Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

KR! FTM AGT ARORSZÁG 1957. június 6, csütörtök •> A KÜLDÖTT KÉSŐ ESTE VOLT, amikor bekopogtattunk a legújabb soron az egyik csinos házba. M. Tóth Gyula családjával együtt vacsorázott. Néhány perccel ezelőtt jött haza a termelőszövetkezetből. Kémlelte egész úton az eget, s gondterhelt volt az ar­ca. Néhány napja esik, egyre csak esik. — A fejem majd szét szakad — fogadott bennünket, amikor érdeklődtünk a termelőszövetkezet felől — Miért, mi baj van? — kérdezte Harkai elvtárs, a járási párttitkár, — Ha így esik, tönkre megy a sok szép takarmányunk. — Mennyi van? — Vagy ezerötszáz mázsa — válaszolta a tiszadobi Táncsics TSZ elnöke. Saj­nos, nem tudnak semmit tenni, hiszen elég Vizes még, nem lehet összehordani, mert befülledne. Reménykednek a tsz-tagok, az elnökkel együtt, hogy majd csak eláll az eső. ★ MÁSNAP KISÜTÖTT A NAP, s a gondfelhők is elszálltak M. Tóth elvtárs arcáról. Ez különösebben nem látszott meg ezen a nagy darab emberen, mert vég­telenül csendes, alig szól egész nap, csak dolgozik, s mindenütt ott van, ahol szük­ség van rá. Nagy ez a. gazdaság, a család, hiszen több, mint százharminc tagot számlál s ugyancsak sok gondot igényel az 1500 holdas birtok irányítása, szakszerű vezetése. M. Tóth Gyula azonban érti a dolgát. Kommunista izig-vérig, s ezt megmu­tatta most is, az ellenforradalom ideje alatt. Elvégezte az elnökképző iskolát, s úgy irányítja a gazdaságot, hogy annak tulajdonosai elégedettek. Pedig valamikor, nem is olyan régen, még cseléd volt. — Itt láttam meg én a napvilágot, az Andrássy gróf birtokán. S míg meg nem nősültem, mindig az uraság igáját húztam. Tizenegy éves volt, amikor munkára fogták. Ez volt a sors akkor. Csordás bojtár volt. Három év múlva fél kommencióval kanászbojtár, aztán meg béres egé­szen 21 éves koráig. így „avandzsált felfelé“, míg ő is egész kommenciót kapott. Amíg meg nem nősült, nem látta az ágyat, csak messziről. Az istálló volt az ott­hona, jászol volt a nyoszojája. Keserves élete volt. — Engem csak az bántott — emlékszik vissza —. hogy ha esett, ha fújt, min­dig kinn kellett lenni a szabad ég alatt a jószágokkal. Hajnal háromtól este 11-ig nem volt megállása az embernek. 5 ha valamit szólt, akkor mindjárt baj volt. ★ MERT AKKOR IS keménykötésű fiú volt Tóth elvtárs. Ami a szívén volt, azt megmondta. Igaz. ennek ő látta kárát, mert az intéző kiadta az útját a szájalásáért. Ekkor vitték el katonának is. Egy évig szolgált, s szerencséjére akkor szerelt le, amikor jöttek a felszabadító csapatok. Hazakerült <5 is. Látta, hogyan verik a karót, a zsellérek a grófi földbe, ismerte Polonkai bácsit, meg Novak Sándor bácsit, az idős harcosokat. Akkor még nem sokat tudott az eszméről. Érezte, proletárösztöne hajtot­ta, hogy ezek mellé álljon. Az idős kommunisták tanitották, nevelték. így lett az MKP tagja már 1945-ben. Kapott földet, dolgozott becsületesen, s büszkén hordta, mint új földhöz juttatott, az R-gárdista inget, a párt katonáinak az egyenruháját. Később beválasztották a pártvezetöségbe. S mikor arról volt szó, hogy új, töretlen úton elinduljon a parasztság, összeadva az erőt, a földet, mert igy sokkal jobb lehet az emberek sora, akkor ott volt az elsők között, aki felvette a mesgyekarót. Szer­vezte, agitálta a volt nincsteleneket, a kisembereket a szövetkezetbe. 6 lett az első párttitkára a csoportnak. Erre mindig emlékezni fognak a „mil­liomosban”, a járásnál, mindenütt, ahöl ismerték milyen volt akkor a pártszervezet, hogyan dolgozott Tóth elvtárs irányítása, alatt. Nem kis eredményeket értek el. Mil­liomos lett a Táncsics. S ebben nagy része van, a volt cselédfiúnak, Tóth elvtárs­nak. aki kitartással, bízva a párt mezőgazdasági politikájában, agitálta az embereket. Sokan hálálják is neki a munkáját. Tóth elvtárs mindig végrehajtotta azt, amit a párt mondott. Volt ő elnökhe­lyettes is, s most, amikor a sötét fellegek közül a vércsék le akartak csapni a szö­vetkezetre. szét akarták kergetni a nagy családot, akkor is odaállt az emberek élére és kimondta: nem engedjük! Igaz. sok álmatlan éjszakája volt. Tóth elvtárs szervezte a pártot. A többi kommunistával a legnehezebb időben fegyvert ragadott: ha arra kerül a sor, nem adiák ingyen új életüket, a közös vagyont megvédik. Olyan volt ekkor a nagy csa­lád. mint a felzaklatott méhkas. Jöttek a provokátorok Miskolcról, s egy-kettő a tsz-ben is akadt. _ Róka Balázs azt kiabálta, hogy ki a munkástanácsból a kommunistákkal _ emlékezik az elnök. — Kihirdették, hogy közgyűlést tartanak. Az volt a szándé­kuk, hogy feloszlatják a csoportot. A kommunisták a párttitkárral és Tóth elvtárssal az élen ellenálltak. — Itt nem lesz közgyűlés — jelentette Ki Tóth Gyula. Ennek ellenére az ellenforradalmárok mégis összecsőditettek vagy hatvan tsz­­tagot. hogy kimondják a feloszlást. Megtudta ezt Tóth elvtárs. Nem félt, mert csak egy cél állt előtte. Megmenteni a tsz-t, az embereket. Elment a gyűlésre és beszélt a tagokkal. S hiába acsarkodtak az ellenforradalmárok, az összegyűlt, de megtévesz­tett embersereg a kommunista elnökre hallgatott. Haza ment valamennyi. Amazokat ette a méreg Tóth elvtárs megfontolt, nyugodt ember, kinek nemcsak az esze, de a 'zivr is a helyén volt akkor is. Első volt az MSZMP megszervezésében. Ma már ez a pártszervezet erős, több, mint 50 kommunistát számlál. Tóth elvtárs jó vezető, hallgattak akkor is rá az emberek, meg most is. S ez a bizalom most csak fokozódik, mert egyre több azoknak a kilépett, ta­goknak a száma, akik visszavágynak a nagy családba. Jönnek is nap, mint nap. ősszel még nagyobb belépésekre számolunk — mondja búcsúzóul. Kikísér bennünket a szabad levegőre, kémleli az eget, s megnyugszik, mert tátja, hogy oszladozik a felhő. Nem lesz eső. — Ha kinn jár a titkár elvtárs — fordul Harkai felé — nézze már meg a kí­sérleti parcellánkat. — Hány hold? — Három. De olyan búza, árpa van benne, hogy csodájára járnak. Pedig nem csináltam vele semmi különöset, csak szakszerűen műveltem, ahogy kell. ★ MEGTANULT GAZDÁLKODNI a béres gyerek. Most elnök, s úgy gazdálko­dik. hogy még a gróf ts megirigyelhetné. Jól élnek a tagok, szeretik egymást itt az emberek, a tiszadobi Táncsics TSZ-ben, mert olyan emberek vezetik őket, mint M. Tóth Gyula. Nem kell ma már azt mondani a csoportbelieknek, hogy reggel hat óra, ideje lenne már kimenni a földekre dolgozni. Mindenki tudja a kötelességét. Jó termésre számítanak a „milliomos családban”, s ez egy kicsit az elnök érdeme is. Jól választottak a kommunisták, amikor M. Tóth Gyulát jelölték küldöttüknek az országos pártértekezletrc. Szilárd, becsületes kommunista, olyan ember, aki rá­szolgál a bizalomra, FARKAS KÁLMÁN Az országgyűlés keddi ülésén elhangzott