Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

keletmagyarorszAg 1958. JANUAR 12, VASÄRNAP 6 BORIS löteten áll a félhomályos ab­lak mellett. Makacsul néz kifelé a szür­külő februárvégi estébe s míg szeme me. rőn tapad az ereszről lecsurgó, jégcsappá keményedó hólére, az esze másfelé jár. Nem hallja meg. a pörölycsapásszerű lük­tetéstől, ami majd' szétnyomja az agyát, hogy az ágyon, a másik sarokban elha­ló« nyöszörög az ura. Néha tekint arra, de nem bír megszólalni, nem jön hang a szájára. Hatalmas gombócok csomósod­nak a torkán, kaplcodja a levegőt. Pedig, ha kimondaná azt, ami a szemében villan sötéten! Azt a hét esztendei keserves ke­serűséget, ami felgyűlt benne, amit ma­gába zárt. hogy ne tudja meg senki a fáj­dalmát. Legyen a kereszt viselésében ő az első. így szokta meg harmincévi házassá­guk alatt. 'Hét éve már, hogy az ura csak akkor száll le az ágyról, ha ölbeveszik. Ahhoz is segítenek, ha meg akar fordulni a másik oldalára. Valami csúnya bénulás állt mind a két lábába, egész a derekáig. Azóta rosszabb a gyereknél. Nyügösködik, káromlcodik — felváltva. Semmi sem jó, amit tesznek körülötte. Tűrik, mert türm kell. Sokszor imádkozik fél éjszakákon át, a napi munkától elgyötörtén, ruhástól vetődve az ágyra. Gyógyítaná meg az is­ten, vagy venné el, ha már úgy akarja tolakszik sokszor elő benne a keserű gon­dolat. TEGNAP ÜTÖTT BE az Igazi pokol. Károly niár egy hete igen nyugtalanul viselkedett. Sejtelmesen mormolt maga elé, de nem beszélt. Az ételhez sem nyúlt hozzá, pedig addig az örökös betegek mo­hóságával evett és sokat, anélkül, hogy fogott volna rajta az étel. Esténként, ami­kor az árnyak megnyúltak s nedvesen ta­padtak ablakra, ajtóra, mindig fokozódott a nyugtalansága, mintha várna valakit. Ebben a néma várakozásban napról-nap- ra gyengült, s ha lehetséges, még tovább aszalódott. Fekete szeme megsárgulva vil­logott elő komor üregéből s a várakozás ült ki minden vonására. Szeme eszelőssé vált s a rémület ült benne. — Mmeg... baaboná... zotttl — rikol­tott aztán ki torkán a kétségbeesés s hátrahanyatlott a tarkafoltos pámacihán. Hideg verejték ütött ki a homlokán, amit kidagadó erű karjával szétmizolt az ar­cán. * — Hívjátok... gyorsan... hívjátok. Nem bírom tovább... Megrontott... gyó­gyítson is meg... nem... nem akarok meg­halni... hívjátok Mariskát... Ez, a nyomorúságos, emberségéből is kifordult kép tolakszik mindegyre az asz- szony képzelete elé, ahogy ott áll a hideg üvegre szorított forró halántékkal. Huszonhárom éves asszony volt, ami­kor az ember leesett a lábáról. Annak hét éve. Akkor hallott pusmogni valamit a soron. Az asszonyok beszélték, hogy ron­tás van az urán. Mert egy erős ember másért nem is megy tönkre ilyen hamar. Korpái Mari átkozta meg még akkor, amikor ők kendőt cseréltek. Akkor mondta a. Mari, hogy olyankor hozza rá ez isten a rossznyavaját, amikor nem is gondol rá. Itt van, megvan, fogott az átok! Miért pártolt el akkor a Maritól, pedig az is volt olyan lány... NEM HITT a mendemondának, ön­érzetét is bántotta az ilyen pletyka. Ahogy mást gondolkozik eszébe jut, hogy még eleinte jött az orvos, de aztán az sem kel­lett az embernek, mintha igazuk lenne az asszonyoknak: az átkot orvosi tudomány nem veheti le senkiről. Azt csak felolda­ni lehet Ezért nem akart az ember már orvost sem. Ugyanmindegy. Megdöglik és késs. De nem volt kész, amikor érezte, hogy ott a kaszás, akkor elmúlt a kedve a megdögléstől. Kimondta a