Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

kfxetmagyarokszAg 1038. FEBRUAR 3, VASÁRNAP •> Amit a tapr/Jalat imitat Javult a szállítás és szállíttató vállalatait együttműködése, de még mindig sok a pazarlás A meg} ei tanács építési- és köz­lekedési osztálya értekezletet tar­tott a MÁV, a szállító vállalatok és az érdekelt szállíttató vállala­tok szállítási felelőseivel. Megál­lapították, hogy a csúcsforgalnu időszakban sikeresen oldották 'meg a feladatokat. Igyekeztek jól megszervezni a szállítást, kihasz- ;náni a szállítóeszközöket, elkerül­öm a költségeket növelő kocsiál­lásokat. a kén> szer ki rakásokat es a várakozást. A vállalatok már nemcsak a hét derekán adtak fel küldeményeket. A vasút is úgy irányította . a íoigalmat, hogy a vállalatoknak kevesebb esetben kelljen éjszaka es vasárnap 0 szállítmány kirakásával és elszál­lításával foglalkozni. Az együttműködéssel, a va­gonok raksúlyának kihaszná­lásával 200 vagont cs sok pénzt takarítottak meg. Dicséret illeti az ebben közremű­ködőket. Még jobb együttműködést! Az általános javulás mögött azonban sok hiba lapul még! A MÁV, a szállító es a szállíttató vállalatok közötti együttműkö­désben van meg javítani való. A vasút kereskedelmi főnökségének még nem minden vállalattal jó a kapcsolata. Ezt mutatia az is, hogy 71 ezer forint kocsiálláspénzről tett említést az értekezlet elő­adója. A címzett pontosabb kiértesí­tésével sok tárgyalást és fe­lesleges kiadást el lehet ke­rülni. Viszont a vállalatok­nak is jobban meg kell szer­vezni a készenlétet, a vagonok kirakását. Ha a MÁV kényszerkirakást vé­geztet, ha a vallalat nem szállítja el idejében a küldeményt a rak­Acm mindegy, hogy kivel fuvaroztatunk! területről, vagy ha nem használ­ják ki a rakodási súlyhatárt, ez­által nő a költség és az államot éri a kár. Minden ráfizetés letör egy darabkát a kenyerünkből. A MÁV-nál már jobb a helyzet, de az országutakon még nagyon sok tehergépkocsi fut üresen, vagy kis rakománnyal. Nincs meg a raksúly kihasználás! A szállítási felelősök nagy óbb felelősséggel szervezzék meg a munkát, és jobban vigyázzanak a takarékos­ságra! Még gyakran megtörténik az is, hogy célszerűbb és olcsóbb lenne a vállalatnak vasúton szál­lítani az anyagokat, mégis szíve­sebben veszik igénybe a drágább megoldást, és tehergépkocsin, vagy lovas fogattal szállíttatnak. r Nemcsak a vasúttal kell jól Iegyüttműködni, hanem az autó- ! közlekedési vállalattal, és a Bel- speddel, valamint a szállítóesz­közzel rendelkező más vállalatok­kal is! Sajnos, a gyakorlat mos­tanában az, hogy legtöbbször „va­lamilyen kapcsolat” révén ma­gánfuvarozókkal szállíttatnak. A teherfuvarozási vállalatnak és a Belspednek szabad kapacitása van. Szállítóeszközeik kihaszná­latlanul állnak, és a vállalati te­hergépkocsik és fogatok állnak, Vagy üresen járnak. Ugyanakkor a vállalatok a magánfuvarozókat foglalkoztatják. A megyei tanács építési- és közlekedési osztályának az a tapasztalata, hogy a vállala­tok a magánfuvarozóknál sok esetben túllépik a tarifákat, és a sógorság-komaság kapcsán tízezreket fizetnek ki nekik. Különösen a szövetkezeteiméi ta­pasztalni bőkezűséget. A Nyíregy­háza és Vidéke Körzeti Fmsz. pél­dául nyolc hónap alatt több mint 40 ezer forintot fizetett ki, hét- ezerhétszáz forint túlfizetéssel, — néhány fuvarosnak. Az előadó szerint az újfehértói ktsz. nyolc hónap alatt egy fuvarosnak kő Hatás — amely, nem érvényesül eléggé Jegyzetek „A tettes ismeretlen“ című filmről Nem Í3 olyan egyszerű dolog úgy beülni a moziba, hogy — felejtvén előzetes megjegyzése­ket, kritikákat — az ember igye­kezzen minden villanásról úi véleményt alkotni. Mert Nyá­regyházára is korábban eljutot­tak a lapok és a folyóiratok megjegyzései a legújabb magyar filmről, mint maga a film. És városunkban — a korábbi ese­tekhez hasonlóan — most is „csoda” történt. Az előzetesen — nem énpen kedvezően — in­formált közönség a bemuta előadás előtt szokatlanul hosszú sorban állt a jegypénztár,előtt... Aztán belül a fehér vásznon leperegtek az első filmkockák. A ctím után ítélve: nem volt új­szerű a nyitó kép. A felszálló füst és a kibontakozó helyszín valahogy úgy hatott, mintha egy mesemondó indítaná el az „egyszer volt, hol nem volt”-ot... És éppen ezért volt az indító kép elcsépeltségével is megkapó. Mert az élet meséje elevene­dett meg a történetben. Egy meg­történt esemény, nem íróasztal mellett műbe szökött elképze­lés. A csendes békés vasárnapon akna robban az egyik budai ut­ca kövezetén és a játszadozó gyerekek sebesülten — és hol­tan — hullanak a földre. Eny- nyi a film történetének magva. És a mű alkotói, a sok.új, érté­kes megoldással szolgáló Kanódi László rendező, és Illés György operatőr ezt a kis, alapjában is megrázó esetet dolgozták fel kétórás műsor keretében. És ezen a helyen nem lehet elfelej­teni a korábban napvilágot lá­tott kritikák azonos véleményét. Az alkotók ennél a drámai je­lenetnél nem alkottak és nem is alkothattak nagyobbat. He­lyes volt az elgondolás: a meg­rázó történet mellékeseményeit úgy állították össze — legalábbis úgy akarták összeállítani, — hogy egyúttal a társadalom mé­lyén rejtőző állapotot is felszín­re hozzák. (Gondolok e helyen a szülők felelősségére.) Ami már nagyobb érték lett volna: az okok feltárása és az előremu- tatás ’— ez már erősen hiányos megformálás. Mit is mond a film? Tapogatózik egy alapjá­ban véve nagyon érdekes és ki­aknázatlan területen: elmúlt a háború, de az emberek még min­dig érzik a testi és lelki rok­kantság fájdalmát S ami ebből következik: nincs szükség többé■ a háborúra. Valóban ..: ez így meglepően hatásosnak ígérkező téma, amit vétek lett volna parlagon hagy­ni. De ezúttal csak egyoldalas mű pergett le előttünk. Tagad­hatatlan a tény: a múlt feleleve­nítésével célt lehet elérni. De nem lehet teljes étékű célt érni vele. Kibontakozó új iro­dalmunkban — és ez áll a film- művészetre is — éppen ez a fő momentum, hogy a való bemu­tatása mellett elsősorban a j ö- vőre fordítsunk nagy gondot. Nos, ezek figyelembevételével, vélemény mondani „A tettes is­meretlen” című filmről nem is olyan egyszerű. Azért is, mert részleteiben, és megoldásaiban sok-sok új érték van. A szerep­lők — napjaink kiválóságai — úgyszólván egytől-egyik mara­dandót nyújtanak. A film „mo­dernségével" sincs baj. (Sőt, ta­lán nem egy esetben irányt vesz a hipermedernség felé isi) Amit végső következtetésként levon­hatunk: a hétköznapok zajlásá- nak hatásos megformálását lát-; hatjuk a filmben — hatásos elő-: remutatás nélkül. (angyal) FELSZAKADNAK A SEBEK J/ an valami szívet indámító a tavaszi levegő élességében, az éledező fákban, a nyíló termé­szetben, a könnyű záporokban, a kamaszosan heves mennydörgé­sekben és az első virágszirmok­ban. A tavasz megtestesíti az élet győzelmét. Most is várjuk ébredését, a ki­keletet, a tavasz visszatérését. Űjabb esztendőnek emeltünk ka­lapot, megőriztük a békét és szív­szorongva. aggodalommal várjuk mit hoz az új tavasz. Igen, vár­juk, mert tudja és érzi Európa népe — mi magyarok is — az elmúlt világégés borzalmait. Igaz ugyan, hogy nem tátonganak már a bombatölcsérek, felépültek és épülnek a romos városok, az el- lenforradalom-okozta sebek is gyógyulnak. Az emberi szívek­ben azonban még mindig él a múlt, kísért a szörnyű kép. Csak hozzá kell nyúlni, megérinteni, és újból kicsordul a könny, kiújul­nak a sebek és fájón, jajongva, ezer és ezer átkot szórnak a szörnyre. Emlékezzünk csak... Július volt, csodás, napfényes július. A nagymicskei határban a kukorica haragoszöld kardleve­leit simogatta, cirógatta a lan­gyos szellő. Zolika hat éves volt. Lepkét kergetett, bujócskát ját­szott pajtásaival a kukoricásban. De egyszeresek megakadtak fé­nyes gyermekszemei egy csodála­tos. az'előtt még soha nem látott aranysárga játékon. A fényessé­get babusgatta, játszadozott vele az eperfa tövében. Három test­vére észrevette és úgy gyűltek lőréje, mint méhek a mózetadó virágszirmokra. Pistuka, — a legidősebb — el­vette Zolitól és szaladt édesany­jához. — Nézd édesanya, mit talált Zoli! — mutatta kenyeret da­gasztó anyjának. Az mit sem sejtve nézegette az öngyújtófór- májú játékszert. Aztán vissza­adta gyermekének. — Becsapsz, biztos te hoztad az iskolából — kiáltott Pisti után. aki ugrabugrálva, pajkos­kodva futott testvéreihez játsza­ni. özvegy Nagy Lajosné, — aki­nek férje a háború áldozata lelt — már több éve kormányozta a családot. Ekkor is munkába sie­tett, kenyeret keresni. Négy gyermeke magára maradt. Ott játszottak a porban, a fényes já­tékkal. Pista piszkálgatta, gurí­totta, a többiek utána futottak, dobálták, simogatták. Birkóztak érte. „Aki kapja az marja.“ S a tíz éves Pista a levegőből föld rá­zuhanó játék után Icapott, — Meg van... meg van — ör­vendezett és pajkos szemébe a játékban aratott győzelem lángja lobogot. Homloka izzadt volt. ar­ca piros, mint a rózsa. Megállt a többiek mellett, piszkálta újból a fényes jálékdarabot, amely iil "dott, verődött. 's ekkor, mintha ezer ördög szakította volna el lán"á‘. Hatalmas durranás és az előbb még zsibongó, örvendező, játé­koskedvű kis gyermekcsoport ar­cára fagyott a mosoly. Hulltak halomra, mint katonák a fronton. a gépfegyver tüze előtt. Az egyik erre dőlt. a másik arra. A fé­nyes „játék" megsemmisítő ereje örökre megó.V.ította Pista szívét. Ott feküdt vérben, az udvar po­rában. Zolikának és hét éves bátyjának, Lajosnak is megállt egy pillanatra a szívdobogása, halálsápadtak lettek mindketten és folyt kis testükből a vér. Má­ria a szomszéd tanyába futott sebesülten. — Mártus néni, én is megha­lok? — rogyott be az ajtón Pal- kóéknál. Mintha ég és föld szakadt vol. na az asszonyra. Megfehéredett, rongyokat szedett elő, hogy el­tömje a vé tő sebeket, aztán ro­hantak a többiekért. Kocsira rak­ták valamennyit és a jajveszé- kelő menet elindult Űjfehér-tóra az orvoshoz... A rettegés, a félelem azóta sem költözött ki a nagymicskei ta­nyavilág egyik kis szalmatetős házából. Pista meghalt és nem pótolhatja senki és semmi az édesanyjának, testvéreinek. — Nagynövésű, pajkos, pirosarcú fiú volt. Százkilenevén centimé­teres koporsó kellett neki. Ma már csak ezzel „dicsekszik ‘ édes­anyja, Ennyi maradt meg az ő Pistájából, legnagyobb fiából. Nincs többé! Mária tizenhárom helyen sebe­sült meg. Lajosba há.om szi­lánk fúródott, Zolit tizenegy re- peszdarab tette örökre betegessé. És nem voltak háborúban! Tes­1 tűkben sokáig vándoroltak a szi­lánkdarabok — a fényes „játék” darabjai — és ma is érzik a ször­nyűséget, Jjf árman feküdtek egyszerre az ágyban, a negyedik a temetőben. És özvegy Nagy La­josné egyik kezével virágot sze­dett Pista sírjára, a másikkal be­teg gyermekeit simogatta. Az egyik szeme sírt, a másik neve­tett, hogy vigasztalja árváit. La­jos és Zoli nagy fiúk lettek. De nem szabad cigarettázniok. Zoli este öt órától másnap reggelig nem ehet levest, nem ízlelheti a tejet, teát, mint más gyerek, mert... Micsoda szörnyűség, mi­csoda fájdalom! Hogy alapít csa­ládot? Hogy keresi meg kenye­rét, hiszen még most sem biztos, hogy munkaképes lesz valaha! Ha tányér csörren, villa, itanál zön en. ha ablakot kopogtatnak rájuk, eláll a lélegzetük, meg­rebbennek, mint az ijedt madár, megfehérednek s egy pillanatra újból megáll a szívdobogásuk, mint akkor... — Csak legalább ezeket az ár­vákat ne érné baj az életben. Mondja, hát nem lehetne béke. ha igazán akarnák az emberek? Nézze ezeknek az ártatlanoknak a bizakodó tekintetét!... A Zolik, a Pisták, a Marikák és az özvegy Nagy Lajost!éli megszámlálhatatlan békés ta­vaszt érdemelnének. Várják új­ból mindannyian óz ébredést, amikor az első rügyek kidugják fejecskéjüket, amikor az első zöld levelek megjelennek a fá­kon. amikor kibontják a szirmai­kat a mezők virágai és munkára indulnak a méhseregek. Két férfit vesztett a második világégésben ez a megtört asz- szony és itt maradt három árvá­val. Most negyvennégy éves. — Néha annyira vagyok... — síró csuklásba vesztek szavai,1 Kövér, fájdalmas könnycseppek gördültek végig a szenvedő ar­con. Könnyeinek fályolán át te­kintetével végigsimogatta gyer­mekeit. s olyan mozdulatot tett. mintha keblére ölelné őket és féltené, nagyon féltené valamitől mindegyiket. Nyugtalanul tipe­gett, mint a békés fészkében megbolygatott vadmadár. í'’soda-c. ha a felidézett ször­nyű képtől felszakadtak özvegy Nagy Lajosné sebei cs a zokogás szüneteiben így átkozta meg a háború megszállottjait: — Nem kívánok mást annak... aki a háborút óhajtja... csak azt... hogy az én nyomorult... sorsomat, örökölje és... annyi könnyet ejtsen, mint én... Érthető a Nagy Lajosnék fáj­dalma, szenvedése! De legyen vigasztaló számukra, hogy velük együtt éreznek és gondolkodnak a világ dolgozó milliói. És ma már nemcsak az igaz­ság, de az erő is azoknak az ol­dalán van. akik békében akar­nak élni. FARKAS KÁLMÁN. Ized nyolcvanezer forint fuvarkolt-* : séget fizetett. Sajnos, másutt is» előfordult hasonló eset. ♦ * Iuhozotíabh j ellenőrzést! * * ♦ Az sem mindegy, hogy hogyan} -számoljuk el a fuvarköltségeket.} j Erre rájöttek a napokban a Tej-} 1 ipari Vállalatnál is. Ellenőrzés? nélkül aláírtak a fuvarleveleket.* Később, a számlák ellenőrzésénél* tapasztalták, hogy jogtalan össze-* geket kérnek. Például 97 fuvarlevélből csak három * volt szabályos. A többin a * gépkocsivezetők a maguk zsc- » bére és a vállalat hasznára a * valóságtól eltérő adatokat ír- » tak, és ezt akarták elszámol- } tatni. } Olyan számlát is kapott a válla-* lat, amelyen 100 kilométer volt az* eltérés a teljesítménynél. Januar» 1—15-ig a felülvizsgált számlákon} összesen 12.800 forint különböze-} tét találtak. A Tejipari Vállalat} szállítási felelőse szerint az ész-} revételre azt mondták a teherfu-? varozók, hogy nem kell ebből} ügyet csinálni, hiszen „mindegy.* hogy a pénz az államnak az egyik} zsebébe, vagy a másikba kerül.”} Nagy hiba, ha valóban így gon-* dolkoznak! A szocialista munka-* erkölcs nem így diktálja! Először* is: nem mindegy, hogy becsületes* úton, vagy pedig csalással érnek} el eredményeket; másodszor: nem} mindegy, hogy melyik vállalatnál} hogyan alakult az önköltség és nem } utolsó sorban ebben az esetben} nyilvánvaló, hogy a gépkocsiveze-í tők zsebébe is került a jogtalanul* felvett pénzből. } Az értekezlet résztvevői ta-| pasztalhatták, hogy van még ja-} vítani való a szállításoknál a* munka szervezéséi és a jó együtt-} működést illetően. Bizony az el-* hangzottak alapján vizsgálatot} fog indítani a megyei tanács ép.-} tési és közlekedési osztálya, és* nem marad el a felelősségrevo-} nás. O. A. ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents