Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-11 / 134. szám
4 HELFT MAGTÁROK*/ • 1957. június 11, kedd ...illadin hincse semmi iiozzáhépesl! \fozdonyok sora zúgott el mellet-I tünk. Hosszú kőolaj szállítmányok, búzás vonatok, gyapjú, gyapott, fűrészelt faárú, vasérc, koksz-szerelvények özönlöttek odaátról. A kincseskapú vasúti hálózata mindenütt mozgásban volt, nyögött a gördülő terhek alatt. Annyi minden jön itt be, hogy Aladin kincse semmi hozzáképest. Két-három ezer ember foglalatoskodott a vagonok, gépek és az emelőszerkezetek mellett, az óriás vasúti kombinát minden idegszála feszült az ütemes munka alatt. Ahol álltunk, a rakodótéren, néhány vasutas beszélgetett: „Megroppanunk r‘ „Mi lesz, ha transitot is kell csinálni?“ „20—22 ezer tonna áiú érkezik naponta, mi lesz, ha ez a szám emelkedik?" — Ilyenféle szavak röpködtek a levegőben. A í állomás előtt két külföldi, mongolosarcú férfi igyekezett tájékozódni s hatalmas bőröndjeikkel átvágni a vágány-erdőn. Hordárt próbáltak szerezni. Feladták a céltalan mutogatást és egy kétcsillagos vasúti tiszt tanácsára az Utasellátó harmadosztályú éttermébe indultak. Ez az egyetlen kis oázis ebben a vasúti rengetegben, ahol külföldi barátaink menedéket kereshetnek a feltűnően erős júniusi napsütés elől. Ebben a kis oázisban hozott össze bennünket a véletlen egy kis társasággal. Ott volt Görög János is, a záhonyi vasúti pártbizottság titkára. Nézgelődésünket, tervezgetésünket együtt folytattuk a habos sör mellett a nyolc asztalos Utasellátóban. — Sokat ad Záhony az országnak — kezdte Görög János tekintetével a végtelen vonatsort szemlélve, — Budapest és Miskolc után a mi állomásunk a legnagyobb üzem. Van munkánk, van felszerelésünk is hozzá, rengeteg kincset átrakunk és továbbítunk mindennap, ami a Szovjetunióból érkezik szakadatlan. Szép itt dolgozni, az emberek jól keresnek, általában nincs túl nagy fennakadás az átrakással, bár — őszintén szólva —aligalig bírjuk a tengernyi árut fogadni. Mégis valami hiányzik innen .: Valami? Elgondolkoztató... A kineseskapúból, melyet 10 év alatt gyönyörűvé építettünk, korszerűen berendeztünk, hatalmas munkásgárdát toboroztunk, és mégis .:; — valami még hiányozna? Biztosan még több gép, felszerelés, ember.:: — Az is. Igen komoly nehézségekkel kell naponta megküzdenünk. Már arra is gondoltunk, hogy jó lenne alkalmasint Csehszlovákián át Sátoraljaújhelyre irányítani szerelvényeket, besegítésként, mert szinte képtelenek vagyunk néha átvenni az állandóan érkező árukat. Más hiányzik innen elvtárs — halkult el a magas férfi hangja. — Tudja mi::: Egy kevés melegség, otthonosság, állandóság. És ez a sok fontos között nem a legutolsó. LI ogyan, hát az itt dolgozók nem ér-II zik otthon magukat? Mire gondol Görög elvtárs? „A munkában otthon érzik magukat, de utána ... ? Aligha . .. Sók munkást és műszaki embert hoztunk már ide mióta a nagy átrakások folynak és azt hiszi itt maradtak, valami kötötte őket ide ... ? Olyannak tűnik sokak szemében Záhony, mint egy távolkeleti építkezés, egy sziget. egy átmeneti valami, ami csak munkahely, az is csak ideiglenes... Otthon kellene.“ Nincs otthonuk az itt dolgozóknak? Tudtunkkal korszerű munkás lakónegyedben élnek az állandó munkások és kereskedelmi alkalmazottak ... ? — Igaz, de mi szinte naponta izmosodunk. szaporodunk. Jelenleg is a munkásoknak 500 lakóház kellene. Tudjuk, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz a tömeges lakásépítésre és reméljük, mi sem maradunk ki ebből. Hogy még mi is kellene? Sok minden ... Megfelelőbb munkás-szállás, legalább 500 ember részére, tágasabb, egészségesebb munkahelyek a műszaki és szellemi dolgozóknak, kellene egy éjel-nappali közért is, állandóan van műszak s a jelenlegi bolt már délután bezár, kellene kultúrház, cukrászda, szebb és nagyobb étterem, szükséges lenne szálloda és a többi, ami otthonossá, állandóvá varázsolná Záhonyt. Amíg Görög János Záhony jelenéről és jövőjéről beszélt, eszünkbe jutott a két külföldi, akivel néhány perccel előbb találkoztunk. Bizony, igaza lehet' Görög elvtársnak. Van híres Záhonyunk, de hiányzik innen az, ami feltétlenül szükséges, ahol naponta fordulnak meg külföldiek, a szovjet és kínai, vagy távolabbi barátaink. Nincs egy elfogadható étterem, szálloda... — a zsúfolt vasúti szálláson kell megpihenniük, cukrászda sincs. Sokat fektetünk hasznosan a. hálózat bővítésére, sokat építettünk itt, de ezután már ilyesmire is gondolni kell. Ne piruljon az arcunk, ha tanácstalan, meglepett külföldit látunk és jó lenne, ha nemcsak munkahely, hanem otthon is lenne Záhony. f'1 ondolatainkat Görög elvtárs szavai ^ rekesztik meg. érdekes dolgokról beszél, érdemes feljegyezni: — A helyi földművesszövetkezet építene ide cukrászdát, eszpresszót, korszerű boltot, szállodát, csak a magasabb szervek járuljanak hozzá a megvalósításhoz. Még ebben az évben változna az élet képe, imponálóbb. szebb lenne Záhony arca .., A búcsúzáskor melegen szorítottunk kezet a záhonyi párttitkárral és igazat adtunk neki. Valóban melegséget kell költöztetni ide; legyen állandó otthon, kellemes lakóhely és állandó jelképe Záhony az örök magyar—szovjet barátságnak. Egy szovjet szerelvény búzát hozott nekünk, amikor elhagytuk a zsongó vasutat, fejünkben az elhangzott szavak keringtek. Záhony még szebb és megnyéröbb lesz, félúton nem állhatunk meg ..; Páll Géza A huzamosan rosszat működő vállalatnak nincs létjogosultsága A tanácsi iparvezetés problémái Nemes Imre elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának vezetője nyilatkozott a tanácsokhoz tartozó ipari vállalatok működéséről, a tanácsi iparvezetés problémáiról. Elmondotta, hogy tanácsi ipari vállalataink általában kielégítően működnek. Az első negyedévben átlagosan a vártnál jobb eredményt értek el. Különösen a nyíregyházi sütőipari vállalat érdemel dicséretet a szép sikerekért, a nyereségességért. Mit csinál az ipari osztály ? — Most azt az időt éljük, amikor az eredményen mellett tapasztalható hibákra, azok megszüntetésére kell a figyelmet irányítani. Az ipari osztály most azzal foglalkozat, hogy az általános jó eredmények mögött lapuló, meghúzódó hibákat felkutassa és felszámolja. Nem tűrhetjük tovább azt, hogy nehány tanácsi ipari vállalat rossz működésével lerontsa a jől dolgozó vállalatok eredményeit. Nem tűrhetjük tovább a vesztességes működést. Különösen vonatkozik ez a huzamosan rosszul működő vállalatokra, amelyek nem képesek javítani a munkán és hibát hibára halmozva veszteségeket okoznak. Az ilyen vállalatnak nincs létjogosultsága. Nem tűrhetünk hanyagságot Nemes elvtárs a veszteséges működést, a rossz munkát a vezetés elégtelenségének tulajdonítja. Sajnos, nem minden igazgató bizonyul alkalmasnak arra, hogy továbbra is rá lehessen bízni a vállalatot. Eltűrik a pazarlásokat, az állami javak herdálását és r;m vigyáznak kellő felelőséggel a termelés- eredményességére, nem gondoskodnak körültekintően és előre látóan az önköltségek és termelési ráfordítások jó alakulásáról. A hibák a vezetés elégtelenségéből adódnak — A legtöbb hiba a tanácsi iparvállalatok vezetésében mutatkozik meg. Sok bajunk van a mátészalkai vegyesipari vállalattal, ahol Sályi Sándor az igazgató. ... ár több esetben szerepelt . vállalat íz újságban is. sajnos, nem a jó munkája miatt. Veszteségesen működik a vállalat. A hibák a vezetés elégtelenségéből adódnak. Az igazgató nem tartja szilárd kézben a vállalatot. Nem őrködik a tér. melés eredményessége és különösen a társadalmi tulajdon védelmét illetően. A vállalatnál megtartott általános vizsgálat felszínre hozott olyan hibákat, ame- 1’ ek megengedhetetlenek egy szocialista vállalatnál. Az anyaggazdálkodás helyzete Az anyaggazdálkodás helyzete nem ok nélkül nyugtalanítja a megyei tanács ipari osztályát, mint a vállalat felügyeleti szervét. Nemes elvtárs elmondotta többek között, hogy a vállalatnál például 25 bútor elkészítéséhez a normához viszonyítva 41 százalékos többletfelhasználást mutattak ki, illetve számoltak el. Sajnos, nem csak ennyi a hiba a vállalatnál. A megyei vízmű és kútkarbantartó vállalatnál más a probléma. Miután az elieníöiTadalmárok a kommunistákat racionalizálták, leromlott a termelés, ráfizettések adódtak. A főkönyvelő tartotta egy kézben a vállalat gazdasági irányítását és csődhöz jutottak. Rendkívül laza volt az anyaggazdálkodás. A? anyagok nyilvántartását nem szerepeltették. A finomechanikai vállalat igazgatója többször fordult a tanácshoz olyan problémával, hogy a vállalat kapacitásához nincs elegendő munka. — mondotta Nemes elvtárs. — Ennek okait aZ igazgató abban jelölte meg, ho-- az elszaporodott kisiparosok es ktsz-ek előnyben részesülnek a munkát adó vállalatoknál, s így nem jut a finommechanikai vállalat részlegeinek. ' A megyei tanács ipari osztálya intézkedése és vizsgálata nyomán kiderült, hogy a vállalatnak azért is kevés a munkája, mert sok esetben nem■ tartják be a vállalási határidőt és a munkát nem kielégítő mU nőségben, a kisiparosoknál és ktsz-eknól drágábban végzik. Ha a vállalat fenn akarja magát tartani, a vállalat minden dolgozójának jóminőségű munkát kell. végeznie, pontos és az igazságnak megfelelő árakkal kell dolgoznia. Nemrég kellett elren* delni tételes vizsgálatot aa épitőanyagipari vállalatnál is, hogy felderítsék a jelzett hibákat és intézkedhessenek személyi és gazdasági vonatkozásban egyaránt. O. A, Magyar szó Kérem — vagy nem kérem? liltakozunk as atomrobbantások ellen! Nyírbátor nagyközség tanácsa a napokban megtartott' rendes ülésén többek között a nezmetközi helyzettel is ' foglalkozott. Takács István a végrehajtó bizottság elnöke részletesen beszámolt az angol hidrogénbomba robbantásával kapcsolatos eseményekről. Szász Gusztáv, a Hazafias Népfront elnöke ecsetelte azokat a súlyos következményeket, amelyekkel az atomrobbantások járnak, amelyek veszélyeztetik az egész emberiség békés életét, egészségét, testi épségét nemcsak a robbantás időszakában, hanem nemzedékek során át a későbbi utódokban is. Javaslatára a tanácstagság a község dolgozói nevében tiltakozó táviratot küldött az Országos Béketanács központjához, hogy juttassa a világ közvéleménye elé a nyírbátoriak azon követelését get az emberiségre nézve is, amely szerint egyszer és végzetes és szörnyűséges mindenkorra vessenek vé- robbantási kísérleteknek. HANGVERSENYEK Június hó 11-én, kedden este fél S órai kezdettel a Budapesti Fúvósötös tartja hangversenyét a József Attüla Kultúrházban. Az immár világhírű kitűnő együttes műsora iránt nagy az érdeklődés. A Filharmónia erre az alkalomra egészen olcsó helyárakkal tette lehetővé, hogy széles tömegek élvezhessék ezt a népszerű hangversenyt. Június hó 13-án, szerdán d. u. 6 órakor a TTIT-ben tartja az Áll. Zeneiskola ez évi ötödik nyilvános növendékhangversenyét, ahol az egyéni szólószámokon kívül kamarazenei számok (fúvóstrió) is szerepelnek. Ugyancsak június hó folyamán, 19-én, szerdán d. u. 6 órakor lesz a TTIT-ben az Áll. Zeneiskola énekszakának szokásos évvégi hangversenye. Mindkét növendékhangversenyre a belépés díjtalan. A Zeneiskola évzáró ünnepélye június hó 21-én, pénteken d. u. 5 órakor lesz a József Attila Kultúrház nagytermében. Ez alkalommal a legkiválóbb növendékeken kívül a Kultúrház Szimfonikus Zenekara is játszik. I eesett a toliam, a ba- ^ rátom felvette, ide(adta. „Köszönöm" — « mondtam illedelmesen. — „Kérem” — mondja Ő. Ránézek: vajon minek kell neki a toll?... és ha kell, miért adta ide? Dehát kéri! Hirtelen odanyújtom: „Tessék!” Most már ö néz rám tanácstalanul azaz hogy kölcsönösen bámuljuk egymást. — Nem kértem — mondja. — De kérted — mondom én. Jó, hogy vajtermészetű vagyok, mert — szóra szó — még összekaptunk volna, míg megértettük egymást, hogy ő azt akarta mondani, vagyis azt gondolta, hogy: szívesen. Talán engem akart tóvá tenni? Engeeem!?..; Szóval... jobb ha nem folytatom! És még ő mondja, hogy én bogaras vagyok. Kérem kedves olvasóimat, döntsék el, hogy ki az egyenes gondolkozású, és ki a... a görbe eszű, görbe szavú, íicamcdott... a sanda kovács, aki ide néz, oda üt. Szóval... jobb ha nem folytatom. Kérem, döntsék el! Rendes ember azt mondja köszönöm-re, hogy szívesen. Megértem, hogy néha az * ember másat mond, mint amit gondol. Bárhogy csűrjük is a dolgot, az ilyen mindig hazugság. Nos, ez is hazugság, azzal a tetézessel, hogy értelmetlen és indokolatlan. Súlyos hiba ez, mert nagyon el... hogy is mondjam... elterjedt (majdnem úgy mondtam, hogy: el van terjedve. Ilyen a szokás, ha sokat hall valamit az ember!) Társadalmi hazugságnak is mondhatnánk ezt a kérem-et. Ha Pityuka azt mondja, hogy: én törtem be — pedig ő törte be, ez egyéni hazugság, ha pedig valamely társadalom minden vagy legtöbb tagja a szívesen helyett azt mondja, hogy kérem. ez társadalmi hazugság a nyelven keresztül, (Legyünk igazak ,még nem mindenki mondja így, csak sok valaki.) A szó pedig nevel, lassan, észrevétlen és biztosan; és ha a. szó hazug, akkor hazugságra nevel. Hazugságra? Rátalálunk a tövére, ha hozzágondoljuk a folytatását: Kérem alássan! így már fülünkbe vág a párja is: Alásszolgája, méltóságos, uram! Sok más mellett tehát a helytelenül használt kérem is amolyan „méltóságos hazugság”. Ök találták ki, vagy hurcolták idegenből es ámították vele egymást, meg a nem urakat. A szegények közül pedis. akinek egy kicsit jobban ment és megszédült, eltanulta ezt a szót is, hogy messzebb rúgja magától a savanyú bölcsőt, melyben ringott. A szegény paraszt mindig tudta az illemet. Egymás közt azt mondta a köszönöm-re, hogy szívesen, máskor is, a Jegyző úrnak meg, hogy: kérem. Tudta, kinek mi való. (Sajnos, ma már falun is gyakran hallani a kérem-et!) Hagyjuk el ezt az értelmetlen, hazug szót. Méltóságosok sincsenek már köztünk, akiknek ilyen tömjénnel kellene kedvében járni. Legyünk őszinték egymáshoz és mondjuk a köszönöm-re, hogy • szívesén, máskor is. Megjegyzendő hogy az édesanyám szó mellett ez a szó is nyelvünk egyik ékessége. Vajon mi az oka, hogy épp legszebb szavainkat, legdrágább nyelvi értékeinket indította sorvadásnak az elmúlt féiszázrid? (D.)