nagy titkot, amit hét éve őrzött. Csak Mari tudja megmenteni! A könnyekkel együtt folyt a keserű­ség, lemosta az agyára tolult epét, amely a legerősebb, gyilkos méregként ölni tu­dott volna. Mit tegyen? Soha nem érezte, Samu András: míg fiatal volt, de most a féltékenység megrohamozta, öreg, régen hamu alá zsugorodott szerelme az ágyon fekvő élő­halott felé terjedt, mintegy védelemkép­pen. Nem! — tiltakozott szenvedélyesen, mintha harcba kellene szállni valakivel, — nem, inkább haljon meg itt, de az enyém marad, — Fájdalmas, könyörgő nyögés zavarta meg, s gondolatait másfelé terelte. Mégis, hátha meggyógyul, látom még mozogni, menni. Hadd jöjjön azzal az átkozott tudományával. Mentse meg. Itt az isten segíthet, vagy a boszorkányság. Az isten hét évig elnézte, hogy mi megy itt, nem segített, ellökött magától, jöjjön az ördög. S a vöt elszalasztottá Mariért, x X x A SAROKBÓL megkönnyebbült, só- hajszerű nyögés hallatszott, s az érkező Mari egyenesen oda tartott. Nem törődött' Borissal, aki izgatottan kereste a gyufát, és nehezen botorkált a szoba közepén a gerendára alcasztott lámpa felé, hogy meggyújtsa. Remegő kezében mindunta­lan elaludt a láng s csak sok ár p világí­totta meg egy kis narancssárga fény a szobát, a sarokban az ágyat és körülötte sürgölődő Marit, aki eddig egy szó nem sok, de annyit sem mondott, nagy ráncos szoknyájának a széle a koréba tűzve, s inig meztelen lábszárán a csizma fölött friss sár látszik, ahogy az ágy fölé hajlik. Nem, nem megy oda. A lábai sem bírnák, meg ne lássa az a másik, hogy benne most tili van. Boris leereszti az ab­lakra a szeghez akasztott rózsaszín fir- hangot s visszaáll az ablak mellé, úgy nézi lassan folyó könnyein keresztül, hogy Mari motoz az ágy körül. Elnézi, nem mozdul, amileor hajtja Károlyról félre a dunnát, le egészen az ágy végéig. Az em­ber lábai úgy merednek elő sárgán, vér nélkül, élettelenül, mint két piszkafa. Ma­ri körülnézi, csavargatja a pergamenszérű ujjakat, de a beteg nem érez semmit, vagy nem mutatja, hogy fáj. Tovább gyomrozza a magával tehetetlen embert úgy, hogy az végül nagyot, keserveset nyög. Aztán hozzákezd és vetkőztetl le. Ezt már Boris nem nézi szó nélkül; ellöki magát a párlcánytól s az ágy mel-" lett terem. Ügy rárivall Marira, hogy az hátrahőköl s meg is szeppen egy kicsit, ahogy a másik asszony szemében meglát­ja az indulat tüzét. — Mit csinálsz vele! Nem elég. hogy tönkretetted, hogy hét évig itt rothadt ne­kem az ágyon?! Nem elég, hogy falucsúf­jává tettél az átkozott boszorkányságod­dal? Most szemérmetlenül húzod le róla a rongyot, még mindig csúfolkodsz velem?! Te...! te...! vérszopó! MARI ÉREZTE, hogy itt baj van. Ha nem ügyeskedik, fondorkodik, a dolog rosszul üthet ki. Nem tehetett ö arról, hogy amikor ez a szerencsétlen Károly hét éve ágynak dűlt, ráfogták, hogy va- jákos. Meg arról sem, hogy azután alig volt nap, hogy ne ment volna hozzá vala­ki tanácsért. Elébb csak egy-egy szerelmi csalódott, vagy haragos szomszéd állított be, igazítaná el a sorát, később jöttek töb­ben testi bajokkal is. Nem nagyon törték magukat a városba orvoshoz. Ott a Mari, majd se­gít az. Tiltakozott előbb, aztán megszokta. Tetszett is, hogy őtőle kérnek tanácsot. Nem is kellett a népnek más, mint vala­mi hókuszpókusz, s a nagy hiedelem sok­szor kigyógyította őket a sok vélt nyava- jából, A tudomány meg abból állott, hogy nem úgy keverte össze a pókhálós köpe- tet, mint más vajákos, csak úgy találom­ra más gyógyítóerejű füvet főzetett bizo­nyos baj elkergetésére. így vált a faluban hatalmassággá, így bizonyították rá vég­legesen, hogy Károlyt, a régi szerelmét ő rontotta meg. Mit csináljon most? Eddig olyanok jöttek hozzá, akiknek mással volt bajuk, de most ez az asszony, szinte megtébo- lyodva, neki a halálos ellensége. Hogy engesztelje ki? Nem mondhatja el, hogy amit beszélnek róla. az hazugság! Neki kell tovább hazudnia. Meg miért ne?! Hét év óta soknak segített. Hátha...? — Meggyógyítom — suttogta. Elker­getem a nyavaját belőle. Megint járni fog... LESTE SZAVAI hatását. Nem te­vesztette el, elérte, amit akart. A bánatos elgyötört asszony megállt az ágy végénél, s úgy maradt összekulcsolt kézzel. Mintha imádkozna. S nézte, nézte a lemeztelení­tett Károlyt, aki úgy feküdt ott, mintha viasz báb lenne. Mari betakargatta a borzongó tes­tet, aztán leült a spór melletti gyalogszék- re. Zsebéből nagy csomó lófarokszőrt sze­dett elő s hozzákezdett hosszú szálat köt­ni belőle. Az elkészített szálakkal össze­kötözte kis batyuba a betegről leszedett ingett, gatyát s letette maga mellé a föld­re. A szoknya bő ráncai közül egy nagy zacskót húzott elő, amiben kisebbek vol­tak. A kis vászonzacskóban különféle gyökerek, magvak, levelek voltak össze­Jrődattni ,,A szovjet publicisztika mestere” név­vel illette a Zvjezda c. folyóirat reoen- ziója M. Kolcovot, a. kiváló szovjet ripor­tert és publicistát. Tavaly ad+ák kikönyv- alakban. Kolcov 1920—1937-ben keltezett vázlatait, köztük sok kitűnő szatírát a szovjethaialom első éveinek visszásságai­ról. Az idén érte meg 2. kiadását ..Spa­nyolországi napló" című riportgyűjtemé­nye a spanyol polgárháborúról, •k Nemrég jelent meg Bertrand Russel, a kiváló angol filozófus új könyve ..Miért nem vagyok keresztény?” címmel A könyv 15 értekezést tartalmaz a vallás és az erkölcsiség kérdéseiről. Az értekezé­sek a szerző 55 esztendei tevékenységének különböző időpontjaiban keletkeztek. ★ Rendkívüli sikert aratott Romániá­ban Szabó Gyula erdélyi magyar író „A Glandos-család" című regénye, a fa­lusi kollektivizálásról tervezett ,trilógia első köteté. A mű egyidőben jelent meg román és magyar nyelven. mozaikok „Könyörüljetek Amerikán1* — ezt a felhívást közölte az Ar's című francia hetilap. A különös felszólítást ezzel indo­kolta: a filmek, színházak, könyvek újab­ban állandóan nevetségessé teszik " az Egyesült Államokat, csökkent az érdek­lődés az amerikai regények és színdara­bok iránt, a nyelvészek irtóhsdiáratot kezdtek az . amerikanizmusok" ellen, az „amerikai életstílus” és a „dollárkultusz'’ a szatírák állandó tárgya. TÖRTÉNELMI FELIRAT Vilnius egyik templomában, amelyet 1345-ben Marija Jaroszlavna, Olgerd feje­delem hitvese építtetett, van egy emlék­tábla a következő felirattal; „Nagy Péter cár 1705-ben ebben a templomban mondatott hálaadó isten­tiszteletet a XII. Károly csapatai felett aratott győzelem alkalmából. A templom­nak adományozta a svédektől zsákmá­nyolt zászlót, s itt kereszteltette meg az afrikai Hannibált, a mi hírei Puskin köl­tőnk ősét”. gyűjtve. Sorra bontogatta ezeket és a tá­nyérén méregette, miből mennyit adjon* Gyöngyvirággyökér, fécskefűlevél, bürök­mag, anyarozs, kakukfü. kutyaszőlő, far­kasalmalevél leerült elő. Volt még vará- dicskóró is, az, amit a hadiasszonyok ko­szorúba fűzve a háztetőre dobáltak meg­tudni: él-e, meghalt-e ott a fronton az ember. Ezeket a füveket rakta aztán össze egy ivóbögrébe. Vizet öntött rá és letet­te. haád ázzon jól ki. — Figyelj ide! — szólította meg Ká- rolynak a feleségét, aki csak állt, állt az ágy végénél. — Itt ez a bátyú. Ezt ásd el éjfélkor, elöl a csorgóba. Mire elrothad, Károly teljesen meggyógyul. Éjfélkor csi­náld, ne lássa meg senki. Ezt meg — mu­tatott a füvekkel teli bögrére — tedd oda főni. Legyen meg ez is éjfélre, de ponto­san. Akkor szűrd le, vessél rá három ke­resztet. Ha hülni hagytad, vess rá megint keresztet, Károlyra is, és add oda neki meginni. Közbe mindig imádkozzál, hogy a rossz elköltözzön a lábából. Reggel me­gint /eljövök. Egy pillantást vetett az ágyra, ahol a magával tehetetlen ember lehunyt szem­mel feküdt, és köszönés nélkül, ahogy jött, elment. AZ ASSZONY egy ideig állt még egy helyben. Nehezen birkózott meg a körülötte történt dolgokkal, érzéketlenül nézett maga elé. Lassan fogta fel’ Mari szavainak értelmét és nehezen nyugodott meg. Leült az ágy szélére s az utóbbi napok álmatlansága őlomsúlyként nehe­zedett szempilláira. Tizenegy órakor riadt fel kíbultságá- ból s ahogy tekintete az ibrikre esett, úgy eszmélt rá, mit kell csinálnia. A főzéssel hamar elkészült, vette a gyufát és kita­pogatott a kamrába, hogy megkeresse as ásót. Az udvaron sötét volt. a hold nagy lepedő fekete felleg mögött bujkált. Az ásót megtalálta, bevitte a házba, hadd enyhüljön a nyele. Remegve fogta a főzetet s beleszürte egy mázas csuporba. Károly, aki a csuda bekövetkezését látta abban, ha megissza a teát, el sem aludt, csak szótlanul várt és amikor az asszony a szá­jához emelte az edényt, mohón szűrcsölte az epekeserű folyadékot. Kiitta egy csep­pig s az erőlködéstől elaléltan hanyatlott vissza a vánkosra. Az ital, mint folyékony tűz égette belülről. A szerencsétlen azt hitte, ez viszi szét ereibe a gyógyulást. Az asszony kiment, vitte az összekö­tözött inget, gatyát s a ház sarkánál ásni kezdte a kemény, fagyos földet. Bent a házban pedig a beteg megkezdte vívódá­sát; a kotyvalék munkája jelentkezett. Károly úgy érezte, mintha a szája, torka a legkeserűbb epével lenne tele, s ez folyt lejjebb, és ahol elhaladt, össze­rántotta a beleket. Még tehetetlen alsó- teste is megvonaglott a fájdalomtól. Be­hunyt szemmel feküdt, de a görcsös rán- gás felfeszítette a szemhéjait, s leírhatat­lan rémület tolakodott elő fátyolos sze­meiből. A bürökmag, az anyarozs, meg a többi, valóságos méreg volt a legyengült szervezetnek. Szája is valami sajátságos módon rángott s szó, vagy kiáltás helyett halk, bugyborélcoló nyöszörgés jött ki a torkán. Kezdett a méreg elhatalmasodni a vérében és egyre kegyetlenebb kínokat kellett kiállnia. Tajték tört elő a szájá­ból, ami az álla felé lefolyt a mellére. ELFOGTA a halálfélelem. Keze té­tován mozdult, s görcsösen markolta meg az ágy deszkáját. Utolsó erőfeszítéssel rántotta fel magát az ágyon és a kínos­fájdalmas lendülettől dunnástól együtt le­esett hanyatt a földre. Az asszony kint, nekimelegedve a munkának, befejezte a gödör ásását és ép­pen a csodarejtő ruhadarabokat akarta belehelyezni, amikor bentről tompa dob­banást hallott. A munkától lihegve, ve- rejtékesen rohant és lökte be az ajtót. Bent a gyér világosság az ágy mellett a mozdulatlanul fekvő Károly viaszsárgává vált arcára, nyitott, üvegesedé szemére esett... Tétova, erőtlen léptekkel vonszol­ta oda, magát s egy hang nélkül rogyott a méa meleg testre... ROMTÁ §

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents