Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KULTURÁLIS. TECHNIKAI ÉS MŰVELŐDÉSI EGYEZMÉNYE — FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK — NAPOK ÉS EMBEREK — SPORT XV. ÉVFOLYAM. 25. SZÄM Ara 50 fillér 1958. JANUAR 30, CSÜTÖRTÖK Az 1958. évi népgazdasági terv vitája az országgyűlés harmadik napján At országgyűlés szerdai ülésén az 1958. évi népgazdasági tervet tárgyalta. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnieh Ferenc. a Minisztertanács elnöke. Apró Antal, a Minisztertanács el. só elnökhelyettese. Kádár János Kállai Gyula, Marosán György ál- lamminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Révész Géza altábornagy. honvédelmi miniszter Afttos István pénzügyminiszter. dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter. Nagy Jó- zseíné könnyűipari miniszter. Dögéi Imre földművelésügyi miniszter. Incze Jenő külkereskedelmi miniszter. Tausz János belkereskedelmi miniszter. Kovács Imre élelmezésügyi miniszter. Trautman Rezső építésügyi miniszter, Kossá István közlekedési és postaügyi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egyészségügyi miniszter és Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Apró Antal elvtárs beszéde a népgazdasági terv vitáján Bevezetőben hangoztatta, hogy Kádár elvtársnak a kormány legutóbbi hónapokban végzett tevékenységéről szóló beszámolója képet adott arról a sokrétű munkáról, amely hazánk gazdasági, politikai helyzetének erősítése és nemzetközi tekintélyének növelése érdekében folyt. — Az ország állampolgárai meggyőződhettek arról, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány alkotmányosan, a választott képviselők útján, az országgyűlés határozatai alapján vezeti az országot. Ez a helyes és a jövőben is ezen az ütőn akarunk járni. Meggyőződésem, hogy az országgyűlés mostani tanácskozásai és a hozott határozatok tovább erősítik Nép- köztársaságunkat — mondotta, maid emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben a népgazdaság 1957. évi tervét csak júniusban tárgyalhatta az országgyűlés. — A tervezés munkájának megjavításával lehetővé vált — folytatta, — hogy az 1958. évi tervet már az év elején, januárban tárgyalja az országgyűlés. Az a célunk, hogy a jövőben a terveket az országgyűlés már a tervévet megelőző év decemberében tárgyalhassa. Ez a dolog rendje. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját, és megkönnyíti az üzemek és a vállalatok dolgozóinak munkáját is. — Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat — akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk — lelkesítenek azok a gazdasági eredmények, amelyeket az 1957. évi tervnek számos területen való túlteljesítéséről hallottunk. De nemcsak a ml örömünk ez. örömmel töltik el ezek a sikerek a gyárakban, a szántóföldeken dolgozókat is, akiknek jó munkája nyomán ezek az eredmények megszülettek. Jóleső érzés, hogy a magyar népgazdaság — a 22 milliárd forintot kitevő ellenforradalmi kártevés ellenére — 1957- ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az ellenség jóslata: hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány nem lesz képes megbirkózni a nehézségekkel, hogy Magyarország a pénzromlás, az inflácw'a gazdasági anarchia martnaiba kerül. A továbbiakban ismertette, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni á gazdasági talpraállít'íisórt. Megemlékezett a bányá[ szók hősies munkájáról, a villamos energiatermelés eredményeiről és megállapította, hogy energiabázisunkat tovább szélesítjük. Bővítjük majd a budapesti és a dorogi erőmű kapacitását. Megépítjük a tlszapalkonyai, az ajkai, a borsodi és a tiszalöki erőművet. Aláhúzta, hogy az eddigi eredmények mögött látni kell a dolgozó nép áldozatos munkáját, erőfeszítéseit. Az állami ipar tavalyi tervét 10 százalékkal túlteljesítette. Ez igen nagyjelentőségű eredmény, bár a terv lazább volt. mint az előző években. Szénből, villamosenergiából, hengerelt