Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-11 / 35. szám
1538. FEBRUAR II, KEDD RELETMAGYARORSZAG egy éjszakai razzián igazán sajnáljuk a dolgot *■ Bála barátunk, hogy a te „körödet” már nem fogyasztottuk el szombaton este a Kos- suth-étteremben. És nagyon kérjük a Szabolcsi kis vendéglő prímását: ne ráncolja tovább homlokát, mert húzattunk és nem vártuk meg a dal befejezését. (Természetesen pénzt sem húztunk a vonóba!) Bocsánatot kérünk, mert ezen a szombat estén mi ketten „hivatalból” ittuk a fröccsöt, és „szolgálatból” játszattuk el a „rezgőnyárfát”... Mos! utólag már csodáljuk is, hogy nem tűnt fel, milyen mohón hör- pintettiik ki italunkat, és hogy gyors léptekkel távoztunk egy- egy mulatóból. (Ügylátszik ügyesen csináltuk a dolgot!) Ezúttal eláruljuk: szombaton mi is résztvettünk a nyíregyházi kapitányság farsang-éjjeli nagy razziáján. Ezért indultunk el mindjárt nyolc után, ahogy fény terült az újra keményedő utcai locs-pocsra. Felszállt az első akkord a zongorista keze alól, s a város megszokott szombat esti képébe beszökött a farsang-időszak elmaradhatatlan velejárója: az élénkebb éjszaka szokatlan 'üktetése... A februári sötétedés ezúttal nem tessékelte a város lakóit a fűtött otthonok kártva asztalai mellé, vagy a rádió szombat esti tarka-barkájának hallgatására. Megteltek a presszók, telt há: volt az éttermekben. De még a ' fialalok sem éreztek hiányt! Az év legnagyobb diák- farsangjára kerülj sor a József Attila kultúrházban ... És a városi rendőrségen elhangzott a parancs: általános ellenőrzés a város területén! Röviddel a parancs után csoportokban indultak útnak rendőreink. Ünneprontás volt talán munkájuk? Engedje meg az a fiatat szerelmes pár, akivel éppen egy tangót hagyattak abba az ellenőrzés miatt: hadd mondjuk most el mit tettek azon az estén rendőreink az ő érdekükben is. Azért, hogy mosolygásukat az éjszaka nyugalma, a hétköznapok és ünnepek békessége karolja... Kinyitjuk hát jegyzetfüzetünket. Száll a dallam* rikolt a jazz és Igazi farsangi hangulat keríti hatalmába a „Kossuth” törzsvendégeit. Nincs hely, az ajtóknál is székre várnak s az asztalok közé táncparkettet préseltek az élelmes párok. A pincéi ek igazán nem panaszkodhatnak a forgalomra. — Nagy a hajrá, s szilveszter óta most először újra sor kerülhet egyensúlyozó készségük vizsgájára. Az asztalok felett durrog- tatják a pezsgősüveget, kottyan a jófajta hegyaljai. A poharak kitesznek magukért, pirosra varázsolják az elsőbálos lánykák arcát, dalra késztetik a korosabbakat, s valahogy a lábakra is ha- tás.sal vannak mert ettől rángatóznak csak istenigazában a „ge- raldírizurás”, lehúzhatatlan nadrágot viselő ifjacskák is. Aztán elhallgat a csörgő rum- batök, nem sivít tovább a szakszofon s a zajos morgásba torkollik egy határozott hang: „Mindenki foglalja el helyét, a személyi igazolványokat ellenőrizzük!” Rendőrök és nyomozók veszik kézbe a pirosfedelű könyvecskéket, s néhány perc múlva a ruhatárnál tolonganak, akik otthon felejtették a „Szig”-et. Valaki közülük méltatlankodik: miért van erre szükség? Az egység parancsnoka udvariasan magyarázza: nem a rendőrség a hibás ha a polgárok esetenként nem tartják be a törvény előírásait. És a szórakozó többség igazat ad neki, helyesli az intézkedést. Nincs mit tenni, a hanyagok fizetnek, s bevonul nak a kapitányságra, hogy a nyilvántartásból kiderítsék, rendelkeznek-e érvényes személyazonosságival. S már nem hallják, amint a dobos szólóba kezd, és újra zene, jókedv tölti be a termet. A rendőrség folyosóján állnak, ahol az egyik sarokból buján mosolyog az alvilág ismert fekete démona... No, de róla később. Induljunk tovább. Ast állomáson minden csendes.,. Amennyire meglepő a cím, az olvasónak, legalább annyira furcsa volt nekünk is az elénk táruló .kép, ahogy az áilomás előtti hirtelen megcsikordult a teherautó fékje. Nagyot néztünk és arra gondoltunk: ezúttal „bakot” lőttünk. Egy egész teherautó szolgálatossal érkeztünk és a váróteremben csak a csendet fogtuk körül. Alig 10—15 utas bóbiskolt a féloldalban, míg a terem másik felén hétvégi nagytakarítást végeztek a kékköpenyes takarítónők. Bentebb, a resti febérabro- szos asztalai is egytől-egyig szabadok voltak. Csak a sarokban volt egy furcsa látvány. Míg a főpineér összegezte a napi forgalmat, addig a másik hárem felszolgáló ütötte a bankot. (No, nem pénzre, csak úgy munka utáni pihenőként!) Már-már drukkoltunk, hogy nem kerül semmi jegyzetünkbe, amikor a váróterem egyik ajtaja előtt kis csoportot pillantottunk meg. A rendőrcsoport közepén egy feketekendős, idős néni nagy igyekezettel magyarázott: — Istenem, úgy látszik nem hoztam magammal az igazolváA „Házonbelüli” beszélge- -**■ tésből már elárultam egy kis történetet. Remélem nem leszek ünneprontó, ha még egy-két epizódot megírok a további beszélgetésről. Elnézését kérem Marosán elvtárs, a nyilvánosságra lwzatalért. A beszélgetés továbbra is szívélyes légkörben folyt. Valamenu- nyien nagy érdeklődéssel hillgal- tuk. Csak a nyugati újságíró Kollégáink jöttek néha zavarba ... No, de térjünk a tárgyra. — Mi ország, világ előtt már kijelentettük és emellett szilárdan ki is tartunk, hogy hazánkban a szocializmust építjük, — mondta Marosán elvtárs. Az egyik angol újságíró közbeszólt. — Angliában is szocializmust akarnak. — Ahhoz, hogy egy országban szocializmust építsenek, meg kell teremteni a feltételeket. El kell zavarni a tőkéseket, a földbirtokosokat. Mi ezt tettük. Elzavartuk a Corin bárókat, a Weismanhfri- dokat, az Eszterházyakat. Az üzemeket a munkásoknak, a földet a parasztoknak adtuk. Ügy vél un erről önök is meggyőződlek — mondta Marosán elviárs. Egy pillanatnyi csend lett. Megszólalt a csöngő: a szünet végét jelezte. Még egy pár percig folyt a beszélgetés. Éspedig így: nyomat — hallott majdnem sírós hangja, i? ahogy tovább kutatott a táska mélyén, kigördült a könny szeméből. — Tetszik tudni, Záhonyból utaztam Kótajba, ahonnan egy lovat vettünk a múlt héten. — Férjem beteg és nekem kellett vonatra ülni. hogy valahogy megállapodjak a ló régi gazdájával. Nem húz. az egy makulányit sem. S a mama könnyes tekintetében ott lappang a nagy kérdés: mi lesz most, hisz otthon felejtette az igazolványát... S a rendőr nyugalomra bírja az átutazóban lévő asszonyt. — Ne féljen mama. most nem lesz baj belőle, de legközelebb az igazolványát is tegye a szatyorba. S a néni hálás pillantással és nagy-nagy fogadkozással köszöni meg a rendőr jószívűségét. — Jaj lelkem, még az unokámat is figyelmeztetni fogom. Zseblámpa szűri a ködöt a Ságvári-telepen. Vaksötétbe borult az est, elhangzott a vezényszó: „Átfésülni a környéket!” Hogy miért lepték meg a cigánytelepet? Úgy igaz, hogy a cigányok nagyrésze ma már becsületesen keresi meg a kenyeret. De épp a napokban értek tetten egy nagystílű tyúktolvajt, aki rendesen megritkította a környék baromfiólainak lakóit. És csak akkor volt nagy a csodálkozás, amikor megjelent a rendőrautó az egyik lakás előtt és a károsultak szemeláttára mutatta be a póruljárt: hogyan szedte ki a virtyogó állatokat. A gazdasszony még észre sem vette a hiányt, a tettes máris ott szűkölt bocsánatért esedezve. Ilyenkor persze nincs pardon. Az udvarban ellenben nagy volt a hálálkcdás, hogy észrevette a rendőrség a dolgot. A tyúktolvaj hűvösre került, s ezzel egyidőre le is zárult a Ságvári-telepen és környékén az ügy. Azért nem árt a razzia, mert csak állandó és határozott módon tehet végérvényesen meg-J szüntetni az ilyen eseteket. A vis- j kokban éber szemek dolgoznak, í szerencsére minden rendben. A* motor újra felbeireg: a következői állomás a Soitész Mihály utcai; székház. 1 Aliik beuteekediek.,.! « Éjfél után már az idő és kat-j tog az üogep, készülnek a razzia« jeientesei. Az ajtón megkonnyeo-] Dűlve lepnek ki a feledékenyek. j Megfogadjak: ezcriiul nem sze-j reznek Kellemetlenséget maguk-j nak, s felesleges inunkat a rend-j őrségnek. j Am a sarokban búnak'• hajtja! fejet a nemrég még igen vidám] Kócsákne, vagy ahogy ot az al-] világban ismerik „Csoki Magda”.] Égyre hajtogatja: „Csak én va-í gyök ilyen szerencsétlen. Még egy] liáromceutest sem ihatok meg,] máris megtalálnak...(!) S bogvj nemcsak háromcentet ivott, azt) szüntelenül pergő nyelve is bizo-í nyitja. Ahogy kérdezzük, egy-] mást érik az italtól elszaDadult] gondolatai. Nem szégyenli múlt-J ját, csak azt az utolsót szidja ki-J tartóan, aki „átverte” és amíg a' kórház nemi oszrá'yán beteges-j kedett”, addig a „Hosszú” meg-í csalta. És lassan már nem isi bánja, hogy idekerült, de nagyon; bántja, hogy nem beszélhet fe-í ketekönyves barátnőivel. A rend-, őrség megnyugtatja: rövidesen] találkozhat „Tank Bözsivel” és aj többiekkel... 3 Itt találjuk viszont „FéllábúJ Danit”. Régi ismerősként üdvöz-i ük őt is, hisz nem először be-3 szélgetnek vele a rendőrök. Sok-3 sok csalás, zsebelés jegyezte be aj krónikába. Rá ugyan nem fog-1 hatnak semmit, ezt hajtogatja, s3 bűzlik szájából a makacs alko-j hol. « Ahogy feláll, zsebeiben össze-] verődnek a forintosok és ötven-j fillérek, elárulják, hogy Dani ke-« regetésre is specializálta magát.,.] Üjabb páciens jelentkezik, efy3 új ügy került terítékre. Majd ki-1 halnak a szobák, a parancsnokok« összegezik az eredményt. Egy éjszaka tapasztalataiból« okulva bátran és örömmel jc-j lenthetjük mi is olvasóinknak:t Nincs mitől tartani, jóval keve-j sebb körülmény zavarja a nyír-] egyházi éjszakát, mint hittük] volna. És megnyugtatjuk a sze-J relmes párt is: az ő érdekükben] zárult a tolózáras ajtó az éjszaka] letört koronájú, egykori császárai] mögött. ] ’ Köszönet érte derék rend-] őreinknek! « Kopka—Angyal.« Levelezőink, olvasóink Írják r()avl(U}ii’iiti jügíjzetdi — Mi az, ami ösztönöz bennünket? — tette fel a kérdést Marosán elvtárs. Csak egy lehet: a marxizmus-leninizmus eszméje. Ennél haladóbb eszme nincs a világon. Egy kicsit elgondolkodott, aztán így folytatta: — Nagyon meg kell gondolni amit mondunk, és főleg amit írunk, önöknek, mint újságíróknak különösen jól meg kell gondolniuk, hogy mit írnak, hogy később — mondjuk húsz-harminc év múlva — az Önök gyermekei. cseRcg unokái szidják majd Önöket. hogy az ő apjuk, esetleg nagyapjuk az igazság elhallgatásával nem helyesen tájékoztatta a közvéleményt, Mindig csak az igazat írjuk. Ami haladó, fejlődő azt Önöknek is meg kell látni. Én is nagyon meggondolom, amit mondok és amit írok, nehogy később a gyermekeimtől szemrehányást kapjak. Aztán a beszélgetés a törvényességre és Mindszenthyre terelődött. Marosán elvtárs mindjárt válaszolt is. — Mint minden országban — így nálunk is ■—a törvényt mindenkinek tisztelni kell. Aki törvénybe ütköző cselekményt követ el, azt bíróság elé állítják. De törvénytelenül senkit sem. Ügy vélem az önök országában is, hl valaki bűnt követ el, azt bíróság elé állítják. Nos, ami Mindszen- ihyt illeti — ö 1956. november 3-án rádió beszédében már másodszor mutatta meg igazi arcát. Mit akart ö? Visszaállítani a tőkés rendszeri, o munkásoktól elvenni az üzemet, a parasztoktól a föleiét. Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Ügy gondolom, önök is jól ismerik ezt a beszédet. És mi van ma Mindszenthy- vel? Az amerikai lói vétség vendégszeretetét élvezi. Lehet, hogy később önök is szégyellni fogják — mutat az egyik amerikai újságíróra —, hogy az amerikaiak jóvoltából a követségen vendégeskedik. De vajon mit szólna az amerikai kormány, ha mi így cselekednénk? Mondjuk hasonló bűnöst mi tisztelnénk meg vendégszeretetünkkel? Talán még az ENSZ beavatkozását is kérné. Nyugati újságíró kollégáimat úgylátszik egy kicsit kellemetlenül érintette ez a válasz, mert beszélgetésüket gyorsan átterelték a magyar—jugoszláv kapcsolatok alakulására. Kádár cs Tito elvtár- sak találkozójára. — Moszkvában megegyeztünk, abban a jugoszláv elvtársakkal — mondta Marosán elvtárs —, hogy a közeljövőben találkozni fogunk. Amint látom, önök személyhez kötik a találkozást. Nos, ha ser kerül erre a talállcczóra, ez elsősorban nem a személyektől függ és nem a személyek találkozója lesz, hanem a liét párt és a két nép találkozója. Nálunk a személyek nem saját-magúkat, hanem a pártot, a népet képviselik. Nálunk nincsenek üzleti vállalkozások. Talán még tovább is folyt volna a beszélgetés, ha az ülésszak nem kezdődik. Ügy vélem — beleértve nyugati újságíró kollégáimat is — sok hasznos tapasztalatot és útmutatást szereztünk. Ha megfogadják nyugati újságíró kollégáink Marosán elvtárs tanácsait — meglátják az igazságot, helyesen tájékoztatják fz olvasóikat — akkor húsaikban, tudósításaikban hűen vissza fog tükröződni hazánk konszolidációja, fejlődése és az az alkotás, amelyhez népünk hozzákezdett. Nem tudom erről szóló tudósításaik az utóbbi időben hogyan jelentek meg, de ha megfogadták Marosán elvtárs tanácsait, őszinte véleményét, akkor húsz-harminc év múlva bátrául nézhetnek az utókor szemébe. BÁLINT LAJOS Rendőrökkel Néhány saó as illemről rí1öbbször megfigyeltem már moziban, színházban és szórakozó helyeken, hogy néhányon hadilábon állnak az illem- szabályokkal. Először a moeilá- logatásokról ejtenék nchánu szót, mégpedig arról, hogy gyakori szokás Nyíregyházán eUtésni és híradó közben törtetni helyünkre. Ez aztán tovább szüli a kellemetlen- segeket. Itt tapasztalom az egyik illetlenséget, amely abból származik, hogy a helyfoglalók nagy része furcsa módon, hátatforditva igyekszik székét elfoglalni, ahelyett, hogy szembefordulná azokkal, akik már ülnek a helyükön. De az is előfordul, hogy mit-* sem törődve az illemmel egyesek munkaruhában, s hanyagul állítanak be a moziba. De a figyelmetlenség is okozhat néha kellemetlenséget. A Hollé- czy-cgyüttes szereplésekor egy fiatalember még arra is rest volt. hogy éktelenül rikító kalapját levegye és mesterségesen ne zárja el a kilátást a többi nézők előL Íme ez a néhány hétköznapi furcsaság, amelyek ugyan nem durva illemsértő hibák, de kis figyelmességgel és jóakarattal megelőzhetők. KVKUCSKA ISTVÁN1 . Nyíregyháza Vitaest a Petőfi Diákotthonban J/ iíaesíet rendezeti a napokban a megye parasztságának helyzetéről a. nyíregyházi Petőfi Diákotthon KISZ- szervezete. Gyarmati György, a. Kossuth Gimnázium KtSZ-titk&rn tartott rövid előadást, majd a> hozzászólások után Kovács Gábor kollégiumi igazgató foglalta össze 1 i vita tanulságait, A kollégium vezetősége is diák- lat elhatározták, hogy ezután minden héten rendeznek hasonló vitákat a fiatalokat érintő időszerű témákról. SZOMBATI KAROLY
