Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

RF.LETMAGYXaÓRSZAr; 1957. június 5. szerda Az orizággj'filés hétfői ülésén elhangzott beszédek (Folytatás az 1. oldalról) szögezte le magát. Olyan célok mellett, amelyeket ma is helyesnek, követendő­nek kell tartanunk. Ezenkívül nagyszabású munka folyt a termelői árak rendezésére — mondotta és hangsúlyozta — ha nem jött volna közbe az ellenforradalom, hosszú évek után először sikerült volna nemcsak aktív külkereskedelmi, hanem aktív fizetési mérleget is elérni. A továbbiakban arról beszélt, hogy okulnunk kell a múlt hibáiból. A párt természetszerűleg azt a célt tűzte maga elé, hogy többé ne kövessük el ezeket a hibákat. Nem lehet azonban azt monda­nunk, hogy már minden problémánkat megoldottunk, és beeveztünk a téved­hetetlen,' csalhatatlan gazdaságpolitika és gazdaságvezetés vizeire. Ilyen körülmények között, amikor a nehéz gazdasági, helyzet, a nehéz külke­reskedelmi helyzet, a nehéz anyagi hely­zet különböző megszorításokat diktált, mégis jelentős lépéseket tettünk a már korábban helyesen kijelölt úton. A mezőgazdasági problémákról szólva hangsúlyozta: — Nem mondtunk le a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, de meg kell találnunk azokat a módszereket, ame­lyekkel termelőszövetkezeteinket való­ban élenjáró, szocialista nagyüzemekké tehetjük, amelyek vonzzák és követésre csábítják a paraszti lakosságot. Pártunk legnagyobb sikereinek biz­tosítéka eddig mindig az volt — mon­dotta befejezésül, — hogy olyan célokat tűzött maga elé, amelyek az egész nép érdekét fejezték ki és ezért, csak ezért sikerült ezeknek a céloknak szolgálatá­ban az egész népet mozgósítani. Gazda­sági életünk céljai is az egész nép érde­két fejezik ki, s ezért nem lehet kétsé­ges, hogy ha jól dolgozunk, sikerül ezek­nek a céloknak az elérésére ismét moz­gósítani az egész magyar népet, s az egész magyar nép munkája, lelkesedése, találékonysága, szorgalma, kitartása a biztosítéka annak, hogy mindezeket a feladatokat sikeresen meg fogjuk ol­dani. Mivel a terv- és a költségvetés ugyanezeket a célokat szolgálja, azt pártom és a masam nevében elfoga­dom. (Taps.) Ezután _ Varga Károly országgyű­lési képviselő szólalt fel a vitában. Yrarga Károly: • Kemény, fcöretkezetes, hozzáértő ipari vezetésre van szükség Rámutatott arra, hogy a tervből vi­lágosan látható: a több mint 5.1 mil­liárdos bérrendezés csak akkor jelenthet tényleges reálbéremelkedést, ha mögötte nő a munka termelékenysége és csök­ken az önköltség. A továbbiakban arról szólott, hogy iparunk • jelenlegi helyzete kemény és kö­vetkezetés s nem utolsósorban hozzáértő vezetést igényel A tervtúlteljesítési tö­rekvést — a jelenleg szűkösen rendelke­zésre álló anyagkészlet mellett — első­sorban az anyagtakarékosságra kell irá­nyítani, a kapacitások jobb kihasználá­sával pedig az önköltség csökkentését kell szolgálni. örömmel állapította meg, hogy a terv figyelembe veszi a mezőgazdasági termelésben végbement változásokat, va­lamint a legalapvetőbb kérdést — amit hosszú időn át elhanyagoltak —: a he­lves arányok kialakítását. A tervben előirányzott arányok, a takarmány­­gabona és a szálastakarmány termőterü­letének növelése, az állatállomány és ezen belül a szarvasmarhaállomány nö­velése komoly lépést jelentenek a mező­­gazdasági termelés belterjessége felé, ami azt jelenti: egy egységnyi területről nagyobb hozamot és jövedelmet biztosít­hatunk. A továbbiakban a cukorrépatdrmelés problémáiról, majd a dolgozó parasztság általában megnőtt termelési kedvéről beszélt. Méltatta a kormány helyes el­gondolását arra vonatkozólag, hogy a begyűjtés eltörlése után keletkezett hely­zetben miként kívánja megoldani a ter­ményfelvásárlást. Világosan kell azon­ban látnunk, hogy a mezőgazdaságoan kialakult helyes arányok, a begyűjtés el­törlése, a maga teljességében csak 1958-ban éreztetik majd hatásukat. A beruházásra előirányzott 8179 mil­lió forinttal kapcsolatban megállapította, hogy ez a szám bizony meglehetősen ki­csi és rendkívül kevés lehetőséget ad az élet különböző területén jelentkező szükségletek fedezésére. A választók kö­zött járva — mondotta —, a képviselők napról napra találkoznak olyan jogos követelésekkel, kívánalmakkal (bekötőút villany, szociális vagy kulturális létesít­mény), amelyek megvalósítása az illető terület lakosságának feltétlenül szüksé­ges és indokolt lenne. — az én tarso­­lyomban is vannak ilyen különböző, ál­talam is jogosnak vélt kívánságok — közölte. — A terv által vázolt lehető­ségek ismeretében azonban, sajnos, ezek figyelembevételére egyelőre nem lehet gondolni. Ha valamikor érvényesülni kellett annak az elvnek, hogy addig nyújtózunk, amíg a takaró ér, úgy a mai gazdasági körülmé-Juhász Imréné, a belügyi és igaz­ságügyi tárca költségvetéséhez szólt hoz­zá, hangoztatva, hogy az ellenforradal­márok leleplezésében, felkutatásában, fe­­lelősségrevonásában komoly feladatok lánkmajtison átadták a forgalomnak a nép kisvasútiét nyeink között ennek feltétlenül érvényesülnie kell. Végül Varga képviselő örömmel üd­vözölte, hogy az igen nagymértékben csökkkentett beruházási keretek 40 szá­zalékát lakás, kommunális, szociális és kulturális beruházások töltik ki. tése jelentős a súlyos lakásgondok megoldása érdekében. Felhívta a lakásépítést lebonyolító mi­nisztériumok és főhatóságok figyelmét, őrködjenek azon, hogy a tervnek meg­felelően az ország egész területére ter­vezett lakások lehetőleg egyezerre épül­jenek meg és ne az történjék, hogy tervkiesés esetén a kisebb vidéki váro­sok lakásépítései lemaradnak. Különösen a 21,000 lakás mcgcpi- Boguár József: A terv egyik legnagyobb pozitívuma a belterjes irányú Jejtödés elősegítése A következő szónok, Bognár József méltatta a tervjavaslat józanságát és szakszerűségét, és a túlfeszités módsze­reinek feladását illusztrálva hivatkozott a mezőgazdasági terméshozamok terve­zési módszerére. A tervjavaslatban ez — az 1950—54 közötti évek termésének alapulvételével — óvatos előirányzattal szerepel, s ' nem számolnak valamennyi tényező kedvező alakulásával, mert pél­dául nem lehet reálisan „betervezni” a legjobb időjárást. Méltatta azt a józan­ságot, amellyel a beruházások révén meg­valósuló kapacitásnövekedést tervezik. A javaslat messzemenően figyelembe veszi a gazdasági élet komplex össze­függéseit, objektív arányait és elutasít minden egyoldalúságot ebben a tekin­tetben. Emlékeztet az elmúlt évek hi­báira, amikor egyszer az ipar, egyszer a mezőgazdaságot helyezték előtérbe, kapcsolatuk figyelembevétele nélkül. — Helyesen ismeri fel a tervjavaslat az ipari termelés, az iparfejlesztés, vala­mint a reális energia- és nyersanyag­­bázis összefüggését. A tervjavaslat arra törekszik, hogy ésszerű anyag- es kapacitástartalékot teremtsen. Mai gaz­dasági helyzetünk nem tesz lehetővé gyors megoldást ebben a kérdésben, de a tervjavaslat helyesen ismeri fel, hogy a tartalék a nyersanyagban és kapacitásban nem tervezési la­zaság, hanem olyan tényező, amely nélkül nincs’ előrehaladás. Nagyon sok esetben a nyersanyag- és félkészbcrmék-hiány az oka, hogy kü­lönböző nemzetközi versenytárgyaláso­kon nem tudunk megfelelő határidőket adni, mert mindent elölről kell. meg­rendelni és nincs meg az a szükséges félkésztermék-mennyiség, amely évköz­ben lehetővé tenne bizonyos átállást. Minden váratlan kiesés a termelésben vagy többletfelhasználás a fogyasztásban láncreakciószerűen végiggyűrűzik az egész iparon, az egész mezőgazdaságon. Hangoztatta Bognár József, hogy ez a tervjavaslat még nem válaszol a népgazdaság jövendő struktúrájával kapcsolatos kérdésekre, arra, hogyan javítsuk meg az ország jelenlegi gazda­sági helyzetét. Mi az elmúlt években elsősorban szélességben fejlesztettük az ipart és ez fontos is volt, mivel nem szé­les területre kiterjedő ipart örököltünk a Horthy-rezsimtől. Ebben az iparfej­lesztésben azonban voltak hibák • is, mert nem vettük mindig figyelembe az ország természeti, gazdasági adottságait. Ma azonban helyesnek látszik, hogy in­kább a mélységben történő iparfejlesz­tést valósítsuk meg, hagyománnyal, jó szakmunkásgárdával, kiváló műszakiak­kal rendelkező és a múltban nemzet­közi színvonalon termelő iparágainkat — erősáramú ipar, híradástechnika, vacuum­­technika, műszeripar — fejlesszük első­sorban. Ez több kérdést visz egyszerre előre, mert kevesebb beruházásra lesz szükség, ezek az ágazatok kevesebb nyersanyagot fogyasztanak, s ezekben az ágazatokban gyorsan, gazdaságosan tud­nánk exportálni. A mezőgazdaságról szólva hangsú­lyozta, hogy a tervjavaslat és egész gaz­dasági helyzetünk egyik legnagyobb po­zitívuma a belterjes irányú fejlődés elősegítése. Végül a takarékosság jelentő, ségéről szólott. A tervjavaslatot elfo­gadta és elfogadásra ajánlotta. Juhász Imréné: Igazságügyi szerveink kellő eréllyel járjanak el a nép ellenségeivel szemben (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Csanádi Cyörgy miniszterhelyettes beszélt az ünnepségen megjelentekhez. Hangsúlyozta: a kisvasút jelképe a mun­kás-paraszt szövetségnek, s egyben bi­zonysága annak, hogy pártunk és kormá­nyunk segíti a dolgozó parasztságot. Csa­hol'- rc-k ideiglenesen végállomás, mert évvégére már Vámosoroszit is bekapcsol­ják a kisvasúti forgalomba. Jövőre Fü­­lesd és Kölese, azután pedig Tiszacsécse és Milota bekapcsolása következik az ország vasúti vérkeringésébe. fi tízezres ünneplöközönség nagy tetszéssel hallgatta a kisvasút átadását, illetve átvevését kísérd beszédeket Kedvezett az időjárás és tízezernyi ember hallgatta meg Jánkmajtison a kis­vasút átadási, illetve átvételi beszédeket. Az állomásnál épített emelvény előtt fel­sorakozott a munkás díszszakasz, körül pedig az ünneplő közönség. Orosz Ferenc elvtárs. az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának tagja nyi­totta meg az ünnepséget. Ezután Matus Erik a kotró és vasút­építő vállalat főmérnöke ismertette a vasút műszaki adatait, a vasút építésé­nek körülményeit és a vasutat építő munkások harcát a . terv végrehajtása során felmerülő akadályok leküzdésében. Nehéz terepen, esős időben, tapadós, szá­raz időben pedig csontkemény talajon építették a vasutat. Megdicsérte a munká­ban kitűnt dolgozókat: Kosa István. Szabó István, Molnár Péter, Bodnár István, Benke János brigádját, Nagy és Molnár brigádot, Szárnyas és Dorozsmai építés­­vezetőket, továbbá a társadalmi munká­val segítő dolgozó parasztokat. Dr. Csanádi György posta- és közle­kedésügyi miniszterhelyettes az ünnep­ségen mondott beszédében többek között arról beszélt, hogy a vasút i xerv szerint 70 kilométer hosszú lesz és kb. 90.000 ka­­tasztrális hold területet kapcsol a vasúti hálózathoz. 36 község lakosságának uta­zási és teherszállítási gondjain segít in­tézkedésével az állam. A kisvasút fel­adata évente mintegy 250 ezer személy, 60.000 tonna áru és 10.000 tonna tisza­­kavics szállítását biztosítani, bekapcsolni a nagyvasúti forgalomba. A közúti és vasúti szállítások közötti árkülönbség évente a szemtélyforgalomnál 1 millió, a teherforgalomnál pedig 4.5 millió fo­rint megtakarítást jelent az 'Fiamnak Nagy Józsefné könnyűipari miniszter arról beszélt, hogy a párt és kormány nagyobb gondot fordit a vidék kívánsá­gainak teljesítésére, így a szabolcs-szat­­mári emberek életének szebbé tevésére és gondjainak könnyítésére is. Beszélt áz elmúlt évek hibáiról, többek között ar­ról, hogy „erre az úgynevezett isten há­­tamögötti részre kevésszer jöttek az or­szág vezetői és bizony nem sokat törőd­tek az itt élő népek bajával, kívánságá­val.“ Az ország vezetői máskép élnek, máskép dolgoznak már. A néppel össze­forrva nagyot, maradandót tudunk és fogunk alkotni — mondotta. Benkei András elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának. • ítkára mon­dott köszönetét a vasútépítő munkások­nak a jó munkáért, a sikerért. A megye és a járás dolgozói nevében átvette a kis­vasutak Az ünnepség résztvevői tiltakozó táviratot küldtek az Országos Béketa­nácshoz, amelyben az atom és hidrogén­bomba kísérletek ellen felemelték tilta­kozó szavukat. Majális volt a ksstéíykertben Az ünnepség a kisvasút átadásával nem ért véget, hanem az egykor hírhedt Haynau-féle kastély kertjében folytató­dott. A vendártátóipari és földművesszö­vetkezeti egységek sátrai alatt és a park fái alatt majálist rendeztek. Ettek-ittak, szórakoztak. Messzire szárnyalt a nóta­szó és a zene. Kultúr- és sportműsor gazdagította a programot s tette mara­dandóbbá a nap . emlékét. Orosz András várnak a belügyi és igazságügyi szer­­vekre. Az ellenforradalom idején rendőreinknél, bíróinknál és ügyészeinknél is megnyilvánult már október előtt is mutatkozó eszmei zűrzavar. A történelmi hűség kedvéért —■ mondotta — és az elismerés miatt is el kell mondani, hogy — bár egyes-vidéki kapitányságok, rendőrőrsök szorult hely­zetében előfordult, hogy minden ellenve­tés nélkül átadták fegyverüket — rendőreink egyrésze, különösen az államvédelmi és karhatalmi alakulataink fegyverrel a kézben, életük árán is védték a munkás­­hatalmat, objektumainkat, az üldözött hazafiakat. Ezután a belügyi szerveknek a mun­kás-paraszt kormány megalakulása után végzett munkájáról beszélt, méltatta a decemberi nyílt ellenforradalmi összees­küvés és a ,.muk” jelszóval csoportosult­­bandák felszámolásának jelentőségét. —■ Beszélt arról a veszélyről, amelyet társa­dalmunkra a börtönökből kiengedett több mint tizezer rab, köztük ké­mek. diverzánsok, háborús bűnö­sök, gyilkosok jelentettek. A rendőrség, a karhatalom több mint 7000 szökött rabot tett újból lakat alá. A többi még kint van, de egyrészük Nyugatra szökött, ahol most a szaöad­­sághős szerepében tetszeleg. Csak a kar­hatalom és a rendőrség több mint tízezer géppisztolyt és pisztolyt, húszezer puskát, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents