Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-16 / 139. szám

1957. június Í6. vasárnap KELETMAGTARORSZAG 5 A revizionista nézetek hatása, és az ellenük való harc, megyénk kultúrpolitikájában \ Irta í Aagj' Sándor as MSZMP megyei ágit, prop, osztályának vezető je * 1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ /V^A/W\íV^ Tiszaparton P ártunk Központi Bi­­zottságának februári határozata nyomatékosan ráirányítja a figyelmün­ket az ideológiai munka fontosságára, az ideológiai munka eszmei, tartalmi színvonalának emelésére. Az ideológiai munkán belül fontos szerepe van a közok­tatásnak és a kulturális munkának. A tudományos és kulturális munkára pár­tunk jóval nagyobb gondot 'akar fordítani az eddigieK- riél. Pártunk e célkitűzései döntő jellegűek főleg azért, mert az októberi ellenfor­radalom ku’obbantásában 'nagy szerepet játszott az 'eszmei, ideológiai előké­szítés. A feloszlatott író­szövetségen belül és az el­múlt év nyarán rendezett Petöfi-köri vitákon elindult es szeles nyilvánosság elé került a Nagy—Lo­­sonczi-csoport revizionista, ellenséges ideológiája. Ezek a marxizmus—leninizmus­­sal szöges ellentétben álló, opportunista, áruló nézetek rányomták bélyegüket or­szágos méretekben — így megyénkben is — a kultu­rális élet csaknem minden területére. A párt- és a kulturális életet irányító szervek egyik jelentős hí .bája abban volt, hogy jmeghátrált a revizionizmus elleni eszmei harc előtt. A2 «egységes nemzeti kultúra ’, a „9 és fél millió magyar egységes szívdob­banása” nézetek hangoz­tatásával egyesek azt akar­ják elérni, hogy egyformán értékelj ük Dózsa Györgyöt :és Zápolya Jánost, Hám érseket és Petőfi Sándort. A szovjet kultúrával szem­ben jelentkező ellenséges­kedés, a népi demokratikus (Országok kultúrájának le­becsülése mögött mindenütt megtaláljuk, a revizionista (nézeteket. 1. A z elmúlt óv őszén megyénkben lezajlott értelmiségi ankéten is nagy számban jelentkeztek az ilyen nézetek. Pl. Máté­szalkán több felszólaló kö­vetelte az indexen lévő könyvek általános felsza­badítását, — ami később meg is történt. Ugyanezen az értelmiségi ankóton —a dolgozó nép kulturális ne­velésében — irányító, ve­zető szerepet követelt ma­gának a kocsordi ellenfor­radalmár unitárius pap. akit azóta népi demokrácia­ellenes magatartásáért bör­tönbüntetésre ítéltek. Nyíregyházán, a TTIT- ben rendezett kulturális vitán egyes ellenforradalmi elemek a megyei pártbi­zottságot és a megyei taná­csot a kultúra legnagyobD ellenségének tüntették fel. A nyíregyházi értelmiségi ankéton több felszólaló a szovjet irodalmat szemét­nek nevezte. A ténylegesen meglévő hibákat tudatosan felnagyították, tagadtak minden olyan eredményt, amelyet dolgozó népünk pártunk vezetésével az el­múlt 12 év alatt kulturális életünkben is megvalósí­tott. Vajon kinek volt ér­deke, hogy tagadják, sem­mibe vegyék azokat a nagyarányú kulturális ered­ményeket, melyeket me­gyénkben is elértünk pél­dául: az analfabétizmus megszüntetéseben, a kuitúr­­házak hálózatánál-e kiszéle­sítésében, a mozilátogatók számának nagyarányú emel­kedésében? Az élet bizonyí­totta be, hogy az ilyen .né­zetek hirdetői között kevés becsületes ember akadt. szorosabb összefüggésben vizsgáljuk, illetve ennek rendeljük, alá. 3. A z októberi ellenforra­dalom után megyénk kultu­rális élete nehezen bonta­kozott ki, nagyon sok terü­leten megtorpanás volt. Csak hosszas fáradozás után sikerült néhány terü­leten megindítani a munkát, biztosítani az egészséges továbbfejlődést. Legaktívabban a falusi öntevékeny művészeti cso­portok kezdték meg a mun­kát. Ahogy jelenleg értékel­jük és ismerjük az országos képet, megyénk öntevékeny színjátszó csoportjainak te­vékenysége, műsorpolitiká­ja nem tartozik a legrosz­­szabbak közé. Egészében véve azonban az öntevé­keny csoportok munkája nagyon sok kívánnivalót hagv maga után, elsősor­ban a műsorpcíitikát ille­tően. A szocialista-realista, a legjobb szovjet és népi­demokratikus darabokat alig tűzik műsorra. Sok helyen teljesen kiszorítot­ták ezeket és hely-.tűk si­lány, apolitikus mondaniva­lót tartalmazó darabokat és úgynevezett „népszínműve­ket” játszanak. Az ilyen müsorpolitika nem segíti elő a revizionista nézetek elleni harcot, a dolgozókat befelé fordulásra, a mai élet problémáitól való távoltar­tásra neveli, nem fejleszti a dolgozók szocialista gon­dolkodását. A fővárosi és más hiva­tásos művészek által ját­szott műsorok — elsősor­ban Nyíregyházán — szo­morú képet mutatnak, nem segítik elő az öntevékeny művészeti csoportok fejlő­dését, mint fontos célt. 1956 szeptember — 1957 május hónapokban megyénk terü­letén mintegy 25 különböző együttes lépett fel. A leg­több társulat műsorpoliti­kája kétes értelmű, ala­csony színvonalú volt. Ezek közül legszembetűnőbb a már két alkalommal bemu­tatott — a nyugati kulturá­lis élet züiióusagét nep­­sz=rűsítő — „Rock and roll“ nevű tánc. 2. IN em tagadjuk, hogy megyénk kulturális munkájában voltak hibák is. Az 1954—1955-ös évek­ben megyénk kulturális mnkája bizonyos fokig egy­oldalúvá vált, sok esetben a káderkérdésekbsn is hiba volt. A kulturális munka gyakorlati végzésében, a tartalmi színvonal emelésé­ben, a műsorpclitika kiala­kításában voltak kisebb­­n agy óbb, — de nem kija­víthatatlan — hibák. A hi­bák kijavítása eredménye­sen megindult az 1956. jú­liusi párthatározat szelle­mében, azonban az októ­beri ellenforradalom meg­akadályozta a további egészséges kibontakozást és teljesen dezorganizálta kul­turális életünket. Éppen ezért szembe kell szel­nünk és le kell lepleznünk az olyan nézeteket, ame­lyek a hibák kijavítása, a haladó hagyományok ápo­lása, az „egységes nemzeti kultúra” hangoztatása cí­mén, elsősorban a szovjet kultúra hatásától „féltet­ték” a magyar nemzeti kul­túrát, a nemzeti független­séget. Nemzeti kultúránk akkor nyer helyes értelmezést, akkor tudunk nemzeti kul­túránkkal hozzájárulni az egyetemes kultúrához, ha a nemzeti érzést, a proletár­­internacionalizmussal való 4. A z Ismeretterjesztő munka területén — elsősorban az Ismeretter­jesztő Társulat munkájá­ban — komoly problémák vannak. Az értelmiségi elő­adók — ezek vannak zömé­ben — elsősorban saját to­vábbképzésük céljából, sa­ját részükre tartanak elő­adásokat. Az előadások zö­me zeneművészeti, irodal­mi, csillagászati, képzőmű­vészeti tárgyú. Bár ezek az előadások is érdekesek, tar­talmukban sokat nyújthat­nak, de csak kis, szűk réteg és nem a széles dolgozó tö­megek számára. A tanácsi vonalon folyó ismeretter­jesztés területén jobb a helyzet. Az itt folyó ismé­re terjesztési munkában a mai problémákat is felvető előadásokat is tartanak. Pl. az októberi ellenforradalom jellegének tisztázása, a leg­utóbbi országgyűlés anya­gának népszerűsítése és né­hány nemzetközi jellegű problémát is megvitatnak. Filmszínházaink műsor­­politikájában erősen jelent­keztek, néha ma is megt lálhatók a különböző revi­zionista nézetek. A szocia­lista-realista írók alkotásai­ból készült filmek teljesen háttérbeszorultak, 1956 no­vember december hónap­ban egyáltalán nem került bemutatásra szovjet film. Az úgynevezett szórakjz! a- Ló, nevettető, sokszor ala­csony színvonalú filmeket azzal az indoklással helyaz­ték előtérbe, hogy a közön­séget szórakoztatni kell. Ezen a téren az utóbbi ká­­rjm hónapban lényeges ja­vulás van. A megye könyvtára ban az ellenforradalom sok kárt okozott. Mintegy 7 ezer kö­tet könyvet semmisítettek meg az ellenfori adalmárok, ezek közül csak a nagykál­­lói járásban 4 ezer köny­vet. Igen alacsony színvo­nalú könyvtáraink munká­jában a könyvpropaganda, nagyon kevés gondot fordí­tanak a munkás-olvasók tá­borának növelésére. Ez összefügg azzal a nézettel, amely azt igyekszik bizo­nyítani, hogy a magyar munkásosztály kulturális fronton nem töltött be se­­milyen szerepet, mintha ha­ladó hagyományai nem is lennének. A Keletmagyarw szag va­sárnapi számában megjele­nő kulturális melléklet — amely a Művelődési Osztály szerkesztésében jelenik meg — nem szolgálja harco­san szocialista építésünket. Cikkei politika mentesek, 'anyósak, nem mufjjiik előre, nem leplezik le a kul.arális\fronton jelentke­ző revizionista nézete ' (Folytatás a 6, oldalon) Szeretem a Tiszát, mert Neked ualol bűvös, ősi éneket, es tükrében a Te szemed kacag, ahogy nézem a sikló habokat. Igaz, régen volt, mikor ketten sétáltunk a parti berekben, — mégis a szél, a fűzek sűrűjén, messzi kacajod hozza el felém. Állok. Fent, a zúgó jegenyék lelett forró, bársony kék az ég, s a fodrosodé, csendes vizbe’ lenn játékos szemed csillog szüntelen. TORDAI FERENC f J^VW^VVVvV»V\W/VV\VmVWVVVVAVVVVVVVVVV‘/WV,WVV*AV\VAVW,vAAMAAAA Harcosabb, sokrétűbb ismeretterjesztést! Ha az elmúlt évben tartott ismeretterjesztő elő­adások számát vizsgáljuk, rögtön leltunik az a törés, amit az ellenforradalom okozott. A múlt év harmadik negyedévében — amikor az előadásos propagandát gátolta a mezőgazdasági munka — 908 előadás volt megyénkben, míg az ellenforradalom után, az utolsó negyedévben, 117 előadást tartottak.. Viszont örvende­tes, hogy 1957. első három hónapjában már a diafilm­vetítésekkel együtt 750 előadásról érkezett jelentés. * Valószínűleg sokan tudják hogy a falusi ismeret­♦ terjesztés a művelődésnek legfontosabb része. A fel­nőttek politikai, szakmai nevelése, tanítása, általános műveltségének emelése elsőrendű dolog. Milyen a megyénkben a falusi ismeretterjesztés? A legjobbnak bizonyult forma a sorozat, tanfo­lyam, szakkör, — vagyis a szervezett ismeretterjesz­tés. Berkeszen 80 órás „ifjú mezőgazdász“ tanfolyam működik, de ugyanezt tartották vagy tartják Nyírvas­vári, Nyírbogát István tanya, Laskod, Papos, Mérk, Nagyecsed, Lónya községekben is, ahol 40 órás mező­­gazdasági előadás mellett a másik 40 órában politikai, számolási, természettudományi előadásokat tartottak. S a legtöbb helyen ősszel szélesebbkörü tananyaggal újra kezdik a tanfolyamokat. Eredményesen dolgoznak a mezőgazdasági, kézi­munka, fotó, gazdasszony-korök is. Különösen jók ezek a szakkörök Nagykállóban, Kékesén, Kisvárdán, Nyírlugoson, Piricsén, Nyírbátorban, Tákoson, Bereg­­darócon, Bujon, Anarcson és még vagy ötven helyen. Csillagászati sorozatot Ajakon; gyümölcstermesz­tési sorozatot Tiszaszalkán, Gergelyi-ugornyán, Csen­­gerben, Nyírkátán, Nyírparasznyán, Szamossályiban tartanak. Igen jól működik az „ifjúsági akadémia“ Nyírbátorban, Kisvárdán, Nagykállóban. Szép példáját valósítják meg a nyári Ismeretter­jesztésnek azok a községek, ahol tanulmányi kirándu­lásokat szerveznek felnőtteknek. A tiszakanyári fiata­lok és idősek a múlt évben felkeresték a Kisvérdai Kísérleti Gazdaságot, ahol megtanulták, hegy homokon sűrűn kell ültetni a burgonyát, mert így több a ter­melés, nem szárad olyan hamar a föld. Ekkor értették meg legtöbben a kirándulók közül a műtrágyázás fon­tosságát és ma már alig van annyi műtrágya a bolt­ban, amennyi elég lenne az igények kielégítésére. Ugyancsak a kirándulás hatására szerették meg a ho­moki lucerna termesztését. Hogy milyen hatása volt, ennek a múlt évi kirándulásnak, mutatja, hogy e hó: 16-án — anyagi áldozatot is vállalva — a Nyíregyházi: Homokkísérieti Gazdaságba jönnek tanulmányi útra.; De nemcsak a tiszakanyáriak látják a kirándulások fontosságát; a kékesei mezőgazdasági szakkör tagjai- és a tiszaszalkaiak Bátorliget növény- és állatvilágát ismerik meg, a nagykállói dolgozó parasztok a kísér­leti gazdaságba látogatnak el, a csengett KISZ-tagok Nyírbátorba és Túristvándiba mennek. A nábrádi, a kérsetnjéni termelőszövetkezet tagjai, a kölcseiek. és a (Folyialás a 6. oldalcm.)

Next

/
Thumbnails
Contents