Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-16 / 139. szám
KELETM AGY ARORSZAG 1957. jiinlns 1«, Tasároa® Legyenek valóban kultúrintézmények a mozik : : I Teljes joggal követeli a mozilátogató közönség, hogy a megyei mozik valóban kultúrintézmények legyenek, melyek belső tartalmi munkájukkal éppen úgy, mint külső képükkel a művelődés ügyét szolgálják. Lehetetlen követelés ez? Nem lehetetlen, s mindent meg kell tenni annak érdekeben, hogy kielégítsük a mozilátogató közönség kultúrigényeit, s növeljük azokat. Persze ez nem megy máról-holnapra. Mindenekelőtt biztosítani kell azt az alapvető követelményt, hogy A MOZIK DOLGOZÓI FEGYELMEZETTEN, A SZOCIALISTA MUNKAERKÖLCS SZABÁLYAINAK MEGFELELŐEN DOLGOZZANAK. Meg kell mondani, hogy ezen a téren sokat ártott az ellenforradalom. Újult erővel burjánuztak fel a kispolgári „szokások”, elharapódzott a csalás, lopás,, a társadalmi tulajdon megkárosítása. Sőt! Az ellenforradalom időszakában nem egy volt tulajdonos, akik között alkalmazásban lévő moziúzemvezetők is voltak, kísérletet tettek a nép mozijának kisajátítására. így •volt ez Fehérgyarmaton, Fábiánházán, Dögén, Nyíregyházán és más helyeken. Persze, ez a dolog durvábbik része. Sajnos, azt kell mondani, hogy A MEGYE MOZIJAINAK NAGYRESZE ELÉGGE ELHANYAGOLT ÁLLAPOTBAN VAN. Ebben hibásak a központi vezetesen kívül a mozik dolgozói is, akik meg mindig nem érzik eléggé: a mozi népi tulajdon, jobban kell rá vigyázni, mint saját otthonunkra. A tiszavasvári mozit egy éve tatarozták, hoztak rendbe, de az előcsarnoka már úgy néz ki, mintha soha nem nyúlt volna hozzá szépítő kőmüveskéz, •io leime, ha községi tanácsaink is többet törődnének a mozikkal, attól függetlenül, hogy az épület vállalat, vagy a tanács kezelésében van. Mindenképpen a nép tulajdonában Jó példát mutat a fábiánházi községi tanács, amelyik hajlandó társadalm munkát is szervezni annak érdekében, hogy szép és jo mozija legyen a községnek. A kéki fiatalok maguk készítették cl társadalmi munkában a sülyiyesztett nézőteret. Sok sok költségmegtakarítás jelent az ilyen gondos öntevékenység, újabb községek mozisítása válik lehe tővé. — Egy szóvá: ha egy-egy kultui..az lei építésének, rendbetartásá ,nak ügye társadalmi ügy hasonlóképpen TÁRSADALMI ügynek KELL LENNIE A MOZIK ÜGYÉNEK IS. Azt mondják egyesek (ílszen nagy jövedelmet vesz be a vállalat”. Nos erre válaszképpen néhány számadat: a Megyei Mozi üzemi Vállalat bevételi tér ve mintegy 9 millió forint Ennek több mint 50 száza lékát a húsz városi é nagyközségi normál moz adja, kisebb százalékát 116 keskeny mozi. Már e is azt bizonyítja, hogy népi államnak nem éppé jövedelmező a kisebb köz cégekben mozit létesiten és fenntartni. (A legdrágább falusi mozijegy ára 1 pá tojás ára.) A kilencmillió forint bevételből tartjuk fenn a mozikat, üzemeltetjük őket és mellesleg jutni kell még filmgyártásra, külföldi filmek vásárlására. Egy magyar film előállítási költsége 4—5 millió forint. Szóval nem is olyan nagy bevétel az a bevétel, mint ahogy az első pillanatra látszik. Jogos tehát a moziszakma dolgozóinak kívánsága: legyen a mozik fejlesztésének ügye mindenütt társadalmi ügy is! A közeljövőben mód nyílik arra, hogy Csengcrben, Dombrádon új, illetve megújult mozit adjunk át a3 közönségnek. Számos kul- ) túrházban székelő, most) rossz állapotban levő rao-l zit javíthatunk meg a me-j gyei tanács segítsége ered-í ményeképpen még az idén.) De hasztalanul kidobott) pénz lenne minden fillér,) ha a moziüzemi dolgozók,) ha a községi tanácsok, ha a) falvak dolgozói nem tekin-) tenék a legsajátosabb tu-) lajdonuknak a mozit s nem) vigyáznának rá úgy, mint) a falu büszkeségére, nagy) kincsére. ) Soltész István, a Megyei Moziüzemi Vállalat) igazgatója. < Módosítás a végkimerülésig ? Megszületik az elgondolás, nyomonköveli a tervezés. A kivitelezéssel megbíznak egy vállalatot, aztán kellő előfeltételek biztosítása után megkezdődik a munka. A szerződésben szoktak határidőt is megjelölni, de az építőiparban ma már ezt nem szabad komolyan vermi. Kimerné például azt állítani, hogy a nyíregyházi szabadtéri színpadot üzemképes állapotban átadhatják rendeltetésének c hónap 35-én, a legújabb határidőre? Én már egy hónapja szentül bíztam 1 ebben és meg is írtam az újságban, hogy június 16-án előadást nézhetünk a szabadtéri színpadon. És lámcsak... Sokszor az építők okai a határidő tologatásnak, de ebben az esetben nem rajtuk múlik, hogy a ki tudja hányadik határidőre sem fejezhetik be a munkát. A módosítások módosítása toldja, halogatja szabadtéri színpadunk építésének epedésig óhajtott befejezését. És most tessék megfogózkodni: Hivatalos adatok szerint harminchatszor módosítottak a színpad tervén. Ekkora rekordról ki hallott? Harminchat módositá« egy kis szabadtéri színpad építésén! De miért is ne módosítgathatnának, „ha: bírja” az állam a fizetést, a város lakossága pedig ha1 szabadtéri színpadot akar,, akkor bírnia kell a türelmes várakozást. Szépnek, jónak ígérkezik a szabadtéri színpad, dohát miért nem lehetett eredetileg úgy tervezni, ahogy most akarják „befejezni" az építést?! S Majori, de Iga-' zán... meddig tart még a terv módosítgatása? O. A, SZERVEZETLENSÉG ÉS NEMTÖRŐDÖMSÉG RONTJA us építőipari vállalatok munkáját Értekezgetünk — de mi haszna? Megyénk építőipari válalatai munkájának vannak eredményei, de annál több még a hiba. Különösen baj van a termelés és a bérezés arányosságával, — a kifizetett bérek mögött nincs megfelelő értékű végzett munka. A megyei építőipari vállalatnál áprilisban például mintegy félmillió forint béralap túllépés volt! Nyugtalanító ez a helyzet. Keveset adott a beszámoló Scheibli István, az építők szakszervezete megyei bizottságának vezetője csütörtökön értekezletre hívta meg az építőipari vállalatok igazgatóit, főmérnökeit, vezető beosztású műszakijait, munkaügyi előadóit és üb. elnökeit. Hosszú bes/;,molót tartott az építőipar lelyzetéröl, feladatairól és a nehézségek legyűrésében a szakszervezetek felelősségéről. A beszámolót érdemei mellett bírálni kell azért, mert általánosan szóit. Az értekezlet résztvevői a beszámoló közben arra vártak, hogy az előadó mikor tél már rá a megyei vállalatokkal való foglalkozásra. a helyi tapasztalatok, konkrétumok sorolására. Nem volt nehéz kitalálni. hogy a beszámoló a szaktanács tájékoztatójából készült. Megyei példa helyett megyénkívüli vái álatok példái szerepeltek. Jobban tette volna a szakszervezet elnöksége, ha a központi tájékoztatót úgy hasznosítja, hogy annak alapján az aktívák segítségével megvizsgálja építőipari vállalataink termelési és bérezési helyzetéi a munkafegyelmet, a műszakiak helytállását, a munkaverseny problémáit, azt, hogy a szakszervezetek hogyan foglalkoznak a termeléssel! így többet adott volna az értekezlet, hiszen olyan dolgokról beszélhettek volna, imi Közvetlenül érinti vállalatainkat, főleg pedig az értekezletre megh.vott felelős vezetőket, joggal panaszkodnak ez igazgatók amiatt, hogy sokat értekezgetnek, kevés haszonnal, (Szerdán a városi pártbizottság hívta értekezletre ugyanilyen ügyben, ugyanazokat a személyeket, akikkel csütörtökön az építők szakszervezete érteke zett.) „Beszámoló az építőipari vállalatok bérügyi dolgairól9 forduljanak elő? Azzal még I nincs kijavítva a hiba, ha 1 egy róla. értekezleten szólunk A hozzászólások sok hibát jelvetetlek, de — ki fogja megszüntetni azokat? A hozzászólások megkezdése előtt Varga elvtárs, az építők megyebizottsága bérfelelősének a megyei építőipari vállalat dolgozójának a „beszámolója'’ következett az „építőipari vállalatok bérügyi dolgairól, helyzetéről'’. Amit elmondott, az nem volt több annál, amit saját vállalatánál tapasztalt. Ha nem jutott ideje vizsgálni a többi építőipari vállalat bérezését, jó lett volna legalább azt elemezni, hogyan adódott a vállalatnál az áprilisi félmillió forint béralaptúllépés. Általánosságban szólt ai .ól, hogy a munkahelyeken az építésvezetők, műszaki vezetők és munkavezetők eltűrik a fegyelmezetlenségeket, nem javítanak a szervezetlenségen, a munkán. „Munkahelyükön napközben kártyáznak a dolgozók, s a művezető elnézi őket, nem szól neki«. Az 5 napos munkahét a valóságban nem több 3, 3 fél napnál, mert többen pénteken délben már nem dolgoznak a munkahelyen és csak hétfőn délben, vagy kedden reggel jönnek munkába. Még így sem ritka a 2500—3500 forintos kereset” — mondotta a bérfelelős. Kár, hogy nem nevezte meg azokat a munkahelyeket, ahol ilyen előfordul. De, ha tudja ezeket Varga elvtárs, miért nem intézkednek a vállalatnál, hogy ilyen és hasonló hibák ne „Többet itt sem mondhatunk, mint amit elmondtunk a városi pártbizottságon tartott értekezleten”. — így kezdte hozzászólását Pápai elvtárs, a Mélyépítő Vállalat igazgatója. Többek között elmondotta, hogy a vállalat még mindig veszteséges. A legnagyobb problémát a szervezetlenség okozza. Ez abból indul ki, hogy későn kapja meg a vállalat a tervet, a programot és nem tud jól felkészülni. A vállalatonbelüli munkanélküliséget az okozza, hogy jelentős számú munkaerőt akarnak átmenteni, az estleg későbben jóváhagyott munkák végzésére. Az ilyen dolgozóknak is fizetni kell a bért, ami szintén hozzájárul a béra’aptúllépéshez. „Csak negyedév végén tudtuk meg, hogy „hol szorít a cipő” — mondotta az igazgató. Elpanaszolta azt is, hogy a főmérnök az utóbbi hónapokban többet volt Budapesten, mint a vállalatnál, azért, hogy munkát harcoljon ki a vállalatnak. A sok értekezlet miatt keveset tudnak kimenni a munkaterületre, nem tudják kellően irányítani és ellenőrizni a munkát. Okosan és előremutatóan szólt a kérdéshez Kovács János, az Útfenntartó Vállalat munkaügyi előadója. Módszereket keresnek a vállalatok vezetői, hogy hogyan tudnák a bérhelyzetet megjavítani, a kifizetett Üzemi bizottságok! Gyár vezetőségek ! Az ipari tanulók nyári jutalomtáborozásához sátrak bérelhetők a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál, Budapest, IX. kér, Közraktár