Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

<• keletmagyarorszAg 1958. JANUAR 26, VASÁRNAP NAPOK ÉS EMB E R E K Az anyakönyv vezető Az évek egyre több ősz tinc et va­rázsolnak fekete hajába. Múlnak a napok, hetek hónapok, az emberi szeretet, az anyai jóság azonban örök. Ezért van, hogy kedves moso­lyát kitörölhetetlenül a szívekbe vési az idő. Itt áll Kolozs Sándor- né a vállán átvetett, aranyhímzésű, piros-fe- hér-zöld szalaggal és két- ezer-egyszázharmincha- todszor mondja ki: „...a törvény értel­mében Önöket házastár­saknak nyilvánítom”. Ünnepi a csend. S ezekben, az emberek életében oly sorsdörtő percekben megnyugta­tóan csengenek az anyai szavak. A díszes, tükrös terem mint emberi agy fogja fel a mondat sú­lyát, visszaadja az éter­nek, hogy onnan beigya magát a szívekbe. Van, aki foglalkozás­nak tartja az anya­könyvvezetői munkát. Róla senki sem tételezi fel, mert ez az anya­könyvvezető — anya. Ahogyan ó mondja, nagyon szereti hivatását Es az élet szemüvegén át nézi az emberi erényt és gyarlóságot, a boldog­ságot és boldogtalansá­got. — Úgy szeretnék ta­nácsot adni, ' segíteni az embereknek! — Ezt mondja, s példákat so­rol fel annak a négy- ezeregynéhár.y ember­nek az életéből, akiket összeadott. — A legtöbb esetben húsz éven felüliek jön­nek házasságot kötni. Ez feltétlenül arra mu­tat. hogy a házasulan­dók nagyrésze meggon­dolt. Bár ha ez a meg- gondoltság nem párosul szerel ettei, egymás meg­becsülés ivei. sajnos, nem tartós az együttélés. A válások nagyobb része abból adódik, hogy a fiatalkorúak általában a házasság első évében ..meggondolják“ magu­kat, elfelejtik a kimon­dott igent. De nem ritka ez olyan esetben sem. amikor az ifjú katonai szolgálata előtt köt há­zasságot. Hogy miért törünk pálcát ezek fe­lett? Mert azt szeret­nénk. ha minden házas­ság tartós és boldog len­ne. — Ez természetes is, hiszen mi ezzel a céllal indítjuk az életbe a fia­talokat. — Érdeklik a születé­sek is? — kérdi, s na­gyon szívesen beszél ar­ról, hogy nincs ekünk tartani a férfinem kiha­lásától. Három esztendő adatát vizsgálva, nincs eltolódás sem a fiúk, sem a lányok javára. Igaz. ez az év leánnyal kezdődött — nem is eggyel — hárommal. Aztán fiú következett — négy. — 175 gyermek srii’e- tett 1957 ianuáriábrn Ez évben eddig 162 Ta­valy — 1956-h-z viszo­nyítva — csökkent a születések 'zsma — Ez valószínűleg a terhesség rregszrkításénak lehető­ségeiről szóló határozat első hatása volt Ma vi­szont óira ott vagyunk, ahol n4h*nv évvel ez­előtt. Ehhez — szerin­tem — az is hozzájá­rult. hogy a művi be­avatkozás sokszor káros a riői szervezetre. Ezért helyesnek tartom, ha a nőtanácsok és az egész­ségügyi szervek felvilá­gosítják asszonyainkat a terhesség megelőzéséről. Mint nyitott könyv­ben, úgy olvas ez az asszony az emberi gon­dok, sorsok ábécéjében. Azt is megfigyelte, hegy a fiúk leginkább az ap­juk nevét kapják, s meg­elégszenek az Istvánnal. Józseffel, Jánossal. A leánykák igényesebbek, jobban haladnak a di­vattal. Nem ritka az rnvakönyrben a Beáta. Gertrud, Beatrix. Ezek sem elégítenek • ki min­den szülőt. Voltak, akik a csillagok neveit aján­dékozták volna a pici­nek ... Minden egyes rovat esv új élet indulásának jelzője. Tudni kell bán­ni ezekkel a rovatokkal, meg kell látni bennük az embert, Az anya­könyvvezető naponta ta­lálkozik a pici Évikék­kel; Lacikákkal, s nem feledkezik meg róluk akkor sem, amikor a napköziben hancuroz- nak. Aztáp ismét találko­zik velük a díszes, tük­rös teremben. Boldog, hogy -újra mondhatja: ____a törvény értel­mében önöket házas- tár altnak nyilvánítom”. Kopka János.­Borbányai ö r egfiúk I j gyancsak nekirugaszkodott a zúzmarát fagyasztó januári délelőtt. Köd karolta a fázós lüktetésű utcát, ahogy a sarki hússzéket el­hagyva a nyíregyházi Kalinin utca ele jen kala­pom. után kaptam. A város leghuzatosabb részén mások is így tettek és mindig megharagudtak az időjárásra. Hanem a legutóbbi péntek délelőtt ön — tuggy’ isten — valahogy nem sikerült a mérgelődésem. Megálltam és a kalap alól jobbra tévedt tekinte­tem. Az utca eleji magános fa tövében vigyiZ- állásban fázott három fűrészbak. Szél száguldott a faágak között s vastagon ömlött a hópehely az összetolt szerszámokra... És a szembeni kapualjban hangtalan topogott három favágó. Ritkán szóltak és szünet nélkül pipáztak. Kabátjukra, kucsmájukra odafagyott a leereszkedő köd s zsírral bekent csizmájuk alatt ropogott a frissen hullott hó... Hát így találkoztam össze velük, a három borbányai öreg favágóval, egy kis beszélgetésre. S az üdvözlésre, hogy megcsillantak a sapka ka­rimája alatt hunyorító szempárok! Mindig így örülnek, ha érkezik egy vágató s a rövid alku után hátukra helyezhetik a bakot és elindulhat­nak egy kis izommezgató bemelegítésre... De ha­mar elszállt az öröm, mert ahogy megtudták, hogy nem vágató vagyok, alábbhagyott a lelkese­dés — a megkezdett beszéd fonala azért csak fo­nódott tovább. Pedig úgy igaz: az utca hidege szájukra fagyasztja a szót, s nincs kedvük még egymáshoz szólni sem. Am ha megindul a terc- fere s kiönthetik örömüket, bánatukat, ugyancsak egymás szavába vágnak. — Hogy vígan él-e a favágó? — ismételte meg a kérdést Pásztor Sándor bácsi. — Tetszik tudni van valami abban a nótában, de én mégis azt mondom, hogy amikor egész napot végig- fagyoskodunk itt az utcasarkon, mert nem akad semmi a fűrész foga alá — elszán az ember víg- sága. Hát igen! Itt a város középpontjában bizony nem szól a rigó és olykor-olykor elvegyül egy kis keserűség is a favágómunka örömeiben. Mert, hogy van öröm ebben a munkában, azt kénytele­nek vagyunk elhinni, ha a másik öreglegény, Srankó Mihály megrágott szavait halliuk. Benne van már a korban. Szakállán, bajszán bizony már nem különül el az ezüstös zúzmara. Neki már a ravasz sem hoz kikeletet, örök ősz és el nem ol­vadó téli szürkület vont árnyat a hetvenkét éré­re. És Srankó bácsi pontosan élete felét töltötte a kecskeláb mellett. — Lennék még csak egyszer húsz éves, bi­zony újra a favágásnál maradnék... A favágásnál., az omló hasáboknál... a fű­rész muzsikája melleit. Nem mond,a ezt ki Mi­hály bácsi. talán nem is menne már a megfogal­mazása, de tekintetében és selymes hangiejtésé­ben ott csillognak ezek az érzések, ezek a boldo­gító gondolatok. — Pedig — kapcsolódott be a harmadik fa- ' lágó, Tóth Sándor bácsi — sok keserűséget isle kell nyelni az embernek. Vöt már olyan esetem, hogy egész nap azon a helyen dolgoztam és ami­kor vizet kértem, azt mondják, hogy bizony ők is messziről hordják és legközelebb ne hagyjam ott­hon a vizeskulacsot. Talán nem maradt volna el a könny ki- buggyanása sem, ha Pásztor Sándor bácsi nyom­ban nem üti el az előbbi szavát ellenkező él­ménnyel: — Olyan jólesett a legutóbb, ahogy megkí­nállak egy pohár borral. Mert. nem is a bor — — magyarázta — hisz ahol lakunk. Borbányán nem újság leönteni egy-két pohárral, de csupán az, hogy megkínálták az embert... Komolyan mondom, még a munka k jobban menti Pedig ők