Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-24 / 20. szám
BELETMAGYARORSZAG 1958. JANUÄR 24. PÉNTEK Jó a módszer, nagy az érdeklődés « , A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén határozatot hozott a tanácsi dolgozók szakmai továbbképzésére. A minap arról beszélgettünk Kertész István elvtárssal, a járási tanács vb-titkárával, hogy miként hajtják végre ezt a határozatot, miképpen oldják meg a tanácsi dolgozók szakmai továbbképzését. Kertész elvtárstól röviden a következőket tudtam meg: Járási szinten a községi vb-titkárok továbbképzését szervezték meg. Ezek közül is csak az a 25 községi vb-titkár tanul a március 7*ig tartó tanfolyamon, akik se a tanácsakadémián, se az 5 hónapos tanfolyamon nem vehetnek részt ebben az évben. A szóbanforgé 25 vb-titkár továbbképzése önálló tanuláson alapul a megadott tematika és irodalom alapján. Az anyag 3 fő témakör szerint yan összeállítva: 1. A községi tanácsokkal és végrehajtó bizottságaikkal kapcsolatos feladatok, 2. általános igazgatási kérdések és 3. pénzügyi ismeretek. Egy-egy témakör egyéni tanulására általában 2 hét áll rendelkezésre. Ezalatt a szomszédos községek vb-titkárai több alkalommal közös megbeszélésen tisztáznak fontosabb kérdéseket. A két hét eltelte után pedig Fehérgyarmaton és Kölesén 2-3 napos gyakorlati foglalkozást tartanak részükre a legjobb szakelőadók, amikor az elméletben tanultakat az életben előfordult gyakorlati példákkal kapcsolják össze és mutatják be azok helyes alkalmazását különböző esetekben. Meg kell említeni, hogy az oktatásnak ez a formája és módszere nem központi előírás. A fehérgyarmatiak sajátos helyzetük és a tanulás alatt végzendő folyamatos munka köve- ■ telményeit vették tekintetbe a kérdés megoldásánál. Az egyes témák megválasztásakor elsősorban abból indultak ki, hogy a vb-titkároknak minden napi munkájuk jó ellátásához adjanak megfelelő szervezési és szakmai segítséget, vb-titkarok íanfolyanián a fehérgyarmati járásban amelyre tagadhatatlanul nagy szükségük van. •Az- ellenforradalom után sok új vb-titkár ke- . rült az apparátusba, akik még nem szereztek kellő gyakorlatot, hiányosan ismerik a törvényeket, Vendeleteket és éppen ebből'kifolyólag saját elgondolás alapján intézkednek. Ez pedig nem mindig vezet jó eredményre. Az élet halad, fejlődik. Egyre bonyolultabb . feladatok bukkannak a vb-titkárok elé. Sző van árról is, hogy a községi tanácsok nagyiokú önállóságot kaptak s ebből egy kevés az elmúlt évben már meg is valósült: Mindez a községi vb-titkárok részére is alapom felkészültséget, biztos szakmai ismereteket kíván. Így hát nagyon egyet lehet érteni Kertész elvtárssal, aki a járási tanfolyam egyik fő célját így foglalta össze: — Ezzel a szakmai oktatással az a célunk, hogy-a jobb elméleti és gyakorlati felkészülés tévén a dolgozók ügye.-bajos .dolgai a törvényeknek és rendeleteknek megfelelően és igazságos módon legyenek elintézve. Azonkívül több idő jusson a vö-titkárok'nak a dolgozók közt való fergolódásra, hogy a gyakorlati életben ismerjék meg a község, az emberek problémáit. A szakmai ismeretek lehetővé teszik az irodai munka jobb megszervezését és minőségileg jobb elvégzését is. A tanfolyamnak ez a formája; amelyet itt megszerveztünk, állami kiadást nem von maga után — s amint erről a titkári értekezleten január 13.-án. meggyőződtem — a hallgatók örömmel és nagy érdeklődéssel fogadták. Hadd jegyezzem meg végül, hogy az a lelkiismeretesség és precizitás, amely Kertész elvtársnak a szakmai oktatást meg-zerVező munkájában, a tematika összeállításában és az előadók kiválogatásában eddig megnyilvánult a jó oktatási és tanulási módszer párosulva a vb-titkárok nagy érdeklődésével és szorgalmával, csakis jó eredményre: vezethet. < ZAJTAI ANTAL. A leveleki szemináriumról Alig, hogy vége van a tanítási időnek a leveleki általános iskolában, a fiúk és lányok helyét felnőtt emberek váltják fel. idős Kövesi Béla iskolaigazgató fel- készülten várja hallgatóit a szemináriumra. Jönnek is pontosan Kiss Gyula már 60 éves, a feleségével jön* aki tanítónő. Messze laknak és mert. sötét a község, viharlámpát tartanak kezükben, úgy keresik az utat. M. Fodor Andor a Csere telep dolgozója Novak József leveleki malmi dolgozóval jön. s amíg megkezdődik a foglalkozás, az abbahagyott munkáról beszélnek. Károlyi Géza fmsz. könyvelő örömmel újságolja, hogy vége a leltározásnak, nincsen hiány. Váradi István a tanács dolgozója nem kis büszkeséggel mondja, hogy a község jól. áll;az adóbegyűjtéssel. Maczali Mihály a Tüzép-telep híreit hozza, hogy sokan vennének cserepet, de nincs, szén van, de fa nincs. Jön aztán a malom igazgatója, a vezető óvónő két lánytórsávaí a szövetkezeti ügyvezető, a térményforgalmi vállalat felvásárlója és Bagle Miklós éjjeliőr is. Ilyenkor a felesége helyettesíti, őrködik a posztján, amíg tart a szeminárium. Az időszerű kérdésekről van „konzultáció.”. Tudják már, hogy mit jelent ez a szó. hiszen az igazgató, a szeminárium vezetője megmagyarázta. Az idegen szavak szótárában a hallgatóknál már mint egy negyven idegen szóra kaptak feleletet. örvendetes, hogy a 15 "jelentkezővel szemben általában 20—22-en vesznek részt a szemináriumon, ami azt mutatja, hegy. olyan dolgokról beszélnek, amiről szívesen hallgatnak és vitatkoznak a leveleki emberek. A másik jó* vonás a szemináriumon, hogy valamennyien hozzászólnak. Jó mód.-zerrel éri ei az előadó, Jiogy mindenki hozzászóljon, azzal, hogy a szeminárium beszélgetve folyik. S mert időszerű dolgokról beszélnek. A gyakorlati életben hasznosítják a tanultakat. Látszik, hogy a leveleki embereknek ez a kis csoportja politikailag tájékozott akar lenni. Az egyik azt jelenti, hogy hallják, amit mondunk, de nem fogadják meg, a másik azt jelenti. hogy messzire hangzik szavunk, csak senki sem hallja. A kor nyelvén szólva: nem hatékony a bírálat. Ez történik városunkban is a közúti órák beállításával, illetve elindításával. Ezáltal ezek az órák már olyan hírre tettek szert, hogy érdemes volna megírni e néhány időmérő históriáját. Most azonban meg kell elégednünk any- nj/ival, hogy csak szemelvényeket veszünk ezen órák roppant érdekes történetéből. Tudott dolog, hogy sok hercehurca után a város különböző pontján órát állítottak jel. Igen- ám, de elfelejtették a mutatókat a pontos időre beállítani. így aztán ahány óra van, annyi egyéniség, annyiféle idő. vagy ha úgy akarom, annyiféle naptár. Egyik késik, a másik siet és így tovább. Van olyan is. amely kedves emlékeztetőül azt a pillanatot örökíti meg, amelyikben feltették magas polcára. Mindez még természetesnek vehető állapot lehetett egy ideig — mondjuk egy-két napig. De tör- ♦ ténelmi sorsforduló számba m*'"- ♦ az, hogy ezek az órák elmulass- $ tolták megfogadni a hangos köz- « vélemény figyelmeztetését: nem S álltak rá maguktól a pontost idörmi több. azok is elmu- ♦ lasztották ezen különös szerke- ♦ retet baigazíttatni. akik a köz-1 szolgálatába rendelték őket. Az j újabb, majd a még újabb figyel- { meztetésre sem mozdul ak. A1 megyei lap kétszer írt róla. a ♦ nyíregyházi rádió immár ööi-t szőr. A figyelmeztetések m’n ’vii más, más ember tollából kerül-1 tek ki. Ha számba vénáén c. * hogy ezek a figyelmes e észK.\ tanácsok mennyi pénzbe. { anyagba kerültek, biztosan kap-* nának egy olyan összegei, a ni' t ért ezeket az órákat nemesi-:* beállítani, de — amennyiben• rosszak —; megjavítani is bőven * lehetett volna. Szeretnénk megkérdezni az* illetékesektől: Mire jó . húzd ♦ vona? Avagy vegyük úgy, hogy* a siető órák a késők és az állokt helyett is járnak? | Köszönjük! t (—óg-; J avaszi láncos, dalos ünnepélyek megyénkben A megyei és járási tanácsol: művelődési osztályainak, a Hazafias Ncpíront bizottságoknak és a KfSZ-szervezeteknck közös rendezésében és szervezésében tavaszi táncos, dalos ünnepélyeket rendeznek. A tervek szerint március második felében tartják a községi és körzeti, április eledén a járási tte- muiatükat, míg a megyei találkozóra május végén kerül sót Nyíregyházán a szabadtéri szín pádon. A versenyszerű bemutatókén az ifjúsági, illetve a felnőtt csoportok külön szerepelnek. Előreláthatólag. mintegy vöO—300 ének- és zenekar, va lamint tánccsoport indul. A legjobb együttesek jutalomban részesülnek. Unncproi]íó „levegőváltozás44 JT rkölcsi kötelességemnek tartom, hogy amit én tudok, azt elmondjam másoknak okulás céljából. Történt pedig az eset Kisvárdán e hónap elején, amikor is anyósomat egy likőrös készlettel akartam meglepni. Bementein hát a Népbolt 10. számú üvegüzleté be, ahoi egyetlen készletből kellett „válogatnom“. Szerencsés embernek hittem magamat, mivel éppen az utolsó készletet sikerült „elkapnom“. Most- már azonban látom, hogy nem mindig az nevet, aki először nevet.'Mert hogy mennyire „utol-. só1’ volt az a készlet, azt csak akkor tudtam meg,, amikor- az ünnepelt kibontotta előttem a készletét. A bütélia alja repedt volt. Visszacsomagoltam, s azon melegében kértem a kicserélését, mivel én nem estem el vele, nem ütöttem semmihez! Szerényen és kérőn adtam elő panaszomat, mire a kiszolgáló így válaszolt: „Itt kellett volna kibontani!” (De milyen jól tudta, hogy nem néztem meg!!) igazat1 adtam ‘ neki, de elmondtam véleményemet. Azt, hogyha oda is ütöttem volna valahová, először a poharak törtek volna el... A vita végére a boltvezető tett „pontot”: „Nem kell azt kérem odaütni sehová, elég, ha kiviszi a levegőre, azonnal eltörik. Mert tetszik tudni — így mondta — árt neki a levegőd változás.“ , . ' .. Azóta is verem a fejemet a falba, mert el mertem indulni üvegedényt vásárolni anélkül, hogy meghallgattam volna ame, teorológia idójárásjelentésát..., Nyomban arra gondoltam, hogy' régen a szatócsok igyekeztek hol-j mi ámítással rátukmálni áruikat! a vevőre és íme... No, de semmi izgalom, veszett már több is Mohácsnál. Vigasztalásként talán mégis nyugtázhatok magamnak annyit, hogy az olvasókat tájéi koztathatom a kisvárdai üvegvá- sáriás viszontagságairól és sötét jövőt jósolhatok a hegyékben üdülőknek: Vigyázat üdülők! Nem lesz miből fogyasztani aa itókát, mert a butéliák legújabi ban nem bírják a „levegőválto-v zást”. TŰRI ZOLTÁN Búj. A „jóságos mérleg44 és egyéb furcsaságok a Húsipari Vállalatnál J anuár 8-án 12 kilogramm virslit és 10 kg. füstölt kolbászt vettünk át a Nyíregyházi Húsipari Vállalat vágó- hídján, A legújabb rendelkezés értelmében a raktárban hivatalos mérlegeléssel átvett árut a kapunál ;— nagyon helyesen — utólag .is lemérik. Csak van ám egy bökkenő. Az utólagos mérlegelést egy 10 tonnás mérlegen. bonyolítják le. Így azlán nem ritka az eltolódás a két mérés, között. A mi esetünkben is így történt. Az utólagos megmérésnél a szállít j edényt I kilo 30 dekával többnek és az árut pedig ennyivel kevesebbnek mérte I meg a portás. A dolog érdekes- j ségc mégis az volt, hogy - min- | den különösebb intézkedés nélkül engedte kihozni az árut. Korábban volt már rá eset, hogy 3—4 kilogrammos különbséggel is kiengedtek a*: árut. Kérdezzük akkor: miért' szükséges az utólagos ellenőrzés? Még egy nagyon érdekes dolgot tapasztaltunk a vállalatnál. Nem minden esetben kapjuk meg a rcndplt áru!. Jól tudjak a vállalat vezetői, hogy mi tüdőgondozó intézetnek (kórháznak) visszük az árut és az is köztudomású, hogy nem szállíthatunk a betegek egészségére ártalmas lecsókolbászt a megrendelt helyett. Mégis ezt h.- uáljak folyton. Reklamálásunkra betegeinket sértő kijelentéssel válaszoltak. Azt kérjük u Húsipari Vállalat vezetőitől, hogy a következő időszakban1 küszöböljék ki a hasonló esete-' két. (Elmondták: EERLNCZ JÁNOS és SZABÓ PETEK NÉ kórházi dolgozok.) KOVÁCS ENDRE Nyírbátor. Közlekedési viszontagságok Tiszaszalkán JTiszaszalka forgalmas község. Bár naponta kétszer fordul j az autóbusz, de még így sem ki- I elégítő az utasszálluás. A Lánya —Vásárosnamény közölt közle- \ kedő járat már Lányán megtelik j és a közbeeső állomásokon nincs j lehetőség felszállásra. Sókször j megesik, hogy többén hivatalos ügy intézése, vagy orvoshoz uta- zu.s végeit szeretnének felszáll, ni a buszra, de sajnos — csa k szeretnének. Az sem megy rilka- j ságszámba, hogy egy valóságos kinzókamranak beillő „fakarusz'‘ A szerkesztőség kocsit állítanak bé a rendes járat helyett. Ezekbe természetesen felényi ember fér csupán és a lemaradók száma ilyenkor jóval meghaladja a 40 főt. — Helyénvaló lenne, ha az illetékes szervek megoldást találnának a tűrhetetlen• állapot megszüntetésére. Pótkocsik, vagy rendkívüli járat beállításával■ nem szenvedne kárt a fuvaroztató vállalat. Demarcsek Ferenc ált. isk. igazgaió. •Megjegy zései : Túri Zoltán panaszával kap- ! csola'-ban szerelnénk a Népbolt : illetékeseinek figyelmét felhívni az efféle „kereskedői fogásokra-’. | Az üvegvásárlóknak pedig azt tanácsoljuk: * előbb győzőiben, k meg az áru minőségéről és csa!: azután nyissák meg pónztúrcú- | jukat. Kovács Endre lejegyzése olyan dolgot hoz felszínre, amit feltétlenül meg kell vizsgálni a Húsipari Vállalat vezetőinek. Ne tegyék magukat nevetségessé a húsipariak ezzel az ellenőrzésesei. A megrendeléseket pedig — amennyiben módjukban áll —és főleg ha kórházi rendelés ponlo. san teljesítsék. A, tiseaszalkaiak panaszára annyit válaszolunk: lapunk január 21-i számában már hírt adtunk arról, hogy az AKÜV az idén minden valószínűség szerint új járatokat és pótkocsikat fog beállítani a jobb utasszállítás érdekében. halrahánrt borsó vagy pusztába kiáltott szó?: ♦
