Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-04 / 128. szám
KEIETM A G V A ROR «7.4 O 1957. június 4, kedd Megkezdődött as országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) marad. De nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén. a villamosenergia, a hengerelt acéltermelés előirányzata sem, a kőolaj, cement, timföld és alumíniumtermelés előirányzata pedig ennél is alacsonyabb. Ezután az előadó részletezte az ipari termelés várható alakulását. A termelékenységről szólva bejelentette: azt irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik negyedévben elérjük az 1956. október előtti szint 92.2 százalékát, a negyedik negyedben pedig 99.1 százalékát. A termelékenység tervezett színvonalának biztosítása annál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket és csupán ebben az évben 5.1 milliárd forintot fordít bérpolitikai intézkedések 'égrehajtására. Az év utolsó negyedére — a termelékenység tervezett emelkedésének biztcsítását feltételezve — a 100 forint termelésre eső munkabér még mindig 22.3- forint lesz, az önköltség pedig az ipar egészében 7.9 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ez a néhány adat önmagában is igazolhatja. hogy a reálbérek jelenlegi színvonalát csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesítse a termelékenységi tervet. Kiss Árpád a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi események nagymértékben hátráltatták a mezőgazdaság idei termelésének előkészítését is. A termelőszövetkezetekben különösen súlyos károkat okoztak az ellenforradalmi erők. Ezek a károk nemcsupán a szövetkezeti gazdálkodást, hanem az egész mezőgazdaságot érintik A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nagyjelentőségű intézkedései kedvezően befolyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában eltüntették azokat az akadályokat, amelyek az anyagi érdekeltség érvényesítésének útjában állottak és megadták a lehetőségét a kívánatos termelés szerkezeti változásának és a mezőgazdasági termelés fokozatos növelésének. Mezőgazdaságunk .A terv szerint 1957-ben — 1956 évihez képest — több mint 3 százalékkal emelkedik a mezőgazdaság termelése. — Ezen belül a növénytermelés mintegy 7 százalékkal növekszik, az állattenyésztés viszont a tavalyi szint alatt marad. A növénytermelésen belül alapvető változást jelent a kenyérgabona vetésterületének csökkenése mintegy 480.000 holddal, ugyanakkor a takarmányféleségek termelésének előre látható nagyarányú fejlődése. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül egészséges a mezőgazdasági termelés, de az egész népgazdaság szempontjából is, bár az 1957—58-as gazdasági évre jelentős problémát okoz, mert — ha csak egészen kiváló terméseredmények nem lesznek — jelentős kenyérgabona importra lesz szükség. — Rámutatott az előadó a kialakult vetésszerkezet negatív vonására: A tipikusan intenzív gazdálkodást jelentő cukorrépa termesztésünk 1957- ben jelentősen, mintegy 55.000 holddal csökkent a tavalyihoz képest. Ezen változtatni kell. A szőlő- és gyümölcstermesztésben joggal várhatunk kedvező eredményeket. Fejlődés tapasztalható a gyümölcs- és szőlőtelepítésnél is. Növénytermesztési terveink megvalósulását segíti a mezőgazdaság javuló műtrágya ellátása. Az állatállomány összetétele és nagysága 1957-ben előre láthatóan nem változik lényegesen. Kisebb fejlődéssel számolhatunk a szarvasmarha-, ezen belül a tehén- és a juhállománynál. Az idei sertés vágóállat-termelés viszont elés jelentősen, mintegy 14 százalékkal csökken. A mezőgazdaság ezévi feladatát ismertetve beszélt az előadó termelőszövetkezeteink gazdasági megerősítésének fontosságáról és a beruházások kérdéséről. A beruházási és költségvetési keretek elosztásánál a szűk lehetőségek ellenére, jelentős összeget, mintegy 2<j0 millió forintot fordítunk vízügyi beruházásokra. Ezekből a beruházásokból mintegy 206 milliót az árvíz, illetve a belvízveszély elhárítására és vízrendezésre fordíthatunk, ami nagyrészben ugyancsak mezőgazdasági célokat szolgál. Ezután Kiss Árpád arról beszélt, hogy a kormány által elhatározott bérügyi intézkedések, amelyeknek összege meghaladja az 5 milliárd forintot, valamint a A tervek szerint javulás várható a lakosság gyarmatárú ellátásában is. Az iparcikk-csoporton belül a ruházati kiskereskedelmi áruforgalom 1955. évhez képest a tervek szerint 23,5 százalékkal, a múlt évi szokatlanul magas forgalomhoz viszonyítva körülbelül 2 százalékkal emelkedik. Vas- és műszaki cikkekből a belkereskedelem beszerzése a terv szerint a múlt évhez képest mintegy 38 százalékkal. 1955-höz képest pedig 57 százalékkal emelkedik részben a baráti .államokból való behozatal segítségével. A terv szerint a kereskedő 35 százalékkal több építőanyagot hoz forgalomba, mint 1956-ban. . A megnövekedett életszínvonal anyagi megalapozása — azzal a követelménynyel jár, hogy a lakosság fogyasztási alapja 1957-ben a nemzeti jövedelem szokatlant’' naav hányadát veszi igénybe, ezért felhalmozásra csak kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mintkötelező beadás rendszerének megszüntetése igen jelentős — közel 14 százalékkal — emeli a lakosság vásárlóerejét. A terv biztosítja a megnövekedett vásárlóerő lekötéséhez szükséges árualapokat, s ezenkívül mintegy 4 milliárd forint összegben előirányozza a kereskedelmi készletek feltöltését is. Az életszínvonal előirányzott emelkedése következtében az iparcikk-kereslet nagyobb mértékben nő. mint az élelmiszereké. A kiskereskedelmi élelmiszerforgalom kismérvű növekedése mellett is biztosított a lakosság jó élelmiszerellátása. egy 30 százalékkal alacsonyabb felhalmozási alapból beruházási célokra a terv kereken 8,2 milliárd forintot irányoz elő. F.bből az összegből mintegy 3300 millió forintot, 40 százalékot tesz kj a lakás, kommunális, szociális és kulturális beruházás. Állami eszközökből a terv szerint 21.000 lakást kell 1957-ben átadni, többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20.000 lakás felépítéséhez az állam hosszúlejáratú kol^öní és építőanyagellátást biztosít. ■ A lakásépítések magas előirányzata sokat vesz el az amugyis alacsony beruházási összegből. T«v mindössze 4880 millió forint jut az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem fejlesztésére. Ebből 3200 millió forintot az ipar és mintegy 1700 millió forintot a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem számára irányoztunk elő. mára. (Taps.) Fejezte be Kiss Árpád elő« terjesztését. Ezután Antos Tstván oénzügyrr.ipiszter tartotta meg expozéját. Bntos István eivlárs expozéja Ismertette azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kellett venni az 1957, évi állami költségvetés összeállításánál. Az 1957. évi költségvetés a népgazdasági tervvel összhangban elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szilárd pénzügyi egyensúly megteremtésével alátámassza a kormánynak a lakosság anyagi helyzetének megjavítása érdekében hozott intézkedéseit. Az 1957, évi állami költségvetés 52.6 milliárd forint bevételt, 51.8 milliárd forint kiadást irányoz elő. A költségvetés mérlege 800 millió forint bevételi többletet mutat. A költségvetés kiadásai között a legnagyobb összeget a gazdasági feladatok pénzügyi szükségleteire előirányzott 33.7 milliárd forintot teszi ki. Ebből az összegből kell fedezni mindenekelőtt a beruházásokat. A 8.2 milliárd forint öszszegű beruházásra a költségvetésben mintegy 5 milliárd forint előirányzat szerepel. A különbözet pénzügyi forrásául a vállalatok amortizációs befizetései, a hosszúlejáratú bankhitelek, valamint a szövetkezetek saját eszközei szolgálnak. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem céljaira 4.9 milliárd forint szolgál, 3.3 milliárd forint pedig a lakásépítés, a kommunális, a szociális és a kulturális beruházások kerete. Az erősen korlátozott anyagi lehetőségek rrriatt elkerülhetetlen volt egyes beruházások ideiglenes leállítása. Ugyanakkor népgazdaságunk helyzete megkívánja, hogy fokozott figyelmet fordítsunk elsősorban a fűtőanyag és energiatermelés folyamatban tévő beruházásainak mielőbbi befejezésére. A termelési költségek növekedésének legfőbb tényezője a bérek emelése. Növeli az ipari termelés költségeit egyes iparágak kapacitásának kedvezőtlen kihasználása. A kohászat ez évi termelése 25 százalékkal, a gépgyártásé 24 százalékkal lesz alacsonyabb az elmúlt évre tervezettnél. Ezekben az iparágakban a termelés színvonalától független költségek jelentősen emelik az önköltséget. Mindezt egybevetve, 1957-bcp a* iparban a 100 forintra eső termelési- érték költsége 10.70 forinttal több, mint az elmúlt év háromnegyedében. A költségvetés kiadásai között fontos helyet foglalnak el a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló előirányzatok. A mezőgazdasági termelés nagyarányú emelése csak a nagyüzemi gazdálkodás útján következik be Csak a modern technikát alkalmazó, hazánk természeti. adottságainak megfelelő, belterjes gazdálkodást folytató mezőgazdasági nagyüzemek- biztosíthatják a termékeknek azt a mennyiséget, amely kielégíti a lakosság emelkedő fo-; gyasztá^át, az ipar mezőgazdasági nyersanyagszükségletét és a mezőgazdasággal szemben támasztott exportigényeket. . Az 1957. évi költségvetés előirányzatai az adott lehetőségek között biztosítják a mezőgazdasági termelés fejlődését, a szocialista nagyüzemek, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödését. A kormány ugyanakkor támogatást nyújt a dolgozó parasztságnak is ahhoz, hogy az egyéni gazdaságokban rejlő fejlődési lehetőségeket az egész, népgazdaság és a saját javára is kihasználhassa. A költségvetés a termelőszövetkezetek részére beruházási célokra 300 millió forint közép- és hosszúlejáratú -hitelt biztosít. A gépállomások szolgáltatásait a szövetkezetek kedvezményes áron vehetik igénybe. E célra a költségvetés 115 millió forint állami támogatást irá-< nyoz elő. (Folytatás a 3. oldalon) Beruházási lehetőségeink igen korlátozottak Minthogy' beruházási lehetőségeink igen korlátozottak és mivel álló eszközeink eléggé leromlottak, a felújítások, a meglévő eszközök pótlása, a korszerűsítés fokozott biztosítása érdekében az 1957. évi terv a 8,2 milliárd forint összegű beruházáson felül 4,6 milliárd forintot szán felújításokra. A fogyasztási alap magas aránya miatt csak lényegesen alacsonyabbra irányozhattuk elő a könnyűipari és a mezőgazdasági exportot, rrtint az elmúlt években. Ugyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimport színvonalát fenn kell tartani, sőt jelentősen emelni kellett. Emelni kellett a mezőgazdasági és. a fogyasztási cikkek behozatalát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szólva meg kell még mondani, hogy az előző évekhez képest bizonyos pozitív vonást is tartalmaz. A csökkentett kiviteli előirányzatoknál már arra is törekedhettünk, hogy a népgazdaság számára előnyösebb árukészletet alakítsunk ki, a forgalomból kizárjuk a kevéssé gazdaságos cikkeket, ezáltal kevesebb anyagi ráfordítással valósítjuk meg feladatainkat. A külkereskedelmi áruforgalom eddigi tényszámai azt mutatják, hogy a kiviteli előirányzatokat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957. évi terv előirányzatai és problémái. Az 1957. évi terv csak reálisan megvalósítható célokat tűz ki, számol a népgazdaság valóságos lehetőségeivel és kedvező körülmények között lehetővé teszi a túlteljesítést is. Az ipari termelés előirányzatának alapja a feltétlenül biztosítható energia- és nyersanyagforrás. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a mezőgazdaság a tervet túlteljesíti. Az 1957-ben kialakult életszínvonal, stabilizálása nehéz feladatok elé állít bennünket a következő években. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy nem rendezkedhetünk be tartósan a baráti országok anyagi támogatásán, hanem mindent el kell követnünk, hogy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kényszerüljünk további áruhitelek felvételére. Ez azt jelenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az ideinél nagyobb részét kell exportálni. Hároméves tervünk fő feladata előrelátható m az lesz, hogy a lehető leggyorsabb mértékben csökkentse a fizetési mérleg hiányait és növelje a népgazdaság további fejlődését, valamint a lakosság szociális és kulturális színvonalának emelését szolgáló beruházásokat. Tartalékokat kell gvüiteniink Minden ténykedésünknek irra kell irányulni, hogy az 1957. évi terv teljesítésével, az erőforrások ésszerűbb felhasználásával tartalékokat gyújtsunk a következő és a későbbi évek gazdasági egyensúlyának megteremtéséhez. . Éppen ezért igen fontos feladat szigorúan takarékoskodni a nyersanyagokkal és biztosítani, hogy a rendel: zésre álló nyersanyagokból vállalataink csak a tényleges szükségletre termeljenek. Az ipar egyes ágaiban a feleslegessé váló munkaerőt át kell csoportosítani részint a mezőgazdaságba, részint a helyiiparba. Fontos feladat a szűkre korlátozott beruházási v-«r«n«ir helyes felhasználásának megszervezése. Az egyensúly megteremtésében döntő jelentősége van a kü'.'-creskedclemnek. Ezért már 1957-ben is arra 1 ’ törekednünk. hogy a kivitel és a behozatal közötti • egészségtelen arányt megjavítsuk és hogy ezt főként a kiviteli terv túlteljesítésével érjük el. A gazdaságpolitika korábbi hibáiból létrejött nehézségek és az ellenforradalom által okozott rendkívül súlyos károk ellenére — a Szovjetunió és a többi baráti állam segítségével — lehetővé vált olyan terv kialakítása, amely ebben az évben biztosítja népgazdaságunk egyensúlyát. Az 1957. évi terv reális, megalapozott, éppen ezért módot ad a kitűzottnél jobb eredmények elérésére. Ezt a lehetőséget a jövő érdekében úgy kell kihasználnunk, hogy a terv megvalósítása közben feltáruló tartalékokkal az idén létrejött ezvensúlyt fenntartsuk és megszilárdítsuk 1958-ban és az azt követő években is. Ilyen módon kell tri’tosítani, hogy az 1957. évi terv sikeres végrehajtásával szilárd alapot teremtsünk készülő hároméves tervünk, jövő fejlődésünk szálavulás várható a gyarmatáru ellátásban