már nem nagyon dicsekedhetnek c felvágott halmazzal. Ha van munka, elég a napi négy, öt mázsa. Többre már nem telik. — Nem is lenne ez nagy baj, hisz nem va­gyunk mink már igényesek. A gyermekek már mind kirepültek a kezünk alól, jóformán csak magunkról kell gondoskodni. De bizony kevés a vágató. Kevés a vágató? Nincs talán tüzelő a város­ban... Megint Pásztor bácsi igázílotta helyre o szót: . — Éppen az a bántó nekünk, hogy van fa, csak mi nem vágunk mindig. Bizony, máma már ott tarlovak az. emberek, hogy még haza sem vi­szik a tüzelőt, már is géppel vágatják fel. Aki meg otthon vágatja, az is a fiatalabb favágókat keresi. A zt mondják, az öreg lassú is. meg drá­gábban is dolgozik. Pedig nem sok az a pénz. Egész nap csak húzni... húzni... Bizony bizony von problémájuk is ezeknek a sarkon álló embereknek. S ha a kérésüket akarja. megtudni az ember, megmaradnak szegé­nyeknek, Nem vágnak sokat a-’ biztos, s et gépek­hez meg már öregek, de azért havonta csak „ösz- szsiöíi' annyi, amennyi elég egy szerény háztar­táshoz, — Csak azt lehelne valahogy megcsinálni, hogy ne fáznánk egész vevőn át a huzatos utca­sarkon. Egy fedett hely kellene nekünk... Igazuk van az öreg borbányoi favágóknak. Az ö ■■szezonjuk” főleg télre esik és mindig a sza­bad ég alatt felütni tanyájukat. Hull a hó. vagy sipol a téli. szél, nekik várni . kell nap­hosszat boon Valinkra vehetik a szerszámjukat és eb'ndiilhassanak vágr.ivaló után. Öregek és szerények. Kevés gondoskodással határtalan hálára lehetne bírni őket. Ha meg a megértés is párosulna a gondoskodással, talán a télben is rigófüttyöt utánozna öregesen a három borbányai favágó... (ANGYAL S.') Koszorúk a mártír sírján Mához egy hétre, február másodikén lesz 27 esztendeje, hogy mártírhalált halt Nyíregyházán Soltész Mihály, a mun­kásmozgalom köztiszteletben álló harcosa. Kioltotta az életét a csendórpuska golyója, inért Soltész Mihály ácssegéd a marxizmus-leninlzmus magvetője volt a nyíregjházi tirpák- ság körében. Az illegalitás szabályai szerint bibliát tett a nagykabát zsebébe, amikor elindult a nyíregyházi tanyabok­rokba vezető úton — de Lenin tanításait hirdette, amikor a csendőrszemtől távol suttogó beszélgetésre jöttek össze egy- egy tanya agrárproletárjai. Hozsrélen, Felsősimán. Szeles­bokorban és másfele ma is szeretettel őrzik a csendesszavú Soltész Mihály emlékét. És levett kalappal gondolnak tanító­mesterére, az illegális falusi munka vezetőjére, Váraljai elv­társra. ak{ feleségével, Koppány Erzsivel, a nyíregyházi nő­mozgalom vezetőjével együtt éppen a felszabadulás küszöbén lett a fasizmus áldozata. Soltész Mihály clvlárs életét az ablakán belőtt „titokza­tos” puskagolyó oltotta ki. Elvtársai, a nyíregjházi mozgalom harcosat néhány nappal később körülállták a sírt és a mun­kásdalárda kórusának hangjai köriilíonták a mártír sírjának fejfáját, mint a búcsú babérkoszorúi. Oe hiába távolították el a harcosok sorából Soltész Mihály elvtársai. Hiába fenye­gette más elvtársainkat is az orvgyilkos puskagolyó. A mun­ka nem állt meg a tanyákon és kisarjadt, felnőtt a marxiz­mus—leninizmus magvetése. Egy hét múl- a pedig újra felhangzik a munkásdalárda kórusának hangja a mártír sírjánál, az Északi-temetőben. Az öreg veteránok, a nyíregyházi munkásmozgalom régi harco­sai, a Partizán Szövetség tagjai és a Soltész Mihály nevét viselő munkásör-zászlóalj vezetői megemlékeznek a nyíregy­házi mozgalom nagy halottjáról. Koszorúkat helyeznek a 27 esztendős hantokra és újból fogadalmat tesznek, hogy ápol­ják, gyarapítják azt a vetést, amely Soltész Mihály elvtárs kezenyomán sarjadt ki. Ápolják és tűzön-vízen át megvédcl- niezik azt az eszmét, amelynek — haláláig — hirdetője volt a nyíregyház Bojtos utcából elinduló munkásmozgalom egy aktívája, Soltész Mihály elvtárs. II. Divattanácsadfl lányoknak, asszonyoknak T’fe hét, ha úgy ■* tetszik hetven nap és itt a kedves tavaszi ünnep: í> húsvét. A férfiak gondolom véllvono- ga'va jegyzik még: „No és aztán, az még messze van!” Ezt nem vitatom, de ha az ember a női sza­bóknál érdeklődik, mindjárt más lesz erről a dátumról a véleménye. Melyik- lány, vagy asszony nem szeretne hús­úéira egy szép, úi kabátot, divata« kosztümöt? , Ügy is van, én sem tudok már mit felvenni, pedig, hogy unom a próbára járogatást. a könyörgést a szabóm­nak”, — sóhajt fel sok nő-olvasó. Van egy nagyszerű iehe'őség, amivel a ..kecske is jól lak’k. meg a káposzta is megmarad” (itt uram bocsa’ nem a szabók nemes mesterségét akartuk Célba ven nil arról van szó csupán, hogy új kabátja is lehet, annak, akiben szilárd az elhatározás és még a szabó „őfelségének” s<tn kell soronkívüliségért könyörögni. Divatos szép kabátok között válogathat bárki g Kiskereskedelmi Vál­lalat női konfekció szaküzletéfcen. ízlésé­nek és anyagi lehe­tőségeinek megfele­lően vásárolhat g most érkezett modern újvonalú kabátok kö­zül. Kaphatók az öv nélküli, ejtett valló, szűkített kézelőjű kabátok mind drapp, mind enciánkék szín­ben. Ezek a most di­vatba jött préselt ve­lour anyagokból' ké­szültek. Az ár 1.050 forinttól 1 290 forin­tig nagyságtól és süntől függően vál­tozik. Ünnepnapokra épp­úgy, mint munkába igen praktikus vise­let a fiú-fazonú tweed kabát. Világos- szürke, pasztelkék és drapp színben kínálja önmagát a szőke és barna hölgyeknek. Azok számára, akik a komolyabb színeket kedvelik, itt vannak a bordó velour-kabí- tolc. Az idősebb korosz­tályról sem feledke­zik meg a bolt —• itt. természetesen u nagymamákra gon­dolunk — fekete ve­lour kabátokat tart raktáron minden méretben, aránylag olcsó áron: 880— fo­rintért. Van tehát lehetősé i arra. hogy a „szép nem” húsvétra új ta­vaszi kabátban pom­pázzon, anélkül, hogv varratosra kellene várnia és próbára kellene járnia. R-né. i poresaImái Vöröskereszt k ez dem én rezes e Porcsalmán január 28-án megbeszélést tartanak a helyi Vöröskereszt dolgozói a tanács és pártszervekkel. Mozgalmat szerveznek a községfejlesztés­ben szereplő egészségügyi teen­dők társadalmi erővel való végzésének segítésére. Ezen a megbeszélésen részletesen tisz­tázzák a község legsürgősebb egészségügyi problémáit. A társadalmi segítségben rejlő lehetőségek rövid időn belül éreztetik majd hatásu­kat a betegségek megelőzésé­ben és egy sor egészségügyi intézkedésben. Ez a kezdemé­nyezés országos jelentőségűnek ígérkezik, amely a Vörösk :- reszt szervezetek körében bi­zonyára népszerű lesz. Irodalmi kritika a javából I Jean Claude Perrault francia író a napokban a következő leve­let kapta egy ismeretlen olvasó­jától: „Férjem már évek óta sú­lyos álmatlanságban szenved. — Több orvosnál jártam vele, de égjük sem gyógyította ki kóros álmatlanságából. Ezért, hogy eny­hítsek kínos éjszakai óráin, meg­vettem neki az ön legújabb köny­vét. Ezzel a könyvvel aztán végre elaludt. Engedje meg, hogy ezért hálás köszön etemet fejezzem ki és kérem, hogy mielőbb újabb köny­vet írjon. — Tisztelője: Dcnise Meunier,”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents