Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-05 / 129. szám
*Üila$ pish tár fai tqunnffahk / Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanáes lapja XIV. évfolyam, 129. szám 1957. június 5, szerda Az országgyűlés kedden folytatta az 1957. éri költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együttes tárgyalását Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Autós István, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor,dr. DoleschallFrigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Vass lstvánné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd bejelentette, hogy Nagy János képviselő interpellációt nyújtott be a kormányhoz a mezőgazdasági termények jelvásárlása tárgyában. A vitában elsőnek Barcs Sándor képviselő a külügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Az országgyűlés hétfői ülésén elhangzott beszédek Friss István elvtárs beszéde Friss István elvtárs a népgazdasági tartalékok messzemenő kihasználásának fontosságáról beszélt, s hangsúlyozta: az esetek többségében nem egyszerűen a termelés emeléséről van szó, hanem a termelésnek csakis olyan műveléséről, amely külkereskedelmi helyzetünket javítja. Gazdasági életünk egyensúlyának biztosítása Ezután a gazdasági életünk egyensúlyának biztosításához szükséges további feladatokról szólt. Itt beszélt a takarékosságról, arról, hogy szigorúan vigyáznunk kell a fogyasztás alakulására — ezzel összefüggésben, a bérfegyelemről — továbbá beszélt új kiviteli lehetőségek feltárásáról. Különböző alkalmakkor sok szó esett része is alapvetően olyan természetű volt, amely közvetve, vagy közvetlenül a fegyverkezést szolgálta. Főképpen ezzel függött össze az életszínvonal átmeneti csökkenése is. Harcoljunk a sematizmus ellen De nemcsak erről volt szó. Az égjük komoly hiányosság az volt, hogy mereven, sematikusan alkalmaztuk a szocializmus építésének a Szovjetunióban jól bevált módszereit. Elfelejtkeztünk arról, hogy ott olyan körülmények között építették a szocializmust, amikor még csak egyetlen szocialista ország volt a világon éspedig egy világméretű birodalom, egy minden nyersanyaggal rendelkező hatalmas ország, amely kapitalista környezetben élvén, igen nagy áldozatok árán, erőltetett ütemben építette fel a maga sokoldalú, sőt azt mondhatnám minden oldalú iparát. Nálunk Magyarországon egészen más volt a helyzet. Hatalmas szocialista tábor részeként építettük a szocializmust, tehát a nehézipar túlsúlyának elve mellett kitartva is gondolkozhattunk volna azon, hogy milyen iparágakat kell elsősorban fejlesztenünk, ez helytelen, úgynevezett autarchiás irányra vezetett. Részben abból a másolásból következnek különböző, a kollektivizálás terén elkövetett hibák is. Ha egyszer mereven, sematikusan alkalmaztuk a Szovjetunió tapasztalatait, akkor nem lehettünk megfelelően tekintettel az ország adottságaira. Ez odavezetett, hogy a gazdaságossági elvet elhanyagoltuk a termelésben és elhanyagoltuk, — ami talán még súlyosabban esett latba — a beruházásokban. A beruházások és a termelés gazdaságosságának elhanyagolásból már következett a külkereri" delem rossz irányba fejlődése, Ugyancsak összefügg ezekkel a hibákkal, hogy túlcentralizáltuk a gazdasági vezetést. Végül negyedszer idetartozik, hogy az egyéni érdekeltséget, vagyis az anyagi ösztönzést sokáig túlzott mértékben a termelés mennyiségi emelésére irányítottuk. Ez arra vezetett, hogy selejtet gyártottunk jó minőség helyett, arra vezetett, hogy nem tudtuk a műszaki fejlesztést érvényesíteni. Az anyagi érdekeltség elhanyagolása megerősítette a bürokráciát is. A továbbiakban hangoztatta: talán felesleges is mondani, hogy a párt és az állam vezetői által elkövetett minden hiba, tehát a gazdasági hibák is, nem kis mértékben rontották a párt és a munkásosztály, a patt es a tömegek, a kormány és a nép viszonyát és így bizonyos fokig hozzájárult a hangulatnak a kialakításához, amely az ellenforradalom kezdeti, átmeneti sikereinek egyik feltétele volt. De, mert már az ellenforradalom előkészítésének idején nem kevés történelemhamisítás, gazdaságtörténet-hamisítás is előfordult, és mert ennek eredményeképpen még ma is nem Jánkmajtison átadták a forgalomnak a nép kisvasútját már — folytatta — a gazdaság-vezetés terén a múltban elkövetett hibákról. — Ezekről a hibákról sok bírálat hangzott el, közöttük sok vitatható bírálat is, vagy olyan, amely már tóbbé-kevésbé ki is hullott az idő rostáján. Vannak azonban a vitának ma már általános elfogadott és vitathatatlan megállapításai is. Időtállóknak bizonyultak többek között a Magyar Dolgozóit Pártja 1953. évi júniusi központi vezetőségi ülésének döntő megállapításai is a gazdaságpolitikában és a gazdaságvezetésben elkövetett hibákról. Friss István ezután elmondotta, hogy a leglényegesebb hibák az ipari fejlődés túlzott, erőltetett üteme, a mezőgazdaság erőszakos eszközökkel, túlzott ütemben történt kollektivizálása és a nemzeti jövedelem eloszlása, amely az életszínvonal átmeneti csökkentésére vezetett. Miben kereshetjük ezeknek a súlyos hibáknak az okait gyökereit? Az egyik ilyen ok kézenfekvő. Azok az. elhatározások, amelyeknek megvalósítása ezeket a hibákat jelentette, olyan időben születtek, amikor a párt és az ország vezetői biztosra vették, hogy igen rövid idő, valószínűleg csak néhány év választ el bennünket egy új világháború kirobbantásától. Ez kétségkívül túlméretezett fegyverkezésre vezetett és a beruházások nagy-Vasámap jelentős események színlelye volt Jánkmajtis. A kotró és vasútépítő dolgozók jó munkájának eredményeként sor kerülhetett a Jánkmajtis— Kisnamény—Csaholc községeket összeiötő nyolc és fél ki’cn.-teres kisvasútszakasz ünnepélyes átadására. Ezen a napon ünnepi külsőt öltött a község. Ügy készültek az ünnepségre, mint valami nagy lakodalomra, hogy örömüknek kifejezést adva méltóképpen fogadhassák a kisnaményi és a fehérgyarmati járás többi községeinek ünneplő közönségét, valamint a vasútátadásra érkező megyei és minisztériumi küldötteket, vendégeket. így kezdetű!!! Autóbuszokon, lófogatokkal és kerékpárokon özönlött a környék népe az ünnepség színhelyére. Fehérgyarmatról például különvonattal és 32 lovaskocsival fellobogózva közel 500-an jöttek. Már tíz órakor sokezren, a község lakosai számának többszöröse várt az ünnepség megkezdésére. Negyed 11-kor begördült a három vasúti kocsiból álló különvonat szerelvény, amely az ünnepség átadására érkező delegációt hozta. Dr. Csanádi György, a posta- és közlekedésügyi miniszter első helye ..‘ese, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter és az ünnepségre érkező küldöttség többi tagjai között Pánti Béla, a gazdasági vasút igazgatóságának vezetője megát kezeséről és fogadtatásáról — valamint az egész ünnepségről — a Híradó és Dokumentum Filmgyár kiküldött munkatársai filmet készítettek. A fogadtatás után az átadásra érkezők, az átvételi bizottság tagjai és többen az ünneplő közönségből elhelyezkedtek a három vasúti kocsiból álló kisvasúti szerelvényen. Miniszter és miniszterhelyettes az ünneplő közönség közvetlen körében indultak a kisvasút átvételére. Elindult első útjára a Kisvonai, a „potyautasokkal“ Csupa vidámság, szárnyaló, öröm és az ünnepségre összegyűlt közönség felcsattanó éljene és tapsa kíséretében elindult első útjára a szatmári nép kisvonatja. Áthaladt a díszkapun és a ne nzefi színű szalagot elszakítva folytatta első útját Kisnamény—Csaholc felé. Ökrös fogat mellett, integető gyerekek, felnőttek mellett, csodálkozva néző öreg parasztok mellett haladt el sínjén a vidám egy téves nézet van elterjedve, azt hiszem, helyes néhány tényt leszögezni. Először: a hibák felismerése a párt központi vezetőségének 1953. júniusi ülésére nyúlik vissza. Azóta a Dérből és fizetésből élők, tehát a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztság reáljövedelme egyaránt következetesen, megszakítás nélkül emelkedik. 195G. őszén a fogyasztás, az életszínvonal valójában olyan magas volt, mint korábban soha. Bár az életszínvonal a mi helyzetünkből kifolyólag alacsonyabb volt, mint akár Csehszlovákia, akár a Német Demokratikus Köztársaság, akar jó konjunktúrában, jó foglalkoztatottság mellett a leggazdagabb kapitalista anyaországok dolgozóinak életszínvonala —a mi körülményeink között ez mégis hatalmas életszínvonalemelkedést jelentett a korábbiakhoz képest. Másodszor: a hibák kijavításában és az életszínvonal emelésében is tovább juthattunk volna 1956 őszén, ha 1953 júniusát követően egységes, következetes, az 1953 júniusi határozatnak megfelelő gazdaságpolitika érvényesült volna. Ezzel szemben sok kapkodás, valóságos cikk-cakk vonal érvényesült a gazdaságpolitikában. Hogy ez így történt, annak ugyan nem Nagy Imre az egyedüli oka, de kétségkívül igen nagy része volt benne a Nagy Imre által és befolyása alatt elkövetett jobboldali, opportunista hibáknak, annak, hogy ellenkező előjellel ugyanolyan voluntarista, a tényekkel és viszonyokkal nem számoló politikát folytattunk, mint 1953 júniusa előtt. Harmadszor: 1955 és 1956 sok egészséges kezdeményezése után 1956 júliusában a párt lényegében a helyes gazdaságpolitika és gazdasági vezetés mellett (Folytatás a 2. oldalonj vonat. Oláh Ferenc büszkén vezette a diesel motorvonatot. „Azért döcög egy kicsit, mert még nincs kellően megtaposva a sínpár" — mondotta vidáman. Murckó István, a gépészeti osztály vezetője és Tóth László, a pályafenntartási osztály vezetője ott voltak a vonatvezető mellett, részt vettek a kisvonat vizsgáján. Köszönet a pártnak és a kormánynak a kisvasúiért Ez a felírás csillogott a kisnaményi állomásnál állított díszkapun és ezt fejezte ki Nemes Istvánnnak, a kisnaményi községi tanács elnökének köszöntő beszéde, amikor a kisvonat befutott az állomásra. Az úttörők virággal köszöntötték a miniszterhelyettest és a könnyűipari minisztert, akik ünnepélyes keretek között átadták Kisnamény névének a vasutat, az állomást. Nem kisebb örömmel és lelkesedéssel lehetett találkozni Csaholcon, ahol a csahold lányok, úttörők a vonat me"év kezésekor koszorút helyeztek a vonat elejére és felvirágozták. Kádár Sándor tanácselnök, a községi fogadóbizottság vezetője méltatta a nap jelentőségét, a kisvasút forgalomkezdetének fontosságát^ (Folytatás a 2. oldalon)!
