Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
KELETMAGYARORSZÄG 1858. JANUAR 12, VASÄRNAP Felhívás a megye pedagógusaihoz, orvosaihoz és egészségügyi dolgozóihoz! „A cigányság problémájának megoldása — társadalmi ügy66 A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bi- zottsága 1957 december 16-án megtartott ülésén ismételten foglalkozott a megyében élő cigányság problémájával, életkörülményeivel. Megállapította: a megye területén élő cigányság életkörülményeiben, munkábaállítáiuk terén, egészségügyi helyzetében és kulturális viszonyaiban az elmúlt évek serény munkáját mérlegelve lemérhető javulások tapasztalhatók. Ez azonban még közelről sem kielégítő, mivel a cigányság többsége jelenleg is elmaradott körülmények között él. A cigányság elmaradottságából adódó probléma megoldása az egész társadalom, valamennyi jószándékú ember ügye. Különösen nagy feladatok hárulnak e kérdés megoldásában a cigányság életkörülményeinek, kulturális elmaradottságának állandó javításában a megye orvosaira, pedagógusaira. Ügyelni kell arra, hogy a cigányság problémáját ne kívülről, felülről nézve, ne a cigányság nélkül oldjuk meg. hanem velük együtt, hozzájuk emberi módon, türelmes munkával közeledve. Csak akkor számíthatunk eredményekre. Tudjuk azt, hogy a cigányság többsége, amelyik embertelen körülmények között él, vágyik arra, hogy elmaradottsága megszűnjön. Ahol ez nem tapasztalható, ott türelmes felvilágosító munkával, a meggyőzés eszközével bírjuk rá őket arra, hogy saját maguk is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy életkörülményeik emberekhez méltóakká váljanak. A megyében létező valamennyi állami és társadalmi szervnek feladata, hogy hathatósan támogassák a cigányság felemelkedési törekvéseit, s ezért fordul felhívással a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megyében élő pedagógusokhoz, egészségügyi szakemberekhez is, hogy a probléma megoldásában segítsenek. Hiszen elsősorban ők azok, akik sokat tehetnek annak érdekében, hogy gyorsabb legyen ezen a téren az előrehaladás. (VJ egyénk területén csaknem 20 ezer a cigányok száma. A cigányság többsége primitív életkörülmények között él a faluszéleken, putrikban. Az elmúlt években értünk el bizonyos eredményeket egészség- ügyi és kulturális viszpnyaikban. A felszabadulás óta ez kézzelfogható. Míg a múltban több cigánycsalád lakott együtt a földbesüllyesztett putriban, ma már, ha lassan is, de fokozatosan változik a helyzet, noha még most is sok az ilyen földkunyhó, amely magával hozza az egészségtelen, kultúrálatlan életmódot is. A kapitalista rendszerben a cigányság iskolába járásáról nem igen lehetett szó. Imi, olvasni tudó ember alig akadt közöttük. De a tüdővész, a vérbaj pusztított közöttük. Ma más a helyzet. A cigányság egy részének tulajdonában lehet találni fehérfalú, rendes, tiszta, virágoskertes házakat is. Több cigánycsalád rendszeresen járatja iskolába gyermekét. Sajnos, a javulás azonban nagy többségüknél nem kielégítő. Az iskola- köteles gyermekek többsége nem jár tanulni, s így az analfabéták többségét, a lemorzsolódottak jelentős részét a cigánygyermekek képezik. Rendkívül elmaradott életkörülmények között él többségük. Nyilvánvaló, hogy a cigányság eme problémáinak megoldása nem lehet egy-két szerv feladata, társadalmi üggyé kell tennünk s ezt szükségessé tenni a pedagógusok közében is. Megyénk pedagógusai, nevelői mindig kivették részüket a nemes, a megye kulturális életét előrevivő mozgalmakból. Az ő nevelő, önzetlen, lelkes munkájukra számítunk ebben az igen égető kérdésben is, s hozzájuk fordulunk, hogy e munkában is legyenek kezdeményezők, élenjárók és segítsenek. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ezúton kéri fel valamennyi becsületes, a néphez hű, a kulturális felemelkedésért küzdő nevelőt, hogy a leghatha- tósabban működjenek közre e nemes mozgalomban, a cigányság kulturális elmaradottságának felszámolásában. Tudjuk, nehéz, fáradságos, sok türelmet igénylő munka ez, de szép, nemes emberi feladat lesz ennek végrehajtása nevelőink részéről. Szervezzék az analfabéta tanfolyamokat. Azokban az iskolákban, ahol a túlkoros cigánygyermekek száma a 20—25 főt eléri és az iskoláztatásuk másként nem biztosítható, a tantermi és nevelői ellátottságtól függően külön cigány-osztályokat is lehet szervezni. Küzdeni kell a cigányokat sértő megkülönböztetések ellen, az esetleges olyan megnyilvánulás ellen, amely akadályozza a cigányok belterületen való letelepedését, házépítését. A cigányság kultúrájának feltárása fontos néprajzi, kutatási feladat is. E munkát végezzék úgy, hogy az a cigány népi kulturális elemek továbbfejlesztését is szolgálja. E munkába vonják be a cigányok közül kikerült értelmiségieket, akik sokat segítenek az ügy érdekében. Bízunk abban, hogy a nevelők megértik a feladat nag, ' át, s támogatják a cigányság kulturális elmaradottságának felszámolásáért indított nemes mozgalmat, s azon lesznek, hogy az ügy érdekében született határozatok maradéktalanul megvalósuljanak. |_J a a felszabadulás óta eltelt több mint egy évti- zednek a cigányság helyzetével kapcsolatos munkáját vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a mutatkozó javulásban, az eredményekben nagy részük van az orvosoknak, az egészségügyi dolgozóknak. Több orvos és egészségügyi dolgozó példája áll előttünk, akik fáradtságot nem ismerve foglalkoztak a cigányság egészség- ügyi problémája mellett azzal is, hogy a tanácsoknál szorgalmazták házhelyhez való juttatásukat, munkába állításukat, gyermekeik iskoláztatását stb. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága reméli, hogy úgy mint eddig, a következőkben is készséggel segítenek e nagy munka előrehaladásában. — Felkérjük a körzeti orvosokat, védőnőket, szülésznőket, egészség- őröket, hogy a cigánytelepeket rendszeresen látogassák. Legyen ez a látogatás baráti, közvetlen, a cigányság problémáit megértő, olyan, hogy minden kérdésükre adjunk választ, feleletet. Beszéljenek velük annak érdekében, hogy társadalmi munkával járuljanak hozzá a tanács által kiutalt betongyűrűkkel kutak ásásához. Ezzel segítsék elő a jó vízellátást. Hasonlóan szervezzék meg a WC, vagy latrina építését és így biztosítsák a telep tisztaságát. Tudvalévő, hogy a cigányság körében legelterjedtebb betegségek a tbc. és a nemibetegség s a csecsemőhalálozás aránya itt a legmagasabb. Ezúton kérjük fel a járási és községi orvosokat, hogy a betegségek megelőzése és megszüntetése érdekében negyedévenként rendszeres szűrővizsgálatot tartsanak, mely feladat végrehajtásával az egészségügy általános színvonalát emelhetik. Az egészségügy javításában fontos eszköz az ismeretterjesztő előadás. Ilyen előadásokban szükséges volna foglalkozni gyermekgondozással, neveléssel, táplálkozással, tisztántartással a ragályos és fertőzőbetegségek elleni védekezéssel. Emellett szükséges volna beszélgetést folytatni a cigánysággal a minden állampolgárt megillető jogokról és kötelességekről. Felkérjük a körzeti orvosokat, hogy nyújtsanak segítséget a községi tanácsoknak a házhelyek céljára alkalmas területek kiválasztásában, hogy ezzel is segítségükre legyünk embertelen sorsukból való kiemelkedésükben. így emelkedik igazán a megye egészségügye. Az új házat épített cigánycsaládokat látogassák rendszeresen és emberi módon, barátságosan foglalkozzanak velük. Érjék el, hogy az új ház mellett WC és kút létesüljön., s a lakásukat tisztántartsák. I*1 gészségügyi helyzetünk javulásának elengedhe- tetlen alapfeltétele műveltségük emelése. Ezért az orvosok támogassák a nevelőket. Hiszen az Orvosoknak, védőnőknek, szülésznőknek, egészségőröknek van az egyik leghatásosabb eszköz a kezükben, ez pedig a személyes kapcsolat. Ezt hasznosítsák az iskolába- járás szükségességének tudatosításában és segítsék elő az írástudatlanság felszámolását. A cigányság többsége egészségügyi helyzetük javításához csak abban az esetben tudnak igazán hozzájárulni, ha megfelelő anyagiakkal rendelkeznek. Ezért a munkábaállításuk- ról is gondoskodni kell. Sokat segíthetnek ebben az egészségügyi dogozók is. Bírják őket a rendszeres munkára beszélgetéseik során. Ezzel nemes feladatot teljesítenek, mert segítenek annak a feltételnek a megvalósításában, amely a higiénikus kulturált élet vágányaira vezeti a cigányságot. Ezekben kéri és számít az orvosok, az egészségügyi dolgozók segítségére a végrehajtó bizottság. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága számít odaadó áldozatos munkájukra e nagy cél megvalósításában. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanáes Végrehajtó Bizottsága, Szai/úk fa A RÉGIEK AZT TARTOTTAK, hogy minden hivatásnak megvan a maga szaga, miszeri nt a jó orrú ember már messziről megérzi, ki van vele egy rangon, ki előtt kell mélyen kalapot emelni és ki előtt elég csak úgy hetykén megbökni. Tehát eszerint volt idő, amikor a szagok olyan fontos társadalmi faktorrá emelkedtek, hogy utánuk igazodtak. Amikor még az opozon gallér nem volt divatban, a szagok alapján vásárolták a templomi ülőhelyeket, a telkeket, válogatták az asztal- társaságot, a kocsmát és a kártyapartnert. Emlékszem, hogy a mi falunk orvosa például soha sem ült íe egy asztalhoz a tanítókkal, mondván: „Azoknak plajbász és kréta szaguk van!" A tanítók sem rajongtak az orvosi barátság után, mert azt tartották, hogy megfájdul a fejük a hulla és gyógyszer szagtól. Megelégedtek azzal, hogy köszöntek egymásnak és megmaradtak „hivatáson belül”. A történelem azonban erre a furcsa elméletre sem volt tekintettel. A históriai szél kitisztogatta az orvosi szobákat, a tantermeket, a mérnöki irodát a sajátos szagoktól, ezzel megvetette az alapját annak, hogy a szellem emberei megértsék: az értelmiség névvel jelölt csoportba tartoznak —hacsak nem urak, földbirtokosok, vagy gyárosok — és céljuk, ér-1 dekük közös, össze kell tehát fogni, egy cél felé kell törekedni a dolgozó osztálvokkal. 1956 OKTÓBERE előléptette az crielmiséget „vezető osztálylyá". Erre aztán sokakban újra felbuzdult a régi virtus, feltámadt az immár sorvadozó szagérzet: Jó, jó, dehát ki számít értelmiséginek? Bizonyosan csak a legértelmesebbek. Márpedig az értelmet — régi jó szokás szerint — iskola alapján, az elvégzett osztályok, a megszerzett , diplomák mértékegységevei lehet jól mérni. Néhány orvos újra nem ült le a tanítóval, mondván: Több az iskolám! Erre fel a megbántott pedagógus kerülte az orvost, mert azt tartotta: Akármilyen buta is a pedagógus, akkor is ő az ismeretek atyja. Ahogy ő oszt, aszerint lesz ember vagy emberebb valaki. A vitába közbekiáltott néhány mérnök: Félre innen. A technika korában a technikai értelmiségnek kell vezetni! Azon dúlt a vita, hogy ki okosabb. Márpedig ez eldönthetetlen. A nagyapák azt tartják, hegy miután az isten megteremtette az embereket, eszet is adott nekik. Az észosztást maga végezte és ezért mindenki hajlandó magáról azt hinni, hogy ő kapott a legtöbbet. Szét is szaggatta volna az értelmiséget ez az emberszortírozó elmélet, ha nem jön november negyediké és utána a szellemi tisztulás időszaka. Lassacskán aztán elpárologtak a mámoros gondolatok, enyhültek a hóbortok, általánossá vált a szagérzők közt is az észretérés. A szagokat újra elsodorta a történelem szele, az értelmiség jelentős részét újra összehozta a közös cél tudata, az érdekközösség felismerése és elcsendesültek a vitatkozók is. Az ember feje azonban nem olyan, mint a szoba, hogy kinyitom az ablakokat és kimegy belőle a szag. Vannak az emberi fejnek is ablakai, így például a szem és a fül, a szellőztetés azonban mégis nehezebb és lassúbb. Való zínű ez lehet az oka, hogy október*"' után mai napjamkig is maradtak a szagelméletnek hívei. A KÖZELMÚLTBAN magam is találkoztam egy-két ilyen emberrel. Egy valaha megye- székhelyi rangon lévő községünkben bementem egy orvoshoz. Nyugodt, termetes, jó.e.kunéit ismert ember. Hivatását jól ellátja. Ez az orvos azzal küldte el egy emberét a kuítúrház vezetőjéhez: Eredj, fiam és jelentsd be, hegy szombat este kluoestet szeretnénk tartani, adja ide a termet. Az ember elment, majd azzal jött vissza, , hogy a doktor úr kívánsága telje üihet, bár a pedagógusok is számítalak valami összejövetelt tartani szombaton, de megférhetnek egy teremben. Az orvos erre csalódottan azt mondta: — Akkor egy héttel elhalasztjuk. — Dehát miért, hiszen meglehettek együtt... — szólt közbe a felesége. Az orvos azonban bosszús lett. — Ugyan, drága fiam, ne ártsd te magad ebbe ... Aztán bizalmas beszélgetésben halkan kifejtette: — Tudod, fiacskám... az orvos az ma is orvos, a pedagógus meg pedagógus. Ez a szakma csak szakmán belüliekkel szokott... Az ilyen konvenciókat nem lehet csak úgy átlépni. Tartani kell magunkat hozzá. Az asszony azonban még ettől sem lett jobb „belátású”. Az orvos erre „konkrét’* érveléssel válaszolt. — Mond mán, hát szükséged van neked arra, hogy ezután az igazgató, meg az iskolaszolga fele égé beszélje meg, hogy milyen ruhában látott, kivel társalogtál? ... Nem kell neked az, hogy úgy köszöntsenek, hogy Pá. Tisztelem, becsülöm őket, dehát... EZ MÁR AZTÁN HATOTT. Erre valóban nem látszott „szükséget’* mutatni a doktornő. Én magam pedig azt hittem, hogy az orvosok közt az ilyen magatartás ritka jelenség. Tévedtem, mert gyakoribb. Tévedésemről akkor győződtem meg, amikor betegségem egy másik városkában orvoshoz vitt. Ahogy beléptem a fehér bútorzatú rendelőbe, két orvost találtam nagy vitában —... azt üzeni a kislánnyal a tanító, hogy mond meg édesanyádnak, tanítson meg táncol-, ni..j hát ilyet! Hogy mondhat! ilyet eszes ember? — Ne" csodálkozz — mondta a másik — hiányzik a műveltség... talán nem is tanár volt az, hanem csak tanító. Nem jók a képzők, nem jól nevelik őket... — Persze, hogy csak tanító mondhat ilyet... — Ez azért van, mert... leik mennek tanítóképzőbe? Általában paraszt gyerekek.‘Itt a magyarázat! — bökött a homlokára. — Ezeknek ott kellene kezdeni a nevelést, hogy hogyan kell megkötni a nyakkendőt, milyen cipőhöz, milyen nyakkendő, milyen ruhához milyen ing illő, dehát... Nézd meg őket... — Felháborító! — Ezután aztán ülj le velük egy asztalhoz ... Elképedtem. Hát ilyen rákfenék is vannak? Ilyen „konvenciók*’ akadályozzák az értelmiség összefogását? Ilyen szamárságok húznak értelmiségi és értelmiségi közé válaszfalat? Mit kell ez ellen tenni? Hogyan lehet az ilyen elméleteket leküzdeni? Hol van ezeknek a forrása, hogy egyszersmindenkorra betapossuk? Segítsenek kedves olvasók megtalálni, írják meg véleményüket ezekről a problémákról. írják meg, hadd okuljanak belőle, akiknek okulniok kell, (—bőg—) *»
