Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-02 / 227. szám (127. szám)
Megyénk szocialista kultúrájáért Hatodik hónapjába lép a Keletmagy arország kulturális melléklete, a Művelődés. Az elmúlt öt hónap igen sok kedvező tapasztalatot hozott arra vonatkozóan, hogy megyénk kulturális életével foglalkozó lakosságának egy része mennyire aktívan igyekezett bekapcsolódni ebbe a munkába, hogy haladó hagyományaink megismertetésével, jövőjét építő népünk jelenének szépirodalmi ábrázolásával segítse az országban a szocialista építés k onszolidációját. Elég konkrét utalások helyett megemlíteni például a Művelődés április negyediki és május elsejei összeállítását, amelynek terjedelme "megyei írók munkájának gyümölcse. Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy — mint ezt már egyre többen említették a szerkesztőségben —, hogy a Művelődés arca eléggé egyszínű. Túlságosan csak az irodalom, a történelem és a képzőművészet kérdéseivel foglalkozott, s nem terjedt ki a Művelődés a megyének számos olyan kultórterületére, ahol pedig szintén lehetett volna megannyi fontos közölnivalót, érdekes tudósítási anyagot találni. Kevés-szó esett a me gyei hatalmas létesítményekről, az üzemek belső életéről, a mezőgazdaság, dolgozó népének rendkívül színes és gazdag világáról, harcairól, és nehézségeiről a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemeink belső fejlődéséről, azok kulturális munkájáról. De jó lenne az is, ha a jövőben több szó esnék például a megyei kulturális élet és a Hazafias Népfront, illetve a KISZ kapcsolatáról, beszélgetéseket olvashatnánk országos hírű kutatóink, tudósaink, vezető szakembereink munkájáról, terveiről. Ezzel sokkal élettelibb lenne a Keletmagyarország műve lődési melléklete, mint ahogy ezt kifejtette Nagy Sándor elvtárs, az MSZMP megyei ágit. prop. osztályvezetője a TTIT elnökségi értekezletén. Persze ezt a szerkesztőbizottság maga nem tudja elvégezni. Éppen ezért ismételten felhívással fordulunk a megye kulturális életével foglalkozó valamennyi vezető és beosztott dolgozójához: tartsa szükségesnek és szívügyének, hogy a megyei napilap vasárnapi kulturális melléklete minél színesebb, szélesebbkörű lehessen, s ezzel sokoldalúbban szolgálhassa megyénkben a szocialista kultúra megerősödését! Kezemben ötven élet Fekete ruha .. eskü... hű leszek ... Kezemre bíztak ötven gyermeket, Ötven pár csodálkozó szemet. Kezem erőtlen, hangom mély, kopott. És nagyon féltem, mikor a sok szem engemet csodált és rám meredt, ütvenen. Tízszer annyi színű folt, kis vézna kezek: izzadt rongycsomók öreges ráncos arcok, szemek. Mit kezfl hetek ? — mesélek. Mese, mese, édes mese, de jó, hogy élsz. Szívemben vagy, van mar szavam: mesék szava, csilingelő üvegharang. Mesélek. Égtek tűzben új szemek, és sétált velem Meseországban ötven jó, boldog, kacagó gyermek. HUSZÁR ISTVÁN • (Rakamaz) AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Madách Imre drámai költeménye kerül sorra a Megyei Tanács Művelődési Osztálya és a TTIT közös í-endezésében folyó drámaismertetési sorozatban pénteken, június 7-én, délután 5 órakor a TTIT klubjában. Az előadást Margócsy József tartja. Ez egyben a tavaszi sorozat utolsó előadása. Az előadás után a most lefolyt sorozatot bezárja és a további terveket ismerteti Tőkey Károly, a Megyei Tanács Művelődési Osztályának művészeti előadója. .......................................... . Néhány ssá Iferky Nándor kiállításával kapcsa lat hu n Berky Nándor azok közé a művészek közé tartozik, akik vállalták a vidéki élet minden mostohaságát, magányát és hisznek abban, hogy vidéken közelebb lehet kerülni az emberekhez, a természethez. A múltban már nem egy példa volt arra, ho®'7 vomoly művészi egyéniségek dolgoztak az •gyes vidéki városokban. Igaz, hogy sok mindenről le kellett mondaniok. A korai elismerés nem volt osztályrésze ’ sem Koszta Józsefnek. sem Tornyai Jánosnak. Mindkettő nagy művész lett és mindkettő vidéken élt. Tornyai Hódmezővásárhelyen, Koszta Szentesen. Nem célom Berkyt összehasonlítani sem Kosztával, sem' Tornyaival. Ez az utókor feladata. A szándék azonban nála is szép és nemes. Okos. görögöt veit, hogy a TTIT ankétot rendezett a kiállítás alkalmával. Ezen az ankéton felmerültek olyan problémák, melyek megmutatták, mi az igazi útja a fejlődésnek. A művész nem élhet elszigetelten. Kapcsolatot kell teremtenie a tömegekkel. Ilyen alkalom volt ez az ankét is. Berkynek ezen a kiállításon eddigi munkásságának csaknem minden szakaszából szerepelt néhány alkotása. A művek nem nevezhetők egységesnek a stílus, a megmunkálás szempontjából. Egyet azonban meg lehet állapítani: Berky Nándor sokat fejlődött ez alatt a tíz egynéhány év alatt. Nem lehettek egységesek alkotásai már csak azért sem, mert a különböző művészeti irányzatok rá is hatottak. A kezdeti alkotások expresszionista hatást mutatnak. Később jött egy naturalista, majd realista korszak. Nagyon komolyan foglalkozott Berky Nándor a szocialista realista művészet problémáival is. Ezek egyébként láthatók a témaválasztásnál is. Gyakran a történelmi múltból meríti problémáit. De a jelenkor eseményeitől sem zárkózik el. Pl. Légitámadás Koreában. Építés, stb. Legszebbek azok az alkotásai, melyek közvetlen élmény alapján készülhetek. Ilyen pl. a Tejeslány c. szobra. A természetes testtartás, a mozdulat közvetlensége jó megfigyelésről tanúskodnak. Berky legutóbbi szobrai közvetlenségükkel és a kompozíció bátor és jó felépítésével tűnnek ki. Pl. Krvmpliszedők, Almaszüretelő. Hátránya talán a kiállításnak, hogy kevés a közvetlen szemlélet alapján készült és nagyobb méretű mű. Így az apróbb részletek nem tűnhetnek fel közvetlenségükkel. Pedig a művész legjobb tanító mestere a természet. Hogy Berky Nándor művészete is tovább fejlődhessen, véleményem szerint sokat kell természet után mintáznia. Munkácsy Mihály is modelljeit az utcáról szedte össze. Egy-egy tipikus egyéni arc vagy alak sokban hozzájárul a kifejezés, a mozdulat, a forma gazdagabbá, közvetlenebbé tételéhez. Így válhatnak majd a szobrok szabolcsi emberekké, a tájak pedig valódi szabolcsi tájakká a szabolcsi művészek alkotásaiban. A közelmúlt műveinek egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem annyira az érzelem, mint az értelem szülte azokat. Ez az oka annak a sok sablonos munkás-ábrázolásnak, melyek a szobrászatban és a festészetben is megszokottá váltak. Ez a mai művészek 'egnagyobb problémáin, melyet meg kell oldaniok. Nagyon tanulságos a kiállítás látogatási könyve. A nyíregyházi dolgozók nagy számban fejezték ki elismerésüket a kiállítással kapcsolatban. A legnagyobb hiba a kiállítással kapcsolatban az. hogy a terem maga nem kiá”ríási helyiség. Nyíregyháza kulturális életének ez is egyik nagy problémája. Nyíregyházán a legutóbbi tíz év alatt egy egész sereg tehetséges művész tartózkodott — hosszabb vagy lövidebb ideig. Mégsem találjuk semmi nyomát ennek. Legfeljebb egy-két nyíregyházi műgyűjtő lakásában. Nem azért van ez, mintha Nyíregyházán hivatalosan nem vásároltak volna alkotásokat. Egyszerűen azért: nincsen helyiség, ahol kollektiven lehetne a műveket tartani. Így szétszóródva egyik hivatalból a másikba vándorolnak cs a város képzőművészeti múltja a semmibe foszlik szét. Minden alkotónak legnagyobb vágya az, hogy alkotásai fennmaradjanak. Tehát lelkesíti a művészt az a tudat, ha műveit állandóan szemlélhetik. Mi az oka annak, hogy Debrecenben zsúfolásig megtelik a terem egy-egy kiállítás megnyitása alkalmával, ugyanakkor Nyíregyházán a legjobb esetben is csak 30—40 ember található. Ennek az egyszerű oka a következő. Debrecenben élő valóság a Déri múzeum. Megszokott dolog az, hogy csaknem minden vasárnapra esik valami újabb kiállítás. A debreceni ember vasárnap délelőt legszívesebben a múzeumba megy. Tehát a múzeum hozzá nőtt az emberek életéhez. Nyíregyházán a TTIT állandó napról-napra változó előadásaival és állandó programjával szintén szeretné ugyanezt elérni. Bizonyos vonalon látszanak is eredmények. Pl.: Nagyon szépszámú hallgatóság evőit össze a legutóbbi Straky-est alkalmából. A Berky kiállítás megnyitásán azonban mindössze 15 —20 résztvevő volt. Az emberek szeretnek látni és tanulni. A képzőművészet térbeli művészet, tehát nem elég időnként előszedni és bemutatni a képzőművészeti alkotásokat, azután ismét elrejteni. Egy állandójellegű képtárra lenne szükség, ahol a nyíregyháziak büszkélkedhetnének egy-egy orsr-ágosan is elismert tehetséges művészük alkotásával. Nagyon sokan csak azért utaznak Hódmezővásárhelyre, hogy megnézzék Tornyai . János alkotásait a Tornyai múzeumban. Bajára viszont mások azért mepnek, hogy megnézhessék Nagy István képeit. Debrecennek is lassan patinát ad pl. Holló László neve. Általában Debrecenben nagyon egészséges tüneteit láthatjuk a kulturális fejlődésnek. A legújabb lakóházi építkezéseknél műterem-lakásokat is építettek. Sőt, itt még is említhetem, hogy Berky Nándor részére is felajánlottak egy ilyen műtermi lakárt. Nyíregyházán is meg kell valósítani azokat a reális tényezőket, amelyek alapjaivá válhatnak egy későbbi nagyobb fejlődésnek. A tanácsoknak megvan a lehetőségük arra, hogy kezükbe vegyék városunk égető kulturális problémáit és hozzáfogjanak egy igé-, nyesebb és nagyobb tömegeket. felölelő egészséges kulturális élet felépítéséhez. Annál is inkább szükséges ez. mivel a közeliövőben létrejövő tanítókénzn akadémia is a felnövekvő ifjúság nagyobb kulturális igénvének a kifejezését jelenti. D B.
