Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 3. szám
AZ OKTATÁSSAL segítsük ELŐ A GYAKORLATI FÁRT- MUNKÁT — LÉGI-TAXI, VASÁRNAPI SÉTAREPÜLÉS — HlREK — KISORSOLTAK A LOTTO DECEMBERI TÄRGY- NYEREMÉNYEIT XV. évfolyam, 3. szám Ara 50 fillér 1958 január 4, szombat Bandiinktól Kairóig A 2 ember feszegeti bolygónk határait és már a kozmikus tér küszöbére lép. Ám, miközben elhagyni készül sártekénket, földi házatáján még számos égető probléma vár orvoslásra. Ezek között is tán a legsürgetőbb a gyarmati rendszernek és súlyos következményeinek felszámolása. 1955 elején 20 ázsiai és afrikai nemzet „engedte ki a palackból” a „ban- dungi szellemet”. A most zárult kairói kongresszuson már negyvenöt ázsiai és afrikai ország képviseletében ezerhétszáz millió ember küldöttei állapíthatták meg, hogy a gyarmatosítás elleni harc korunk ellenállhatatlan történelmi áramlatává vált. Ebben az időszakban bontakozott ki a nemzeti felszabadító mozgalmak és a szocializmus erői- neknek együttműködése, amely hatásos ellenszernek bizonyult az agresszív imperialista lépések elhárítására. Tanúi voltunk egyebek között az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli agresszió kudarcának: a szíriai haladó erők győzelmének, legutóbb pedig az Indonéz népi mozgalom fellendülésének Nyugat-Irán visszaszerzésére. Az érem másik oldala már- nem ilyen fényes. Gyarmati háború folyik Algériában, meg-meg- újuinak az imperialista beavatkozási kísérletek Indonéziában, Szíriában és a világ más térségein. Washington szorgalmazza a NATO és az ázsiai katonai tömbök egybekapcsolását. Ez a párizsi NATO-értekezleten előterjesztett amerikai terv cinikusan számol ázsiai, vagy afrikai „helyi” konfliktusok lehetőségével. Talán nem is kell bizonygatni hogy a mai világhelyzetben, a nukleáris és a rakétafegyverek korában, az ilyen „helyi” konfliktusok aligha korlátozódnának csupán kiszemelt áldozatokra, hanem felidéznék a legrzörnyűbb kataklizma közvetlen veszélyét. A NATO párizsi csúcsértekezletének erre a kihívására a kairói értekezlet azzal válaszolt, hogy tanácskozásainak középpontjába a béke gondolatát állította. Az ázsiai és afrikai népek békés eszközökkel akarják kivívni, illetve biztosítani politikai és gazdasági függetlenségüket. Békére van szükségük, hogy konszolidálhassák eddigi eredményeiket és hogy minden erőforrást, a tudomány nagy vívmányait, a nyomor, a betegségek és a tudatlanságok leküzdésére fordíthassák. A kairói értekezlettel összefüggésben egyes nyugati fővárosokban most arról panaszkodnak, hogy a Szovjetunió ismét kesztyűt dobott a Nyugatnak. Egyöntetű vélemény szerint a feltétel nélküli gazdasági segélyről szóló szovjet ajánlat volt a kongresz- szus „szenzációja”. — Erről e New York Herald Tribune december 29-i számában így vélekedik: „A Szovjetuniónak a fejlődésben elmaradott országok korlátlan megsegítésére tett kairói ajánlata a legközvetlenebb és legveszélyesebb kihívást jelenti az Egyesült Államokkal szemben azon emberek százmillióinak hűségét illetően, akikről az Egyesült Államok önelégülten azt tételezte fel, hogy állandó jelleggel a nyugati ideálokhoz vannak kapcsolva.” Egyes józanabb nyugati politikai körökben kezdik belátni, hogy a „Szputnyik-testvérek” jelezte erőegyensúly eltolódás következtében már nem igen alkalmazható a tlottatüntetésekre alapozott gyarmatosító politika. Ennek az újszerű gondolkodásmódnak ad hangot a tekintélyes londoni Times, amikor december 30-i számában arra hívja fel a figyelmet, hogy a „legnagyobb hiba az lenne, ha mmaen nyugatellenes véleményt a kommunista megnyilvánulásként kezelnének“. A kairói értekezlet tanulságát a Times cikke végér így összegezi: „a nyugati hatalmaknak ebben a térségben megvan.,ak a sajátos érdekeik, amelyeket meg kell védeniük, de a kizárólagos katonai politika nem felel meg a népek várakozásának.” Még jellemzőbb következtetésre jut John Sparkman amerikai demokrataparti szenátor. — Spakman december 30-án felszólította Eisenhower kormányát, módosítsa külpolitikáját, hogy ellensúlyozni tudja azt a hatást, amelyet a szovjet szputnyikok az ázsiai semlegesekre gyakorolnak. A szenátor, aki a szenátus külügyi bizottságának képviselőjeként nemrégen körutat tett tizenhárom ázsiai országban, útjáról írásban tett jelentést a külügyi bizottságnak. Jelentésében rámutat: sz a tény, hogy a Szovjetunió „negyven év alatt a sarlótól a Szputnyikig haladt előre, azt a meggyőződést keltette számos ázsiai vezetőben, hogy a kommunista eredmények nemcsak szavakon, hanem tetteken alapulnak”. Ami azonban , még ennél is veszélyesebb” — fűzi hozzá — ezek a vezetők feltételezik, hogy „a szovjet kommunizmus képviselte gazdasági és politikai rendszer a legmegfelelőbb arra, hogy valamely elszegényedett, elmaradt nemzetet a nélkülözésből a bőségbe emeljen fel.” Sparkman arra a tanulságra jut, hogy az Egyesült Államok ..eddig tanulságosan nagy súlyt fektetett a katonai segélynyújtásra és túlságosan kevéssé vette tekintetbe a gazdasági segélynyújtást.” A józan tanácsok ellenére Washington eddig nem talált jobb választ a kairói értekezletre, minthogy elküldi Dullest a bagdadi katonai paktum közeljövőben megtartandó ülésére. A Dulles fémjelezte amerikai. válasz is arra mutat, hogy az erő- ' egyensúly módosulása a szocia1 ista világ javára önmagában még nem hárítja el fejünk felől a „helyi” konfliktusok veszélyét és annak beláthatatlan következményeit. Mindaddig nem tekinthetjük biztosítottnak a békát és e birtokba vett gigászi természet' erők kizárólag alkotó felhasználását, ameddig a gyarmattartó hatalmak igyekeznek megfosztani egykori és a mai gyarmati birtokok népeit az önálló életre való joguktól. A békeszerető emberek nagv világmozgalmában mindinkább előtérbe kerül korunk egyik legsa.iátab’o problémája: végre meg kell teremteni az összhangot a társadalmi, gazdasági és kulturális haladás, Illetve a tudomány és a technika szédületes tempójú fejlődése között. Emellett tesz hitet ez á-s:ai és afrikai népek kairói kongresszusa is, amikor a világ népeihez intézett felhívásában Icímtmdla: „az imperializmus további léte nem egyeztethető össze azzal az új k"rs7akka’ amelyben a világ most éh Mi afrikai és ázsiai népek szilárdan hisszük, hogy minden népnek joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez.” Korszerűsítik a megyei kórházat IZ omoly fejlődést ért el a megyei kórház az elmúlt évben. Többek között felújították a belgyógyászati osztályt, a műszaki felszerelésével együtt. Az osztályon eddig négy fürdőszoba volt, most nyolc áll a betegek rendelkezésére. 250 ezer forintos értékben felújították a régi kazánházat. Novemberben üzembe helyezték a kórház és a rendelőintézet közös derítő telepét. Létrehozták a gyermekbénulás-utókezelő osztályt. Ezenkívül több osztályon bővítették a műszaki felszereléseket. Ebben az esztendőben is több millió forintot ford tanak megyei kórházunk korszerűsítésére. Májusban üzembe helyezik a kétmillió forintos költséggel épülő pro- tekturát, kórszövettani laboratóriummal felszerelve. Ez nagyban hozzájárul majd a tudományos kutatómunka elősegítéséhez. Mintegy 500—600 ezer forintos értékben új kazánházat kap a Az elmúlt évben a mezőgazda- sági szakemberek régi kívánságát teljesítette az Elnöki Tanács, törvényerejű rendeleté, amelynek értelmében a legalább négy éves tanulmányi idejű mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben végzett szakemberek mezőgazdasági mérnöki címet kapnak. Most a földművelésügyi miniszternek a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben hozott rendelkezése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági mérnökök, a mezőgazdasági gépészmérnökök, valamint az erdőmérnökök megszerezhessék a doktori címet is. Ennek elnyeréséhez doktori értekezést kell készíteniük és doktori szigorlatot kell tenniük. A szigorlat letételére általában e mérnöki oklevél megszerzésétől számított legalább három, az agrártudományi egyetem mezőgazdaságtudományi karán végzettek öt év után jelentkezhetnek az agrártudományi egyetem rektori, kórház, amely a jelenleginél egy- szerannyi energiát fog szolgáltatni a mosoda és a főzóház részére. Tervben van, hogy új mosodát és fertőtlenítőt építenek, melyet korszerű munkagépekkel szerelnek fel; ez mentesíteni fogja a dolgozókat a nehéz fizikai munkától. Itt építenének öltözőket, s fürdőt a dolgozók részére. Ennek a költsége több mint egymillió forint lesz. Még az év elején megkezdik a régi konyha átépítésének tervét, ennek azonban a kivitelezésére csak 1959-ben kerül sor. — Ugyancsak tervszerint 1959-ben kezdik meg egy központi garázs építését az Inczédi-sor és Sas- utca felőli lészen, amelyben nemcsak a kórház kocsijai, hanem a tüdőgondozó, a Járványügyi Állomás gépkocsijai is elhelyezést nyernek. Már moft, január hónapban megkezdi az Építő- és Szerelő Vállalat mind a két sebészeti osztály átalakítását, korszerűsítését, mintegy 250 ezer forintos költséggel. illetve az egyes faiskolák igazgatói hivatalánál. Az állatorvostudományi főiskolán, ahol az 1951 év óta végzett hallgatók külön szigorlat letétele nélkül megkapjak a doktori címet, most az 1951 előtt végzett állatorvosok is jelentkezhetnek doktori szigorlatra. Az állami gazdaságok, amelyek már az elmúlt év decemoer 7-én teljesítették vágómarha és hízottsertés átadási tervüket, az év végéig terven felül vágómarhából ötszáz tonnát, a hízottsertésből 300 tonnát adtak a népgazdaságnak. Az év folyamán aiadott összes vágómarhának fele, a kivitelre szánt állatoknak pedig 71 százaAz új év első napján Az új év első napja meghozta az első nagyjelentőségű eseményt a kairói afrikai-ázsiai értekezlet elfogadott nyilatkozatával. Ennek a nyilatkozatnak, illetve az azt létrehozó egybehangzó szándéknak ténye jelentőségében túlnő egy értekezlet keretein. Másfél milliárd ember szava harsan fel az üzenetben, amelyet az értekezlet a világ népeihez küld. Milyen kérdések szerepeltek az értekezleten? Elsősorban az imperializmus, a gyarmatosítás elleni harc, az atomfegyver-kísérletek betiltása, az általános leszerelés. Az állásfoglalás szilárd és egyöntetű. Másfélmilliárd ember akarata nyilvánult meg ott, Kairóban, az év első napján: békét! Az értekezlet napja nemcsak 1958. év első napját, hanem az ázsiai-afrikai országoknak (s főként azoknak, amelyek még ma is gyarmati elnyomás alatt élnek), egy új korszak küszöbét jelenti* Számos eredmény mutat arra, mint Szíria, Egyiptom, Indonézia példája, hogy a gyarmati rendszer összeomlóban van. Az imperializmus mindinkább kikerül a megvetés, az elszigeteltség ke-, reszttüzébe, szemben a világ napról. napra növekvő hatalmas táborával, a békét, fejlődést, építő munkát követelő emberiséggel. Másfélmilliárd ember üzenete: békét! — Boldog új évet a világ népeinek. léka estrém (osztályon felüli) minőségű volt. A sok évi négyszáz kg-os átlagsúllyal szemben az elmúlt évben 480 kilogrammos át- iagsűllyat adták át az állatokat, A zömmel elscosztályú minőségben átadott sertéseknek is a szo-j Írásosnál jóval nagyobb, 140—150 kilogramm volt az átlagsúlya. A doktori címet is megszerezhetik a mezőgazdasági szakemberek Az állami gazdaságok az ország ellátásáért Nagy gondban a pápa A vatikáni teológusok, a legmagasabb helyről kapott ösztökélésre, egy valóban rendkívül különös kérdéssel kezdtek foglalkozni: vajon a dohányzás önmagában véve bűnös cselekedet, vagy ha nem — miért nem, ha pedig igen, miért, illetve hány darab cigarettát szabad a jó kereszténynek elszívnia naponta, hogy ne kövessen el bűnt. Az egyház tehát a dohányzás ártal- masságáról szóló legújabb tézisekkel és felfedezésekkel és a rákot előidéző dohányzás problémáival kezdett foglalkozni, s az egész kérdést a dolog „természetfeletti’’ oldaláról világította meg, felvetve a kérdést: vajon dohányozhal-e a jó katolikus, ha tudja, hogy az ártalmas? Rómában az elmúlt év júniusában megtartották a jezsuita rend kongregációját. A pápa azonban még ezt megelőzően az egyik családi kérdésekkel foglalkozó gyűlésen felvetette ..az özvegyek újbóli férjhezmenetelé- nek” kérdését, s azt tanácsolta a megözvegyült asszonyoknak szerte a világban, hogy férjük halála után ne menjenek újból férjhez. A jezsuiták kongresz- szusán pedig nemcsak a jezsuita, hanem a többi rend tagjainak is tanácsolta, hogy , bátran és habozás nélkül“ mondjanak le az összes felesleges dologról, így a többi között a dohányzásról is. Nemcsak a túlhosszúra nyúló szabadság, a szórakozás céljából telt utazások bűnös cselekedetek, hanem a dohányzás is. különösen a cigaret- tázás. Miután a papok közül igen sokan szenvedélyes dohányosok, a pápának ez a kijelentése is nagy visszhangra talált. Egy jezsuita szerzetes nyomban prókátorává szegődött a dohányzó papoknak és diplomatikusan kijelentette, hogy nincsen szándékukban lemondani a dohányzásról. „A dohányzás sokak szqmára egyszerűen fényűzés, ezzel szemben vannak olyanok is, akik nem tudnak meglenni nélküle“ — mondotta. Az „Ave Mária" című »katolikus folyóiratban az elmúlt napokban a pápának a dohányzással kapcsolatos észrevételét elméleti tézisekkel támasztotta alá Connel páter, a washingtoni teológiai kar dékánja, a kávxmjog\ egyik legjobb ismerője.) Connell páter, aki nem\ tartozik a dohányosok közé, a következőképpen telte fel a kérdést s meg is adta rá a választ: Eún- e a dohányzás, ha a do-1 hányasok minden elszívott cigarettái al (mivel rákot kaphatnak) maguk ácsolják koporsójukat?” Es a válasz: „A cigaretta' csak a napi harmadik! doboz elszívása után váJ lik bűnné!“ Egy nyugati lap Con- v.ell páter c'kkét kom* mentáivá megállapítja, hogy az úgynevezett ni- kotexes és nikotinszűrős cigarettáknál a naoi adagolást Connell páternek meg kell változtatniat majd türelmetlenül teszi fel a kérdést: mi lesz a pipátokkal? Meg akik szivaroznak? Elvégre pipázni sem lehel büntet-j lenül! (A zágrábi ..Vcjsnik"ből.)
