Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
« KFM'TM »HYARÍÍRS? \G 1?3T Mniui 1, szombat Hogyan terveszünk ? iVarázslók Néhány szó a készítéséről kizséffejlesztési tervek A községi tanácsok végrehajtó bizottságai — a falvak legjobb dolgozóira támaszkodva — megyeszerte rátértek az ellenforradalmi események miatt félbemaradt községfejlesztési munkák folytatására. Megkezdték az 1957. évi községfejlesztési tervek készítését is. A korábbi években előfordult sok nehézség ellenére számos létesítmény, Vegyük számba a Mielőtt az 1957. évi tervjavaslatot megtennék, helyes a község lehetőségeit alaposan mérlegelni. — Vagyis első lépés legyen a helyi pénzforrások, bevételek, helyi anyagok, szakemberek — egyszóval a feltételek figyelembevételével a fejlesztési célok kitűzése, körvonalazása. — Világos. Addig nyújtózkorijun A korábbi évek nehézségei, hibái közül legelsősorban elkerülendő a község erejét meghaladó, nagy létesítmény célul kitűzése. — Volt olyan község, ahol 150.000—200.000 forintos létesítmények megvalósításához évi 10—20.000 forinttal kezdtek hozzá. Az ilyen létesítmény évek során áthúzódott és csak drágította az építkezést. Mivel nem jutott gyorsan tető alá, rongálódott, pusztult a már felépített rész, romlott, veszett az anyag, a járda, óvoda, út, iskola, kultúrház, park, fásítás stb. bizonyítja falvaink lakosságának áldozatkész összefogását. Az ellenforradalom következtében a folyó évi tervek nehezebb körülmények között — késve is, szűkösebb építési anyagforrások révén is — de mégis készülnek. A tervkészítés még tart. Ezért érdemes néhány szót írni a jó tervezés érdekében. helyi lehetőségeket hogy elsősorban a már megkezdett építkezéseket célszerű továbbfolytatni. — Ezek mellett — ha a lehetőségek megengedik — kitűzhetek a tervben olyan feladatok is, amelyek nem anyagigényesek, egyszerű módon megvalósíthatók. — Például legelőfásítás, közutak tisztogatása stb. k, amíg a takaró ér következő részösszeg nehezen került elő stb. A községfejlesztési terv nem is tűzhet célul ilyen nagy feladatokat. Ha mégis sor kerülne erre, akkor olyan szakaszokra ütemezzük be az építkezést, hogy az első években gyűjtsük össze a szükséges pénzt és anyagot, s ha ez mind rendelkezésre áll, akkor Kezdjük meg az építkezést. Így a létesítmény gyorsan elkészül, sok kellemetlenségtől megszabadulunk és olcsóbb lesz. Az anyagellátás, mint „áthághatatlan* akadály Építkezéseknél általában legnagyobb probléma az anyagbeszerzés. Főleg ott jelent ez u. n. „áthághatatlan” akadályt, ahol mindent központi anyag beszerzésével kívánnak megoldani. A népgazdaságunkat ért ismeretes nagy károsodás következtében kormányzatunk ebben az évben nem tud a községfejlesztési tervek megvalósításához semmiféle anyagot rendelkezésre bocsátani. Íz külön nehezíti a folyó évi tervezést, de egyben nagyobb leleményességre ösztönzi községeink lakosságát. A már annyit emlegetett „helyi erőforrások” felhasználása ma ténylegesen és hangsúlyozottan nagy fontosságú ügy. A vaiyogvetés, szénporos téglaégetés, homok- és kavicsbányószás, betonoszlopok öntése stb. nagyon sok községben megoldható. A bontásból szál mazó anyagok beszerzése szinten jelentős eszköze a községfnjlesztési tervek megvalósításának. Ahogy a lakosság egymás között ad-vesz bontásból származó épületanyagot, úgy a községfejlesztési tervben megtervezett létesítményekhez is beszerezhető a lakosságtól az ilyen anyag. Általában maradjunk reá'is talajon. (Az apáinktól megszokott célszerű és egyszerű módszerektől csak akkor térhetünk el nagyszerűbb, pompásabb építmények irányában, ha az anyagi módunk is megvan hozzá. Ez a figyelmeztetés egyik nagy paraszt-írónktól származik s talán érdemes elgondolkodni rajta.) nem is bánták meg. Számtalan járda, út, kultúrház villanyhálózat tanúskodik e falvak lakosságának összefogásáról, akaraterejéről. — Dombrádon út és iskola, Kisarban kultúrház, Rakamazcn kultúrház, villany-' hálózat bővítése, Nagykél-’ lóban útépítés, csatornázás,; villanyhálózat építése tanúsítja ezt és hosszan lehetne sorolni a példákat. Egyik közmondásunk szerint ugyan a „rossz példa ragadós”, ami elég nagy baj. Mennyivel praktikusabb lenne, ha a községfejlesztés terén ennek az ellenkezője, vagyis a jó példa okozna egy nagy megyei járványt! Ezzel megyénk lakossága tovább gyarapodna és jelentősen gazdagodna. Fodor József. között; Ahol a perzsa szőnyeget, « brokátpapiant h íii^juröiivöket készítik | | kos dolog volt é!«trer hiv"' "“"műVészcti és háziipari szövetkezetét.. Megalakulása óta szervezetileg és anvagilag megszilárdult, tetszetős és értékes népművészeti és háziipari munkáival ország, sőt világ előtt híressé vált. Azért is jelentős ez. a szövetkezet, men különösen sok lányt és asszonyt tud foglalkoztatni olyan cikkek gyártásával. amelyeknek külföldön is keletjük van, Szép környezetbe« folyik a „varázsló4* munka IA icséretére válik a szöa~' vetkezetnek, ahogy új telephelyét, a Széchenyi utcai volt gépjavító üzemét rendbehozatta, kicsinosította és parkosította. Rend és tisztaság jelképezi a telepet. Ott működik a mintegy 600 dolgozó jelentős része, a paplankészítő, perzsaszőnyegkészítő, hímzettruha készítő és egyéb részlegekben. Keleti mesék szövete A z utóbbi hónapokban I vedelmezően készítenek "* a különböző háziszőt- perzsaszőnyegeket. Huszontesek készítése mellett jő- I nyolcán dolgoznak a sző-Kik, hogyan értelmezik a takarékosságot Sokan úgy értelmezik a takarékosságot, hogy ha mennek az utcán s találnaa egy, az idő vasioga által kikezdett fél patkót, felveszik és hazaviszik. — Pedig igazán semmi hasznát sem lehet venni, csak átadni a MKH-nek. Igen, a csekélységet nagyra tartják — persze nem mindenki, — de a nagyot azonban nem értékelik, nem a találást, hanem a takarékosságot. És most nézzük meg a takarékosság egy-két elrettentő példáját. 1. A Kiskereskedelmi V.' 34. számú árudája szombaton pontosan félhatkor zár be és hétfőn reggel fél nyolckor nyit ki. Ez az idő — úgy testvérek kö-; zött is — 38 órát tesz ki.; Bezár a bolt, az alkalma-: zottak hazamennek, . . ejnye, ejnye, de egyről azonban megfeledkeznek. Ez pedig a villany. : A villany pedig égett szombat estétől hétfő reggelig, összesen harmincnyolc órát. Szerény számítás szerint ez a feleslegesen égő villany tizenhárom csaiád esti árammennyiségét fogyasztotta el. 2. De az Állami Áruháznál sem jobb a helyzet, mert náluk is igen bőségesen bánnak a villanyárammal. Nappal is ugyanúgy égnek a kirakati villanyok, mint este. A neon reklámtábla is már megkezdi esti kivilágítását a kora délutáni órákban és versenyt világít a nappal. Pedig a$ nappali világítással felesleges pénzt dobnak ki, mert a napot nem igen tudják túlvilágítani. Beszélgetés a Sipka-szoros hősével Az 1877—1878-as orosz— török háború egyetlen élő részvevője Konsztantyin Vikantyevics Kruckij, a Preobrazsenszkij-ezred testőrgárdájának egykori törzsőrmestere. A 102 esztendős szovjet állampolgár Novorosszijszkban lakik. Mindig sok levelet visz neki a posta, különösen ezekben a napokban, amikor a bolgár nép önkéntes hadserege megalakulásának 80. évfordulóját ünnepli. Ez a hadsereg dicső oldalakat írt az öt évszázados török rabság elleni felszabadító háború történetébe. — Nekem is alkalmam nyilt résztvenni a testvéri bolgár népnek a török járomból való felszabadításában — mondja az orosztörök háborúra visszaemlékezve a veterán harcos, — Mi. oroszok csupán 6000-en voltunk, s néhány bolgár csapattest támogatott bennünket nvegkészítő helyiségben a kéziszövőszékeknél. Jaskö Jolán és Garai Ilona kitűnnek ügyességükkel. Egy darab 140x80-as méretű perzsaszőnveget egy hónap alatt elkészítenek. Egy négyzetméteren 100 ezer csomót kézzel kell lekötni, mind amellett nagy figyelmet igényel a művészi munka. Több más ország között most Olaszország rendelt nagymennyiségű perzsaszőnyeget a szövetkezettől. A brokátpaplan készítők között Kovács Ilona és Fábián Mária tűnnek ki jó munkájukkal, ügyességükkel. A beregi keresztszemes exportterítők a régi, híres Rákóczi mintákkal díszesek. Snichler Ödönné és Perényi Rezsőné nagy gyakorlattal rendelkeznek ennek készítésében, és szívesen tanítják rá a lányokat is. Művészek — cérnával — Három függönyt mintázunk: piros, fekete, fehér, és barna, zöld, sárga színekkel a moszkvai VIT-rc, Tarján Ilona, Czomba Pál és Tóth Borbála népművészek készítik a függönyöket — újságolta Nagy Sándorné, a szövetkezet vezetője; — Női hímzett ruhavarró részleget is szerveztünk, — a tanfolyamon húszán tanulják a művészi munkát, — bizonyára ezen készítményeink is növelni fogják jó hírünket. A szövetkezet dolgozói ** készülnek a negyedévi küldöttgyűlésre, mely alkalommal értékelik eddig végzett munkájukat, megbeszélik a további terveket, a vezetőség megjutalmazza a munkában kitűnt dolgozókat és a gyűlés után vendégül látja az értekezleten résztvevőket. A sült galamb várásban éhen lehet maradni Tény és való, hogy anyagi lehetőségeink most korlátozottabbak, mint a koiábbi években voltax. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondjunk a község fejlesztéséről. Ha a községek legjobbjai össze, dugják a fejüket, sok lehetőséget találhatnak valamennyi községben. Már csak azért is érdemes es izükséges foglalkozni a községfejlesztési tervekkel, mert ezernyi apró kellemetlenség bosszantja a fahl népét, amelyeken maguk segíthetnek elsősorban. De a községfejlesztésnek nem fő útja a központi anyagellátás és a költségek finanszírozása. Ez csak egy részsegitség lehet. Számosán ostromolják nap, mint nap a megyei tanács teiv-j osztályát, hogy községük 10 év alatt még semmit sem kapott. Természetesen ezek beruházásra gondolnaK. Igaz, vannax még olyan községek a megyében, amelyek különösebb beruházást nem kaptak. De nem ez a jellemző, hanem az, hogy a megye legtöbb községe — amelyek kaptak ugyan segítséget, de emellett — saját erőből is igen sokat gyarapodtak az utóbbi években. Segített-e magán az a néhány község, amelyik jelentősebb beruházást nem kapott? A sült galamb várásban éhen lehet marauni. Ma már egyre több az olyan községek száma, ahol éltek a községféjlesztési tervek lehetőségeivel. Ezek Egf szemtant! vallomása a lőtt <>ii ázásról rryű, de izgalmas! Persze csak azoknak, akik lottóznak. Az ám — Van mit látni, ha megkezdődik a húzás, s kezdetét veszd az idegek tánca. Vagy ezren ülnek, s jele annyian állnak a teremben, ahol Fortuna szellemét idézgetik. Tipeg, topog, diibög a sok láb, mintha valami szving, i ock and roll. mambó kreációt ropnának ülő helyzetben, s állva. Iskolások, fiatalok, korosabbak és vének türelmetlenül várnak a szerencsés pillanatokra. Feltűnően sok a nő az érdeklődök között. Persze ez a megállapítás helyesbítésre szorul, hiszen tudvalevő, hogy a nők egyébként is kiváncsi terr.észelüek cs szeretnek mindenütt ott lenni, különösen, al}Ol szerencséről van szó. Ha a lottózókról statisztikát készítenének, biztosan a nők javára billenne a számok mérlegé, hiszen a nők különösen szenvedélyesen szeretnek nyerni. Ügy látszik, nemcsak a )érjhezmenéssel, még a lottón is nyerni akarnak. S van is szerencséjük! A férjhezmenést nem is említve! fiz első lottó telitalálatot asszony nyerte, sőt azelőtt egy héttel egy budapesti hölgyről írtak az újságok, . leiek majdnem öt találata volt, csak az egyik x-et elvétette. Nicsak: egy néni térdel a falnál, ezúttal bizonyosan a szerencse istenéhez eseng. Egy 10 év körüli lánynak Úgy mozog a füle, mint egy kísnyűinak, az orrát meg kerbe-körbe fintorgatja, miközben a kezében szorongatott szelvényekkel van elfoglalva. Egy sorköteles legény ritmust dobol az ölében heverő táskán, a cimborája pedig saját térdét csapkodja. Egy hölgy türelmetlenségében a szája-szélét harapdálja. Idegesen rángatóznak az arcok, az ajtónál ácsorgók szinte „eszik” a cigarettát. T/ ajon kik húzzák majd ki a nyerő számokat? Ez a kérdés okoz előizgalmat. Végre megpörgetik a szerencsekereket és a kb. 1500 számból kihúzzák az elsőt. 159! 159!... Egyebet se hallani, mint ezt a számot. Hívják a szám tulajdonosát. Lesik előrehajolva, oldclt forgolódva, s hátra kémlelve, hogy férfi, vagy pedig nő az illető? Az is lényeges, hogy hány éves. Egyeseknek gyerekek hoznak szerencsét, mások irtóznak tőle, inkább csinos fiitalcmberrel szeretnék kihiízatni a megjátszott számot. És forditva is; a férfiak — ízlés szerint — csinos, szőke, vaf/y barna hölgyet várnak a dobogóra. Az öregek kezére nem szívesen bízzák a szerencsét. S most pechükre, mind az öt szám tulajdonosa férfi, közülük csak egy 20 éves, a többi 40 és 70 év közötti. 1/ égre már forog a ke' rék, s olyan csend lesz a teremben, mintha egyetlen lélek se tartózkodna ott. Visszhangzik a kihúzott nyerőszám, s nyomban mocorgások, szisszenések, méltatlankodó felkiáltások, s ilyen szólások hangzanak: „Aranyozni kellene a kezét!” — „De nem arannyal!” Lám, csak mennyi „áldás" szálL Sorba húzzák az öt számot. Érdekes, hogy a felkiáltások között nem akad olyan, hogy „itt az öt találat!”, még olyan semhogy „négy találatom van!” Ám egy olyan akadt, aki fuldokolva felkiáltott, kiderült, hogy egy középkorit férfi idegességében lenyelte az égő félcigarettáját. így van ez lottó-húzáskor a MEDOSZ kultúrtermében. Vajon ilyen a helyzet otthon, a rádió mellett is? Ugye kedves lottózók, az éter hullámai mérséklik az idegállapotot. O. A.