áruból, téglából, cementből, pamut- és gyapjúszövetből, kötöttáruból, cukorból, húsból, vajból, sörből, gabona- és takarmány féleségükből és még sok más fontos élelmiszerből is többet termeltünk, mint amennyit a terv ■ előírt és a nyersanyagok egész sorában is jobb volt az ellátás, mint az előző években. Ha figyelembe vesszük azt a segítséget. amelyet az idei terv megvalósításához a Szovjetuniótól és a többi baráti országtól kapunk, elmondhatjuk, hogy 1958-ra olyan tervet tudtunk öz országgyűlés elé hozni, amely feszített ugyan, de a végrehajtás során reálissá tehető célokat tartalmaz. Harcot a bcrtúHcpcs ellen, a jó any ag'gazd á I kodásért — Már Kádár elvtárs is szóvá- tette, de én is meg akarom említem, — mondotta — hogy a múlt évben a bérek emelésével kicsit előreszaladtunk és igen nehéz feladatot jelent a megnövekedett vásárlóerő árukeresletcnek fedezése megfelelő árualappal. Tévedés ne essék! Amikor erről beszélek, egyben kijelentem, hogy a párt Központi Bizottságának és a kormánynak elhatározott szándéka — és-ezt 1958-ban is főfeladatának tekinti, — hegy az elért életszínvonalat megszilárdítsa, tartóssá tegye, politikai, gazdasági tevékenységünket erre irányítsa. De, hogy ezt a célt elérjük, ahhoz az kell, hogy az élet minden területén gátat vessünk a vásárlóerő és az árua.ap egyensúlyát bármilyen mértékben is veszélyeztető jelenségnek, az olyan tudatos, vagy jóhiszemű törekvéseknek, amelyek megfelelő meny- nyiségű és minőségű munkateljesítmény nélkül, vagy a teljesítménnyel arányban nem álló bírt követelnek, illetve folyós tanak. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyárban, gépállomáson, állami gazdaságban béralap- és átlagbér-túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad megengedni. A másik ilyen terület az anyag- gazdálkodás. Az állami szervek és a vállalatok számos esetben nem veszik figyelembe a terv kötelező jellegét, nem tartják be az értékesítési terv előírásait és felrúgják az anyaggazdálkodási utasításokat. Nyersanyagban szegény ország vagyunk, számunkra nem közömbös, hogy hová, mit és mennyit használunk fel, tehát &z anyaggazdálkodást különösen kézben kell tartanunk. A minisztériumok munkájával kapcsolatban a többi között megállapította, hogy a kohó- és gépipari minisztérium mintegy 8.36 millió forinttal túlteljesítette tervét, és nagy erőfeszítésekét tett a népgazdasági egyensúly megteremtésére. Munkájában azonban még számos hiba van. A lazaságok következménye, hogy a tervtúlteljesítés révén a népgazdaság rendelkezésére álló terméktöbblet felhasználásánál a vállalati és tárcaérdek — amit minisztériumi vagy szakmai sovinizmusnak szoktak nevezni — felülkerekedik a népgazdaság érdekein. — Gazdasági vezetőink közű! egyesek a minisztériumokban, üzemekben elfelejtették, hogy a terv törvény, A törvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesítési tervek és utas'tások megsértése címén ezideig senkit sem vontak felelősségre, sőt: célprémiumokat tűznek ki egyes anyagomnak a térvtől eltérő beszerzésére. Holott az ilyen, a népgazdaság egészének kárt okozó „ügyeskedők'’ nem juta’mat érdemelnek, hanem büntetést. De a rossz munka, a felelőtlen, nemtörődöm- gazdálkodás mialt fele’ősségre- vonás nálunk — különösen az utóbbi esztendőben — a felső, állaim Vezetésben ritka, mint a fe-| hér holló. — Ennek a lazaságnak vele- j járója az auyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selcjt- gyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen. Az országgyűlés tegnapi tanácskozásán Dinnyés képviselőtársunk beszédében többek között megemlítette, hogy a parlamenti tárgyalásoknak új hangja van barátibb, nem parancsoló módban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelenség. Én azonban azt hiszem, hogy gazdasági kérdésekben — elsősorban ott, ahol a népva- gyonról, az anyagfelhasználásról van szó, amit igen drága valutáért tudunk megszerezni — pénzügyi, gazdasági kérdésekben meg kell szűnnie a kedélyességnek. Személyre való tekintet nélkül, *— legyén az bármelyikünk a kormányban, az állami vezetésben, vagy a vállalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tartozik a népvagyonnal való elszámolásért és a tervszerű felhasználásért. (Taps.) Ez a szigorúbb hang a gazdálkodásban nincs ellentétben azzal a pozitív jelenséggel, amelyet Dinnyés képviselőtársunk az országgyűlés munkájával kapcsolatban említett. Meg kell szüntetni az anyaggazdálkodási előírások megszegését és nagyobb figyelmet keli fordítani a beruházási összegek helyes felhasználására. De nemcsak a minisztériumok, hanem a gazdasági bizottság és a Tervhivatal is felelős azért, hogy a beruházási vonalon nőm tudtunk időben rendet teremteni. —> így állt elő az a helyzet, hogy az országban a beruházások befejezetlen állománya az elmúlt évben tovább növekedett. — A fő feladat a gépi állóala- polc növelése. Arra törekszünk, hogy beruházásaink már 1958-ban ténylegesen növeljék a termelő kapacitást. Most azonban kisebbek a beruházási lehetőségek, éppen ezért a beruházások vonalán is és az anyaggazdálkodás vonalán is szigorú központosítást kell bevezetni. Űj építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a Tervhivatal és a gazdasági bizottság úgy ítéli meg, hogy népgaz.- daságílag hasznos. — Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk az ilyen beruházásokat, a befejezésükre vonatkozó időpontot a kormány jóváhagyja* s az országban lévő anyagot, munkaerőt és pénzt elsősorban ezek gyors befejezésére használjuk lel. így akarunk véget vetni a gi beruházási politika hibáinak éw elérni, hogy ne húzódjanak el évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vagy negyedrészben elkezdett, Illetve megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek tömegével. Ezután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon keveset tudunk beruházásra fordítani a nemzeti jövedelemből. Arra törekszünk, hogy helyes beruházási politikával minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. Nép mozgalmat a pazarlás, az üzemi lopások ellen — Nagyrészben a kirívó hiányosságokról beszéltem. Nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem és itt elmondjam, hanem a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna, na most Csergő és Czottner elvtárs itt, az országgyűlésben választ adnának arra, hogy a gazdálkodás megjavítására milyen intézkedéseket kívánnak tenni. — A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap mint nap felmerülnek, munkásgyűlé- seken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazar'ást ás ebből a szempontból csak üdvözölhetem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nugv olvasztó-részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak s azt javasolják, tegyük társadalmi üggyé, széles népruozgalommá a takarékosságot, lépjünk fel a paza-- lás. a helytelen gazdálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen. valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak cs amelyekre Kádár elv társ utalt, — Az itt mutatkozó visszaélések nem is olyan kicsik. A Gazdasági Figyelő legutóbbi számában egész sora van felsorolva azoknak az iparágaknak, aho! kicsinek mondott, de valójában nagy, félmilliós és egymillió forinton felüli rendeléseket adnak állami üzemek iparosoknak, amikor egészen egyszerű munkáért műanyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot fi-! zetlek ki állami vállalatok a kisiparosoknak anyaghiány idején. — Ügy gondolom, az ország- gyűlésnek egyet kell értenie, hasznos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyjelentőségűnek tartja ezt a kezdeményezést és a társadaimi szervezetekkel együtt azon lesz, hogy központi intézkedésekkel is, a vezetés munkájának megjavításával is hozzásegítsen a kezdeményezésnek az üzemekben a gyá-! (Fólytafás a 3. oldalon.)
