Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
1958. FEBRUÁR 9, VASÁRNAP KELETIM AG YARORSZÁG Emberi magaslatokon tarkasból bárány? X, M ég én is ismertem régi cselédeket, akiknek csupán egy, vagy lél újságoidal jutott egész évi olvasásra. Az is puszta véletlenül, ha vásárokra, vagy messzebb utakra készülődtek és újságpapírba került az elemózsia. — Hírlap pedig a Horthy-idökben is megjelent vagy két tucat, ki tudja már mennyi példányszámmal, csak éppen a szegényekhez, a cselédekhez nem jutott el, mert azoknak bizony hat-nyolc fillér is sokat jelentett. Mondhatni, százezrek éltek így, mindenből kirekesztve és mindentől távol, csupán néhánv- száz kényúr kedvére bízva, akik nek szolgálatában senki sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. És. ha volt. is a mi tegnapi cselédeinknek igényük, vágyuk, legfeljebb csak a csillagokból olvashattak és leginkább csak a pusztai szél repítette tova sóhajaikat. Mások meg — szaporák lévén —, csak a puszta földre vetettek maguknak ágyat, amelynél talán még a küszöb is feljebb volt. Aztán itt van egy tintával sűrűn felszántott gazdasági jegyzőkönyv, amely szintén a múltban készült. Régóta őrizgetik már az elvtársak, mert vádirat, mert betűkbe foglalt számvetés arról, hogy miképp élt nálunk a falusi proletárhad. A jegyzőkönyvírást maga Madarassy Dániel, a pá- tyodi földesúr rendeltette el, meg kell adni, meghökkentő precizitással. L apozgatva és forgatva a már gyűrött és megsárgult oldalakat, ilyen feli“gyzésekot olvashatunk bennük: 1892. „Megfogadom cselédemnek Magyar Imrét folyó év szent Mihály napjától, kerek esztendeig. Fizetése egy guba, egy kalap, egy pamut nyakravaló, egy lajbi, egy öltő fejér ruha" — tovább semmi; Egy másik helyen a kővetkező bejegyzés áll: „Kiadtam Farkas Mlskának június elején egy véka máiét, mikor meg a förödőbe ment még másfélvékátí!)” Aztán újabb oldal, újabb vádirat. „Fekete Sári főző. évi fizetése 85 váltóforint. Ebből előlegként adatott csizmára öt váltóforint, mikor beteg lett 15 forint volt az orvosi disputálja". Tehát mikor Fekete Sári leesett a lábáról, évi részesedésének csaknem negyedrészét adta azért, hogy továbbra is a Madarassy nagyságos úr íő. zőnője lehessen. Tovább lapozgatva az oldalakat egy tintával írott és hatósági pecséttel „szentesített" bizonyítvány bújt ki a már sárguló lapok közül, ezzel a végső kicsengéssel: „Koleszár Pál nagypeleskei lakos Pátyodra cselédnek ajánltatik". íme. itt a vádirat rá. hogy menynyire az ebek harmincadja volt nálunk több, mint egy évezredig a szolgálatra kényszerült nép, hogy mennyire mélyre hullott a szám- kivetettségben és megalázottság- ban. Mert vajon ki beszélhetett méltóságról akkor, amikor dúlt a nyomor, őrölt a munkanélküliség, és vérző, eleven szívekbe vágott a tőke sziszegő korbácsa? II. A demokrácia nagyszerű tetteit mérve sajnos még ma is sokan vannak olyanok, akik a fel- emelkedést csupán tonnákban, új létesítményekben, vagy a traktorállomány növekedésében mérik. Persze, ez is döntő, sőt alapvető dolog, azonban még korántsem minden. Emellett talán az a legkiemelkedőbb, hogy ma már van a népnek méltósága, hogy kilábolt az évszázados megaláztatottságból, hogy ma már a mai Fekete Sárik és Koleszár Pálok korántse „cselédnek ajánltatnak" és korántse a hajnalig tartó vaksi robot az életútjuk. Ezer és ezet jel tanúskodik erről. íme néhány: Ma már eltűnt a kilincsre tapadt kezek sokasága, a százszor összegyűrt fővegek múzeumba kerültek, sőt... sőt a mai falusi ember már szovjet és francia költőket olvas, közülük sok motor- kerékpáron jár, nagyszerű villákat épít. sőt arról álmodozik, hogy rövidesen televíziós készüléket vesz magának! Engedjék meg, hogy példaként Hodászt hozzam fel. Ugyan ki járja már itt gyalog a vásárokat és ki rója reménytelenül az országutat? Senki! Ki van munka nélkül és kit emészt, kit fonnyaszt a holnap reménytelensége? Talán tíz ember sincs ilyen! Cseléd is egy-kettő, ha akad, de ezek sem olyan kiszolgáltatva és magukra hagyatva élnek már, mint régen. Helyette: Üj utcák és új házak épülnek, százezreket forgalmaz a földművesszövetkezeti bolt, s az emberek is nap mint nap műveltebbek és előbbre látóak lesznek. A minap például a hodá- szi Úttörő TSZ könyvelőjét. látogattuk meg. Magam is csodálkoztam és elámultam azon. hogy micsoda házban laknak. Szellős, tágas szobák, gyönyörű csillár, cserépkályha, rádió méf a csöpp szöszke Zoli is diófából kiképzett és csőlábon álló pa- docskában tanul. Csak az épület 120 ezer forintba került és a hozzávaló: a bútorzat is legalább jó harmincezerbe. Mi magunk is fonott, kerti fotelekbe ültünk, amelyek régen csak a kastélyok harsai alatt voltak láthatók és minden tárgy, még a földigérő függöny is boldogságot, megelégedést sugárzott. Pedig a könyvelő. meg a szülei is cselédemberek voltak valamikor. Fejük felett csak a szuette gerenda per- cegett, mázolt volt a padló és az sem tartozott a ritkaságok közé amikor váltott csizmába jártak iskolába. Igen. ez az. amiről még ma is keveset beszélünk, hogy: óriásira nőtt itt nálunk néhány év alatt az emberi méltóság, hogy ez a nép, ez a teenanj, e-* nemrég még kisemmizett nép napjainkban már a távlatokat is látja. i S zámadás közben külön.j ben így dicsekedett a] könyvelő felesége:] „1955-ben kaptunk 40 j mázsa terményt, 30 má- ; zsa almát, több tízezer forint < készpénzt, s a tavaly is csaknem í ugyanennyit.“ < Csak az almáén 12 ezer fo-j rint készpénzt kaptunk kézhez* sorolta tovább, míg szemében a büszkeség, az emberi méltóság csodálatos varázstüze égett. Majd a falut említve elmondta, hogy Hodászon sok olyan tsz.-tag van. aki tíz-tizenöt, sőt tizennyolcezer forintot is hordoz a zsebében és évtizedekig tartó cselédeskedés után most örülnek igazán az életnek. Én akkor, ebben a pillanatban a Madarassy féle jegyzőkönyvre gondoltam. amelynek lapjaira a szorgalmas ispán még a cselédeknek juttatott 20 krajcáré® előlegeket Is bevezette. Húsz krajcár — tizennyolcezer forint; íme itt a jelent és a múltat oly másképp mérő különbség, íme itt a nagy tanulság, amelyet minden becsületes és hazájához hű magyarnak látni kell. Befejezésül hadd mondjam még el': engem nagyon boldoggá és bizakodóvá tett a Hodászon szerzett tapasztalatok sokasága. Láttam a Ma Magaslatait, láttam egy kis nép örömét, amely a Dózsák tüzestrónját is megjárva most már büszkén emeli fel fejét, okul, eszmél, formálódik és előre megyJ Kovács Tibor. Lakást akart a farkas. Szebb, ragyogóbb négyszobás garzont és báránybőr bundát, amivel könnyűszerrel járkálhat az emberek között. Felment pedig ezért a községi tanácsházára Nyirkátán, ahol a legnagyobb szerencséjére farkasvakságban szenvedtek és ajtót nyitottak neki. Leültették, sőt futtában hivatalos írással Is ellátták amely azt mondja: „id. L. L. — tótum- faktum — megszűnt farkasnak lenni és ezentúl báránnyá minősíttetik..." Betakarózva eképpen a bürokrácia jóvoltából a vadonatúj bárányhörbe — elégedetten indult haza. Lenyalta talpáról a vércseppeket és a sz p- lőtelcnség álarcával kilépett a tanácsháza kapuján. Felemelt fejjel ment végig a főutcán. — Mast már nem vetheti a szemére senki, hogy farkas... Történt pedig, hogy két farkas összetalálkozott az erdőben. Mondta az egyik: „Te bolond, még mindig ilyen förtelmes bundában jársz? Nem szégyened magad? Eredj fel a tanácshoz és ha jól forgatod a farkadat, kapsz olyan bundát, hogy öreg napjaidig ki sem látszol belőle ...” Ügy is tett a másik. Nagy sunyin nyitott be a mátészalkai járási tanácshoz és — mint felokosították — szintén az államosított ház visszakérésének ürügyén. Mikor ott jobban szemügyre vették, tüstént megérezték rajta a farkas-szagot; leültették és nehogy máskor ilyesmire vetemedjék el is látták hivatalos Amikor nagyon ches az ember, kis darabka kenyér a gondja. Ha ez teljesül, már húsra vágyik. Végül úgy érzi, egy pohár jó bor tenné boldoggá, Nehogy gúnyolódásnak vegyék e bevezetést, hiszen Panyo- la község esetében jót akarunk vele jellemezni. Előbb a sáros utak okozták legfőbb gondjukat, Ez az állapot megszűnt, mert 1937-ben másfél kilométeren betonkockás járdával pótolták a hiányt. Az idén mintegy 500 méteres pótlásra kerül sor. Azután az autóbusz útvonalának hosszabbítását (a község végéig) tűzték ki célúi. Ehhez megfelelő helyen, alkalmas buszfordulót készítettek, (igaz, némi zúzalék-kő odaszállítását még várják a Útfenntartó Vállalattól). De most mégsem ez a legfőbb gondjuk. A Túr folyón épülő híd elkészítése vívná ki megelégedésüket. A munkát a megyei Útfenntartó Vállalat készíti. A múlt év végére meg'gérték befejezését. A szerződés december 31-ét jelölte meg végső határidőül. Pénzzel sem szűkmarkúak a panyolaiok. Az Útfenntartó Vállalat 48.886 forintot „leemelt egyszámlájukról” —* írással. Azt mondja, hogy: „Sx. B, nagyecsedi 55 holdas farkas, egyáltalán nem tévesztendő össze a báránnyal.” Nagy dir- rcl-durral rohant el a póruljárt, aludt rá néhány napot, aztán a kínálkozó sikeren felbuzdulva, ismét beállított, de most nem a járáshoz, hanem a községhez. Majd, hanyatt esett meglepetésében, mikor mancsába nyomták a hivatalos papírt. — Azt mondja, hogy: „Sz. B. nem 55 hanem 30 holdas farkas, dátum 1957 június 21...” — Már alakul — buzdult fel a részsikeren. — — Igaza volt a komámnak, a türelem a siker kulcsa. Jól elváltoztatta magát és egy szép őszi délutánon ismét lenyomta a kilincset. — Pecsétes írást kapott. Azt mondja, hogy: „Sz. B, nagyecsedi farkas nem farkas, hanem bárány. Dátum 1937. november 5. Így kapott báránybundát SZ. B. aztán még jónéhány a megyében. Később már nem is egyedül, hanem csordában járkáltak a farkasok. S így ment volna ez isten-tudja meddig, ha a farkas-mohóság el nem veszi az eszüket és rajta nem vesztenek. De ez megtörtént és azóta bizonyára befellegzett nekik. Megmaradt pedig a történtekből a tanulság: jó lesz éberebben vigyázni Nyirkátán, Nagyecse- den, Üjfehéríón és mindenütt, mert nem halt ki ez a fajta,, soha nem lesz a farkasból bárány, kutyából szalonna! P. G. azaz felvette az összeget — s. jóllehet e pénz .felét