utca 32. béreket és a termelést egyszintre emelni, a munkásoK által elkövetett csalásokat megszüntetni, elkerülni? Nagyon jó módszer erre az egyösszegű munkautalványozás rendszere! Az Útfenntartó Vállalatnál ezzel a módszerrel dolgoznak, nincs is baj a termeléssel, nveg van a műszakiak felelőssége, ki var. zárva a csalások lehetősége és a béralaptúüépés. A vállalat felajánlja segítségét az érdekelt vállalatoknak az egyösszegű munkautalványozás rendszerének megalósításához. Jól tudják a vállalatok vezetői, hogy ez a módszer jó. Még sem követelik meg a bevezetést. Igaz, hogy a műszakiak rugdalóznak ellene leginkább, hiszen nagyobb felelősséget, jobb munkaszervezést követel tőlük az egyösszegű munkautalványozás rendszere. De ha fizetést kapnak, úgy becsületes, hogyha vállalják a munka nehezét is, a ráfizetések, fegyelmezetlenségek és szervez, lenségek elkerülését, Bizony a műszakiak sokat tehetnek azért, hogy a termelés és a kifizetett bérek aránya jó legyen. Értékes volt Herczegíalvy elvtársnak az építők szacszervezeti központja kiküldöttének felszólalása az értekezleten. Elmondta, hogy a szakszervezet harcolt az építőipari dolgozók jogos kívánságainak teljesítéséért. — most az építőipari dolgozók bérezése országosan a harmadik helyen áll a bányászat és kohászat után. Ugyanilyen lelkesedéssel kell harcolniok szakszervezeteinknek a termelési feladatok segítéséért, — hiszen ez közvetlen érdekvédelmi feladat. Nem az a baj, ha a dolgozó 2—3000 forintot keres, hanem az a baj, hogy nem végez ennek megfelelő értékű munkát. A szakszervezeteknek most legnagyobb feladatuk, hogy segítsenek a termelésben,< Ássák ki „a csatabárdot”, a munkaversenyt, amellyel munkasikereket khet elérni és termelési akadályokat lehet legyőzni. Gondolkozzanak az igazgatók és az üzemi bizottságok is azon, hogy mennyire helyes az 5 napos munkahét. Csak ott engedélyezzék ezt tovább, ahol a munkások valóban ledolgozzás az 5 munkanapot. Megszívlelendő az a tanács is, hogy a vállalatok bontsák le a béralapot építésvezetőségekre, így jobban fogják érezni az építésvezetők a felelősséget. Herczegíalvy elvtársnak igaza van abban, hogy nem lehet most már pardon! — Nem érdemli meg a munkát az a gazdasági vezető, az a műszaki, aki elnézi a fegyelmezetlenséget, segíti a csalásokat, aki nem törekszik azért a maga területén, hogy a vállalat rentábilis legyen! Mint Herczegíalvy elvtárs említette, a közeljövőben adminisztratív intézkedés is fog történni az építőipari vállalatok bérügyi helyzeténsk javítására, megszilárdítására. Az értekezletről érdemei ellenére el kell mondani, hogy hasznosabb lett volna például olyan irányban folytatni, hogy mit vár a. szakszervezet az igazgatóktól, főmérnököktől, munkaügyi előadóktól s viszont mit vár a vállalat vezetősége a szakszervezettől. Elmúlt az értekezlet, ar-' ról azonban nem sok szó e^tt, hogy tulajdonképpen h • io akarnak segíteni szakszervezeteink az építőipari vállalatok nehéz helyzetén. Annyit azonban megmutatott az értekezlet, hogy az építők szakszervezete megyebizottságának hol kell egíteni; mozgósítani kell az üzemi bizottságokat, és tanácsokat, javaslatokat kell adniok. Ellenőrizni kell n.unkájukat és a tétlenkedő üb.-elnököket felelősségre vonni. Ez minden érteke-1 zésnél hasznosabb lesz, OROSZ ANDRÁS.,
