyvtárnak 7087 kötete van, tudományos, szak- és szép- irodalmi könyvek. Manapság az olvasók — fiatalok és idősek egyaránt — a szép- irodalmi olvasmányok mellett a technika haladását közérthetően bemutató művek után érdeklődnek. Főként az űrhajózás, az atomerő felhasználása izgató olvas­mány. De emellett más világrészek, or- ■ szágok, népek életéről is szeretnek tudni. Keresett olvasmányok az útleírások is. Szép példája mindez annak, hogyan pró­bál kilépni az egyszerű ember az eddigi látókörből, hogyan, milyen szenvedély­ével igyekszik megismerni a világot. Növelni kell a munkás és a paraszt olvasók számát Ezután érthető okból érdeklődhetünk aziránt, hogy hány olvasója van ennek a könyvtárnak. A könyvtár vezetője szíve­sen ad feleletet. Elmondja, hogy januar elsejétől — tehát egy hónap alatt —, 753 olvasó iratkozott be. Ebből 124 mun-' kás, 37 paraszt. 82 értelmiségi, 131 egyéb ' foglalkozású, 30 cigány és 3G5 diák. Ez a kimutatás arra figyelmeztet, hc%y a mun­kás és paraszt civasók számát növelni kell, le kell gyűrni azt a betegséget, hogy a könyvtár olvasóinak zöme diákok­ból álljon. Erre minden alkalmat es számbajöbető lehetőséget ki kell hasz­nálni. Ennek a megyének sok, sok kimű­velt emberfőre van szüksége ahhoz, hogy például belterjesen gazdálkodjon vagy kis önköltséggel, aiacsony selejttef termeljen. A kiművelt emberfők szüksé­gét már a kisvárdai járásban is érzik, latjak. Követendő példa Nézzünk csak néhány erre mutató adatot. Szabclcsveresmai t község tanácsa például a községfej les# lesi alapból 2«WU. Gégéiiy 1000, Dögé 1000, Gyulaháza 2000 lcrintct fordít a községi, népkönyvtár fej­lesztésére. Kisvárda 3015 forintot és eb­ből 2000 forintot már az év első negyed­évében a könyvtár rendelkezésére bocsájt. Szép példa, jó törekvés, remélhető, hogy más községek is követni fogják a példát. Ez szükséges is, hiszen a falvakban ter­jed az olvasás. Röppenésre készülő szárnyak Még olyan községekben is terjed a könyv szeretete, ahol ezelőtt' nagyon könyv nélkül éltek az emberek. Ha sza­badidő voii, azt az idősebbek beszélgetés­sel, a fiatalok varrással, hímzéssel, vagy tánccal töltötték el, es eszükbe sem ju­tott a könyv Most azonban egyre többen olvasnak. Ajakon például az elmúlt ne­gyedévben 1650 kötet könyvet kölcsönöz­tek. Berkeszen 1600 kötetet. Az „ugros" cs a ..hüppentős" táncok szeretetéhez be­társult á könyv szeretete. a táncszenve­déi,vhez az olvasás szenvedélye. így ké­szül tehát az egyszerű falusi ember a tudás1 és a kultúraadta szárnyakon a csillagokba röpíteni lelkét, belátni mér­hetetlen távolságokat, megérteni és fel­építeni a jövőt, (—bog—) •»

Next

/
Thumbnails
Contents