teszi ki oá egész költségnek, a híd mégsem készült el. Panyolának nagy szüksége van a Túr-hidra. Azok a dolgozó parasztok, mint Pócsl Menyhéit is, akiknek a folyón túl van a földjük, szomorúan tapasztala ják, hogy nem tudják elkezdeni a tavaszi munkát. Itt a trágya- hordás ideje, s mintegy ezer hold művelését gátolja a híd hiánya. Azt kérik Panyolán, hogy sürgessük meg illetékes helyen a híd elkészítését. Kérésüknek eieget teszünk, s bízunk benne, hogy az Útfenntartó Vállalat munkája nyomán nemsokára e, gondjukon is túl lesznek a pa-1 nyolaiak. ★ Szerkesztőségünk érdeklődésére Szarvas Ernő elvtárs, az Űtíenntartó Vállalat igazgatója közölte, hagy a panyolai Túr- hidon dolgozó brigádnál baj volt a munkafegyelemmel •— amin már javítottak, — de egyéb okok is hátráltatták a munkát. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy február 15.-éré befejezést nyerjen a Túr-híd építése. (Hsmmd) Jól sikerült fonóest Fényijén (Tudósítónktól.) Amióta megalakult a penyigei KISZ szervezet, a szervezeten kívüli fiatalok részvételével még nem rendeztek ilyen jól sikerült fonóestét. Fonóestének hívják ugyan ezen a környéken a téli összejöveteleket, azonban ez inkább kézimunkaest volt, mert a lányok varrtak, horgoltak és kötöttek. Az estén 15—16 lány és 15 fiú vett részt. Meghívták Eszenyi Anna és Kormány Margit fiatal tanítónőket is, akiknek nagyon tetszettek a szatmári tájak jellegéből fakadó szebbnél-szebb kézimunka minták. Sokak szerint Karácsony Erzsiké, Tóth Magda és Balkó Kati kézimunkáit ezen az estén legszebben. Persze a fiúk lelkes nótája is segített nekik .Jól érezték magukat a szervezeten kívüli fiatalok, hiszen Juhász Gyula és Balkó Lajos rögtönzött, de jó zenét szolgáltattak. 9 óra körül megkezdődött a játék és a tánc, mór közel járt az éjfélhez a mutató, amikor véget ért a kellemes este. KRICSAN GYÖRGY. A gyermekváros javára ajánlja fel bevételét a dohányfermentáló művészeti együttese Nagy érdeklődés előzte meg ez alkalommal is a nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat művészeti együttesének tegnap esti előadását. A „Párisi vendég” című daljátékkal újat nyújtottak és a megye egyik legjobb kultúregyüt- tesévé küzdötték fel magukat. Sok meghívást kapnak a vidéki kulíúroíthonoktól is. A színjátszók ezúttal már nagyobb gyakorlatot és több hozzáértést követelő daljátékot mutattak be, amelyet — mint fentebb említettük — tetszéssel fogadott a közönség. A „Gyermekváro- sért”-akcióban a csoport az elsők között ajánlotta fel egyik előadása tiszta jövedelmét, most pedig úgy határoztak, hogy február 15-i előadásuk teljes bevételét adják az épülő gyermekváros javára. „Békében akarjuk építeni szeretett hazánkat” Gégény község dolgozói nevében érkezett levél, amelyben azt kérik, közöljük írásuk tartalmát. „Mi, Gégény község dolgozói figyeljük a nemzetközi eseményeket, s támogatjuk a Szovjetunió harcát, amelyet az atomfegyver eltiltásáért, a békéért folytat. El akarjuk mondani mindenkinek, hogy mi is követeljük az atomfegyverek betiltását, hiszen mi nem akarunk újabb háborút. Békében akarjuk építeni szeretett hazánkat és a szocializmust. Nem akarunk újra vért és bombatölcsért látni. De harcolunk is a békéért és a szocializmus építéséért mind a termelőszövetkezetben, mind az egyéni gazdaságokban.” A panyolaiak legfőbb gondja: mi lesz a Túr-híddal?