beszédek t Folytatás az 1. oldalró!) J ga], a gyári berendezéssel, de ♦ különösen a küllőidről behozott drága nyersanyagokkal. A vegyiparnak a mezőgazdaság fel­lendítésében is fontos feladata van. Sok és jó műtrágyát kell adnia. A gyógy­szeripar termelése évek óta emelkedik ugyan, világviszonylatban mégis elma­radott ez az iparág. A magyar népgazdaság nem hasz­nálta ki azt a hatalmas szellemi tőkét, amellyel a magyar gyógyszer-vegyészeti kutatók, szakemberek, szakmunkások rendelkeznek, s amellyel a múltban gyógyszeriparunknak világhírnevet tud­tak szerezni. A gyógyszeripar fejlődésé­nek nagy akadálya, hogy a berendezései elavultak, kiöregedettek. A kőolajiparban véleményem sze­rint tovább kell fokozni a kutatási munkákat, hogy a hazai nyersolaj és földgáz-kincset minél nagyobb mérték­ben kiaknázhassuk. A kőolajipar a je­lenleg folyó kutatások alapján a követ-i kező három év alatt mintegy 200.000 tonna nyersolajat kíván termelni, a fi­nomító ipar kapacitását azonban ez a mennyiség nem tölti ki. Éppen ezért további nyersolajbehozatalra van szük­ség. A hároméves terv keretében fel­tétlenül biztosítani kell azokat a beruházási összegeket is, ame­lyek leromlott gyógyszeriparunk korszerűsítését szolgálják. Befejezésül méltatta a vegyipari dolgozók áldozatos munkáját, amellyel az elmúlt hónapokban az elleníorradal­­márok fenyegetőzése ellenére is zö­mükben becsülettel helytálltak. Szomszéd László képviselő: a bányászat költségvetéséről Bevezetőben megállapította, hogy — ^véleménye szerint —‘ a kormány, a ren­delkezésre álló viszonylag szűk lelietö­­• ségekből a maximális anyagi segítséget ddja a szénbányászatnak. Segíti a szak­munkásképzést is, de ezzel kapcsolatban ;azt javasolta, hogy a vájár utánpótlást ;teljes egészében bízzák a trösztök, il­letve az üzemek vezetőire. így a vájár­­képzésre fordított összeget gazdaságosaié­iban tudnák felhasználni. A tavalyinál magasabb összeget biz­tosít a költségvetés a szociális és egész­­légügyi kiadások fedezésére és a bánya­­;munkával összefüggő betegségek megelő­­jzésére és gyógyítására, a bányászok kul­turális kiadásaira. Igen jelentős, a bá­nyászat és a bányagépgyár tás részére biztosított, beruházási keret is. A beru­­íházásokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet a bányász­­lakás-építési terv megvalósításá­nak fontosságára, mert a szén­bányászat jelenleg évente 60—70 millió forintot költ munkásszál­lításra, s ez a kiadás a lakás­építéssel arányosan csökken. energiával is. Ebben az időszakban sietett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szénipar vezetőinek segít­ségére, s a bányászok régi jogos sérel­mét, a bányászat bérhelyzetet felül­vizsgálva, mintegy 30 százalékkal emel-* te a bányászok keresetét. A bérügyi in­­tézkedések kellő eredménnyel jártak. A bányászok megértették a kormány ez­­irányú intézkedéseit, valamint a szén­termelés megindítására való felhívást. A bányászok ismerik népgazdasá­gunk jelenlegi nehéz helyzetét, tudják* hogy van tennivalójuk éppen elég, első­sorban a munkafegyelem további meg­szilárdítása és ezzel az egyfőre eső ter­melékenység növelése, a szén minősé­­gének megjavítása és az önköltség csök­kentése terén. Bányászaink jelenlegi fizetésükkel meg vannak elégedve — fejezte be beszé­dét Szomszéd László. — Arra kérik a kor­mányt, hogy tovább szilárdítsa a hely-, zetet. A bányászok megadják a támo­gatást. s ígérik, hogy a kormány jóban-rosszban számíthat rájuk. * í ♦ j ♦ Az ellenforradalom leverése után — folytatta — elsőrendű fontosságú fel­adat volt a szénbányászat termelésének azonnali megindítása, hogy a bányák el­lássák az ipari üzemeket szénnél és így A Nehézipari Minisztérium bányá­szati ágazatának 1957. évi költségvetését és tervét helyesnek, tartom, s a bányá­szok és a magam nevében elfogadom —■ mondotta. Petrovics Jánosáé: a könnyűipari tárca költségvetéséről Hangsúlyozta, hogy a könnyűipar számos hátráltató körülmény ellenére meg íogja oldani az idei nehéz íel­­adatot. Elmondotta, hogy a könnyűiparnak az idén 13 milliárd 205 millió forint for­galmi adóból származó akkumulációt és 230 millió forint további nyereséget kell biztosítani a népgazdaság számára. En­nek a hatalmas feladatnak a megvaló­sításához mindenekelőtt rugalmasabb gazdaságvezetési módszereket kell beve­zetni a könnyűiparban. A Könnyűipari (Folytatás a 4. oldalon.) Értekezletet tartottak az állami gazdaságok vezetői (Folytatás az 1. oldalról) A gépkihasználás csökken és növekszik a gépellenes hangulat, dacára, hogy minden szakember tudja: a kézimun iá 3—i-szer drágább a gépitől El kell érni, hogy az uni­verzális gépekkel a nö­vényápolás idején 180 normálhold munkát vé­gezzenek, s ne használ­ják ezeket a gépeket szállításra. Tavaly egy kombájnra 170 hold learatott terület esett. Az idén nem sokkal, csak 10 holddal emeljék meg a gazdaságokban gépenként a kombájnaratás területét. A gápápolás, karbantar­tás, a műszaki kultúra javí­tása is a jobb termelést, az önköltség csökkentését se­gíti elő. A munkaszervezés egyik gyenge pontja még mindig néhány gazdaságnak. Nem­hogy az ésszerű csökken­tést végrehajtották volna, de van, ahol magasabb a munkaerőlótszám, mint ta­valy volt. Az ilyen nam vezethet máshoz, mint ka­­punbelüli munkanélküliség­hez, kereset terén az elége­detlenséghez. Az anyaggazdálkodás te­rén szintén nagy lehetősé­gek vannak a takarékos­ságra, s égetően szükséges ezen a területen rendet if­­remteni, mert tavaly az ösz­­szes ráfordításnak 34 szá­zalékát erre költötték. Ha ezen a számon 5 százalékot csökkentenének, 9 millió forintos megtakarítást nem is olyan ördögi mesterség elérni. Például a helyes takarmánygaz­dálkodás, szerszám, gé­pek lelkiismeretes keze­lése és még sok más, így például nem utolsó sorban az illetményföl­deknek a valóban elő­írtaknak megfelelő mó­don való juttatása. Molnár elvtárs a továb­biakban a szakemberek er- 1 kölcsi megbecsüléséről, a kiváló dolgozó, az élüzem cim elnyerésének lehetősé­géről s a magas államki­tüntetések újraadományo­­zásáról beszélt. Majd az állami gazdaságok káder­­kérdésável foglalkozott s. leszögezte: nincs szükség langymeleg emberekre. Aki az állami gazdaságokban dolgozik, annak el kell dön-’ tenie, hogy hol a helye. Az évvégi mérleglehető­ségeket elemezve így fejez­te be Molnár János a be­szédét: Minden igazgató az évvégi mérleggel a saját vezetési képességéről állít ki bizonvítványt mert en­nek az évnek az újnak, mi­nőségében a régiektől élté—! rónék kell lennie. Az önállóságnak, a mi­nőségi eltérésnek pedig deficitmentességben kell minden gazdaságnál megmutatkoznia. A továbbiakban hosszúra­­nyúló vita bontakozott-ki; elfogadták ■ az igazgatóság javaslatait..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents