Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
A nagykállói szövetkezeti iparosok | gondjairól * íéffieÉcr esalád éiuleke Egy éve megszűnt működni a nagykállói vegyesipari. ktsz, mert rosszul dolgozott és veszteséggel termelt. Utódaira, a fém- és faipari ktsz-re, valamint az építő, szerelő és karbantartó ktsz-re máradt több min; 400 ezer forint állami adósság. A veszteséget fedező állami hiteit Í0 év alatt kell letorleszteniök. Ez okozza a legnagyobb gondot a két ktsz-ben. A fém- és faipari ktsz-nek 31! tagja van. Egy év alatt sikerült' n> ereséget elérniük, ami fedezi az állami adósság egyharmadát. Jó termelési adottságaik vannak, de a még eredményesebb működéshez nagyobb előrelátásra, jobb együttműködésre lenne szükségük. Az adósságot még ki sem fizették, máris új gépeket szeretnének vásárolni, —- s persze, i nincs mibői, AVcrcsíkcdcsi szándék helyeit becsületes munkát! A mostani negyedévben többek között hálószobabűtort és szerszámnyeleket, valamint ládákat készítenek. Kijelölt, úgynevezett tervmunkát kaptak, amihez megvan az anyag is. A tervmunka ellen egyesek kifogásokat emelnek és azt szeretnék, ha a lakosság közvetlen megrendelésére dolgozhatnának. Azért gondolkoznak így, mert akkor magasabb vállalási dijat számíthatnának és kisüzemi, egyedi gyártással foglalkozhatnának. Az ilyen munka- nál nehezebb az ellenőrzés és bizonyos fokig érdemtelenül többet kapnak a vállalkozók. Meg kell érteniük az így gondolkozóknak, hogy ez nem becsületes út, és nem helyes célkitűzés. Az állam azért ad tervmunkát és hozzá anyagot, hogy a lakosság minél olcsóbban jusson hozzá a bútorhoz és egyebekhez. Az igaz, hogy a tervmurika szi- ! gorű anyagtakarékosságra, a pazarlások kiküszöbölésére és jól szervezett brigádmunkára van építve. Nagyobb keresetük is csak úgy lehet a Ictsz-tagoknalc, ha megvalósítják a szalagrendszerű termelést. Ez kezdetben nehezen megy, de a tagságnak látnia kell, hogy lépést kell tartanaik az ipari technika haladásával, —különben lemaradnak és a drágán dolgozó ktsz-el előbb-utóbb nem fog- 1 nak dolgoztatni: lieg kell tiltani a ktsz-tagok „fekete44 vállalásait I Különösen az asztalosok panaszkodnak a ktsz-ben, hogy kevés b keresetük. Gondolkozzanak csak égy kicsit. A ládagyártók meg tudnak keresni 2 ezer forintot is havonta! Mennyivel többet kereshetnének az asztalos és más szakmunkások, hogyha munkaerejüket, szaktudásuk javát a ktsz-ben hasznosítanák. Ehhez persze az szükséges, hogy szüntessék be a mellékes vállalkozásokat! A ktsz. vezetősége est a kérdést nagyon kényesnek tartja. —, Nem konlárkodik mindenki fEzért azok a tagok, akik a ktsz-ben akarják megkeresni a kenyerüket és ott látják biztosítottnak jövőjüket, — elvárják a. Vezetőségtől, hogy erélyes kézzel szüntessék meg 8z eredményeket rontó „fekete" vállalkozásokat. — Ne riadjanak vissza attól, hogy egy-két tagnak nem fog tetszeni, az erélyes intézkedés. Mert inkább legyenek kevesebben, de akik ott vannak, azok valóban a ktsz-ben termeljenek! Múlt évi termelésük jelentős 4* nyereséget hozott. A nyereséget $ az állami adósságba fizetik, mert 5 az a céljuk, hogy ne tíz, hanem* két-három év alatt letörlesszék az* adósságot. Ha ez sikerül, akkor* tovább . tervezhetnek, és majd j oszthatnak nyereségrészesedést. J Később megvalósíthatják azt aj jónak mutatkozó, elgondolást is,J hogy svédpedló, parkettá, tabes-J ka és más új gyártmányok ter-J melésével is foglalkozzanak, Eh-} hez az is kell, hogy a jó hímév} eredményeképpen a még kintié vő* kisiparosok is kérjék majd íelvé-} telüket a le tsz-be. * ♦ Több segítséget a szövetkezeteknek!} ♦ Az építő, szerelő és karbantartó* ktsz. tagsága bebizonyította el-j múlt évi eredményes munkája-} val, hogy' életképes a ktsz. é3 azj ott dolgozó tagok jövője biztosít-} va van. Az eredmények elsősor-J ban annak köszönhetők, hogy a* ktsz. tagsága jó kedvvel termeli és igyekszik minél előbb letudni* az állammal szembeni tartozást.} Azon fáradoznak, hogy a saját jólétüket is szolgálva eredményesen működjenek. Ebben a ktsz- ben az is meglátszik, hogy kommunisták is jól dolgoznak, segítenek a termelésűén és a felvilá-} gosftó, nevelő munkában. } Szükséges, hogy a községi ta-| Cács és pártbizottság is többet* foglalkozzon ezzel a két ktsz-el. A} ktsz-ekben hiányát érzi ennek aj vezetőség. Különösen a nevelő} munkában várnak segítséget. Jóf lesz, ha a közeli napokban torra-5 kerülő mérlegzáró és vezetőség-1 újjáválasztó közgyűlésen részt-♦ vesznek a segítségadásra illetéke-} sek is. O. - A.} A közelmúltban három és fél, négyezer család kapott villanyt a megyében, több kilométert bő- \ ült a villanyhálózat. Ezért csak elismeréssel adóznak Nyírbátorban, Nyírlugason és még egy sor községben az Áramszolgáltató Vállalat villanyszerelőinek. Az öröm nagy volt, amikor felszerelték a háztetőkre a tartóvasakat, a szobákba a villany- kapcsolót, csillárt és egyebeket... De Itt aztán megáJüt a tudomány. A rohamos bővítést nem bírták követni az árammérők, azaz nem érkezett elegendő villanyóra. Bár tavaly összesen 5280-at kapott a megye, még ez i——■»>— is édeskevésnek bizonyult. Pilla nateyilag három és fél, négyezer darabra lenne sürgősen szükség. Ezen a gondon esak úgy lehet könnyíteni, ha az illetékes felsőbb szakvezetők megtalálják a megoldás legmegfelelőbb módját. Hisz bosszúság ez nemcsak Szabolcsban, máshol is és éppé it ezért tolmácsoljuk ezútón is négyezer szabolcsi dolgozó család kérelmét. Bár tudjuk, egyáltalán nem könnyű megtalálni a megoldást, mégis meg kell kísérelni, mert ilyenformán közüggyé válik ez a kényes probléma. (P> Miiéi az uralkodók kora rég lejárt, a mátészalkaiak is másképp kezelik már a koronázást, mint tulajdon őseik.. Azok valószínűleg még koronás főt is láttak, viszont ők eme fogalmat már a Jonathá- nok termőágainak kialakítására értelmezik. Ugyanis olyan igyekezettel tanulják a gyümölcstermesztés csínját-bínját, hogy ezzel tulajdonképpen sajpt szorgalmukra teszik fel a koronát. Pedig nem titok, hogy kezdetben még a tanfolyamot vezető Balogh István elvtárs is félt a részvétlenségtől, ma viszont olyan az érdeklődés, hogy legtöbbször az előadóterem is szűknek bizonyul. Állandóan 50— 60 dolgozó vár ászt látogatja az előadá- solcat, mivel a szakszerű és okos lapasz- talatát adás nak már faluszerte híre ment. A hallgatók sorában foglal helyett Kállai Bertalan bátyánk is. Kállai Bertalan régi gyümölcstermelő, Nagyon szép alma-, körte- és diófái vannak. Különben ez a Kállai, mikor először hallott a tanfolyamról csak legyintett a kesével. Minek menjek én oda — emlegette, hisz aki ott beszél as nálam esetleg cscJi • tanuló lehetne. A kíváncsiság azonban végül is erősebb lett mint saját ellenkezése. Beült hát az eló-< adásokra, oda a többiek mellé és figyeli Éppen az előbb említett koronaklalaki tisról volt szó. amelyet bizony ő sem úgy rakott fel a jo- r.aihánok „derekára' ahogy íUet volna Mert bizony ilyen e. a koro-nanevelés, mi a most is megvicetll az embert, amikor tulajdonképpen már királyok sincsenek:. Mi lesz a nyírlugosi népi együttes sorsa? I» A falu nagy homokdombok. lábánál ül és onnan figyeli a körülötte zajgó világot. Gubbasztása még ma is olyan, mintha félelemből vette volna ezt a mozdulatot. Ez könnyen meg is lehet, mert valamikor a vad tatárok, a kontyos törökök és a sár- kányos úri hadak gyakran le-lecsaptak erre a vidékre. EttoJ aztán úgy megrettent a falu, hogy ki sem mozdult a halmok közül, olykor még a kéményeit is lefedte, nem tartott senkivel jószomszédságot, elkerülte az idegent és az imádságában is az állt, hogy felejtse el a bajtrejtő világ. Az óvakodó igyekezet’azonban nem sokat használt, mert neki is akadt nyú- 7.ója, mint minden más községnek abban az időben. Ettől kezdve még jobban gyűlölte a ‘ világot, amiért urakat küldött a nyakára és haragvó arccal még beljebb vonult a szűk völgyüleíekbe. Az elzárkózottság századokon át tartott. Már-már úgy tűnt: a falura annyira rákövcsedik.ez a magatartás, hogy még az idő se vakarja le róla. A történelem azonban ^jó késsel nyúlt hozzá és levakarta. A felszabadulás után alig múlt el öt esztendő. Nyírlugost már úgy szárnyára kapta a hír, hogy az egész országban tuckak róla. A nagy hírnevet és vele a dicsőséget kul- túrcsoportja szerezte. Szép táncaival, dalaival úgy tündöklött az a megye egén, akár a csillag. Mindenfelé beszéltek róla, vonzódtak hozzá, követték, le akarták főzni és oda jártak tanulni. Addig-addig röpködött a siker, hogy a lugosi együttest külföldön is megismerték és szereplésre hívták. Ekkor azonban valami baj történhetett, mert sápad ózni kezdett a csillag, amit ez az együttes jelentett a megye kulturális életének egén, II. .Az együttes az állami gazdaságé, tehát, most oda kell elvezetnünk a kedves olvasót. Ez a gazdaság 1248-ban alakult és egy evrg rá az együttes. A gazdaság vezetői örömmel támogatták, áldoztál? rá. mert a tehetséges színjátszók, táncosok, majd később a zenekar jól szórakoztatta a gazdaság dolgozóit, a falu népét és segített terjeszteni a kultúrát és a műveltséget. No meg: a siker, amit az együttes Nyíregyházától Budapestig mindenütt aratott,.a gazdaság jó hírnevét is emelte. Manapság azonban változhattak a körülmények, mért a gazdaság dolgozói közt elterjedt a hír: A gazdaságnak már nincs szüksége az együttesre. Mi több, a gazdaság vezetői már tettek olyan javaslatot is, hegy alakuljon a községben valamiféle bizottság és legyen azé az együttes. Olyan hang is van, hogy vegye át a MEDOSZ és az együttes települjön be a most avatandó -— a MEDOSZ tulajdonában lévő — kultúrházba. A támogatással is bajok vannak. A gazdaság már nem visel olyan gondot az együttesre, min* valaha. Olykor itt-c-tt olyan megjegyzés is elröppen, hogy. az együttes tagjai „bohócok’*. A próbákra' sem mindig tudnak pontosan összejönni, mert a gazdaság vagy nem gondoskodik időben a színjátszók, a táncosok érte-íc- sé’ól. vagy „nem tud” n távoli munkahelyen dolgozók beszállítására 'fogatot-, vontatót adni. Akadt ember, aki már mer- kérdonto; Miért own govvlo-kodfok iob1-an az együttesről?'Az volt a felelet: Nem származik a gazdaságnak az együttesből semmi h'szcn! Mindezek a dolgok kiszivárognak, tud róla a gazdaság valamennyi dolgozója így az együttes tagjai is. Mcst aztán o't tart az együttes, hegy a feloszlást emlegetik a tagjai. Hiányzik az a társadalmi összefogás, támogatás is, ami egykor meg volt. A KISZ, a kultúrotthon, a tűzoltók c.s a Hazafias Népfront ahelyett, hogy támogatná, segítené a sok sikert, jó hírnevet elért, tanult és közismert együttest, magul? akarnak külön-külön apró kultúrcso- portokat alakítani. Céljuk: legyen nekik is független kultúrgárdájuk. Így aztán nem nagyon törődnek azzal, hogy a megye egyik legjobb együttese a feloszlás előtt áll. De mit csinál Lúgoson a párt? Az egj'üttes vezetője elmondotta, hogy a titkár — Zsadányi István — szív vei-lélekkel támogatta az együttest. Ő azonban most iskolán van. a helyettese meg bizony meg- megfelejtkezik arról, hogy mint titkáriie- lyettesnek, az ilyen dolgokba is beleszólása van. Mi több: beleszólni kötelességé. III. Nem akarunk elhal]ga!ni semmit, mert a nyírlugosi egj'üttes sorsáért aggódunk. Éppen ezért olyasmit is el kel! itt mondanunk, amiről Lúgoson széliében-- hosszában beszélnek. Íme a történet. A szóbeszéd szerint a baj olt kezdődőit, hegy évekkel ezelőtt az állami gazdaság egyik vezető beosztású dolgozója ■levélét írt egy barátjának. A levélben arra kérte, jöjjön dolgozni Lúgosra. A meghívott a meghívást elfogadta. Egy ideig békesség és egyetértés volt a km ember közt, de aztán a jóviszeny valami miatt megromlott. De úgyannyira megromlott, hogy a meghívó vezető emberi át kellett helyezni egy másik gazdaságba, Az elhelyezett ember felesége azonban tagja az együttesnek. Sokat dolgozott, só- . kát fáradt az együttes többi tagjával és kitartott az együttes mellett. Nem ment férjé után. Marad is mindaddig, míg csak nép! együttes le« Nyírlujcsén. Amíg ez az asszony ott van, addig annak a „vészé lye” is fennáll, hogy az elhelyezett vezető beosztású dolgozó visszakerül. Így aztán a gazdaság vezetői közt is van valaki, ak helyesli az együttes feloszlását. Úgy hisszük, hogy az ilyen szóbeszéd akár igaz, akár nem — igen-igen rontja a község és az együttes tagjainak hangulatát. Jó lenne, ha a község vezetői megvizsgálnák ezt. Amennyiben igaz — járjanak el erélyesen az ügyben, ha nem igaz, szereljék le ezt a .bomlasztó és keropremittáió szóbeszédet. IV. ( Van még egy másik hiba is. Es ez is rontja a falu kulturális életét, megnehezíti a különböző szervek é3 intézmények közötti együttműködést. Ez pedig az, hogy a pedagógusok' közt nincsen egyetértés. •Nyirlugoson mindenki tudja é3 beszéli, hogy a pedagógusok nem járnak egymá • - hoz, nem nagyon társalognak egymással, a gyűléseken egymás ellen beszélnek, közbekiabálnak és — tegyük még hozzá, mert ez is igaz — a szülőkkel sem sokai törődnek. Talán ennek köszönhető, hog elég magas a hiányzás! százalék a lugosi iskolákban. E kérdés megoldása elsősorban a lu- gosiak feladata, de ió volna, ha a megyei tanács művelődési osztálya is szétnézni" egy kicsit, és — ha szüksége'. — erélyesem intézkedne. V. Ez az írás nem más, mint gyors kép . és egyszerű hangulat-fcto. Lehet, hogy u krónikásnak sikerült í ülőn fogni» az 'ga- ságot, lehet, hogy esak a pillanatnyi látszatot fényképezte. Az a tény azonban, hogy olykor-olykor Nyirlugoson ilyen pillanatok is vannak, feltétlenül arra figyelmeztet, hogy az illetékes szerveknek sürgősen köi'ü.l kell nézniük ebben a faluban. ... _____ K ELET M AGYARORSZ.AG 1958. FEBRUÁR 7, PÉNTEK ___________ Koronázás király nélkül &
